Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24 / 95. szám
a yy 5. oldal 1999. április 24., szombat „Arra riadtunk, hogy sorozatos robbanások rázzák meg a levegőt...” Szabadkára rátelepedett a félelem Ha megkezdődnek a szárazföldi támadások, akkor elszabadul a pokol A szirénák fel-felvijjogó hangjához nem lehet hozzászokni, s a telkekbe mélyen beívódott félelemhez sem, az emberek csak abban bíznak, hogy egyszer véget ér ez a szörnyűség is - mondja a magas, nyílt tekintetű fiatalember, amikor hírét vesszük, hogy a NATO-gépek ismét bombázták szülővárosát. A szabadkai kertvárosban élő Lászlóval hazautazása előtt beszélgettünk háborúról és békéről, múltról és jövőről.- Milyen a hangulat odahaza?-Az első rakétatámadások után a városban eluralkodott a félelem. Az emberek egészen addig abban a hiszemben voltak, hogy - bár a háború szele elérte a Vajdaságot - erre a határ menti részre nem hullanak majd bombák. Aztán egyszerre csak arra riadtunk, hogy robbanások rázzák meg a levegőt. Akkor egymást követően négy rakéta csapódott be, három elpusztította a város északi szélétől mintegy kétszáz méterre lévő' katonai radarállomást. A negyedik viszont a lakott területre zuhant, s lerombolt két házat. Személyi sérülés szerencsére nem történt... Egyébként a NATO-gépek mind a Vajdaságban, mind Szabadkán többnyire olyan üzemeket, gyárakat tettek tönkre, amelyek már amúgy is elavultak voltak, vagy a veszteséges termelés miatt korábban bezárták őket. Az újvidéki hidak egyikét is lebontásra ítélték már, szinte alig-alig használták, mert a szakemberek szerint életveszélyessé vált. Igaz persze, hogy az új hidat is romba döntötték a légicsapások során.-A támadások miatt menynyiben változott meg a mindennapi életük?-Nem túlzók, ha azt mondom, hogy gyökeresen... Szinte megállt, de legalábbis lelassult az élet. Nincs hová menni dolgozni, a korábban még működő' üzemek zöme bezárt, mert nincs kinek termelni. Különben is stratégiai célpontokká váltak. Az iskolákban szünetel a tanítás, ismereteim szerint a gyerekek csupán egy-két órára mennek be, s akkor átveszik az alaptantárgyak anyagát. Nem is tudom, hogy miként vizsgáznak majd le, talán csak osztálybizonyítványt kapnak az idei tanév végén.- Szabadka százötvenezres város, miként tudnak gondoskodni a lakosság ellátásáról?- Az mindenképpen megnyugtató, hogy alapvető élelmiszerekből nincs hiány, az üzleteknek kötelező kinyitniuk, s amit rendkívül szigorúan vesznek a hatóságok: a kereskedők nem emelhetik az árakat. Ettől függetlenül a háború kezdete óta duplájára emelkedett az infláció, egy márkáért ma már 20 dinárt is elkérnek. Mindenütt nagyban megy a feketézés, s ez például az üzemanyag esetében érthető is, mert arra szigorú kvótát állapítottak meg: egy autó után havonta negyven liter benzin jár. Ami azt illeti, most nem is nagyon van hová menni, kijárási tilalmat ugyan nem vezettek be a hatóságok, de este nyolc után már nincs nyitva semmi. Se presszó, se vendéglő, se diszkó, nem lehet beülni sehová egy italra, beszélgetésre, éjszakára szinte kihalnak az utcák...- Ebben a zűrzavaros helyzetben érződik-e, hogy lakosságát tekintve meglehetősen ösz- szetett ez a város? Mindössze negyvenhat százalékban magyarlakta település...- Ha arra gondol, hogy van-e súrlódás a magyarok és a nem magyarok között, akkor azt kell mondanom, békésen megvagyunk egymással. Annak ellenére is, hogy Magyarország nemrégiben a NATO tagja lett, és hogy errefelé manapság nemigen szeretik ezt a katonai szervezetet, s általában az abban érintett nyugati államokat.- Az ottaniak megítélése szerint mi váltotta ki a koszovói konfliktust, s az ennek következtében kialakult áldatlan háborús helyzetet?- Ez régi keletű dolog, s hogy megértsük, ismernünk kell a térségben élő népek történelmét. Ehhez tudni kell, hogy a szerb rendkívül önérzetes, nagyon büszke és a végletekig patrióta nép. Ebből adódik aztán, hogy nem jellemző rájuk a kompromisszumkészség: inkább vállalják a harcot, .mint hogy megalázkodjanak/ hogy megtörjék őket. Ez^a szemléletmód benne van minden döntésükben. Ráadásul van egy érdekes felfogásuk, miszerint ahol szerbek élnek, s ahol temetőik vannak, azt szerb földnek tekintik. Példa erre Horvátország, ahol háromszáz éve élnek szerbek, s az ezt megelőző házi Roosevelt hadihajó legénysége AMRAAM-rakétát helyez fel egy F-18-as Hornet-bombázó szárnyára fotö: feb-reuters borúban - mint érveltek - csupán a saját házaikat, őseik sírjait védték...- ...És ami Koszovói illeti?- Azt tartják róla, hogy ott ringott a haza bölcsője, ezért szent földként tekintenek rá. Olyan érzékeny kérdés ez a számukra, ha lehet így fogalmazni, mint a magyaroknak- Erdély. Nem szívesen mondanak le róla... A másik allergikus kérdés, hogy az ott élő albánok- sajátos gyökereikből eredően- képtelenek voltak beilleszkedni a második világháború után kialakult államszövetségi helyzetbe. Jugoszlávia széthullása után felerősödött a belső ellenállásuk, s az utóbbi időben már nem voltak hajlandók dolgozni, adót fizetni, ehelyett állandóan szervezkedtek. Ennek ellenére - s erről nemigen esik szó mostanában - még tőlünk, a Vajdaságban élő magyaroktól is elvárta a kormány, hogy fizetésünk 1-2 százalékát átutaljuk Koszovó megsegítésére, úgymond felvirágoztatására. Úgymond hálából az albánok fegyvert fogtak, s ezt már Milosevi- csék nem tűrhették...-Az etnikai tisztogatást viszont a világ, s ezzel összefüggésben a NATO nem nézte jó szemmel.- Tény, hogy a szerb vezetés elutasító és a tárgyalópartnereket megalázó magatartásának köszönhető, hogy a helyzet idáig fajult. Valóban nagyon megrázó, hogy az UCK csapatainak megsemmisítése ürügyén védtelen embereket űznek el szegényes otthonaikból, s hogy ártatlanokat lőnek tömegsírokba. Ez nagyon kegyetlen dolog... Az egyszerű emberek viszont úgy vélekednek: mi nem ártottunk a NATO-nak, miért lövik hát szét a házain- , kát? Ahelyett, hogy politikai / úton megdöntötték volna Milosevics rendszerét. S akkor nem élnénk rettegésben a bombák, a behívások miatt. /- Az utóbbi hogy érinti a magyarokat? /-Éppúgy, mint bárki mást. Akit tartalékosképp elvittek az ismerőseim közül, azok szinte valamennyien /Szabadka környékén szolgálnak az erdőkbe telepített csapatoknál. Koszovóba csak az önkéntesek, illetve a sor- fis hivatásos katonák kerülted, s mindössze egy halálos áldozatról hallottam... A laktatókat egyébként mindenütt ciürítették, a fegyverzetet pedig jól elrejtették. A zombori repülőtér kifutópályáját már szétlőtte a NATO, a gépekben viszont nem esett kár, mert hatvan méterre a föld alatt tárolják őket.- Önt nem keresték még a behívóval?- Eddig megúsztam, ám nem tudom, mire megyek haza. Ka- tonayiselt emberként bármikor sorra kerülhetek.- Félelmetes lehet így élni.- Amíg a NATO csak bombázza az országot, addig nem várható nagyobb mozgósítás. Abban az esetben azonban, ha bevetik a szárazföldi csapatokat is, otthon minden 18 és 60 év közötti férfi számíthat a behívóra. Akkor viszont elszabadul a pokol... Szilvás István Az új tömegsírok Koszovóban - mutatja a légifelvételeken David Shiffer, a háborús bűnök feltárásáért felelős amerikai nagykövet, aki szerint ez tipikus bizonyítéka az etnikai tisztogatásnak FOTÓ: FEB-REUTERS A senki földje a jugoszláv-macedón határon: itt található az az ötszáz lakosú falu, Maiina, ahová most háromezer albán menekült Koszovóbái. Többségük a helyi iskola tantermeiben zsúfolódott össze fotó: feb-reuters Tiszta Amerika Amerika erős, duzzadt keblekkel kocog a Centrál Parkban, vókmen a zsebben, hangszóró a fülben, kezében dobozos kóla: az ország az optimizmus maga, pehelykönnyű sportcipőben suhan, és a távlatok is lám, milyen biztatóak. A messzi Európában pedig, mikor leszáll az este, repülők bombáznak városokat, házakat, hidakat, Koszovó, Bosznia, Erdély - „áj dönt” -, a közvélemény nem tudja pontosan, hogy mi hol van, de ez nem nagyon számít. Egyvalami biztos csak: Amerika erős, ha nincs is mindig tisztában azzal, mi történik a földrész keleti, déli, tehát bonyolultabbik részén. Mert ezen vidéken egy puszta ránézés kevés (térkép a táj), ezeréves históriák vannak, ami szokatlan nekik. Néz Clinton bele a kamerába, és azt mondja: Jugoszlávia népei békében éltek, míg nem jött Milosevics... Ilyen egy profi helyzetelemzés. A térség mélységes ismeretéről árulkodik, ennek birtokában már könnyen kiszámítható, hogyan reagálnak majd az érintettek. Enélkül viszont nehéz megérteni az ott élők lelkét. Hogy Milosevics diktátor, az világos. De hát mégiscsak a szülőföldjüket bombázzák most idegen gépek: „ím, itt e kő, de föntről e kő se látható”. Szerb kő? Albán kő? Magyar kő? Mindegy, milyen kő. Mégiscsak az ő házaik, gyáraik dőlnek össze, maguk alá temetve ártatlan áldozatokat, mégiscsak nehéz megmagyarázni nekik, miért kellett lebombázni az újvidéki hidakat. Közben Amerikában két náci ifjú tizenhat embert megöl. Az elnök még aznap nyilatkozik, és rezzenéstelen arccal azt mondja: meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy konfliktusaikat békés módszerekkel oldják meg. Havas András Metálfény Jó a kedve még a Tömösi-szorosnál is, amikor elhagyjuk a történelmi Magyarországot, Brassó megyét, és csak úgy behajtunk a Regátba, Prahova megyébe, amelyik a havasok között kanyargó folyóról kapta a nevét.- Biztos meglesz?- Göndolom. Telefonoztam pénteken, azt mondták, rendben van. Csak ide kell jönni érte. Indulás előtt letoltam az öreget - őt kedvelem tán legjobban a lánya után -, minek viszünk magunkkal két liter szilvapálinkát. Kifizette az árát, nem, kérdeztem, akkor az már megvan, nincs szükség ajándékra. Nem érted te, fiam, a pálinka velünk utazik, s kész, közölte ő. Megyünk hát Sepsiszentgyörgyről autóval Sinaiára, anno a román királyi család, most a bukarestiek kedvenc üdülőhelyére, március eleje van, hó, napsütés, kétezer méteres hegyek. Gyönyörű. A cél pedig egy másik autó, egy új, metálfényű, ahogy erre mondják, metallizált Dacia, nem túl drága, nem is túl szép, de ide pont megfelel, mindenki ért hozzá, olcsó az alkatrész. Izgatottak vagyunk. Új autóért így szokott menni az ember, típustól függetlenül. Akár három évet várt rá, akár egy hetet. A gyár átadótelepén látunk körülbelül húsz Daciát, fiatalabbat, idősebbet. A színt nem tudni előre, csak találgathatunk. Fakerítéssel védett, kissé rendezetlen udvar, épületek. Megállók, az öreg bemegy a legközelebbi ajtón, először á gondosan becsomagolt pálinkásüveg nélkül. Majd onnan ki, és be egy másik épületbe. Fél óra múlva vissza az italért. Még húsz perc. Beül mellém a kocsiba, odamordul: nincs meg. Aztán int, melyik presszónál álljak meg újra. Nem szólok, igaza volt, nem értek én semmit. A szemében nincs fény, pedig olyan csillogó, székelyes az máskor mindig. Mintha egy könnycseppet is eldörzsölne. A saját apám is pont ilyen, bizonyos helyzetekben könnyen elérzékenyül. Meg makacsok mindketten. Meg szakállasak és kopaszok, és mindent jobban tudnak.-No, az istenit. Egy telefon csak, felhívnak, megmondják. Nem hétfő, hanem szerda. De nem. Nem működik ebben a kurva országban semmi rendesen. Nem beszél csúnyán különben soha. Már itthon, Egerben tudom meg, hogy nem is szerda volt, hanem az azt követő hét, hiába hagyta ott a pálinkát az „illetékesnél”. És nem Sinaiába; az autógyárba kellett utazni érte. Rénes Marcell _______________HÍK(TEEEIV)KÉK..._______________ A BRFK egyik hivatásos rendőrtisztje hosszabb ideje sofőrként, illetve testőrként dolgozott a nemrég meggyilkolt alvilági vezér, Seres Zoltán vállalkozó mellett. Vajon melyik oldal téglája volt... ? * A turbógenerátor értékes alkatrészeit akarta ellopni a blokk egyik dolgozója, s emiatt automatikusan leállt a murmanszki Kola atomerőmű. Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek... * Utcai harcba keveredett a Ferencváros-Újpest labdarúgó-mérkőzés kapcsán az Üllői úton a rendőrség az FTC-szimpatizán- sok mintegy háromszáz fős csoportjával. Három félidő a pokolban... * Az USA elnökével hírhedt viszonyba keveredett egykori fehér házi gyakornok, Monica Lewinsky mára többszörös dollármilliomos lett. Mit összecsücsörített ezért...! (szilvás)
