Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-21 / 92. szám
8. oldal Pf. 23. 1999. április 21., szerda Requiem a dallam, a run, a ritmus halálára A gyászolók többsége óriási, érzik a hatalmas veszteséget, siratják a straussi világszép dallamokat, az Arany János-i ritmust, a rubensi színeket és formákat. Ehhez igazodtunk sok ezer év óta, ezt tartottuk művészetnek, ezt énekeltük, erre táncoltunk. És most alig egy százada haldoklik. Az ember úgy 80 körül megengedheti magának, hogy kimondja, amit a világról gondol. Úgy érzi, van elég tapasztalata hozzá. Ha netán mégis butaságot mondana és kinevetnék? Nem dől össze a világ... Vagy már összedűlőfélben? Ami jó és szép volt sok ezer évig, mára „avítt kacat”? A művészet szent leple mögé bújva keressük a mindenáron való újat, ha kell, a meghökkentőt, a polgárpukkasztót, s azt vesszük észre, hogy akad rá vevő, csak suszterinasok nincsenek, akik bátran odakiáltanák, hogy „emberek, meztelen a király!”. Nyissunk be találomra ezer lakásba. Vajon hány absztrakt képet látunk a falakon? Vagy az a 999 ember mind maradi, hozzá nem értő? Láttam egy filmen, amint Picasso „alkotott”. Kivette fizetett mestere kezéből a csodálatosan koron- gozott korsót, benyomta két oldalt, elfacsarta fölül, majd az aljára karcolta, hogy „Picasso”. Ma ezt a korsót egyévi nyugdíjamból nem tudnám megvenni... Nagy lélegzetet veszek - suszterinas leszek -, s kimondom: számomra és sok millió Tudom, hogy A Heves Megyei Hírlap április 7-i számában kifogásoltam, hogy az immár oly terjedelmessé dagadt uszodaügy állásáról Virág János „ügyvivő” ad rendszeresen tájékoztatást. Nem értem, Virág János honnan veszi azt a tényt, hogy az ominózus (márc. 4.) közgyűlésen - az ügyvivőkkel együtt - magam is lemondtam volna. Az ülésről készült jegyzőkönyvben erről szó sincs, mert én nem mondtam le. Erre semmi okom nem lenne, ugyanis az önkormányzati választások után kezdeményezett fegyelmi eljárási ügy számomra kedvezően zárult le, a HMET megszüntette az ellenem kezdeményezett eljárást. Lemondását Virág János akkor azzal indokolta, hogy szeretné, ha egy megújult SZDSZ ügyvivői testület döntené el esetében, ügyvivő lesz-e vagy sem, ami szíve joga. Ekkor dr. Horuczi Csaba önmaga és a távol lévő dr. Török Tamás ügytarsam szamara ez nem művészét. Nem vagyunk sznobok, sem érdekelt műkereskedők. Vége a „modem” filmeknek? Sok érdekes és mély gondolatot tartalmaztak, de a nép úgy döntött, hogy nem vevő rá. No, akkor megcsináljuk még egyszer a Meseautót, a Hyppolit, a lakájt. Ez a téma is megérne egy hosszabb fejtegetést. Miért a Sláger rádió a „menő”? Nemrég olvastam egy modem szerelmes verset. Nem restelltem, írtam magához a nagy nevű főszerkesztőhöz, s megkértem, legyen őszinte, tetszett- e neki az a vers. Tisztelem őszinteségét, mert megvallotta, hogy bizony neki sem tetszett. És így vagyok az egyre-másra megjelenő modem versekkel. Érthetetlenek, érzelmeket nem keltenek, öt perc múlva arra sem emlékszem, hogy mit olvastam. Hallott ez a költő valamit a poétikáról, vagy a verselés szabályait megtanulni nem volt ideje és akarata? Mi sem könnyebb annál, mint fűt-fát, meghökkentő szavakat halomra rakni, és aki nem érti azt a magas művészetet, az bunkó. Most, hogy ezt megírni merészeltem, hamarosan olvashatjuk az értelmes, szebbnél szebb verseket, gyönyörködhetünk a , ,Mednyánszky”-képekben... Nem vagyok naiv. Nem változik semmi, de legalább elmondtam, ami a szívemet nyomja... László Ferenc (cím a szerk.-ben) „ki kicsoda...” vivő nevében szintén bejelentette lemondását, mondván, idő hiányában nem tudnak eleget tenni a szervezetben. Dr. Török Tamás ügyvivőt megkerestem, aki azt nyilatkozta, hogy meg kívánja tartani eme tisztségét. Tegnap, április 6-án ismét beszéltem dr. Török Tamással, s megállapodtunk a következő közgyűlés időpontjában és napirendjében is. Tehát a városi SZDSZ-szervezet nem működésképtelen. Tisztelet Virág Jánosnak, aki mindössze cca. 5 hónapja SZDSZ-tag, valóban szívvel-lé- lekkel gyűjtötte az aláírásokat a népszavazás kiírása érdekében. Az említett jegyzőkönyvben foglaltak hitelesek, s bizonyítják a lemondott személyek neveit. Tehát: alelnökként fogom a következő közgyűlést összehívni és levezetni, s választunk új ügyvivőket a megüresedett helyekre. Rajnavölgyi Vilmosné SZDSZ-elnök Ez már régen nem uszodaügy Én is szeretnék csatlakozni a lapjukban elindított uszodavitához. Kíváncsian várom, írásom megjelenhet-e lapjukban a szabad véleménynyilvánítás érdekében. Ez már régen nem uszodaügy! Vagyis, ami az ún. „Ma- kovecz-uszoda” tervezése, beruházása, építése, leállítása stb. körül kialakult. Méltatlan városunkhoz az a pártpolitikai csatározás, melynek hónapok óta szemlélői vagyunk. A rendszerváltás után megszoktuk, hogy úgy a jobboldali, mint a baloldali kormányzat idején városunk vezetői - köz- tiszteletben álló polgármesterünkkel az élen - nyolc éven keresztül, pártoktól függetlenül vezették mintaszerűen városunkat. Büszkék voltunk arra, hogy Eger egy békés sziget volt az ország nagy részét elbontó politikai acsarkodás tengerében. Most aztán megkaptuk. Megosztott az önkormányzat 50-50%-ban. Városunk első emberei sajnos nem tudnak felülemelkedni pártbeli elkötelezettségükön, hiába ígérték azt fűnek-fának jól fizetett választási kampányuk során. Eléggé el nem ítélhető módon igyekeznek a lakosság megosztásával, szembefordításá- val megőrizni nehezen megszerzett hatalmukat. Ami az uszodaügyet illeti, mik is okozhatják a bajt? Makovecz tervezte, akit az MSZP-SZDSZ közismerten utál. Igaz, ő sem túlságosan szereti őket, gondolom, megvan rá a jó oka. Az illető különben szavahihető, világhírű építész. A választási programban ígérték a „nagylaposi” uszoda felépítését (blöff), amiből valószínűleg az égvilágon nem lesz semmi. A demagógia csúcsa: hivatkoznak arra - ugye megmondtuk, hogy nőni fognak a költségek, melyek éppen az ön- kormányzati vezetők halogató taktikája, az építkezés törvénytelen leállítása miatt emelkednek. Ez a minél rosz- szabb, nekünk annál jobb tipikus bolsevik jellegű gondolkodásra vall. Itt aztán tetten érhető a médiák felelőssége, a hisztériakeltés, az egyoldalú tájékoztatás, mint ahogyan ez történt a Caritas-központ építésével kapcsolatban is, melynek tervezett helyén jelenleg is kutyafuttató van. Nagyon egyet tudok érteni azzal az ellenzéki városatyával (MDF), aki az áldatlan viták során a legfontosabbat mondta ki, miszerint, ha az egri ősök a maiakhoz hasonló pártkatonaként gondolkodtak volna, ma nem lenne a városnak Bazilikája, Líceuma, több száz gyönyörű műemlék épülete, és még sorolhatnánk. A jellegzetes SZDSZ-es módszerrel kezdeményezett népszavazás, ill. ha az netán számukra „kedvezően” alakulna, azt eredményezné, hogy politikai játszadozásuk következtében cca. félmilliárd forintot dobunk ki az ablakon (kötbér, késedelmi kamatok, elveszített állami támogatás stb.). Új uszoda meg sehol. És még valamit: a szocialisták egyszer már építettek Egerben uszodát. Az először megrepedezett, majd süllyedni kezdett, végül fel kellett robbantani. Petrovszky Mátyás Eger (cím a szerk.-ben) Bababarát ügyintézés, avagy Tigáz: gyerekeknek bemenni tilos! Pár nappal ezelőtt egy furcsa történet szereplője voltam. Két hónapja - az illetékesek sem tudják, milyen ok miatt - nem utalódik át a folyószámlánkról a gázszámla a Tigázhoz. Havonta kétszer járok utána, hátha kideríti az okot valaki, de a végén személyesen kell befizetni az összeget. A pénzintézet segítőkész minden egyes alkalommal. A történet az utolsó Tigáz-látogatásomkor történt. Beérkeztem a két kisebbik fiammal, és kértem a telefon- központost, hogy hívja le a gazdasági csoport vezetőjét vagy helyettesét, akivel már egyszer volt szerencsém találkozni, de mivel nem mutatkozott be, a nevét nem tudtam. Az eredményekről akartam beszámolni, de amint a nevemet hallotta, üzent: nem jön le, menjek az ügyintézőhöz. Előttünk egy ügyfél volt, de mivel tudtam, hogy hosszú időt töltünk el, kivettem a fiamat a babakocsiból, aki már 9 órától a pénzintézetben csücsült a kocsiban, ő örömében járkált, beszélgetett, néha hangosabban nevetett. A pénztárosnő, akinél egy ügyfél sem volt, kikiabált az asztal mögül, hogy „hallgattassam” el a gyerekeket. Ez nem könnyű dolog 12.30-kor, amikor is az egyébként beteg gyerek éhes, álmos, és talán már ő is unta a sok ügyintézést. Mivel szerintem rosszat nem csinált (igaz, nem is ült fél órán keresztül mozdulatlanul és némán 15 hónaposán a sarokban), nem tudtam vele mit kezdeni. Én csak fizetni akartam, ráadásul nem az én hibámból kell személyesen odajárnom. Sajnos, az ott dolgozókat nem érdekelték az érveim, kiabálni kezdtek, hogy vigyem ki a gyerekeket az utcára, mivel ez munkahely, itt pénzzel foglalkoznak. Talán ez a baj, hogy nem az emberekkel, hanem csak a pénzzel foglalkoznak. Mivel póráz nem volt nálam, a fiúk maradtak velem a Tigáznál. Én a gyermekeimet védtem, ők pedig a saját igazukat. A biztonsági őr pedig közölte: ha részeg ember lenne, legalább kivezettethetném. Sorra kerültem, de mint gondoltam, senki nem tudta az okot azóta sem, és látszólag senkit sem érdekelt rajtam kívül, hogy mi lesz ezután, és mikor rendeződnek a dolgok. A pénzt befizettem, bár amíg az igazolásra vártam, amit nem kaptam meg, az egyik hölgy még „kedvesen” megkérdezte: Mit akar még? Egyébként nem tudom, hogy küldhetnek fizetési felszólítást, amikor egy forint hátralékunk sincs, már csak ezért is vártam a pénztárbizonylatot. Kifelé menet köszöntem, és megköszöntem türelmüket, de erre senki, de senki nem válaszolt. Összegezve: nekem furcsa, hogy egy ügyfelekből élő cégnek így kell viselkednie a fogyasztóival. Én még ilyet nem tapasztaltam, pedig babysitter hiányában mindenhová gyermekeimmel járok. Szerintem alapvető dolog, hogy az ember ilyen helyen bemutatkozik, és érkezéskor-távozáskor köszön. A gyerek pedig nem kicsinyített felnőtt, nem várhatunk el tőlük olykor a felnőtteknek is nehezen teljesíthető dolgokat. Ezzel a levéllel szeretném elérni azt, hogy figyeljenek az ügyfelekre, és legyenek megértőbbek, főleg olyan esetben, mint most. Hiszen én lehettem volna joggal türelmetlen és ideges, hiszen nem azért van folyószámlám, hogy havonta kétszer saját magam nyomozzak a gyermekeimmel, miért nem vonják az összeget. Megnyugtatásul pedig így üzenem a Tigáznak, hogy ha ebben a hónapban sem vonó- dik le az összeg, ismét találkozunk. Mérainé Bozó Krisztina (teljes cím a szerk.-ben) Köszönet az ápolásért Köszönet a hatvani intenzív osztály orvosainak és ápolóinak önzetlen és odaadó munkájukért, hogy lányomat megmentették a krízishelyzetből. Sikeres gyógyítást kívánok önöknek! Egy 63 éves édesanya Hatvanból (cím a szerk.-ben) Nyugdíjas versmondók Összegyűltünk mi, Szépkorúak, a költészet napján, a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége és a Megyei Művelődési Központ hívására, hogy vers- és prózamondásunkkal szebbé tegyük életünket. Besenyőtelekről Kriston Andrásné, Ragó Pálné, Nagy- fügedről Bemáth Illés, Hatvanból Berta Gábor, Vasas Elemér, Kovács László, Csanádi Gyu- láné, Egerből dr. Kamrás István, Fejémé Telekesi Valéria, Szoó Gézáné, Markazról Juhász Ferenc, Szekrényes Józsefeié és Mészáros Józsefné, Andornaktályáról Csermák La- josné, Hevesről Orcsik Já- nosné, Párádról Kiss Imréné, Verpelétről Kiss Józsefné és Kocsis Károlyné, Egercsehiből Palla Istvánné, Ecsédről Kakas Józsefné, Viktor Emőné, Fekete Lászlóné és Kovács Sán- domé, Recskről Anda Istvánné, Pétervásáráról Cseszneg Gyu- láné, Füzesabonyból Koppány Károlyné szavalt. A zsűri tagjai: dr. Göcző Gézáné, Farkas Piroska főtanácsos és Balogh András színművész a találkozót igen magas színvonalúnak értékelte. Bujdosó Sándorné a nyugdíjasok Heves Megyei Szöv. megyei elnöke Elcsípték a garázdákat A Magyar Máltai Szeretetszolgálat verpeléti csoportjának iroda- és raktárhelyiségébe ebben az évben már kétszer törtek be ismeretlen tettesek. Ma már nem ismeretlenek, néven nevezhetők a gyanúsított elkövetők. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani Karanyicz László r. őrnagy úrnak, Hágen István r. törzszászlós körzeti megbízott úrnak és a bevetési csoport másik három tagjának, hogy fáradságos, kitartó munkájukkal megakadályozták ennek a garázda csoportnak a további károkozó tevékenységét. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat verpeléti csoportjának nevében: Kelemen József csoportvezető Pereseiéi panxiéta szakácsa keresünk. é.riekleini a 36/3U-1-OáO-es tele^ensxámen lehet munkanapokén 8-16 éráig, illetne 'pertuié, Kossuth út 81. sx. alatt. __________________________________(46123) O rszággyűlés - párttaggyűlés? Az utóbbi időben fondorlatos és hazug tudósításáradattal van tele az elfogulatlannak és ob- jektívnek titulált magyar sajtó. Neves előadók közreműködésével megtartott és megtartandó ország(rész)gyűlésekről számolnak be. Mostanában úgy tudjuk, hogy az Országgyűlés tagjait a szavazásra jogosult magyar állampolgárok választják titkos szavazással, s az így megválasztott képviselők összessége alkotja az Országgyűlést, pártállásukra tekintet nélkül. Tudomásunk szerint a megválasztott Országgyűlés az ország legmagasabb államhatalmi és törvényhozó szerve, s üléseit a Parlament többségével megválasztott elnök hívja össze, az Országgyűlés által elfogadott munkarend szerint. Azért hangsúlyoztam, hogy mostanában van ez így, mert mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben ez nem így volt. Nem volt szabad választás, s így a „megszavazott” képviselők nem az összes állampolgárt „képviselték” az Országgyűlésben, hanem azoknak egy - pártállásuk alapján megkülönböztetett - kisebbik részét. A többségben lévő pártonkívüli állampolgároknak nem volt képviseletük az Országgyűlésben. A párt- diktatúra vagy egypártrendszer idején a képviselők kommunista - mai szóval szocialista - csoportja és az Országgyűlés egybeesett, mivel tagjaik teljesen azonosak voltak. Ezért ha a Parlament kommunista (szocialista) képviselőit tanácskozásra összehívták valahol, nyugodtan ráfoghatták, hogy az Országgyűlés ülésezik, mert a jelenlevők ugyanazok a személyek voltak, bármilyen névvel ruházták is fel az összejövetelt. De hát az az idő már elmúlt. Elmúlt abban a pillanatban, amikor az első, valóban szabad választás eredménye napvilágot látott. Most már nem lehet egyenlőségjelet tenni a kommunista (szocialista) képviselők csoportja és az Országgyűlés közé, mert távolról sem azonosak. Ezt a most dúló rendezvénysorozatot nem az Országgyűlés elnöke hívta össze, hanem egy párt vezetősége. Tevékenysége nincs összefüggésben az Országgyűlés munkarendjével, csupán egy párt kampánycéljával. Az országot érintő törvényeket, határozatokat nem hozhatnak, legfeljebb egy párt tagjaira kötelező érvényű döntéseket, állásfoglalásokat. Ezért ezt a rendszeresíteni kívánt rendezvénysorozatot nem lehet Országgyűlésnek nevezni, csak pártgyűlésnek. Hazudik a sajtó, és becsapja az állampolgárokat, ha az említett rendezvényeket Ország- gyűlésnek titulálja, mert nem az. Ez egy politikai pártnak a rendezvénye a saját tagjaival, a saját tagjai részére, és semmi köze az Országgyűléshez. A rendezvénysorozat céljáról nem kívánok említést tenni, azt ugyanis ismerjük mindannyian, és önmagunkban a helyére is tudjuk tenni. De a módszert elítéljük. Kérjük, hogy a magyar állampolgárok többsége által megválasztott Országgyűlés nevét ne akarják ismét elorozni és bemocskolni. Ennyivel tartoznak a választóknak, a magyar népnek! (A rendezvénysorozat tematikája egyébként tetszik. Ha annak az esélyegyenlőtlenségnek - amelyet az állampolgárok többsége már évtizedek óta ismer és szenved - felismeréséről és megszüntetéséről - vagy legalább szándékáról - van szó, amikor az érvényesülés esélye csak egy párt tagjainak számára volt biztosított, akkor sokunk tetszésével találkozik a gondolat, és ebben őszinte szívvel és jóindulattal segítünk.) V. S. Eger (cím a szerk.-ben)
