Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-08 / 56. szám
6. oldal Pf. 23. 1999. március 8., hétfő Ilyen gazdagok vagyunk? Úgy tudom, hogy a Heves Megyei Hírlapban is van lehetősége az újság olvasójának véleményt nyilvánítani, esetleg segítséget kérni. Hallomásból tudom, hogy nem egyedül az én problémámról van szó. Az eset rövid: édesanyám meghalt, súlyos, hosszú betegség után. Halála előtti napokban váltottam ki több mint 8 ezer forint értékű gyógyszert. A gyógyszerek egyáltalán nem voltak felbontva, volt közte inzulin is, amit díjmentesen adnak, de rendes ára közel 5 ezer forint. Gondoltam, visszaviszem a gyógyszertárba, s akár ingyen is otthagyom, adják oda Február 6-án tartottuk meg farsangi bálunkat a felnőttek részére. A jó hangulatú rendezvényért ezúton szeretnék köszönetét mondani azoknak a vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik adományaikkal, s olyannak, akinek esetleg problémát okoz a gyógyszer kiváltása. Két délután 1-1 órát vártam arra, hogy megtudjam, olyan törvény van, hogy nem lehet gyógyszert visszavenni. Úgy gondolom, hogy Magyar- ország nem olyan gazdag, hogy havonta több ezres nagyságrendben gyógyszert kelljen kidobni, nem beszélve a környezeti ártalomról. De akkor mit kell csinálni? Ha van olyan, aki választ tud rá adni, kérem, tegye meg. Kérdésem még, hogy jó-e az ilyen törvény, ami ilyen pazarlást ír elő? Vargáné Eger, Kertész u. 13. a bálon való részvételükkel segítették óvodánkat. A bál teljes bevételét az óvodás gyermekeink életkörülményeinek javítására fordítjuk. Balajti Istvánná óvodavezető Napközi Otthonos Óvoda Nagytálya Sikeres bál - jótékonysággal Csak együttműködést ajánlottak Egri Hangok - hamisan Színvonalasabb kiadványért emeltek szót Csupán érintettségünk okán reagálunk a Heves Megyei Hírlapban március 3-án, a 4. oldalon megjelent „Megfelelnek az Egri Hangok” című írásra. Egyébként az ügy egyáltalán nem olyan horderejű, hogy érdemes lenne vitatkozni róla. Az írásban megfogalmazottak szerint „támadó” Premier programújság kiadója ugyanis februártól a Primus Népszabadság médiaképviselet egri irodája. A városi művelődési intézmények koordinációs ülésén előadott együttműködési javaslatunk - tíz-egynéhány tanú jelenlétében - természetesen semmiféle támadásról nem szólt, csupán közös munkát ajánlottunk, reményeink szerinti magasabb szakmai színvonal, s a városhoz valóban méltó kulturális tájékoztató létrehozása érdekében. Felsoroltunk egy sor ötletet, vázoltunk néhány elképzelést a szűkös anyagi lehetőségek tökéletes ismeretében. Mindössze erről volt, erről van szó. Eszünkbe sem jutott, hogy egy szakmailag nem értékelhető produktum, mint az Egri Hangok, ilyen presztízsügy lehet. Csupán arra gondoltunk, hogy egy húsz éve változatlan színvonalú tájékoztatót érdemes lenne megújítani. Mások erre - úgy tűnik - nem gondoltak. Sajnáljuk. Hekeli Sándor Meddig is tart a farsang? Mint hagyományőrzéssel és - gyűjtéssel is foglalkozó népdalkörvezető ragadtam tollat, hogy egy furcsa jelenségre felhívjam a figyelmet. Nevezetesen: tapasztalatom szerint akik farsangi bálokat szerveztek jóval a farsang befejezését követően, vagy iskolás gyermekeknek tanították a vidám szokásokat böjti időszakban, azok vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni, valójában meddig is tart a farsangi időszak. Ami, úgy tűnik, még mindenki számára egyértelmű, az a kezdés időpontja, január 6-a, vízkereszt. De hogy mikor zárul, az változó. Az idén február 16-án volt húshagyó kedd és 17-én ham- vazó-, más néven böjtfogadó szerda, amikortól a keresztény ember testben és lélekben készülni kezd az egyik legma- gasztosabb ünnepére, a hús- vétra. Régen egyházilag és hatóságilag is tiltották, hogy hamvazószerdától zenés, táncos rendezvényt tartson bárki. A néphagyomány is úgy tartja: ha valaki böjtben táncol, letáncolja a gyümölcsfáról a gyümölcsöt, ill. a termést. Lehet, hogy oldódtak a szigorú elvárások, a böjt sem annyira száraz, mint eleink életében, de véleményem szerint aki valóban meg is éli kereszténységét, annak a tiltás magától értetődő és a lélek által diktált belső kényszerűség. S most ne gondoljon engem senki bigott szentfazéknak, hiszen nem vagyok az. Szigorú böjtöt nem tartok, de csoportom farsangi mulatságát megtartottuk 9-én, és nem 17-ét követően. Mert vallom, hogy az, azok, akik hagyományokkal foglalkoznak, tanítják azt, tőlük különösen elvárható, hogy tartsák tiszteletben a tradíciókat. Ne olyankor muzsikáljanak népzenész létükre, amikor böjti időszak van, ne akkor mulatozzanak és szervezzenek jótékonysági bált, amikor nem ildomos! A jó példa ereje mindennél hatásosabb. Ezért kellene tehát a szervezőknek jobban odafigyelni, mivel nem sértenek érzékenységet és hagyományt egyaránt. Milyen kudarcra van ítélve pedagógiailag az olyan hagyománytanítás, amelyben éppen az eredeti szokásokat hagyjuk figyelmen kívül? Miért imádkoznak látványosan a templomban ülve azok, akik a kinti mindennapi életükben éppen a formákban felejtik el leginkább vallásosságukat? Miért e kifakadás? Most azért, mert az idei farsangi időszakban tapasztaltak szegték a kedvem. Egyik közkedvelt kereskedelmi tv-csatornánkon egy közismert kiváló színészünk a fiával tüsténkedett a konyhában, és a papa elénk tárva a népszokásokban való jártasságát, kijelentette a február 17-ét, hamvazószerdát követő csütörtöki napon, hogy „most fiam, kövér csütörtök van, lehet lakmározni kedvünk szerint”. S teszi ezt húshagyó kedd után! Vagy saját környezetünkben kutakodni sem kellett. Mindennapi híradásokból, kirakatokból tudhattuk meg, hogy jótékonysági és városi farsangzáró bálokat tartottak 20-21-én, s még ezután is, miközben az lezárult már február 17-én! Szőrszálhasoga- tás? Kétlem. Csak bosszanko- dás valamiért. A következetességért. Mert ha már dicséretes módon hagyományt érzünk, tanítunk, tegyük azt tisztán, ahogy kell. Ha vallásosak vagyunk, élen járunk a jótékonykodásban, tegyük azt hitelesen. Mert mit ér a forma tartalom nélkül? F. Molnár Gabriella népdalkörvezető „A tavaszi hadjárat és Heves megye” (A pétervásárai csata, 1849. február 24.) A pétervásárai csata 150. évfordulóján, február 24-én Katona Tamás történész, az 1848-49-es szabadságharc kutatója látogatott el városunkba. Az illusztris vendéget Pál László polgármester fogadta, majd délután 3 órától a művelődési házban tartotta meg előadását „A tavaszi hadjárat és Heves megye” címmel, szépszámú közönség előtt. A pétervásárai csatát a tavaszi hadjárat nyitányának nevezte, melynek eredményesebb kimenetele pozitívan befolyásolhatta volna a kápolnai vesztes csatát. Hosszú ideig csak a legenda élt városunkban a csatáról, és a Petőfi u. 9. sz. alatt állt az „ágyúgolyós ház”, melynek gazdája a néhai Bojtos kiszi Miklós megőrizte számunkra a ház homlokzatába fúródott ágyúgolyót. A Kassa felől érkező osztrák haderőt Schlik altábornagy február 22-én szállásolta el Pétervásárán. Hazafias érzelmű környékbeli palócok vitték a hírt Máriássy János honvéd alezredesnek, aki ekkor Kerecsenden táborozott. Az Egerben tartózkodó Klapka György, az I. hadtest parancsnoka megadta az engedélyt a rajtaütésre, s ígéretet tett, hogy Bakta felől ő is elindul Pétervására felé. A helybeli parasztok vezette hadosztály úttalan utakon jutott el Pé- tervásárára, s tanácsukra Máriássy a Lator-hegyen állította fel ágyúit. A támadás hajnali 4 órakor indult. Egy ágyút elsütöttek, a banda a Rákóczi-in- dulót játszotta, és elindult a gyalogság. A meglepetés fényesre sikeredett, a felriadt osztrákok ingben-gatyában menekültek. Megszólaltak az ágyúk, majd hadba szállt a lovasság. A várt támogatás azonban nem érkezett meg, mert Dembinszky fővezér leállította az akciót. így Máriássy egyedül maradt, s miután az ellenség rendezte sorait, visszavonulni kényszerült. A csata eredményeként negyven foglyot ejtett és 20 lovat zsákmányolt. Csekély kár érte csapatát, miszerint néhány sebesült és Julcsa nevű lova füle „átlövetett”. Amennyiben megérkezik a Klapka vezette erősítés, komolyabb veszteséget okozhattak volna az osztrák hadseregnek. Az emléknapon szenzációs előadás részesei lehettünk. Katona Tamás anekdoták sorával fűszerezte a véresen komoly események láncolatát. Megismertük a szabadságharc hőseinek kiváló tetteit, önfeláldozását, de szembesültünk azzal is, hogy az emberi gyarlóság. butaság, a szerencsés és szerencsétlen véletlen egyaránt az események formálói voltak. Büszkeséggel töltötte el szívünket a tudat, hogy eleink is tevékeny részesei voltak dicsőséges szabadságharcunknak. Könyvtárunkban könyvkiállítás keretében tesszük hozzáférhetővé azokat a szakkönyveket és kiadványokat, amelyekből az érdeklődők megismerhetik a pétervásárai csata leírását. Tudjuk, hogy ennek jelentősége messze elmarad a kápolnai és hatvani csata nagysága mellett, számunkra ez mégis fontosabb. Czenthéné Bozó Erika könyvtáros Köszönet az adományokért Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az adományokért a Gondozóház (Eger, Kertész u. 100.) lakóinak és dolgozóinak nevében. Akik segítettek: Eger Philip Morris Alapítvány, dr. Hunyadi-Buzás Agnes, Panoráma Rt., Liget Kaszinó, Monitor Műszaki Kereskedés Eger, Marján Cukrászda Eger, Mini ABC Eger, Pepita Import Bálás Ruha Eger, 94 H és 94 H Bt. Bútor-textil Kisáru- ház Eger, V. S. bácsi gyermekei, Csuti írószer Eger, Egertej Kft., Ságvári Cukrászda Eger, Kovács János zöldséges Eger, Lucifer ’98 Kft. Eger. Önkormányzat kontra MIÉP Nem tisztem, hogy megvédjem a gyöngyösi képviselő-testület tevékenységét, most mégis megteszem, mert úgy vélem, hogy a MIÉP gyöngyösi képviselője és bizottsági tagja (Kelemen Márta és Kozmári József) a közvéleményt igyekszik hiányos tájékoztatással befolyásolni, negatív hangulatot kelteni az önkormányzat ellen. 1999. február 27-én egy cikk jelent meg a Heves Megyei Hírlapban „A MIÉP nem ért egyet az önkormányzat intézményének megyei működtetésbe adásával” címmel. Hát ezzel én sem. De a törvényileg a megyéhez telepített feladatok átadásával már igen. A megye működtetni fogja az iskolákat, jobb feltételekkel, hiszen a gyermekenkénti fejkvóta is magasabb lesz, és a gyöngyösi önkormányzat a megtakarításból vissza tud juttatni az intézmények felújítására. A mai pénzügyi helyzetben egyetlen település sem engedheti meg magának, hogy olyan intézményt tartson fenn, amely 40-50%-os kihasználtsággal működik. Az sem igaz, hogy „az idő rövidsége miatt” nem tudtak más javaslatot beterjeszteni, hiszen a testület már 1998. decemberi ülésén döntött az átadás lehetőségének vizsgálatáról. De kíváncsi lennék arra is, miért pont a saját iskolája feladatainak átadásával ért csak egyet Kozmári úr? Még egy megjegyzés. A cikk többi megállapításával - „belváros-orientált felújítási munkák: a város gazdagodása nem kizárólag anyagi értelemben” - gondolattal magam is egyetértek, bár az ellenzék szájából hangzott el. Bár a költségvetés még nincs elfogadva, így március 12-ig még a MIÉP is benyújthatja módosító javaslatait. Boári István önkormányzati képviselő Az önkormányzati képviselők tiszte a köz szolgálata A népszavazás elé: mikor indokolt, ha... Az alkotmánynak van egy fordulata, amely az önkormányzat lényegét fejezi ki: „a város ... választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga”. Ez alapvetően különbözteti meg a tanácsrendszertől. A köznapi gondolkodásban sajnos mindez elvész, és többször a politikában is rejtve marad. „Bemegyek az önkormányzathoz” - mondjuk, holott csak egy hivatalba megyek a városházára. Pedig e régibb keletű elnevezés utal reá, a városra és társadalmára, amely magamagát kormányozza. (Ahogy az irodalmi olvasókönyv némely szemelvényében olvastuk.) A hivatal pedig csak szolgál: közszolgálat, amit ez a kifejezés mutat is. Azonban az önkormányzati testület tiszte sem egyéb, mint szolgálat, a köz, a közösség, választóinak képviselete. Mint ahogy a képviselő-testület neve is közgyűlés. Rendes esetben rá hárul, tehát magára veszi a város egész gyülekezetének szerepét. De nem átveszi! Ezt is számtalan jel mutatja: a kötelező nyilvánosság, bizonyos felszó- lási lehetőségek és a közmeghallgatás, mint közgyűlési intézmény. Különös helyzetben van a polgármester, aki hivatali elöljáró is, egyben a közgyűlésnek elnöke. Akit azért választ közvetlenül a lakosság, hogy kifejeződjön, valójában ő is, mint politikus, a köz alkalmazottja. A választó tehát négy évre politikai kötődései, programok és személyes szimpátiák szerint képviseletet választ, és élére egy vezetőt, rájuk bízza a helyi közügyeket. Rendes esetben! - mondom. Rendetlenről nem beszélnék, úgy mondom hát: kivételes eset, melyben a közember visszavonhatja e megbízást, visszavéve kormányzati jogát, maga dönt olyan ügyekben, amelynél annak szükségét látja valamilyen okból, vagy akkor, ha a képviselők ítélik úgy jónak, hogy döntsön a nép. Népszavazás! Ez készülődik most Egerben. De alighogy elkezdődött az eljárás, már elhangzott, hogy minden szire-szóra legyen-e népszavazás és ehhez hasonlók. Mintha nyolc-tíz évben egy milliárdos ügy talán oly sűrűn esnék. Jelenleg aláírásgyűjtés folyik azért, hogy a testületnek kötelező legyen kiírni a szavazást, mégis akadhat, aki ezt sem bízná a közre, ahonnan a megbízatásukat kapták. Adva van a városban egy elküldött polgármester, leváltott testület annak valamikori határozatával. Azután itt van a választott. Ennek feje és az erősebbik frakció nem mással nyert, mint azzal, hogy megígérte, felülvizsgálják azt a döntést. A döntést, amelyet személyes elkötelezettsége miatt erőltetett át az előd, melyet hazárd módon és még a választás kimenetelével sem számolva elkezdtek, de vészes előfeltételei azóta is romlanak. Azonban a felülvizsgálat elmarad, hiába az újak minden igyekezete, mert a letűnt rezsim utóvédharcai azt rendre megakadályozzák. A sorozatos döntetlen a szavazásban eldöntetlen hagyja a város legnagyobb horderejű fejlesztési kérdését. A határozatot ugyan a közgyűlés egyik oldala futtatja zátonyra, de az egész testület döntésképtelen. A döntés hiánya pedig a feltételezett kár halmozódása révén lassan mindent ellehetetlenít. Kérdezzük: mikor indokolt a közösséghez fordulni verdiktért, ha nem itt és most? A helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége - közvetlenül, illetőleg választott helyi önkormányzata útján - önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyéit. Ezt mondja szó szerint az önkormányzati törvény. Ekképpen számunkra pedig azt, hogy már nem „illetőleg”, hanem most önállóan és közvetlenül! Népszavazást! Kalmár Péter
