Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-27 / 72. szám
8. oldal Hírlap Magazin 1999. március 27., szombat Szarmata sír feltárás után fotó: perl Márton Az M3-as autópálya építésekor - az érvényben lévő jogszabályok értelmében - minden négyzetméternyi területet megkutathattak a régészek. Az egyik legizgalmasabb terület Váradi Adél régész-muzeológusnak jutott. A felszínen a szántásban csontok és cserepek jelezték az egykori élet nyomát. Megyénkén 48 kilométer hosz- szan vezet át a leendő - a Füzesabonyig már meg is épült - autópálya nyomvonala, amelyen a régészek 35 lelőhelyet regisztráltak. A Szihalom- Pamlényi tábla 400 méter hosszú, 90 méter széles terület, ahol 1995 és ’97 között 1500 régészeti objektumot fedtek fel. Eme nagy számot csak fokozza, hogy az újkőkortól a középkorig szinte valamennyi jelentősebb népcsoport hagyott maga után itt valamiféle emléket. így az újkőkorból az alföldi vonaldíszes kerámia, a rézkorból bod- rogkeresz- tűri és bá- deni kultúra, kora és késő bronzkori, preszkíta és szkíta emlékek, szarmata leletek, késő avar kori, Árpád-kori és középkori emlékeket rejtett a föld. Feltártak egy régi, a bronzkorban már szemetesnek használt érmedret is, mely feltehetőleg a közelben kanyargó Rima holtága lehetett. A dombtető a legsűrűbben lakott, a vízhez közeli lapos részen, az ártéren nagyszámú kutat fedeztek fel. A humuszréteg eltávolítása után, 80-130 centiméternél, a sárga altalajon jelentek meg a fekete foltok, azaz a régészeti objektumok betöltésének nyomai. A településeken kívül 31 sírt is feltártak. A temető késő római, kora népvándorlás kori, vagyis az időszámításunk utáni IV. század közepére, V. század első harmadára tehető iráni eredetű szarmata népcsoport hagyatéka. A lelőhely a hajdani Csörsz árka (Sarmácia határa) külső ágának közelében van, tehát feltételezhető, hogy a fegyveres népcsoport a határok védelmében látott el katonai feladatot. A sírok többsége dél-észak irányú. A halottak fejét dél felé, a lábait észak felé fordították. Ez klasszikus iráni vonás, bár a temető feltételezett közepén találtak hét fordított sírt. A kisebb és szegényesebb mel- lékletű sírok elvileg lehettek volna a szegényebb néprétegnek, szolgáknak, kirekesztetteknek a hantjai is. A temetőn belüli helyzetük és nagyobb számuk nem társadalmi differenciálódást tükröz, hanem idegen, keleti vagy germán hatást jelez. Érdekes a sírok belső berendezése is. A sírgödröt kitapasztották, a halottat vászonba tekerték (erre a felcsúszott kulcscsontok utalnak), a koporsót kibélelték. Szinte minden csontváz mellett ott található az obolusz, az a halotti pénz, melyet a földi élet során nem használtak. Sok női test mellett az orsógomb is megtalálható. Ugyancsak iráni hatásra utal a tűznyom, mellyel kifüstölték a temetési helyet. A temetkezési szokások egyik érdekes színfoltja a három körárkos szarmata sír. Ezek rendszerint előkelő sírhelyek voltak. Az árok átmérője 1 méter, a körároké 8-13 méter. Kétféle régészeti feltételezés is létezik arra vonatkozóan, miSírrablók az M3-as autópálya mentén lyen céllal keletkeztek a körárkok. Vannak, akik szerint az árokból kikerült föld csupán a sírhely magasítására szolgált, mások szerint viszont az árokkal körülvett területen végezték a szertartást. Ez utóbbira utalnak az árokban megtalált állati csontok és cserépdarabok. A körárkok elkészítése nagyon költséges és időigényes volt. A szarmata temetők jelentős része kirabolt. Csupán a véletlen műve az, hogy egy kislány sírjában 102 gyöngyöt találtak. Ismét többféle elmélet létezik arra vonatkozóan, kik és milyen céllal rabolták ki a sírokat. Vannak, akik azt állítják: önmagukat rabolták ki a szarmaták. (Ennek ellentmond az, hogy a temetkezési helyeket ebben a korban őrizték!) Sokkal valószínűbb, hogy a nép- vándorlás kora elejének zűrzavaros hatalmi-politikai viszonyai, a romló közállapotok kedveztek a be-be áramló ki- sebb-nagyobb népek rablási hajlamainak. A sírokat minden bizonnyal jelölték. így a sírrablók pontosan tudták: melyik sírt érdemes felnyitni. Érdekes volt a rablás módja is. Nem hántolták ki a teljes testet, hanem csupán az értékeket keresték. A síron belül is pontosan tudták, hogy milyen tájékra kell ráásni. így ha sejtették: az ékszer a nyakon van, akkor csak fejtájékon ástak. Az is előfordult, hogy a föld puhasága miatt srégan ástak, majd csáklyával húzták ki az értéket. S hogy mindez mikor történhetett? Valószínű, hogy a szarmaták temetkezése után néhány évvel később. Csupán a csontok és testrészek elmozdulásából, annak nagyságából lehet következtetni arra, hogy mikor nyitották meg a sírt a temetés után. A régész számára sokat mondanak a viseleti tárgyak (ruhakapcsoló tű, azaz fibula, övkés, fegyver, ékszerek: nyaklánc, csüngő, fülbevaló, gyűrű), valamint a mellékletek, melynek többsége a temetés során lábhoz tett edény. Feltűnő az orsógombok és az oboluszok nagy száma. A szarmata sírokból egyértelműen megállapítható, hogy élénk késő római kori kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek. A fibulák egy része borostyángyöngy, szíjvég, ládika, gyűrű, üvegpohár római import, míg germán hatást mutatnak a csüngök és a piperekanalak. Keleti eredetű lehet a kagyló és a korall- gyöngy, melyet talán az első generáció hozott magával a Fekete-tenger partjairól. Egy ízben a boka körül 10-10 gyöngyöt találtak, mely jellegzetes iráni viseletként a nadrág alját vagy a csizma szárát díszítette. Az Utak a múltba című vándorkiállítás 1998 második felében Egerben, a gótikus püspöki palotában volt látható. A kiállításhoz kapcsolódó katalógusban jelent meg egy előzetes cikk a temetőről. Tavaly ősszel a Dobó István Vármúzeum rendezte meg a népvándorlás kor kutatóinak 9. konferenciáját, melyet minden évben más vidéki városban tartanak. A temető tudományos értékelése itt hangzott el először, előadás formájában. A közeljövőben jelenik majd meg erről a konferencia-kötet, a Heves Megyei Régészeti Közlemények című új periodikák második darabjaként. Ebben a temető teljes leletanyagát és mindenre kiterjedő értékelését olvashatják. Szuromi Rita Váradi Adél, a szarmata sírok ismerője Békepárti fegyver-parti „A gyűjtőszenvedély nem az erőszak kultuszáról szól” Hihetetlen tartalékok rejlenek a mélyben fotó: Gál Gábor- Nézze, itt van. Magáé lehet a szochazáért. Most alkalmi vétel. Jó? Nem. Akkor mondok mást. Akar Kossuth-díjat? Megszerzem, özvegytől. Jutányosán. Ha megrendeli nálam, bármelyik most fiitó kis- meg nagykeresztet is rövid idő' alatt szállítom. Megalkuszunk. Csere is érdekel! Nem kell? Nem tudja, mit veszít. Ez az a pillanat, amikor a meginogni látszó hírlapírónak gyorsan el kell döntenie, meg- áll-e vagy továbbmegy netán, s inkább az orvosi Nobel-díjat pályázza meg. Nagy a kísértés, hogy az ember itt és most megkoronázza pályafutását. Esetleg megelégszik egy önkéntes véradó, kiváló védőnő, vagy úttörővezető és élcserkész jelvénnyel, megfejelve egy kis perui vasutas-éremmel. Bár kicsit úgy érzi magát, mint Fülig Jimmy, aki hazárd módon, kártyán szokott hozzájutni az efféléhez. Aztán a szerző mégis legyőzi megindultságát, odahagyja élete nagy lehetőségét, és fájó szívvel lép tovább egy másik asztalhoz. Most aztán vakaródzhat a NATO! Az Egerben rendezett Nemzetközi Militária Találkozó megmutatta, hihetetlen tartalékok rejlenek itt még a mélyben. Az ősi virtus és az ősi vér csak nem válik vízzé. A szervezetnek alaposan föl van adva a lecke. Ekkora arzenálból egy teljesen fölszerelt harcos lovas bandériummal is pályázhattunk volna egy kisebbfajta IFOR-béketeremtésre a mongol hegyek között. Mert nyolcadik éve jönnek a gyűjtők, zarándokolnak el a kereskedők és a megszállottak, hogy bemutassák gyűjteményük darabjait, eldicsekedjenek féltett kincseikkel, jó cserét csináljanak a börzén, és persze, hogy a gyanútlan, szakmai finomságokban járatlan látogatóra is rásózzanak valamit.- Na, nézze csak, itt van ez a két rohamkés-penge. Látja, úgy tűnik, mintha teljesen egyformák volnának. Pedig nem. Itt van ez a kis gyártási jegy. Emiatt aztán háromszor any- nyiba kerül - magyaráz biztatóan a gyűjtő és kiállító. A szemlélőnek a szeme kigúvad, mégse látja igazán a különbséget. De hümmög, elismerően bólogat, persze, persze, nehogy a végén még teljesen zöldfülűnek nézzék. A kínálatnak csak a hely szab határt a Helyőrségi Klubban. Ezért nem láthatók ágyúk, harckocsik és anyahajók. Van helyette más. Majdnem minden. Bronzkori nyílhegytől az érmekig, kitüntetésekig, ruházatig, rangjelzésekig és szak- irodalomig. Mindenekelőtt a szúró- és vágóeszközök teljes skálája. Mindig ez alkotja egyébként a felvonultatott fegyverzet nagyobb részét: kiskésektől a szuronyokig, tőröktől a bajonettig, kardok és szablyák, díszes kivitelben és egyszerű háborús felhasználásra, a történelem hajnalától a modem kori kivitelig. És itt vannak persze a szigorúan hatástalanított lőfegyverek is. A század első harmadából származó szuronyos puskákat 25-35 ezer forintért lehet megkapni, a különböző pisztolyok, revolverek és egyéb maroklőfegyverek tarifája is hasonló, 120 ezerért csemegeként pedig egy cseszlovák gyártmányú mini géppisztoly is elérhető, póttárral, kiegészítőkkel, egyebekkel. Azt azért megemlítik a tulajdonosok, hogy gyakorlatilag alig van olyan fegyver, amit ne lehetne kisebb-na- gyobb munkával visszaélesíteni. De nem éri meg. A gyűjtők különben is azt szeretik, ha minél kevésbé van „elrontva”, és ez minél kevésbé látható a fegyvereken. Azért megnyugtatásul hozzáteszik: ma az illegális csatornákon bárki különösebb megerőltetés nélkül olyan élesfegyvert vásárolhat, amire csak pénze van. Emiatt egyáltalán nem kell a gyűjteményekbe való darabok után kutatni. Aztán itt vannak azok a bizonyos önkényuralminak nevezett jelképek. Sok hadieszközön, jelvényen látható horogkereszt, sarló és kalapács, vörös csillag. Az utóbbival egyébként is gond van, hiszen sok, most is forgalomban lévő hivatalos okmányon, iraton látható. A szimbólumok miatt egyébként soha nem volt még baj, hiszen a militária-gyűjtés egyfajta kivételt jelent a szabály alól. A börzén azonban így is észrevehetően feltűnnek a ma talán nemzeti érzelmű ifjaknak mondott rövid hajú, bomberdzsekis fiatalemberek, akik - úgy tűnik - buzgó szuvenírvásárlók. Az egyik asztalon a korhű hangulat kedvéért Werhmacht-indulókat tartalmazó kazettákat és magyar katonadalok felvételeit - Jó éjt, drága kis hadnagyom, jó éjt! meg a Vadászrepülők indulóját - lehet meghallgatni. Több helyen látni a Hitler főműveként számon tartott Mein Kampf című munkát. A fóliatasakban árusított könyvről nem lehet ugyan elmondani, hogy viszik, mint a cukrot, ám három és fél ezer forintos ára ellenére is volt iránta érdeklődés. A Kommunizmus utolsó leheleté feliratú, teljesen üres, de eredetiként lezárt májkrém- konzerv dobozáért 150 forintot kér egy másik kiállító. Azért még mindig elég jól tartja az árát. A májkrém ugyan már rég elfogyott. Aztán itt van egy szép orosz katonai zubbony 15 ezerért, rajta a fölirat: csere is érdekel. Tizenkét éve ennek a cserének még határozott politikai felhangjai lettek volna. Aztán ahogy az utolsó orosz katona is elhagyta előbb a felszerelését, majd az országot, kezdett nem túl érdekessé válni a dolog. Persze, most újra van némi aktualitása, ha csere is érdekel, akkor a NATO-zubbony is megteszi talán.-Mi aztán igazán nem vagyunk háborúpárti fegyvermániások - állítja egy gazdagabb arzenál tulajdonosa. - Ez a gyűjtőszenvedély nem az erőszak kultuszáról szól. Azt szeretnénk, ha az összes fegyver ilyen gyűjtői kezekbe kerülne. Ott lenne a legjobb helyük. Persze, azzal tisztában vagyunk, hogy egyes darabokhoz vér is tapad, vagy emberi tragédiák kötődnek. De erről nem mi tehetünk - teszi hozzá. A börzének egyik fő vonzereje, hogy elképesztően sokszínű a felvonultatott kínálat, tücsök és bogár a pultokon. Idén az ezüstmarkolatú díszkard 170 ezerért ugyan lehet, hogy drága volt sokaknak, de a szúette, restaurálásra szoruló millenniumi - 1896-os díszítéssel - fa emlékcsobolyó tízezerért talán megmozgatta valakinek a fantáziáját és a pénztárcáját. Csakúgy, mint a század eleji segédlevél, netán egy valódi népköztársasági címeres munkakönyv. Ez utóbbi különösen jól jöhet manapság, legalább emlékezni lehet arra, hogy az úgynevezett biztos munkához még könyvecskét is adott egykor az állam. Mára egyikből sem maradt túl sok. Az előbbiből egyébként - kivételesen - a börzén sem kínáltak föl senkinek. (kj)
