Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20 / 66. szám

1999. március 20., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Kommunista puccs vagy forradalom? kommunista forradalom­nak tekintet­ték Horthyék is, hiszen ép­pen ezzel szemben val­lották magu­kat büszkén ellenforra­dalmároknak. Lássuk a tényeket! 1919 tava­szára kiderült, hogy a pol­gári demokra­tikus kor­mányzat nem tudja megol­dani a vállalt feladatokat. Változatlanul álltak a gyá­rak, nem volt nyersanyag, nem volt üzemanyag, nagy volt a munkanélkü­Károlgi Mihály nem fogadta el az ultimátumot liség, s a nél­1919. március 21-én újabb rendszerváltás következett be Magyarországon. Az 1918. ok­tóber 31 -én forradalmi úton ha­talomra került polgári demokra­tikus koalíciót a szociáldemok­rata pártból és kommunista pártból létrejött proletárdikta­túra váltotta fel. Természetes, hogy négy évtizeden keresztül a szocialista rendszer 1919 márciusát dicső hagyomány­ként és a szocialista társadalom első nagy kísérleteként érté­kelte. Lényegében az is termé­szetes, hogy 1990 után voltak olyan történészek, akik 1919. március 21-ét kommunista puccsnak tekintették. Minden­kinek szíve joga, hogy a törté­nelmi eseményeket hogyan ítéli meg, de ha ezek a szubjektív vélemények iskolai történe­lemkönyvek lapjaira is beke­rülnek, akkor már - pedagógu­soknál és tanulóknál egyaránt - zavaros gondolatokat eredmé­nyezhetnek. Mi volt hát 1919 márciusá­ban? Puccs vagy forradalom? A történelmi objektivitás érde­kében ebben a cikkben csak olyan szerzők munkáit vesszük figyelembe, akik 1918-19-ben a forradalmi események részt­vevői voltak, s visszaemlékezé­sük, értékelésük közvetlenül az 1920-as évek elején íródott. A függetlenségi párti Juhász Nagy Sándor, a polgári radiká­lis Jászi Oszkár, a szociálde­mokrata Böhm Vilmos nem te­kinthetőik kommunista szimpati­zánsnak, mégis: munkáikban mindhárman konkrét lényekkel támasztják alá a szocialista forradalom szükségességét. De 1919 márciusát szocialista, külöző töme­gek egyre elégedetlenebbek let­tek. A tömegek elégedetlensé­gét kihasználva szervezkedni kezdett a koalíció, megalakult a Magyar Országos Véderő Egyesület és az Ébredő Magya­rok Egyesülete, de erre a tö­meghangulatra épített a Kom­munisták Magyarországi Pártja is, amikor egyre na­gyobb tömegbázisra támasz­kodva agitált a proletárállam megvalósítása mellett. Az egyre súlyosabb gazda­sági és politikai káoszból az 1919 januárjában megalakult Berinkey-kormány megpróbált kilábalni. Február elején felosz­latták a régi törvényhatóságo­kat, február 20-án egy tüntetés után több mint 50 kommunista vezetőt letartóztattak, február 16-án megjelent a Búza Barna­féle földreformrendelet, ápri­lisra pedig meghirdették a va­lóban demokratikus nemzet- gyűlési választásokat. Ezeknek az intézkedéseknek a pozitív eredményei azonban nem ér­ződtek. Különösen tél végén a városi lakosság élelmiszer-ellá­tása katasztrofális volt: a sze­gényparasztok azonnali radiká­lis földreformot akartak, s mi­vel ez nem történt meg, március elejétől megindultak a földfog­lalások, a nemzetgyűlési válasz­tások meghirdetése pedig ki­élezte az ellentéteket a koalí­ciós pártok között is. Az egyes pártok tömegbázisát figye­lembe véve szinte előrelátható volt, hogy a választást a szoci­áldemokraták nyerik meg, de különösen a vidéki pártszerve­zetek tömegdemonstrációk tá­mogatásával már március elejé­től megkezdték a polgári főis­pánok és polgármesterek eltá­volítását. Ez a folyamat március 9-én Szegeden kezdődött meg. Ezen a napon kommunista nagygyű­lés volt a városban, amelyen közel tízezer ember vett részt, akik követelték az osztályharc fokozását, a szocialista rend­szer megvalósítását, a kommu­nista foglyok szabadon bocsá­tását. Bár ezt a tüntetést az ek­kor már Szegeden lévő francia katonaság segítségével még szétoszlatták, kiderült, hogy a szegedi munkásság nagy része is egyetért a kommunista köve­telésekkel, így másnap a szoci­áldemokrata vezetők leváltot­ták a helyi főispánt és polgár- mesterét, s addig, míg szocia­lista tisztségviselőket nem küldtek, háromtagú direktóri­umot állítottak a város élére. Ugyanebben az időben Szek- szárdon a szociáldemokrata párt rendezett tüntető felvonu­lást, lemondatták a kormány- biztos főispánt és Tolna megye élére 5 tagú direktóriumot állí­tottak. Március 19-én a mis­kolci munkástanács úgy hatá­rozott, hogy eltávolítja a füg­getlenségi párti főispánt, és míg új szocialista főispán nem érke­zik, 3 tagú direktóriumot állíta­nak Borsod megye élére. Tehát még szó sincs újabb forrada­lomról, de ezek a direktóriu­mok már új fogalomként jelen­nek meg a magyar közigazga­tásjogban. Március 2 l-e előtt már a munkástanácsok kezébe került a hatalom Somogy, Ko­márom, Fejér, Hajdú, Szabolcs, Nógrád, Békés és Csanád me­gyékben. Ezeken a helyeken a polgári főispánokat leváltották, és vagy szocialista főispánt állí­tottak helyükbe, vagy direktó­riumot. Március közepén Budapest utcáin már együtt tüntetett a szocialista és kommunista munkásság, s lényegében min­den különbség megszűnt közöt­tük. Március 18-án a csepeli gyár munkásai értekezletre hív­ták össze a budapesti gyárak bizalmi embereit. Az értekezle­ten elhatározták, hogy március 23-ra nagygyűlést hívnak össze az Országház térre, és kiszaba­dítják a bebörtönzött kommu­nistákat. Március 19-én 20 ezer munkanélküli vonult a Népjó­léti Minisztérium elé, s követel­ték, hogy személyenként 590 korona gyorssegélyt fizessenek ki, és progresszív vagyonadót vessenek ki a tőkésekre. Ugyanezen a napon az igazság­ügy miniszterhez olyan bejelen­tés érkezett, hogy a gyűjtőfog­ház felügyelője (itt tartották fogva a letartóztatott kommu­nista vezetőket is) a börtönőrö­ket szakszervezetbe tömörí­tetté. Az egész államgépezet recsegett-ropogott, csupán egy gyenge lökés kellett, hogy az egész összeomoljon. Ezt a lökést a Vix-jegyzék adta meg. Március 20-án dél­ben Vix francia alezredes, a budapesti antant-misszió veze­tője megjelent Károlyi Mihály köztársasági elnöknél, és át­adta az antant hatalmak leg­újabb ultimátumát, amelyre március 21-én délután 6 óráig kellett válaszolni. A jegyzék azt követelte, hogy az ország keleti részén a szinérváralja-csucsai vonalról a magyar csapatokat mintegy száz kilométerrel von­ják vissza. A jegyzék az új de­markációs vonalat Debrecen­től, Orosházától, Hódmezővá­sárhelytől és Szegedtől öt kilo­méterre nyugatra szabta meg. A magyar alakulatokat április 3-ig kellett volna kivonni erről a területről, és a demarkációs vonaltól keletre eső részeket át­engedni francia és román meg­szálló alakulatoknak. A Vix-jegyzék átvétele után A köztársaság kikiáltása azonnal összeült a miniszterta­nács, ahol Károlyi megdöb­benve számolt be az antant dön­téséről. Kijelentette, hogy a jegyzéket nem lehet elfogadni, mert világosan kiderült belőle, hogy az antant hatalmak az új demarkációs vonalat végleges politikai határnak tekintik, s ebbe a kormány nem nyugod­hat bele. Felhívta a kormányt, hogy adja be lemondását, mert nem tudta megakadályozni Magyarország feldarabolását. Kijelentette azt is, hogy tisztán szocialista kormányt fog alakí­tani, és azután a „szocialista hadsereg fegyvereire támasz­kodva felveszi a tárgyalást az antanttal”. A kormány tagjai egyetértettek Károlyival, és senki nem tiltakozott. Minden emlékirat-írónak egyaránt az a véleménye, hogy a zilált állapotú országban ez volt az egyedüli megoldás. Mégis szükségesnek látjuk rö­viden elemezni a kormány dön­tésének hátterét. Kétségtelen tény, hogy az or­szág zilált belső helyzete már korábban is nehézzé tette a kormány működését. A Vix- jegyzék átadása azt jelentette, hogy a kormány működése most már külpolitikai téren is teljesen csődbe jutott. Mi indo­kolta Károlyi döntését és a kormány lemondását? A Vix- jegyzék ultimátum volt, amelyre 24 óra alatt választ kel­lett adni. Ez csak kétféle lehe­tett: vagy elfogadják azt, vagy elutasítják. Ha a jegyzéket el­fogadják, akkor számíthattak arra, hogy a feszült légkörű or­szágban egy népforradalom el­söpri a nemzetáruló kormányt az egész rendszerrel együtt. Ha viszont elutasítják, akkor szá­mítani kellett az antant támadá­sára. Ugyanakkor az országnak erős, ütőképes hadserege nem volt. A novembertől márciusig lefolytatott hadsereg-szervezési kísérletek eredménytelenek maradtak. Arra tehát gondolni sem lehetett, hogy az adott kö­rülmények között fegyveresen megpróbálják visszaverni az antant támadását. Ezért érthető á kormány le­mondása, és Károlyinak az a terve, hogy tisztán szocialista kormányt nevez ki, amely felté­telezhetően erős szocialista hadsereget tud létrehozni. Mind Károlyinál, mind a polgári minisztereknél nyilván­való az a szándék, hogy a pol­gárság hatalmát és az októberi forradalom után kialakult álla­potokat a szociáldemokratákkal próbálják megmenteni. Károlyi és a polgári miniszterek azon­ban túlértékelték a szociálde­mokrata párt befolyását. A márciusi tömegmozgalmak azt mutatták, hogy már a szociál­demokrata párt sem úr a saját portáján, s bár szervezettség szempontjából a pártnak hatal­mas tömegei vannak, ezek a tömegek egyre inkább a kom­munista párt programjának a megvalósításáért harcolnak. Ezt a kialakult helyzetet ekkor egyedül a szociáldemokrata párt vezetői látták tisztán. Közvetlenül a miniszterta­nács ülése után Károlyi jegyzé­ket juttatott el Vix alezredes­nek, amelyben közölte: „A ma­gyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy tudomásul ve­hesse a békekonferencia hatá­rozatát, és közreműködjön an­nak végrehajtásában". „Mint­hogy a magyar kormány nem viselheti a felelősséget ennek a határozatnak a végrehajtásáért, kényszerítve látja magát, hogy ma lemondjon.” A válaszjegyzék átvétele után Vix azonnal elhagyta Ma­gyarországot. Kratochwill Józsej G€U * ,,Férnél Német tulajdonú cég KERES többéves szakmai gyakorlattal rendelkező GÉPÉSZ­MÉRNÖKÖT. Fizetés megegyezés szerint. Rugalmas feltételek, európai színvonalú munka. Feltétel:- szakmai német nyelvtudás- "B" kategóriás jogosítvány- ideális életkor: 35 év alatt Jelentkezés személyesen németül és magyarul írt szakmai önéletrajzzal. Időpont-egyeztetés az alábbi telefonszámon: „I 36/321-505 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS I A Mátrai Erőmű Részvénytársaság pályázatot hirdet § az ATLASZ-MÁTRA Építő és Épületkarbantartó Kft. ügyvezető igazgató I munkakörének betöltésére. 1 Az Atlasz Kft. főbb tevékenységei: => építészeti kivitelezés, felújítás, karbantartás, => építőmesteri és építészeti szakipari munkák végzése. | Az Atlasz Kft. létszáma 40 fő. I Az ügyvezető igazgató hatásköre kiterjed a gazdasági társaság irányítására, vezetésére, a gazdaságos működés feltételeinek biztosítására, munkáltatói jogok gyakorlására. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: =4> legalább középiskolai építész szakképesítés, => építőipari kivitelező gyakorlat, => vezetői (vállalkozói) gyakorlat, büntetlen előélet. | A munkakör megegyezés esetén 1999. május 1 -jétől tölthető be. I Bérezés, juttatás: megegyezés szerint. | A pályázat beadási határideje: 1999. április 5., amelyet | személyesen, kézzel írott szakmai önéletrajzzal a részvénytársaság | munkaügyi, szociális és bérgazdálkodási főosztályvezetőjének, I Füleki Sándornak kell benyújtani. I További információ kérhető Füleki Sándor főosztályvezetőtől i (tel.:37/328-001 /41 -04 mellék). («129) Személytaxi, tehertaxi, autómentés * 411-222 * 313-111 120-1501 befogadóképességű, jó, működőképes állapotban lévő Wertheim páncélszekrényt keresek megvételre. Ajánlatokat „Maci 43255” jeligére várom a hirdető címére. (3300 Eger, Pf.: 23.) Tavasi motoros fűrész akció íncyecfméfirtyef március 15-30-ig. Üzletek: Eger, Zellervár út 3. Tel.: 36/320-504 | Eger, Rózsa Károly út 22. Tel.: 36/424-400 Mátraderecske, Kossuth út 24. Tel-Fax: 36/476-499 Kontírozói és számítógépen könyvelői gyakorlattal rendelkező mérlegképes könyvelőt, valamint bérszámfejtőt és kifizetőhelyen TB-ügyintézőt keresünk Füzesabony-Eger környékéről. .. M unkába járás cégautóval ä megoldható. s Jelentkezés szakmai önéletrajzzal „Önállóan 43629' jeligére a kiadóba. (3300 Eger, Pf.: 23.) / Egri székhelyű vállalkozás • minősített hegesztőket • árokásógép-keze löket (CAT) • lakatosokat keres acélcsővezeték építéséhez,- változó munkahelyre. Érdeklődni: 36/310-518 telefonszámon § j 7-15 óra között ;

Next

/
Thumbnails
Contents