Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13 / 61. szám
Jólét helyett rendcsinálás Ferge Zsuzsa: „Az új kormánynak egy büdös szava sincs a szegényekróí” Ferge Zsuzsa szociológus szerint a mai kormány az állam rendőri funkcióit akarja erősíteni, miközben a jóléti és a civili- zatórikus feladatokat igyekszik egyre inkább leépíteni. No nem mintha az elődje, a szocialista-liberális hatalom sokkal különb lett volna: a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésének folyamata már akkor elkezdődött. Az ismert szakember a napokban részt vett az MSZP parlamenti frakciójának gyöngyösi kihelyezett ülésén, ahol éppenséggel a gazdasági, szociális és kulturális differenciálódás volt a fő téma. Itt kértünk a szociológustól rövid interjút. A szociológusnő. Európa nem figyel ránk. FOTÓ: GÁL GÁBOR- Előadásában említette, hogy a szocialistákat terheli a felelá'sség a korábbi választási ciklus gazdagodást és szegényedést folyamatai miatt. Konkrétan miben áll ez a bizonyos felelá'sség ?-Nekem itt az volt a dolgom, hogy azt mondjam el, a szocialistáknak mivel kell szembenézniük. A tényleges felelősség az, hogy tulajdonképpen nem tisztázták, az államnak mi a dolga. Az államra történelmileg egy csomó feladat rakódott. először katonai, aztán rendőri, rendcsináló, útépítő, majd jöttek a jóléti feladatok, s a kettő között egy nagy civiliza- tórikus feladattömeg: iskola, egészségügy, és így tovább. Ezt a világ fejlődése hozta magával. Nyugat-Európa Anglia kivételével, vagyis a kontinens megértette, hogy ezek a funkciók egymásra épülnek, s nem lehet büntetlenül egyikből vagy a másikból visszavonulni. A neoliberális ideológia, amit a szocialista párt kényszerből vagy örömből követett, az utolsó két funkciót kérdőjelezi meg: a jóléti és a civilizatórikus feladatkört. Ha ezek leépülnek, a rendőri funkciót kell erősíteni. Minthogy ez a gondolkodás nem ment végbe - most is sokszor hallhatjuk, túlelosztás volt, amit vissza kell fogni -, a megszorítás pontosan ennél a két funkciónál érvényesül. — A jelenlegi kormányt sokan vádolják azzal: intézkedéseivel, ha lehet, még tovább fokozza a különbségeket.- Ami most történik, az előző politikának a még rosz- szabb folytatása. Most már egyértelmű az, hogy a rendőri funkciókat akarjuk erősebbé tenni, éppen a másik kettő visz- szaépítésével. Itt ugyan a szocialista pártnak azt mondtam, hogy nagyon rossz fajta politikát folytattak a szegényekkel, de legalább előfordult az a gondolat, hogy létezik ebben az országban egy roma kisebbség. Most már ez sincs. Az új kormánynak egy büdös szava sincs arról, hogy a cigánysággal vagy a szegényekkel mi történjen. Sőt, éppen ellenkezőleg.-Az Európai Unióhoz való csatlakozás az Ön nézete szerint milyen hatással lehet a hazai társadalmi egyenló'tlenségekre? A változással ismét csak mélyül a szakadék a nyertesek és a vesztesek között?- Európában is megoszlanak erről a vélemények. Az egyik álláspont eléggé egyértelműen az, hogy nemcsak az esélyegyenlőtlenségeket kell csökkenteni, hanem a feltételek egyenlőtlenségét is, mert másként nem lehet élni az esélyekkel. S hogy a központosított állami újraelosztás mai szintjéről, e funkció ellátásának mostani mértékéről nem lehet visszavonulni. Ugyanakkor az Európai Unió e pillanatban semmilyen figyelmet nem fordít arra, hogy ebben a régióban mi történik. Más: New Yorkban jártam nemrég, s ott egy ENSZ-titkár- sági jelentésben azt láttam, hogy nagyon nagy gondot okoz az egész globális politika szempontjából az, hogy a keleteurópai országok a rendkívül fontos, alapvető közszolgálatoknál magánosítanak. Ez a továbbiakban nem fogja segíteni az országok közötti és az egyes országokon belüli egyenlőtlenségek csökkentését. Tehát megosztott a világ, megosztottak a vélemények. Az erősebb érdekek érvényesülnek, azoknak a rovására, amelyek egyébként a társadalmat összetartó erőként tudnának működni. Rénes Marcell Szegénységi küszöb A szegények aránya % száma, fő az átlagkereset 50%-a (118.532 Ft/év) 17,8 58.000 a médián 50%-a (102.750 Ft/év) 12,7 41.000 alsó ötöd (124.600 Ft/év) 20,0 65.000 A Társadalomkutatási Informatikai Egyesület kutatásai szerint a jövedelmi különbségek az 1991/92-es 6-7-szeres szintről mára 8-10-szeresre emelkedtek. Heves megyében - ahol az országosnál magasabb az idősek aránya, s a GDP is jóval kisebb az átlagnál - összesen mintegy 60 ezerre tehető a szegények száma. A jövedelmi megoszlást táblázatunk mutatja. Magányos küzdelem, avagy: mit ér a gyermek, ha sérült? Mosoly és szeretet a jutalom A gondoskodás jutalma a meleg ölelés fotó: Gál Gábor Elkeseredett hangú levél érkezett szerkesztőségünkbe. Egy olyan anyuka fogalmazta, aki a családtagokkal együtt emberfeletti küzdelmet folytat beteg gyermekéért. Éviké, a család legkisebb tagja három hónapos volt, amikor először jelentkezett a semmihez sem hasonlítható rosszullét. Egymást követték a kivizsgálások, orvosi vélemények, mire kiderült: a kislány epilepsziás. Betegsége gyógyíthatatlan. A gyakran ismétlődő rohamok - kezdetben naponta 12- 18 is előfordult - kétségbeeséssel és rémülettel töltötték el a szülőket és az egészséges testvéreket.- Volt egy pont, amikor úgy éreztem, feladom, nem bírom se erővel, se idegekkel ezt a reménytelen harcot - mondja Erzsébet, a kislány édesanyja. - Aztán megtudtuk, hogy ezzel a betegséggel akár 40-45 éves korig elélhet valaki. Akkor ösz- szeült a család, és egymást erősítve úgy határoztunk, mindent megteszünk azért, hogy Évi köztünk maradhasson. Egy szakember egyszer figyelmeztetett: erre a döntésre az egész család rámehet. Az ápolás 24 órás állandó jelenlétet követel, az egészséges környezetnek pedig szinte mindenről le kell mondania, az életünket teljesen át kell szervezni. Idegenül csengtek a doktornő szájából a szavak, nem értettük, miről beszél. Éviről lemondani? Intézetbe küldeni? Embertelen tanács, amit mindannyian elvetettünk. A kezelőorvosoknak köszönhető, hogy Évi négyéves korára meglelték azt a gyógyszert, ami hatásosnak bizonyult. A rohamok ritkultak, a kislány fejlődni kezdett, nyugodt, békés, barátságos lett. A készítmény a támogatás ellenére sem volt olcsó, de lemondások árán meg tudták fizetni. Csakúgy, mint a sajátos ápoláshoz szükséges rengeteg dolgot. A speciális babaápoló ágyat, a pelenkákat, a könnyen emészthető és adagolható ételeket. Idén március 1-jétől azonban megvonták a támogatást a gyógyszertől, amely ily módon csaknem 25 ezer forintba kerülne havonta. Erről körlevélben értesítették az érintett szülőket. Időközben az OEP illetékesétől tudtuk meg, hogy némi félreértésről van szó, mivel egy ugyanilyen hatású és összetételű orvosság továbbra is kap támogatást, így az életfontosságú szerről nem kell lemondani.- Dr. Vargyay Éva neurológus, az egri Markhot Ferenc Kórház főorvosa úgy fogalmaz, hogy valóban alaptalan a félelem a gyógyszerrel kapcsolatban, ugyanis a betegek továbbra is hozzájuthatnak változatlan áron. Az édesanya aggodalmai azonban mégis érthetők, mivel egy ilyen gyermek otthoni ápolása - a gyógyszerek mellett is - valóban rendkívül költséges, és emberfeletti küzdelemmel jár. Évike családja ezt kilenc éve tudja és tapasztalja. Mégis őszintén vallják: megérte a harc. Mert bár a kislány nem beszél, pelenkázásra szorul, táplálni kell, de köztük él, és vannak boldog, felhőtlen pillanatai is, amit mosollyal, meleg öleléssel viszonoz. S a szeretetnek ezeket a megnyilvánulásait csak azok kapják jutalmul, akik minden rossz következményt vállalva nem mondtak le Éviről. Barta Katalin Rapcsák, törvény Ugyan az uszodacirkusz után aligha gondoltuk volna, de a jelek szerint az egrinél létezik botrányosabb közgyűlés is. Hódmezővásárhelyen a képviselő-testület felfüggesztette tisztségéből Rapcsák András polgármestert, akinek a tevékenysége - vélte a huszonhatból tizennyolc önkormányzati tag - veszélyezteti a város működőképességét. Rapcsák ellen a fegyelmi eljárást volt kampányfőnöke és egykori barátja, az egyik jelenlegi alpolgármester kezdeményezte, de szembefordultak a polgármesterrel az őt támogató frakció, a Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért elnevezésű szervezet, s az MDF és a Fidesz helyi képviselői is. (Rapcsák András mellesleg fideszes honatya.) Mivel a felfüggesztő határozat zárt ülésen született, a konkrét vádakról keveset tudni, az eljárás alapja mindenesetre az, hogy a polgármester állítólag közpénzeket használt fel magáncélra. Hallani híreket például egy nagyszabású András-napi ünnepségről, melynek negyedmilliós számláját - megint csak állítólag - az ünnepelt helyett az önkormányzat fizette ki. Ami pontosan tudható, az az, hogy Rapcsák szerint a testületi döntés törvénytelen, a polgármester nem ismeri el, hogy felfüggesztették, továbbra is bejár dolgozni, és a vizsgálódóknak nem ad át semmiféle iratot. Ha az ember meggyőző fölénnyel nyer is parlamenti és ön- kormányzati választásokat - miként ez Rapcsák Andrással többször megtörtént -, ha maga hatalomra kerül is városában, pártja pedig az országban, azért talán nem árt egy picike önkontroll, hangyányi alkalmazkodás, teszem azt, az európainak nevezett politikai kultúrához. Hogy hát kérem, én határozottan úgy gondolom, a településem közgyűlése törvénytelenül függesztett engem fel a posztomból, de mivel magam a legmesszebbmenőkig törvénytisztelő állampolgár vagyok, megvárom, míg ezt az arra illetékes felsőbb hivatal vagy bíróság is jogerősen kimondja. Addig pedig a nálamnál mégiscsak előrébb való testület döntésének megfelelően a Városházán kívül maradok. Továbbá, mivel nincs semmiféle vaj a fülem mögött, bátran állok a vizsgálat elébe, sőt köszönöm, hogy ezáltal mindenki előtt tisztázhatom magam. Kifogom a szelet a vitorlájukból, nem pedig azon hő- börgök - némiképpen szerénytelenül -, hogy minden olyan nap százmilliókba kerül a városnak, amikor nem én ülök abban a bizonyos székben. Csak nyugalom: nem Hódmezővásárhelyen forgatják újra a Herkules című filmet. (rénes) Egyik pofon, másik pofon S írva ismerte be a tanárnő, valóban meglegyintette a kisfiút. A pályája kilencedik évében járó pedagógust nemcsak a bűntudat, a megalázottság érzése is gyötörte. Ugyanis, miután odasuhintott a negyedikesnek, kis idővel később ő kapott egyet a legényke anyukájától. Az eset után néhány órával - már az orvosi látlelet is elkészült - még mindig zokogott a tanárnő. Nem az ökölcsapás helye, a lelke sajgott. Egy ilyen történetnek pillanatok alatt híre megy az iskolában, az utcán, az egész faluban. Hogyan áll majd a tanítványai elé, mit mondhat, ha találkozik a szülőkkel, a falubeliekkel: „kérem szépen, engem megvertek”? A Kabos Gyula alakította kisember hetekig kerülte az irodáját, az utcán a falak mellett surrant, jaj, csak senki se vegye észre: őt a főnök unokaöccse arcul ütötte. Egy pofon nagyon tud fájni. Nemcsak egy felnőttnek. Egy tízévesnek is. Ha látják az osztálytársak, ha gúnyosan kinevetik. Egy ilyen sérelemtől hazáig kell szaladni, belefúrni az arcot anyu ölébe, és hüppögve mesélni, mi volt a suliban. Ilyenkor az anya vérmérsékletén múlik, miként reagál. Elin- tézi-e annyival: „biztos megérdemelted”. Vagy kabátot vesz, s meg sem áll a jegyzőig, a gyermekvédelmi szolgálat ügyintézőjéig, és panaszt tesz: az iskolában testi fenyítést alkalmaznak. Még akkor is, ha tudja, néha a pedagógusoknak is elegük lehet. Olyan vadak mostanság a gyerekek, képtelenség őket kordában tartani, ő is odasózna, de nem is lenne tanár. Ám az mégsem járja, hogy aki ezt választotta hivatásául, ne csak jó szóval, nyaklevessel is oktassa a rábízottakat. Esetleg - mert esetünkben ez történt - az anyuka berohan az iskolába, s önmaga szolgáltat igazságot: ököllel csap a vétkes osztályfőnök arcába. A tantestület tagjai valamennyien személyes tragédiájuknak értékelték kolléganőjük megveretését. A döbbenettől az igazgatónak is keresnie kellett a szavakat. Arról beszélt, hová jutott a társadalom, s arról, mivé fejlődnek így a gyerekek. E gyüttérezve a megrökönyödött tanári karral, helyesnek véltem a direktor bejelentését: feljelenti a harcias szülőt. A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűncselekménynek minősül. Az adott helyzetben nem láthattam másnak az összetört tanárnőt, mint sértettnek. Hogyan is tehettem volna fel a kegyelemdöfésnek is vehető kérdést: csak az anyuka marasztalható el, vagy őt is felelősségre vonja az igazgató? Merthogy egy gyereket sem szabad megpofozni. Négyessy Zita