Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
Vasárnap Reggel 9. szám
A turistaszezon Magyarországon általában húsvéttól november oiejélg tart Az újabb Idényre készülődve egri Idegenvezetők meséltek tapasztalataikról, a legérdekesebb történetekről, kérdésekről, amelyekkel pályájuk során találkoztak. turista sztorizni akar 1999. február 28. Közelről Hetedik oldal h- A honi turistaforgalom az utóbbi időben gyökeresen megváltozott. Ma leginkább egyénileg utaznak az em-. berek, míg korábban főleg csoportosan jöttek, Nyugatról látni, Keletről pedig vásárolni - emlékszik vissza Löffler Aurél, aki nyugdíjasként ma is rendszeresen vezet csoportokat. - Az ide érkező külföldiek nyolcvan százaléka nincs tisztában a magyarság eredetével. Kik a magyarok? Hogyan kerültek ide? Ezekre a kérdésekre keresik a választ, de érdeklődnek a nyelvünk iránt is, hiszen semme- lyik másikhoz nem tudják hasonlítani. Általában rákérdeznek, hogy mi történt az országgal, miután elmentek a törökök, és milyen velük ma a viszonyunk. Visszatérő érdeklődési téma a vagyoni helyzetünk és a társadalmi, gazdasági viszonyaink boncolgatása is. Egyébként rendszeresen megjegyzik a turisták, hogy milyen szép, tiszta a város, látszik a róla való gondoskodás. H a n y i n é Papp Judit immár a tizedik szezonját kezdi idegen- vezetőként. Sokszor előfordult, hogy közismert személyeknek mutatta meg megye- székhelyünket.- A várban, a Hősök termében tartottam előadást, amikor feltűnt, hogy a csoport nem figyel rám, sus- torognak, lökdösődnek - meséli. - Később a romkertben egy magasabb lépcsőn állva vettem észre közöttük Vágó Istvánt. Apait-anyait beleadtam, ügyelve a részletességre, a szép kiejtésre. Az intelligenciájára vall, hogy csendben elvegyült a tömegben, észre sem vettem, amikor elment. De járt már itt Usztics Mátyás és Hernádi Judit is. Egri Jánosra, mint egy kétméteres, fess, jól öltözött úriemberre emlékszem. Lezsák Sándor a feleségével látogatott ide tavaly tavasszal, Pungor Ernő exminisztert pedig először meg sem ismertem, aztán ő később megköszönte a munkámat, és még ebédre is meghívott.- Volt, akinek úgy megtetszett a város, hogy ide is akart költözni - folytatja Judit. - Gróf Zichy Aladár és felesége 1993 körül látogatott Egerbe. Zichy Irén azonnal beleszeretett a városba és a Bükkbe. Jó barátságba kerültünk, amikor erre járt, mindig felhívott. Itt kerestünk neki eladó házat, és már majdnem vettünk is egyet, amikor meghalt. Nemcsak ő érezte jól magát nálunk, a turisták általában el vannak ájulva Egertől. Még Új-Zélandról is jöttek, főszezonban előfordul, hogy százhúsz tagú csoportokat is kísérünk. Vannak visszatérő kérdések, például melyik az a huszonegy nyelv, amelyikre az Egri csillagokat lefordították, milyen volt Gárdonyi Géza titkosírása, kik fejtették meg, és különben is, hogyhogy Czigler Gézának született, hát nem Gárdonyi volt az eredeti neve? Rendszeresen összekeverik a kazamatát a katakombával. Megkérdezik, hány lépcső van a Minaretben, és miért ügyminisztert és a mongol államtanács elnökét is.- Háromezer-hatszáz idegenvezetésen vagyok túl - mondja. - Tapasztalatom szerint az embereket elsősorban nem a dátum, a név érdekli, inkább érdekességeket szeretnének hallani a városról, a történelmünkből. A turista sztorizni akar, én pedig szórakoztatni szeretném őket. Természetesen meg kell őrizni a mértéket, fontos a tény is, de mindig kell egy poén, ami köré felépítjük a valóságot. Az én sztorijaim alapja a férfi-női ellentét, valamint az anyósom. Amikor például a kazamatában járunk, elmondom, hogy a fáklyát tartó katona nem csupán villanypózna volt, hanem egyben házi telefon is, és csak férfi lehetett. Hiszen gondoljanak bele, ha nő áll ott: az első szól, hogy jön ötven török, a következő már ötszázat ad tovább, míg a végén ötezer lesz belőle. Hasonló történet fűzhető a Dobó téri Carlone-hídhoz is. Amikor ugyanis 1687. december 19- én elmentek a törökök, a város nagyon szegény volt, ezért a patak bal partján lévő területet eladták Borsod megyének, a hídon közlekedőktől pedig vámot szedtek. A történetnem magasabb helyre építették a várat? Persze mindig van, aki sokallja az előadást (a legértetleneb- bek egyébként is leghátul állnak), de gyakran még a borkóstolón is érdeklődnek. Sőt sokszor rám köszönnek a későbbiekben is, egyszer például Szegeden egy eladó ismert fel. Nagyon jó érzés volt. Tietze Nándorl969 óta rendszeresen vezet csoportokat, kísérte már többek között az osztrák beihez itt mindig hozzáteszem, hogy ha én a jobb parton laktam volna, az anyósom pedig a balon, bizony, nem fizettem volna, hogy átmehessek hozzá! Egyébként a németek jobban veszik ezt a fajta humort, mint az angolok. A nyolcvanas évek közepén előfordult, hogy rám köszöntek: tíz évvel ezelőtt maga mutatta meg nekünk a várost. Hogy van az anyósa? Szilvás Krisztina Mutargycsapdak Egyelőre nem dőlt el végérvényesen, hogy rá- szedték-e azt a bodonyi háziorvost, aki tavaly Debrecenben egy állítólagos Mednyánszky-festményt vásárolt a város műtárgy-aukcióján. Az Őszi táj című alkotásért 600 ezer forintot fizetett. A Magyar Nemzeti Galériától kért adatszolgáltatást követően azonban úgy találta, közönséges hamisítvány került a birtokába. Lapunk arra volt kíváncsi, mi jellemzi manapság a hazai műtárgy-kereskedelmet, s hogy milyen szempontokat érdemes szem előtt tartani a vásárlóknak. A gyakorló művészettörténész szerint az újjáéledő és vagyonosodó polgárságban felerősödött az igény a műtárgyak vásárlására. Aki azonban manapság ilyen módon próbálja befektetni a pénzét, számos csapdával számolhat. Ha valaki nem ért a műtárgyakhoz, feltétlenül érdemes szakember véleményét kikérni a vásárlás előtt. Az igazán nagy műgyűjtők véleménye is mérvadó lehet. Egy festmény esetében soha nem az a fontos, hogy milyen régi a kép, hanem hogy ki festette. Gyakran a keret értékesebb, mint a benne lévő alkotás. Természetesen mindig is voltak „divatos” festők, akiknek viszonylag jó áron keltek el a festményei. Az igazi „nagyok” - Munkácsy, Szinyei Merse, Csók István, Fényes Adolf stb. - munkái többnyire a nagy pesti aukciós házakban tűnnek fel, s ezekről nagy biztonsággal állítható, hogy eredetiek. Már csak azért is, mert ezek a galériák jóval az árverés előtt kötelesek kiadni az aukciós indexet, amely tartalmazza a ház által vállalt kötelezettségeket is. Ha valaki már „bevásárolt”, s bizonytalan a műtárgy eredetiségével kapcsolatban, magyar művek esetében a Magyar Nemzeti Galériától kérhet bírálatot, illetve szakvéleményt. VÉGÜL NÉHÁNY !Ó TANÁCS: • Mielőtt pénzt ad ki egy műtárgyért, kérjen tanácsot hozzáértő műgyűjtőtől. • Lehetőleg nagy pesti aukciós házakból vásároljon, ahol garanciát is nyújtanak. • Ha magánembertől vesz műtárgyat, legalább a területileg illetékes múzeum szakértőjével nézesse meg. • Utcai árustól soha ne vásároljon! (barta) 1 11 Akit nem lehet leszavazni MARIKA NÉNI LEGALÁBB EGY ORATKER Kis várakoztatás után - ahogy a nagyok szokták - jön be a szobába Suszter Istvánné Marika néni. Csak a boltba szaladt le, de hát milyen a népszerűség, útközben többen is leszólították, s gratuláltak neki. Marika nénit ugyanis hétfőn a Meglepő és Mulatságos című műsorban az egész ország megismerhette. Ő volt az a mesemondó, akit még a szavazógép sem tudott megállítani. Közönség ide vagy oda, ő végigmondta történetét, sőt még egy ráadást is megengedett neki a show-man. Marika néni 10 éve költözött Egerbe Istenmezejéről, márciusban lesz hetvenéves. Mint mondja, a mesélés és a versmondás veleszületett képessége. Már második osztályosként szerepelt nagyközönség előtt, s az akkor szavalt verset még mindig őrzi fejében. Aztán férjhez ment, jöttek a gyerekek, s az országjáró asszonynak, aki mezőgazdasági munkához szervezte be és irányította az embereket, nem maradt ideje fellépésekre. Ebben az időben inkább a fia szerepléseinél súgott a nézőtérről, s újságokból tanulta a költeményeket. Miután a megye- székhelyre költözött, újra élhetett a szenvedélyének. Azóta több mint hetven díjat tudhat magáénak, s az egész országban nagy sikereket arat a Ki mit tud?-okon, különböző versenyeken ragyogó táj szólásával. így jutott el a Ferencvárosi Művelődési Házba is 1997-ben, ahol felfigyeltek rá, s beajánlották a Friderikusz-produk- cióhoz. Két év után végre megérkezett a várva várt telefonhívás, Marika nénit meghívták a Meglepő és Mulatságos című műsorba. Egyeztetések, megbeszélések, majd megérkezett a stáb, hogy felvegyék a bemutatkozó riportot. A tévések ellepték a lakást kamerákkal, reflektorokkal, néhány képet a Dobó téren és a Minaret előtt is készítettek. Január 31-én azután végre felvirradt a nagy nap. Izgatottságában Marika néni még a hajnali buszt is lekéste, ám a mellé kirendelt szervező nem távozott nélküle a Népstadion melletti buszpályaudvarról. A vidéki asz- szony számára a csoda volt maga, ami ezután történt. Egy hölgy minden gondolatát leste, taxival furikázták, segítettek neki az öltözőben. Délelőtt mentek a próbafelvételek. Marika néni nagy hévvel mesélt, ám amikor megszólalt a rettegett dudaszó, megijedt. Csak akkor nyugodott meg, amikor Fride- rikusz úr megnyugtatta: Marika néni csak meséljen, s ha netán leszavazzák, ne engedjen, mondja csak tovább a mondókáját. Ezután magabiztosan állt a közönség elé az asszony, s nem lehetett leállítani. Marika néni büszke magára, szellemi frissessége teljében állandóan csak szerepelne. Egy dolgot sajnál Aak, hogy a versenyek során nem engedik kibontakozni. Öt-hat perc áll csak a rendelkezésére egy-egy fellépéskor, pedig ő akár egy óráig is tudna mesélni. A versenyek szünetében ezért azonnal megragadja a mikrofont, s tovább szórakoztatja a közönséget. Humoros történet, szívhez szóló vers, vagy a szabadságot hirdető induló, neki mindegy. Mindent hatalmas elánnal, beleéléssel tud előadni. Egész testével mesél, beleviszi minden energiáját. A közönség pedig mindenhol szívesen hallgatja. Elek Eszter
