Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnap Reggel 9. szám

Szívtorta, öt évgyűrűvel... 1999. február 28. Közelről Harmadik oldal- Soha. de soha nem felejtem el.. Akkor délelőtt, pontosan tíz óra előtt öt perccel megcsörrent a te­lefon, Lacit keresték a budapesti klinikáról: itt az alkalom, készülőd­jünk, mondták, egy óra múlva jön értünk a mentőautó. A férjem elsá­padt, aztán erőt vett magán, és be­vonult a fürdőszobába borotválkoz­ni. Álltam a szoba közepén, s azt éreztem, hogy valamiféle hihetetlen nyugalom áraszt el, jó jelnek tűnt ez az előtt a műtét előtt, amelyről igazában még fel sem fogtuk, hogy mennyire komoly dolog... Az ízlésesen berendezett tömb- házi lakás nappali szobájában szol- galelkűen ugrik egyet a falióra mu­tatója. Ibolya asszony önkéntele­nül is odapillant, s nem szégyelli bevallani, hogy egy-egy ilyen évfor­dulón meg-megáll előtte, s elérzé- kenyülten gondol arra a februári napra.- Mielőtt Lacit bevitték az inten­zív osztályra, hogy előkészítsék a szíyátjiltetést, annyit mondott, hogy minden rendben lesz... Hosszú órák teltek el, mire Sza­kács Lászlót kihozták a műtőből. Az egri férfi mellkasában ekkor már új szív dobogott.- Arra emlékszem, hogy idegtépő volt a várakozás - gondolkodik el a ház asszonya. - Meg hogy volt ott egy nyilvános telefon, amelyikben nem maradt benne a bedobott pénz, s két húszassal körbetelefo­náltam a rokonságot, hogy mi a helyzet. Volt, aki a rádió híradásá­ból tudta meg, hogy ki lett az or­szág ötödik újszívese. Dr. Bodor Erik professzor, az orvoscsoport vezetője valóban nem hagyott sok időt páciensének, aki­nek az volt az egyetlen bánata, hogy nem tudott elköszönni gyer­mekeitől, az akkor hatéves Tímeá­tól és a tízesztendős Gábor fiától.- Halványan rémlik, hogy Ibi ma­ma jött be hozzánk Bodonyból, s ő vigyázott ránk, amíg anyu haza nem jött - mondják szerényen. Azt már édesanyjukkal közösen említik meg, hogy esténként örökké csör­gött a telefon.- Még az egészen távoli ismerő­sök, hajdan volt munkatársaim is rendszeresen érdeklődtek, hogy mi­ként alakul a férjem állapota. A szűk baráti körről, illetve dr. Thummerer Ferenc háziorvosról nem is beszélve, rájuk is csak hálá­val tudunk gondolni - tart egy pilla­natnyi szünetet az egyébként mo­solygós asszony -, mert nem tud­gam, s ez önmagában véve is meg­nyugtató. A transzplantáció után azzal bocsátottak haza, hogy ha túl leszek az első hat hónapon, akkor garantált az öt év, aztán jöhet a töb­bi. S lám, ennyit már kaptam az élettől. re gondolunk. Arra a napra emlé­keztet az a szív alakú torta is, ame­lyet a Heves Megyei Hírlap - s a Vasárnap Reggel - olvasói nevé­ben tettünk az ünnepi asztalra. Szakács László kezében gyufa sercen, meghatottan gyújtja meg rr tam tőlük olyat kérni, amit ne telje­sítettek volna szinte azon nyomban. Azóta is, Öt év távlatából is szá­mosán kísérik figyelemmel a negy­venes éveiben járó, őszes hajú férfi sorsát. Évről évre visszatérően többnapos egészségügyi ellenőrzé­sen vesz részt a műtéti évforduló havában. Az „ötödik” születésnapi köszöntő emiatt késett egy kicsit, a fővárosi klinikán ezúttal is átesett a szokásos vizsgálatokon.- Remélem, jó hírek dobogtat­ták meg a szívét?- A professzor úr évről évre meg­jegyzi: „Ha énnekem ilyen szívem lenne...!” Ebben van azért egy kis túlzás, de végül is jól érzem ma­- Szép ajándék...- Nagyon szép! - koccintásra emelt poharában zamatos Merlot vörösük. - Ez a fél évtized min­dennél értékesebb ajándék az egész családnak. Ezt tárgyi dol­gokkal nem lehet ünnepélyessé tenni, valamennyien a lelkűnkben lettünk más emberek. Én az újjá­születésemmel jöttem rá arra, hogy egy életünk van...- ...Mi meg azzal, hogy vissza­kaptuk őt - teszi hozzá a felesége. - Meg kell hát adnunk egymásnak mindent, amit csak lehet, de fő­ként szeretetet - mondja, s talál­kozik négyük tekintete. Valamennyien 1994. február 19­az ötös szám formáját követő gyer­tyát, s míg lobog a picinyke láng, arról beszélgetünk, hogy milyen gyorsan elröppent ez az idő. S ha így, egymás sarkát taposva suhan­nak az évek, akkor - átlépve az új évszázad küszöbét - nemsokára már tíz, aztán tizenöt gyertyának kell majd helyet szorítania a piros bevonatú, marcipándíszítésű tor­tán.- A tizenötödik évfordulót na­gyon szeretném megérni - bólint, s az imbolygó lángnyelv fölött a gyermekeire néz -, akkorra talán már révben tudom őket... Szilvás István Rendíthetetlenül Van valami gyermekien naiv és bájos, kissé félelmetes abban, ahogy a koalíciós hata­lom képviselői „elviselik” az élet megpró­báltatásait. Bárhogyan is alakuljanak a dolgok, ők úgy tesznek, mintha minden a saját bölcs előrelátásuk, akaratuk szerint történne az országban. Még akkor is, ha az eredmény netán pont az ellenkezője az eredeti szándékuknak. A túlontúl fiata­los hevület, a konok, gátakat nem ismerő anyagi erőgyarapítással társulva bizony nehezen tűri az ésszerű belátást, mások véleményének figyelembe vételét. Apró, jó vagy jobb utat kijelölő pofonok azért csak jelzik: a kevély önhittség még egyál­talán nem elégséges - még a mai világ­ban sem - a mindenhatósághoz. A leváltunk, felfüggesztünk, kirúgunk, akit csak érünk, típusú személyzeti politika egy ideig hatásos lehet. Ám lassan-las- san kezdenek mind kínosabbakká válni az efféle erőfitogtatások előbb csak az ország (lásd: Simicska, Pelikán, Hingyi Bea, az ÁPTF vezetői, a Mol-vezérkar), majd már az egész világ (lásd: Gyarmati, avagy Kovács Attila MLSZ-elnök, elnöksé­gestül) előtt. A módszerek a legkevésbé sem emlékeztetnek jogállami, különösen nem demokratikus megoldásokra. Az Alkotmánybíróság megállapítása a maf­fiaellenes törvénycsomag lényeges ré­szeinek az alaptörvénnyel való szembe- helyezkedéséről viszont már távlati ve­szélyeket rejt magában. Nevezetesen: le- hetséges-e egyetértés a honi politikai fe­lek között a haza sorsát döntően érintő kérdésekben? Ha ugyanis a jelenlegi ha­talom például úgy véli, a kétharmados legmagasabb rendű jogforrások helyet­tesíthetők vagy módosíthatók egyszerű többséget igénylőkkel is, már most borí­tékolható a senki számára sem hasznos patthelyzet. Persze, a koalíciós honatyákról leperegnek az efféle balsejtelmek. Már-már pimaszságba hajló rendíthetetlen- ségük akár bizonyítéka is lehetne egy nyugodt erőnek. Valójában azonban bi­zonytalanság, kapkodás kusza képét lát­tatja valamennyiünkkel. Madármenhelyek A tél néha nagyon nehéz tud lenni azoknak a madaraknak, amelyek „hűségesek” hazá­jukhoz, nem utaznak el pár hónapra melegebb vidékekre. Bár az igaz, hogy a madarak a tudatos madáretetés előtt is lé­teztek és átteleltek, de arra is kell gondolnunk, hogy az em­beri tevékenységek során ter­mészetes táplálékuk sok he­lyen megfogyatkozott. Főleg decemberben és ja­nuárban - amikor rövidek a nappalok és fagyosak az éjsza­kák - van szükségük a mada­raknak arra, hogy egy kis ele- séget szórjunk ki nekik. Per­sze, azon kívül, hogy így segí­tünk az állatoknak, csodálatos élményben is lehet részünk, amikor a kis madárkák odase- reglenek az etetőhöz. • A madarakat december és február között kell etetni, korábban nem szabad elkez­deni. Ha azonban egyszer már kiraktuk az eleséget, azt folyamatosan töltsük is föl. A legjobb, ha napraforgót tu­dunk kínálni nekik, de mivel ez elég drága, keverhetjük egy kis faggyúval is, amit formába öntve kiakaszthatunk a fára. Szeretik a madarak a tökma­got is, és szívesen válogat­nak a diótörmelékben, vagy csipegetik a faggyúdarabot, szalonnabőrt, néha még a marhahúst is. Az Életfa Környezetvédő Szövetség téli madárvédelmi programja keretében tizen­hat óvodának adtak madár­etetőt és -eleséget. Ezenkívül folyamatosan biztosítanak madáreledelt a segíteni szán­dékozó kisnyugdíjasoknak, s azoknak, akik felkeresik őket egy kis magért. Posztós Tivadarné, az egri Széchenyi úti Óvoda vezető­je elmondta: karácsony előtt kapták meg a szövetségtől az etető sablonját, amit a szülők és a gyerekek segítségével sze­reltek össze. Folyamatosan raknak ki eleséget, de az óvó­nő szerint a gyerekzsivaj miatt nem merészkednek oda nap­közben a madarak, így nem tudják megfigyelni, hogyan táplálkoznak és mennyien vannak. Az eleség azonban fogy, tehát a madarak felfedez­ték az új lelőhelyet. Ugyan lassan a tél vége felé közeledünk, ám a madarak­nak szükségük van rá, hogy odafigyeljünk rájuk. Tavasz- szal a fészekrakásukat segít­hetjük, itatókat rakjunk ki és madárfürdőt, hogy a me­leg időszakban felfrissülhes­senek a kis csiripelők. Elek Eszter Csírák és laskagombák bűvöletében A Kertészek és Kert­barátok Országos Szövetsége által szer­vezett II. Országos Kertvetélkedőn a rózsaszentmártoni Bődéi György külön- díjat kapott. A fiatalember Vas me­gyéből költözött a Mátraaljára már évek­kel ezelőtt. A község­ben ma már egyre töb­ben tudják róla, hogy fanatikus gombász, sőt gombatermesztő.- Váratlanul ért a szakmai elismerés?- Igen, hiszen tavaly nyáron adtuk be a pá­lyamunkát, s arról volt szó, hogy az ősz vége felé hirdetnek ered­ményt. Meglepetés volt számunkra, ami­kor pár héttel ezelőtt megkaptuk az értesí­tést. Örömünket fo­kozta, hogy a zsűri különdíjban részesí­tett bennünket.- Mi volt a pályáza­totok lényege, amely meghozta a sikert?- Fiatal, mondhatni tinédzser korom óta foglalkoztat a laska­gomba termesztése. A kezdeti nehézségek után a hosszú, kísérle­tekkel telt évek ered­ményét látom megva­lósulni. A gombát mi nem hőkezelt szal­mán neveljük, ha­nem cukorgyártól vá­sárolt olcsó ipari mel­lékterméken. Szű- kebb értelemben vett szakmai berkekben azonban nem igazán ismerik még el tevé­kenységünket. Ugyan­akkor a tények, az el­ért eredmények min­ket igazolnak.- Gondolom, a „re­ceptet” titok övezi...- Mi nem hőkeze­lünk - ami óriási prob­léma a gombaterme­lésben -, és ez okozza azt, hogy nem igazán ismernek el. A sava­nyított alapanyagot zacskókba töltjük, majd beoltjuk. Saját „recept” szerint. A sa­vanyított alapanyag­nak, túl azon, hogy ol­csó, előnye: nem kell aprítani, nedvesíteni, hőkezelni. A rajta ter­mesztett gomba, a ma­gas tápanyagnak és nedvességnek köszön­hetően, ízletesebb. Arról nem is beszélve, hogy a módszer ma­gas átlagtermést biz­tosít, méghozzá rövid idő alatt.- Biztosított-e a pi­ac?- Bel- és külföldi pi­acokon egyaránt érté­kesítjük a terméket, persze, a kereslet min­dig változó, amihez igazodnunk ' kell. Rózsaszentmártonon kívül fóliasátrak alatt Nagykátán is terme­lünk. Megállni soha nem szabad, így mi is szövögetjük tervein­ket, mint ahogyan a gombacsíra is behá­lózza a táptalajt. Fáczán Attila Az Axel Springer-Magyarország Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Felelős kiadó: KISS SÁNDOR, az AS-M Kft. Heves megyei irodavezetője. Felelős szerkesztő: STANGA ISTVÁN Vezető szerkesztő: DR. SZALAY ZOLTÁN. Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf. 23.). Telefonközpont 36/413-644, szerkesztőségi telefax: 36/413-145 Hirdetési telefon: 36/410-880, telefax: 36/412-333 A terjesztés ingyenes telefonja: 06/80/412-646 E-maíl cím: hmhirlapmail.agria.hu Terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. és a kiadó saját árushálózata. Előállítja az Egri Nyomda Kft Eger, Vincellériskola u. 3. sz. Felelős vezető: Kopka László HU ISSN 1419-0133

Next

/
Thumbnails
Contents