Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
Vasárnap Reggel 9. szám
Szívtorta, öt évgyűrűvel... 1999. február 28. Közelről Harmadik oldal- Soha. de soha nem felejtem el.. Akkor délelőtt, pontosan tíz óra előtt öt perccel megcsörrent a telefon, Lacit keresték a budapesti klinikáról: itt az alkalom, készülődjünk, mondták, egy óra múlva jön értünk a mentőautó. A férjem elsápadt, aztán erőt vett magán, és bevonult a fürdőszobába borotválkozni. Álltam a szoba közepén, s azt éreztem, hogy valamiféle hihetetlen nyugalom áraszt el, jó jelnek tűnt ez az előtt a műtét előtt, amelyről igazában még fel sem fogtuk, hogy mennyire komoly dolog... Az ízlésesen berendezett tömb- házi lakás nappali szobájában szol- galelkűen ugrik egyet a falióra mutatója. Ibolya asszony önkéntelenül is odapillant, s nem szégyelli bevallani, hogy egy-egy ilyen évfordulón meg-megáll előtte, s elérzé- kenyülten gondol arra a februári napra.- Mielőtt Lacit bevitték az intenzív osztályra, hogy előkészítsék a szíyátjiltetést, annyit mondott, hogy minden rendben lesz... Hosszú órák teltek el, mire Szakács Lászlót kihozták a műtőből. Az egri férfi mellkasában ekkor már új szív dobogott.- Arra emlékszem, hogy idegtépő volt a várakozás - gondolkodik el a ház asszonya. - Meg hogy volt ott egy nyilvános telefon, amelyikben nem maradt benne a bedobott pénz, s két húszassal körbetelefonáltam a rokonságot, hogy mi a helyzet. Volt, aki a rádió híradásából tudta meg, hogy ki lett az ország ötödik újszívese. Dr. Bodor Erik professzor, az orvoscsoport vezetője valóban nem hagyott sok időt páciensének, akinek az volt az egyetlen bánata, hogy nem tudott elköszönni gyermekeitől, az akkor hatéves Tímeától és a tízesztendős Gábor fiától.- Halványan rémlik, hogy Ibi mama jött be hozzánk Bodonyból, s ő vigyázott ránk, amíg anyu haza nem jött - mondják szerényen. Azt már édesanyjukkal közösen említik meg, hogy esténként örökké csörgött a telefon.- Még az egészen távoli ismerősök, hajdan volt munkatársaim is rendszeresen érdeklődtek, hogy miként alakul a férjem állapota. A szűk baráti körről, illetve dr. Thummerer Ferenc háziorvosról nem is beszélve, rájuk is csak hálával tudunk gondolni - tart egy pillanatnyi szünetet az egyébként mosolygós asszony -, mert nem tudgam, s ez önmagában véve is megnyugtató. A transzplantáció után azzal bocsátottak haza, hogy ha túl leszek az első hat hónapon, akkor garantált az öt év, aztán jöhet a többi. S lám, ennyit már kaptam az élettől. re gondolunk. Arra a napra emlékeztet az a szív alakú torta is, amelyet a Heves Megyei Hírlap - s a Vasárnap Reggel - olvasói nevében tettünk az ünnepi asztalra. Szakács László kezében gyufa sercen, meghatottan gyújtja meg rr tam tőlük olyat kérni, amit ne teljesítettek volna szinte azon nyomban. Azóta is, Öt év távlatából is számosán kísérik figyelemmel a negyvenes éveiben járó, őszes hajú férfi sorsát. Évről évre visszatérően többnapos egészségügyi ellenőrzésen vesz részt a műtéti évforduló havában. Az „ötödik” születésnapi köszöntő emiatt késett egy kicsit, a fővárosi klinikán ezúttal is átesett a szokásos vizsgálatokon.- Remélem, jó hírek dobogtatták meg a szívét?- A professzor úr évről évre megjegyzi: „Ha énnekem ilyen szívem lenne...!” Ebben van azért egy kis túlzás, de végül is jól érzem ma- Szép ajándék...- Nagyon szép! - koccintásra emelt poharában zamatos Merlot vörösük. - Ez a fél évtized mindennél értékesebb ajándék az egész családnak. Ezt tárgyi dolgokkal nem lehet ünnepélyessé tenni, valamennyien a lelkűnkben lettünk más emberek. Én az újjászületésemmel jöttem rá arra, hogy egy életünk van...- ...Mi meg azzal, hogy visszakaptuk őt - teszi hozzá a felesége. - Meg kell hát adnunk egymásnak mindent, amit csak lehet, de főként szeretetet - mondja, s találkozik négyük tekintete. Valamennyien 1994. február 19az ötös szám formáját követő gyertyát, s míg lobog a picinyke láng, arról beszélgetünk, hogy milyen gyorsan elröppent ez az idő. S ha így, egymás sarkát taposva suhannak az évek, akkor - átlépve az új évszázad küszöbét - nemsokára már tíz, aztán tizenöt gyertyának kell majd helyet szorítania a piros bevonatú, marcipándíszítésű tortán.- A tizenötödik évfordulót nagyon szeretném megérni - bólint, s az imbolygó lángnyelv fölött a gyermekeire néz -, akkorra talán már révben tudom őket... Szilvás István Rendíthetetlenül Van valami gyermekien naiv és bájos, kissé félelmetes abban, ahogy a koalíciós hatalom képviselői „elviselik” az élet megpróbáltatásait. Bárhogyan is alakuljanak a dolgok, ők úgy tesznek, mintha minden a saját bölcs előrelátásuk, akaratuk szerint történne az országban. Még akkor is, ha az eredmény netán pont az ellenkezője az eredeti szándékuknak. A túlontúl fiatalos hevület, a konok, gátakat nem ismerő anyagi erőgyarapítással társulva bizony nehezen tűri az ésszerű belátást, mások véleményének figyelembe vételét. Apró, jó vagy jobb utat kijelölő pofonok azért csak jelzik: a kevély önhittség még egyáltalán nem elégséges - még a mai világban sem - a mindenhatósághoz. A leváltunk, felfüggesztünk, kirúgunk, akit csak érünk, típusú személyzeti politika egy ideig hatásos lehet. Ám lassan-las- san kezdenek mind kínosabbakká válni az efféle erőfitogtatások előbb csak az ország (lásd: Simicska, Pelikán, Hingyi Bea, az ÁPTF vezetői, a Mol-vezérkar), majd már az egész világ (lásd: Gyarmati, avagy Kovács Attila MLSZ-elnök, elnökségestül) előtt. A módszerek a legkevésbé sem emlékeztetnek jogállami, különösen nem demokratikus megoldásokra. Az Alkotmánybíróság megállapítása a maffiaellenes törvénycsomag lényeges részeinek az alaptörvénnyel való szembe- helyezkedéséről viszont már távlati veszélyeket rejt magában. Nevezetesen: le- hetséges-e egyetértés a honi politikai felek között a haza sorsát döntően érintő kérdésekben? Ha ugyanis a jelenlegi hatalom például úgy véli, a kétharmados legmagasabb rendű jogforrások helyettesíthetők vagy módosíthatók egyszerű többséget igénylőkkel is, már most borítékolható a senki számára sem hasznos patthelyzet. Persze, a koalíciós honatyákról leperegnek az efféle balsejtelmek. Már-már pimaszságba hajló rendíthetetlen- ségük akár bizonyítéka is lehetne egy nyugodt erőnek. Valójában azonban bizonytalanság, kapkodás kusza képét láttatja valamennyiünkkel. Madármenhelyek A tél néha nagyon nehéz tud lenni azoknak a madaraknak, amelyek „hűségesek” hazájukhoz, nem utaznak el pár hónapra melegebb vidékekre. Bár az igaz, hogy a madarak a tudatos madáretetés előtt is léteztek és átteleltek, de arra is kell gondolnunk, hogy az emberi tevékenységek során természetes táplálékuk sok helyen megfogyatkozott. Főleg decemberben és januárban - amikor rövidek a nappalok és fagyosak az éjszakák - van szükségük a madaraknak arra, hogy egy kis ele- séget szórjunk ki nekik. Persze, azon kívül, hogy így segítünk az állatoknak, csodálatos élményben is lehet részünk, amikor a kis madárkák odase- reglenek az etetőhöz. • A madarakat december és február között kell etetni, korábban nem szabad elkezdeni. Ha azonban egyszer már kiraktuk az eleséget, azt folyamatosan töltsük is föl. A legjobb, ha napraforgót tudunk kínálni nekik, de mivel ez elég drága, keverhetjük egy kis faggyúval is, amit formába öntve kiakaszthatunk a fára. Szeretik a madarak a tökmagot is, és szívesen válogatnak a diótörmelékben, vagy csipegetik a faggyúdarabot, szalonnabőrt, néha még a marhahúst is. Az Életfa Környezetvédő Szövetség téli madárvédelmi programja keretében tizenhat óvodának adtak madáretetőt és -eleséget. Ezenkívül folyamatosan biztosítanak madáreledelt a segíteni szándékozó kisnyugdíjasoknak, s azoknak, akik felkeresik őket egy kis magért. Posztós Tivadarné, az egri Széchenyi úti Óvoda vezetője elmondta: karácsony előtt kapták meg a szövetségtől az etető sablonját, amit a szülők és a gyerekek segítségével szereltek össze. Folyamatosan raknak ki eleséget, de az óvónő szerint a gyerekzsivaj miatt nem merészkednek oda napközben a madarak, így nem tudják megfigyelni, hogyan táplálkoznak és mennyien vannak. Az eleség azonban fogy, tehát a madarak felfedezték az új lelőhelyet. Ugyan lassan a tél vége felé közeledünk, ám a madaraknak szükségük van rá, hogy odafigyeljünk rájuk. Tavasz- szal a fészekrakásukat segíthetjük, itatókat rakjunk ki és madárfürdőt, hogy a meleg időszakban felfrissülhessenek a kis csiripelők. Elek Eszter Csírák és laskagombák bűvöletében A Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége által szervezett II. Országos Kertvetélkedőn a rózsaszentmártoni Bődéi György külön- díjat kapott. A fiatalember Vas megyéből költözött a Mátraaljára már évekkel ezelőtt. A községben ma már egyre többen tudják róla, hogy fanatikus gombász, sőt gombatermesztő.- Váratlanul ért a szakmai elismerés?- Igen, hiszen tavaly nyáron adtuk be a pályamunkát, s arról volt szó, hogy az ősz vége felé hirdetnek eredményt. Meglepetés volt számunkra, amikor pár héttel ezelőtt megkaptuk az értesítést. Örömünket fokozta, hogy a zsűri különdíjban részesített bennünket.- Mi volt a pályázatotok lényege, amely meghozta a sikert?- Fiatal, mondhatni tinédzser korom óta foglalkoztat a laskagomba termesztése. A kezdeti nehézségek után a hosszú, kísérletekkel telt évek eredményét látom megvalósulni. A gombát mi nem hőkezelt szalmán neveljük, hanem cukorgyártól vásárolt olcsó ipari mellékterméken. Szű- kebb értelemben vett szakmai berkekben azonban nem igazán ismerik még el tevékenységünket. Ugyanakkor a tények, az elért eredmények minket igazolnak.- Gondolom, a „receptet” titok övezi...- Mi nem hőkezelünk - ami óriási probléma a gombatermelésben -, és ez okozza azt, hogy nem igazán ismernek el. A savanyított alapanyagot zacskókba töltjük, majd beoltjuk. Saját „recept” szerint. A savanyított alapanyagnak, túl azon, hogy olcsó, előnye: nem kell aprítani, nedvesíteni, hőkezelni. A rajta termesztett gomba, a magas tápanyagnak és nedvességnek köszönhetően, ízletesebb. Arról nem is beszélve, hogy a módszer magas átlagtermést biztosít, méghozzá rövid idő alatt.- Biztosított-e a piac?- Bel- és külföldi piacokon egyaránt értékesítjük a terméket, persze, a kereslet mindig változó, amihez igazodnunk ' kell. Rózsaszentmártonon kívül fóliasátrak alatt Nagykátán is termelünk. Megállni soha nem szabad, így mi is szövögetjük terveinket, mint ahogyan a gombacsíra is behálózza a táptalajt. Fáczán Attila Az Axel Springer-Magyarország Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Felelős kiadó: KISS SÁNDOR, az AS-M Kft. Heves megyei irodavezetője. Felelős szerkesztő: STANGA ISTVÁN Vezető szerkesztő: DR. SZALAY ZOLTÁN. Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf. 23.). Telefonközpont 36/413-644, szerkesztőségi telefax: 36/413-145 Hirdetési telefon: 36/410-880, telefax: 36/412-333 A terjesztés ingyenes telefonja: 06/80/412-646 E-maíl cím: hmhirlapmail.agria.hu Terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. és a kiadó saját árushálózata. Előállítja az Egri Nyomda Kft Eger, Vincellériskola u. 3. sz. Felelős vezető: Kopka László HU ISSN 1419-0133
