Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27 / 49. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. február 27., szombat Huszonhétezer ügy érkezett a megye bíróságaihoz A jogbiztonság alapérdek Amikor az embernek bírósági ügye támad, nemritkán türelmetlenné válik, és a döntés megszületésének elhúzódása miatt a testületet okolja. Pedig bizonyos eljárásjogi alapelvek betartása nélkül éppen az ő jogbiztonsága sérülne. Erről a problémáról és Heves megye bíróságainak elmúlt évi tevékenységéről beszélgettünk a hétfői összbírói értekezletet követően dr. Hunyadi Búzás Ágnessel, a megyei bíróság elnökével. HEVES MEGYE - Összbírói értekezleten tájékoztatta a résztvevőket a megye bíróságainak elmúlt évi tevékenységéről dr. Hunyadi-Buzás Agnes, a Heves Megyei Bíróság elnöke Egerben. Az elhangzottak szerint szőkébb pátriánk testületéihez az elmúlt évben több mint 27 ezer ügy érkezett. Ez a korábbi esztendőhöz viszonyítva 7,2 százalékos növekedést jelent. A tavaly elintézett ügyek száma 30 ezer 153 volt, 13 százalékkal több az 1997-esnél.-A bírósági ügyek tekintélyes mértékű emelkedéséről van szó. Vannak-e olyan ügyszakok, amelyek „húzó” tényezőként játszottak szerepet?- Egyértelműen a cégbírósági ügyekben mutatható ki a legnagyobb mértékű növekedés. A többi területen „kiegyensúlyozott” ügyérkezést tapasztalhattunk, mint ahogyan ugyanezzel a jelzővel illethetem a bíróságok által felmutatott teljesítést is. A feladatokat a megyében hatvanhat bíró látja el, s velük valamennyi állás betöltött. A bírói testület átlagéletkora jelenleg 44 év, nemek szerinti összetételük szerint kétharmaduk nő.- Azok, akik bírósághoz fordulnak, gyakran panaszkodnak a perek elhúzódására.- Az időszerűséggel összefüggésben is rendkívül fontosnak tartom, hogy a társadalom miként ítéli meg a bírói munkát. Nem közömbös számunkra A megyei bíróság elnöke megérti az állampolgárok türelmetlenségét fotó: Gál a közvélekedés. Ennek a problémának a folyamatos figyelemmel kísérésére vezetői szinten történt intézkedés. Ugyanakkor tudom azt is, hogy a bírók önmaguk is rendszeresen számot vetnek a folyamatban lévő ügyeikkel. A szakma az időszerűségi mutatóknak két igen fontos mutatóját tartja számon: a három hónapon belül elintézett, valamint az egy évnél tovább húzódó ügyeket. Ami a statisztikát illeti, nincs okunk a szégyenkezésre egyik kategóriában sem. Helyi bíróságaink a polgári ügyszakban az esetek több mint 47 százalékában három hónapon belül lezárták az eljárást. Büntetőperekben az arány 56,8 százalékos. A megyei bíróság mutatói ugyanezekben a kategóriákban nyolcvan százalék fölött, illetve nyolcvanhét százalékon voltak a tavalyi esztendőben. Az egy évet meghaladó ügyintézés statisztikai mutatói szerint a polgári ügyszak tíz százalék alatt marad a helyi bíróságoknál, míg a büntetőperek 12,9 százaléka nem zárul le.- Az emberek hajlamosak arra, hogy a rendkívüli ideig elhúzódó, ugyanakkor a közfigyelem középpontjában álló „nagy” perek alapján mondjanak véleményt.-Megértem a polgárok türelmetlenségét - legyen bár az saját ügyükből fakadó, vagy az említett különleges esetek miatt -, emberileg akceptálom is, de az általános elmarasztalást nem tudom elfogadni. Az eljárásjogban vannak bizonyos alapelvek, amelyeknek figyelmen kívül hagyásával sérülne a polgárok jogbiztonsága. Nem kerülhető meg például a kont- radiktórius alapelv - „hallgattassák meg a másik fél is” -, vágy a szabad bizonyítás és a szabad védekezés alapelve sem.- Büntetőügyeknél gyakran támad az az érzése az embernek, hogy valamelyik fél szándékosan húzza el a pert.- Ezekben az ügyekben valóban gyakori a halasztás. Hozzáteszem: legtöbbször a bíróságtól független okok játszanak közre ebben. A felek részéről való — a kérdésében megfogalmazott - szándékosság pedig nagyon nehezen érhető tetten. Arra mindenképp tekintettel kell lennie a bíróságnak, hogy a gyorsaság érdekében az állampolgár nem fosztható meg a védekezés jogától. Síké Sándor Teljes névvel és címmel a kirakatban az egykori eladó Modem kori szégyentábla? EGER - A megyeszékhely egyik legfrekventáltabb helyén, a belvárosban, egy üzlet bejárati ajtaján lóg az a tábla, amely szerint V. Z.-né onnan fizetés nélkül távozott. Nemcsak a teljes nevet olvashatja, aki arra jár, hanem a hölgy pontos lakcímét is. V.-né állítja: épp elég neki az, ha az üzlet kirakatában láthatják a járókelők az adatait, nincs hát szüksége arra, hogy még az újságba is betegyük a nevét. Személy szerint ő senkit nem károsított meg az egykori munkahelyén - mert ott dolgozott. ahol most a „szégyentábla” lóg -, három hónap elteltével a boltvezető mégis azzal állt elő, hogy hiány van. „Nagyvonalúan” felajánlotta ugyan a közel harmincezer forint három részre osztását. A két beosztott és a főnök így egyöntetűen 9500 forintot fizetett február 15-én. Azaz, csak fizetett volna. V.-nének maradt a bolttal szemben tartozása egy korábban részletre vásárolt termék után, amit levonva már nem lett elég a fizetése ahhoz, hogy a közel tízezer forintot is letegye. Mint mondja, felmondott, s ezt tette kolléganője is. Sok mindent nem ért, de elsősorban azt nem, honnan vette az üzletvezető, hogy hiány van, s főleg azt: mindennek ők lennének az okozói? . - Amikor a boltba felvettek dolgozni, semmiféle leltár nem készült - mondja -, alá semmit nem írtunk. Az első két hónapi fizetéssel nem is volt gond, azt kaptuk rendesen. Mint derült égből a villámcsapás ért az üzlettulajdonos bejelentése a levonásról. H. Gy. boltvezető az egykori alkalmazottja által elmondottakhoz képest teljesen másként látja a történteket. Szerinte a munkára való felvételkor is, majd később havi rendszerességgel készítettek leltárt. Amikor a hiány jelentkezett, ő azt mondta: osszák háromfelé a kárértéket. A maga részéről önként vállalta az egyharma- dot, noha az adott időszakban az üzlettől távol - szabadságon - volt.- A probléma megértéséhez tudni kell - mondotta a bolt tulajdonosa hogy az alkalmazottam! kulccsal rendelkeznek, így joggal mondható: felelősséggel tartoznak az árukészlet meglétéért. Ha hiány miatt kár keletkezik, órájuk is tartozik a veszteség. A két hölgy esete mégiscsak különbözik. Ez „sejthető” abból a tényből is, hogy csak egyikük neve szerepel a bejárati ajtón függő táblán. V.-né fizetése nem futotta a követelt összegre, be pedig már nem vitte a még hiányzó pénzt.- Megbeszéltem a dolgozómmal, hogy rövid határidőn belül rendezi a tartozását - így a boltvezető. - Akár úgy is, hogy visszahozza a kintlévőségét fedező terméket, ő erre ígéretet is tett, mondván: még azon a héten kiegyenlíti a tartozását. Ez nem történt meg, így került a neve a kirakatba, de erre is előre figyelmeztettem egykori alkalmazottamat. Az üzletet felkereső munkatársunk kérdésére H. úr visz- szakérdezett: mit tehetne mást ebben a helyzetben? Bíróságon pereskedve évekig várhatna arra, hogy visszakapja az elvesztett forintjait. Arra a felvetésre pedig, miszerint a jó hírnévhez való jogot a Magyar Köztársaság Alkotmánya garantálja minden állampolgárának, a bolt tulajdonosa megjegyezte:- Na és ki garantálja az én jó hírnévhez való jogomat? (síké) A kiírás szerint fizetés nélkül távozott FOTÓ: PERL MÁRTON Eggyé válva a géppel, sötétkék ég alatt Ötéves légiharc-gyakorlattal és pontosan 800 órányi repüléssel a háta mögött Vári Gyula őrnagy, a tavaly Angliában rendezett Riat Air Show legjobb bemutató pilótája szabadidejében élmény- beszámolóval járja az országot. A Fairfordban győztes, egyébként pedig Kecskeméten szolgáló vadászpilóta kiváló előadó. Látszik, hogy a legkedvesebb témájáról beszél, hiszen több órán át képes lenyűgözni a hallgatóságot. Gyöngyösön éppen négyórás előadást tartott, és amíg el nem hangzott az utolsó kérdés, addig kísérletet sem tett a távozásra. Az oldott beszélgetés során sokat megtudhattunk a „civil” Vári Gyuláról is. Azt, hogy dohányzik, nehezen ébred, rengeteg kávét iszik, szereti a krumplis tésztát, s hogy a kártyában és a repülésben őt kísérő malac-szerencse miatt Cocának becézik. Arról is beszélt hallgatóságának, hogy 31 évesen miért látszik jóval idősebbnek.- A tiszta oxigén bizony eléggé megviseli a szervezetet - magyarázza -, különösen a szemnek és a fognak nem tesz jót. Ezért aztán fiatal, jóképű vadászpilótát nemigen találni...-Az erős fizikai, szellemi megterhelés miatt csak 35-40 éves korig mondhatja magát valaki vadászpilótának, utána legfeljebb pilóta lehet vadászgépen - meséli tovább mosolyogva. Gyorsan hozzáteszi: évente három orvosi vizsgálaton esik át. Röpke kitekintéssel is szolgál a nagyvilágra:- Az amerikaiak évente 200-250 órát repülnek, a hollandok körülbelül 120-at. A tavalyi évet én 60 önálló repülési órával zártam. A repülés nem olyan, mint az autóvezetés. A rutint 3-4 hónap alatt el lehet veszteni. Hogy ezek után mégis a világ legjobbja lett, lekörözve többek között a jóval több időt levegőben töltő pilótákat is, azt a MIG-29 adottságaival magyarázza. . - Az orosz vadászgépeket sokan fenntartással kezelik, de meggyőződésem, hogy közel- légiharcban a MIG-29-es verhetetlen. Igaz, nagyobb a fogyasztása, mint például az F- 16-osoknak, de a tolóereje is: 17 ezer kilogramm. A rajta lévő 30 milliméteres gépágyú pedig gyakorlatilag pontlövő. A nyugati gépeket azért tudja a bemutatón verni, mert azoknál a komputer automatikusan kiveszi az irányítást a pilóta kezéből, ha a gép tűi éles szögbe kerül. A MIG-gel jóval látványosabb, veszélyesebbnek látszó manővereket lehet produkálni. Vári Gyula MIG-21-essel érte el eddigi legnagyobb repülési magasságát, pontosan 21 ezer 500 métert, és már repült a hang két és félszeres sebességével. A legveszélyesebb helyzeteket felidézve elmondta: jött már haza egy hajtóművel vagy kormányozhatatlanná vált géppel, de még soha nem katapultált sugárhajtású gépből.- Annál én jobban féltem a gépet - mondja -, inkább megpróbálom lehozni. Egyébként sem vagyok már olyan rugalmas, mint tíz évvel ezelőtt, és félő, hogy a gerincem nem bírná ki ezt a terhelést. A főleg Pipis-hegyi repülőkből álló „szakértő” közönség számos technikai részletet is megtudhatott a vadászgépekről, valamint azt, hogy mit tartalmaz a katapultáló pilóta túlélő-készlete. A három nyelvvizsgával bíró őrnagy elmondása szerint repülés közben kizárólag angolul beszélnek, magyarul megszólalni csak vészhelyzetben szabad. A Gillette reklámszerződést kínált neki. az egyetlen kikötés az volt, hogy a „reklámember- kedés” ne akadályozza a munkájában. A kérést teljesítették: a garbóján látható felirat valóban nem tűnik veszélyesnek. S hogy milyen repülési álmai lehetnek még azután, hogy gyakorlatilag mindent elért? Civilben szívesen repülne dugattyús gépen, mert ez igazán testközeli élményt ad. Az F- 16-ost is örömmel irányítaná, ám az elképzelhető legjobb egy orosz gép lenne, nyugati elektronikával... Jónás Ági Vissza a feladóhoz V éget ért egy olyan ügy, amely tulajdonképpen nem is volt se ügy - se ügyes. Legalábbis abban a formában semmiképp, ahogy az a postabankos rémhírterjesztés kapcsán a nyilvánosság szeme elé került. Ismét csak olyan jellemzések jutnak az ember eszébe, hogy pótcselekvés, kapufa, fekete macskát hajszoló négerek egy sötét szenespincében, az árnyékra vetődés minősített esetével. A Heves Megyei Bíróság - az elmúlt héten - immár másodfokon is felmentette a fenti vád alól az egri hölgyet, visz- szautalva így az együgyű Postabank-levelet a feladóhoz, azzal az utóirattal, hogy bár a címzett ismert ugyan, ám a jogcímzettet ebben az esetben valahol mégis máshol kellene keresni. Vagyis lehet ugyan rémhírterjesztésnek minősíteni egy bankpánik kapcsán szétküldött elektronikus üzenetet, lehet továbbá az abban foglaltakat valótlannak, elferdített kósza tények híresztelésének minősíteni, még a nagy nyilvánosságot is odaképzelhetjük. Csak egyet nem lehet. Azt állítani, hogy adott időpontban ez zavarta meg annyira a közös nyugalmat, zökkentette ki megszokott kerékvágásából a szépen csordogáló bankmenetet, amely aztán a 24 milliárdot a pénzintézettől néhány nap alatt kiszippantó csődhírek keltette rohamhoz vezetett. Az ily módon kizökkent időt aztán úgy képzelték fönnebb gyorsan helyretolni, hogy valakit muszáj találni, akiben az alaktalan tömegből kiválva oly mértékig megtestesül a bankfelforgató szellem, hogy méltó a nyilvános pellengérre. Sovány eredmény. Akár elkapkodottnak, netán ha nagyon szigorúnak akarunk látszani, még felelőtlennek is értékelhető egy bankcsőd képével nyomatékosított belső felhívás kiadása, amelynek viszont — ez tény - az ég adta világon semmilyen érdemi befolyása és ténylegesen hatása a kialakult helyzetre nem volt. Hasonló történik mindig minden olyan esetben, amikor az ok és okozat viszonya fejreáll, ráadásul a bizonyítandóval próbálnak meg bizonyítani. Az is tény persze, hogy Postabank-ügyben mindeddig egyedül a rémhírterjesztés vádja alól bűncselekmény hiányában felmentett egri vádlott lett meghurcolva. Aki inkább áldozat, mint vétkes. E z az ügy tehát nem ügy. Várjuk az igazit. Ami még el se kezdődött ugyan. Az eleje se látszik, nemhogy a vége. Ennek előtte, és most is, túl sokan, túl sokféle célra akarják fölhasználni a Postabank körüli mocsarat. A tisztánlátásra azért elég csekély a remény, a falazás szépen folyik tovább. És a Postabank nem az egyetlen fecske, aki pánikot csinált a magyar bank-, bróker- és pénzügyi világban. De azért lássuk csak előbb azt a medvét! Kovács János
