Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
Vasárnap Reggel 8. szám
Rolf ezredes, a falkavezér 1999. február 21. Közelről Kilencedik oldal- Leszedi a kerítésről az illetlen látogatót! - ez nem jóslat, hanem alapigazság. Kiss László őrnagy a műszaki bázishely hosszú oldala mentén a feladatra összpontosító németjuhász láttán még hozzáteszi:- Igaz, hogy a kutya játékból megy szolgálatba, de nem lehet megvesztegetni. Nyugodtan lehet az egri Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj hivatásos állományához sorolni azt a 15 kiképzett őrkutyát, amely a laktanyában és a telephelyen naponta vizsgázik éberségből. Tegyük mindjárt hozzá: hibátlanul.- Hat felállított helyen, két váltásban bizonyulnak hűséges társnak. Egyszerre 6-6 órát töltenek figyeléssel, többnyire este hat és reggel hat között- dicséri őket Kiss őrnagy. A zászlóalj megbízott törzsfőnökének még a tekintete is meglágyul, amikor kedvenceit látja:- Persze, hogy a hobbim - nem is próbálja palástolni, miközben a kennelekbe zárt fenevadak éktelen csaholással üdvözlik. - Tudja, ezt parancsra nem lehet jól csinálni. Ha nincs lelkiismeretesség, következetesség és szeretet az állatok iránt, meget- ! a fene... A kifeszített sodronykötél mentén, 3 méteres láncon, kerítésközeiben mozgó négylábú járőröket két sorkatona felvezetőként kíséri a váltáshoz. Amikor azt tudakolom, hogy melyikük a mintapéldány, Reiman Róbert honvéd vágja rá elsőként, amit szakmai körökben mindenki tud:- Itt Rolf az ezredes! Az akadálypályán hibátlan, minden vezényszóra cselekszik. Nagyon okos, ha kell, rafinált, és mindamellett erős. Az őrnagy úr a „különleges szolgálatban” jegyzettek belső hierarchiáját érzékeltetendő jegyzi meg a 8 éves kanról:- Nálunk öt éve van, s ő a falkavezér! Azaz, képletesen szólva neki jelent a többi: Astor, Fédra, Rex, Apor, Szergej... Sőt még a NATO is (merthogy az Észak- Atlanti Szövetség nevét e körben már csatlakozásunk előtt kiosztották). A látogatók akkor érezhetik magukat biztonságban, ha rövid pórázon tartják a támadó szellemű állatokat, s legfeljebb a szájkosár mögül vicsorítanak, kivillantva éles fogaikat. Azokat, amelyekkel a területsértő bokáját aligha engedik el egyhamar.- Jó az időérzékük - meséli másik gondozójuk, Tóth Tamás honvéd. - Váltásra mindannyian a szokott helyen állnak. Ha késünk, bizony, idegesen morognak. Különben a németjuhászok katonás rendhez szokottak. A napi 6 órás szolgálat mellett 2 óra foglalkozáson vesznek részt.- Ezek egyike a „csibészelés” - jelzi Kiss őrnagy. - A támadási, elfogási manőverek mellett vannak engedelmességi gyakorlatok, és kötelezően treníroznak a számukra készített akadálypályán. A katonaviseltek tudják, nem ritka, amikor a tényleges állományból, felkészületlenség miatt, valakit szolgálatba lépés előtt „kivesznek” a sorból.- A kutyák abszolút lelkiismeretesek. Legfeljebb néha egészségügyi probléma változtat a szolgálati vezénylésükön - hallhatjuk. A kitartásért, a fegyelmezett munkáért hétköznapi a fizetség. Napi egyszer, délben kapnak ételt. Különösen a baromfit kedvelik. Fejadagjuk 1,5 kiló hús, ugyanennyi húsos maradék a legénységi konyháról, s szükség esetén 1 kg kenyeret is elfogyasztanak.- Nem egyformák a kajához való hozzáállásukban - állapítja meg Reiman Róbert. Példaként a kedvenc rangsorban dobogós Astort idézi: - Ez a heves vérmérsékletű, harcra azonnal kész németjuhász először a foghegyével kiszedi a javát a húsnak. Jár-kel, s csak órákkal később, fanyalogva fogyasztja el a többit. Az úgynevezett blokkos őrzésben nélkülözhetetlen négylábúak a hideggel is dacolnak. Van ugyan szélvédett házikójuk az őrhelyen, de, mint mondják, számukra a bőséges szalma-alom sem csábító. Minden neszre odafigyelnek.- Egyszerűen pótolhatatlanok vallja meg Kiss László. A főtiszt ragaszkodása érthető. Köztudott ugyanis: ezekért a kutyákért a rendőrök és a határőrök is irigy- lik. Budavári Sándor Aki a színháznak, a színművészetnek szenteli az életét, azt vajmi ritkán vezérli az ismeretlenség vágya. Márpedig sokan dolgoznak nap mint nap színpad közelében, s nevüket, arcukat mégsem ismerjük. Pedig náluk nélkül nincs előadás. • Horváth Éva is közéjük tartozik. Ő egyfajta védőhálója a színészeknek. Ha elfogy a mondat, beáll a rettegett rövidzárlat, akkor minden, színpadon álló művésznek egyetlen gondolat fut át az agyán: hol a súgó? Aztán a hang megérkezik, az előadás folytatódik.- Mint a legtöbbünk, aki a színházhoz került, úgy én is színészi álmokat dédelgettem - meséli Horváth Éva. - Mivel nem vettek fel a főiskolára, jelentkeztem az akkor induló Kelemen László Stúdióba. Hamarosan hallottam, súgót keresnek. Mivel kellett a pénz, itt ragadtam. Az élet a feladott álmokért időnként kárpótol. Néha szerepeket is kapok, így láthattak a nézők a Mária főhadnagyban. Az is jó érzéssel tölt el, hogy vannak rendezők, akik rendszeresen engem választanak. Emlékezetes volt Valló Péterrel és Szegvári Menyhérttel dolgozni.- Manapság nem látni súgólyukat. Hová lettek?- A legtöbb rendező vagy díszlettervező el sem tudná képzelni a színpadképet a négyszögletes vagy kupola alakú súgólyukkal. Egyszerűen nem illik a színpadképbe. Én csupán egyszer súgtam ilyen helyről. Mondhatom, nagyon jó volt. A színész látta a szám, én láttam a színész arcát. De erre ma már nincs lehetőség. Legtöbbször a színfalak mögött vagyunk. Ám speciális játszási körülmények között néha még erre sincs mód. A Stúdiónkban történt, hogy sehová nem tudtak elrejteni, így a rendező azt találta ki, hogy az első sorba ültet, és egy szalagot rak rám azzal a felirattal: súgó. így mindenki láthatott a szövegkönyvvel a kezemben. Máskor, a Mátyás király Debrecenben című darabban egy fekete csuhában jelentem meg. A forgató- könyv itt is a kezemben volt.- Gyakran kell az előadáson „közbeszólni”?- Ez sok mindentől függ. Meghatározza a próbahetek hosszúsága, a színész felkészültsége, a darab nehézsége, a nem rögzült jelenetek száma. Léteznek színészek, akik sohasem tudják megtanulni a szerepet. Bemutatóra azonban tudjuk, melyek a kritikus pontok, hol várható rövidzárlat, melyik rész megy nehezebben.- Volt emlékezetes „közbeszólásod”?- Egyre emlékszem. Áts Gyula abban az évben került Egerbe, s a Trójában nem lesz háború című darabot próbáltuk. Nagyon szerettem volna segíteni neki, így ahol tudtam, hogy elakad, máris mondtam neki a szöveget. Egyszer csak visszanézett rám, és azt mondta: „játszik a művész”. Vettem a lapot, bocsánatát is kértem a közbeszólásért. Aztán újra elakadt, majd rám nézett, s azt mondta: „most nem játszik a művész”. Később ez szállóigévé is vált.- Bemutatóra mennyire jegyzed meg a szövegkönyv tartalmát?- Szinte mindig rögződik bennem. Néha négy oldalt négy óráig is próbálunk. Megmarad a szöveg. így az éppen futó darabokat kívülről tudom. Egyszer késve érkeztem, s nem volt nálam szövegkönyv. Fejből súgtam. A rendező kiküldött a szövegkönyvért. Nem találtam az enyémet, igaz, szükségem sem volt rá.- Történt olyan, hogy folyamatosan kellett súgni?- A Marica grófnőben Pille Tamásnak kellett beugrania. Egy sort nem tudott, így az ő szövegét folyamatosan mondtuk. Mondhatom, nem volt jó érzés, ahogy ő is végig frászban volt... A színésznek biztonságot ad, ha tudja a szöveget. (szuromi) A Kastélyhotel Sasvár Kft. az alábbi munkakörökben hirdet felvételt:- Főkönyvelő Követelmények: • minimum 3 éves idegenforgalomban eltöltött szakmai vezetői gyakorlat, • felsőfokú szakirányú végzettség, • nyelvtudás előnyt jelent- úszómester-masszőr (nyelvtudás előnyt jelent)- éttermi zongorista (nyelvtudás előnyt jelent)- szobaasszony- londiner (legalább egy idegen nyelv alapszintű ismerete)- recepciós (2 idegen nyelv ismerete és szakmai gyakorlat)- hostess-animátor (német nyelvtudás és 1 világnyelv ismerete legalább középfokon). Jelentkezés módja: kézzel írott, fényképes, címmel és telefonszámmal ellátott szakmai önéletrajzzal. A főkönyvelői állás esetében a jelentkezési határidő: 1999. február 23. Cím: Kastélyhotel Sasvár Kft., 3242 Parádsasvár, Kossuth út 1. (41427; Fiúinvázió a színpadon Ez az egész őrület a Beatles-szel kezdődött. Feltűnt öt fiatal fiú a színpadon, s a lányok megőrültek. Elájultak a koncerteken, a színpadra dobálták a bugyijukat, s tépték a hajukat. Bármit megadtak volna egy kézfogásért, s ha ez megvolt, két hétig nem mostak kezet. Ez az összeállítás azóta is beválik, csak egy kicsit változott a recept. Összeáll néhány szépfiú, kigombolt ingben, lenyalt hajjal tán- cikálnak a színpadon, s közben „csöpögő” dalokat énekelnek. Hatalmas a siker úgy két évig, aztán elnyeli őket a föld. Némelyikük talán megpróbál kitörni, s szólókarrierbe kezd, hogy megmutassa: egyedül ő ért valamit a bandából. Nos, ez most a módi. Ám a mondvacsinált zenekarok között megbújik néhány egészen tehetséges együttes is. Ők azok, akik bátran kiállnak énekelni akár élőben is, saját maguk Írják zenéjüket, ráadásul még a hangszerekhez is értenek. Itt van például egy háromtagú kis csapat. A Happy Gang megfelel a „modern” kor ízlésének, mégis egészen élvezhető, dallamos zenét játszanak, egy kis rap-betéttel fűszerezve. Már jó pár éve vannak a magyar pop-piacon, ám évről évre megújulnak. Legutóbbi albumuk, a Te + én például vadonatúj, igazi Happy Ganges dalokat tartalmaz. Nagy vállalkozás volt a '90- es évek elején létrehozni egy olyan team-et, akik „amerikás” zenével próbálták meghódítani a közönséget. Hangoztatták: Rossz vagyok, a rajongók azonban nem hittek a Manhattan-nek, és melléjük álltak. Azóta volt egy kis változás a felállásban, zenéjük azonban azóta is rögtön felismerhető. A tagok a Hetedik című albummal most ismét tanúbizonyságát adták muzikalitásuknak, és annak, hogy nemcsak rutinos, de érett zeneszerzők, muzsikusok és előadók. A felsorolást persze még lehetne folytatni, de egy friss zenekart semmi esetre sem hagyhatok ki. Az öt tehetséges srác nem a táncos lábú, mesterségesen létrehozott csapatok közé tartozik. Az UP! igazi hangszereken, élőben játszik, és koncertjeiken is inkább a nézők perdülnek táncra. Zenéjüket „Sunshineboogie”, avagy „Add jazz alapú dance funk” néven lehet jellemezni. Egyesek szerint leginkább a Jamiroquai hatását lehet érezni rajta, de ők nem szeretik, ha hasonlítgat- ják őket. És valóban: zenéjük nagyon eredeti, új szín a magyar zenei palettán. Elek Eszter
