Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. február 20., szombat Beteg döntést hozott a zsűri? A XXX. Magyar Filmszemlén a játékfilmes zsűri a födíj mellett nem osztotta ki a legjobb kísérleti és kisjátékfilmnek, valamint a legjobb első- filmesnek járó díjat sem. A közönség füttyszóval jutalmazta a zsűri döntését, Jan- csó Miklós tüntetőleg elhagyta a helyiséget. Eperjes Károly egyszerűen beteg döntésnek minősítette az ítéletet, Enyedi Ildikó pedig szelíden kérte a zsűrit: inkább szeressék, mintsem büntessék a magyar filmkészítőket. Az, hogy a zsűri nem osztott díjat a felsorolt kategóriákban, valóban nem tesz jót a magyar film tekintélyének sem idehaza, sem külföldön. Az elismert siker hiányában további kapcsolatoktól, lehetőségektől és elsősorban pénzforrásoktól eshetnek el a fiatal és kevésbé fiatal magyar filmrendezők. Csendesen azért meg kell jegyezni, hogy a zsűrinek igaza (is) volt. A szemlén látott játékfilm kategóriában indult alkotások többségét inkább stílusgyakorlatnak, házimozinak, amatőr produkciónak lehetne nevezni, amelyek előtt a hagyományos filmesztétika és dramaturgia, ha nem is esik hasra, azért megtorpan. Ahogy Kovács András Bálint, a zsűri tagja megjegyezte, ha nem is pontosan idézve: üdítő látványt nyújtottak volna egy amatőrfilmes szemlén. Hiányzott belőlük a „füstmiláni” értelemben vett látomás a világról, rólunk emberekről, a korról, amelyben élünk, nembeliségünk kérdéseiről. A zsűri hangsúlyozta: a jubileumi szemle esztétikai-etikai rangjára próbált ügyelni azzal, hogy nem adta ki a díjakat. Hogy etikai rangon mit értettek, azt a mai napig nem lehet tudni. Bevallom, ha a korábbi szemlék díjazott alkotásaira gondolok, színvonalban megközelítőleg sem készültek hasonló filmek. A teljesség igénye nélkül idézek azért néhányat: Szász János Woyzeck, Tarr Béla Sátántangó, Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok, Janisch Attila Hosszú alkony, Mispál Attila Altamira, vagy Fehér György Szenvedély. Tendencia egyrészt a művészi szándékkal készült filmek gyenge színvonala - bár a mostani jobb volt, mint a tavalyi -, másrészt a szórakoztató közönségfilmek megerősödése. Közönségfilmekből a két nagy háború közötti virágkor és az elmúlt 40 év pangása után egyre több készült a ’90-es években. Gyengélkedő filmiparunk ezeknek a filmeknek a segítségével talán újra talpra állhat. Az elmúlt évek legnépszerűbb szórakoztató filmjei után (Sose halunk meg, Szamba, Sztracsa- tella, Csinibaba, A miniszter félrelép) olyan filmeket láthattunk az idén, mint Tímár Péter 6:3 című filmje, amely különdí- jat kapott, és elnyerte a várhatóan legnépszerűbb közönségfilm kitüntetést is. Joggal. Tímár az aranycsapattal együtt megtalálta a góllövő cipőjét. Kisebb hibái ellenére valóban szórakoztató, formanyelvi trükkökkel nem túlzsúfolt, és a Zimmer Feri után végre „gusztusos” filmet csinált. Kifejezetten csalódás volt Koltai Róbert Ámbár tanár úr című filmje közhelyes, unalmas történetével és nyelvi poénjaival. Sas Tamás Kalózok című filmje szép példája annak, hogy a jó zene jó szöveggel önmagában még nem elég egy játékfilm elkészítéséhez. Elkészült az első hazai akció-kalandfilm is, amelyet Európa expressz címmel mutattak be. A mintegy százmilliós beruházással készült filmet vastapssal jutalmazta a Corvin közönsége. A film látványában, meseszövésében, vágásában versenytársa kíván lenni az amerikai akciófilmeknek. Egyenetlenségei és hibái ellenére lehet szeretni. Óhatatlanul Bacsó új magyar narancsa jut eszembe: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”. A biztató jelenségek mellett a filmek többsége nem piacképes sem belföldön, sem külföldön. A magyar mozgókép-kultúrának elemi igénye lenne a filmtörvényre, amelyet nem ártana még életbe lépése előtt összehangolni a média- és sajtótörvénnyel. Hogy ki, hol és mikor készíti ezt a törvényt, arról még a szakmában is kevesen tudnak. A szemle kétségkívül legvarázslatosabb, legszebb filmjét Enyedi Ildikó jegyzi. Új filmjével, a Simon mágussal három díjat is begyűjtött. Megkapta a legjobb rendezés, a legjobb operatőri díjat (Máté Tibor), valamint a legjobb férfiszereplő díjat (Andorai Péter). Enyedi Ildikóra méltán lehetünk büszkék. Azon kevés európai filmrendezők közé tartozik, akik tehetségükhöz egyéni stílust is tudtak találni. Salamon András vihette haza a legjobb forgatókönyv díját a Közel a szerelemhez című filmjéért. Csere Ágnes és Varga Klára megosztva kapták a legjobb női színész díját. Grunwalsky sok- kolóan naturalista filmje, a Simon mágus mellett a szemle legjobb filmjének bizonyult. A legjobb filmszínész díját Eperjes Károly kapta Andorai Péter mellett a 6:3 és az Egy tél az Isten háta mögött című film főszerepéért. A szakma szinte egyöntetű lelkesedése mellett kapta meg a filmkritikusok díját (Gene Moskowitz-díj) Jan- csó Miklós ironikus, humoros, olykor-olykor kétségbeesett és fájdalmas alkotása. (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten). Grierson, a neves dokumen- tumfilm-teoretikus megállapítása szerint egy társadalomban olyan mértékben fog fejlődni a dokumentarizmus, amilyen mértékben és mélységben a társadalomnak szüksége van az ön- és társadalomismeretre. Ha ez igaz, akkor nincs nagy baj Magyarországon. A filmszemlén versenyben 36, versenyen kívül közel 115 dokumentumfilm indult. A gond itt is inkább a filmek színvonalával volt. A szakértők szerint a dokumen- tumfilm-rendezők társadalom- tudományi képzettsége nem kielégítő. A tartalom mellett a filmeknek vizuálisan is élvezhetőknek kellene lenniük. Kimaradtak a dokumentumfilmekből azok a témák, amelyek az elmúlt évek társadalmi változásait mutatják be. Elkeserítő az a tény, hogy a legjobb dokumentumfilmeket is pusztán elvétve, nem főműsoridőben vetítik a televíziók, és nincs mozija a dokumentumfilmnek még Budapesten sem, amely vállalná ezek vetítését. A nem fikciós kategóriában a fődíjat megosztva Tölgyesi Agnes Pipacsok és Forgács Péter Dunai Exodus című filmje kapta. A Pipacsok három, szüleik által elhagyott kislányról szól. Hármas ikrek. Az egyikük mozgás- sérült, a másik vak, a harmadik egészséges. A két sérült gyerek ráadásul állami gondozott is. A film a három lány megható, szeretetteljes életét mutatja be. A Dunai Exodus két népcsoport, a szlovákiai zsidók 1939 nyarán Palesztinába való kimeneküléséről és az 1940 őszén a Besszarábiából kivándorló németek utazásáról szól archív, amatőr felvételeken, ahogyan ezt Forgács Péternél megszokhattuk. A dokumentumfilm kategóriában több díjat is kiosztottak. Csukás Sándor operatőr különdíjat kapott a Kokó és az Elszállt egy hajó a szélben fényképezéséért, valamint Gyarmati Lívia A mi gólyánk és Mihályfi László az Igazságtétel című film rendezéséért. A rendezői díjat Zelki János kapta. Játék az egész című filmje az Elek Dóra által létrehozott Baltazár Színház első nyolc hónapjáról szól, melynek tagjai egytől egyig értelmi fogyatékosok. A moziüzemeltetők különdíját az elmúlt év legnagyobb né- zettségű közönségfilmje, A miniszter félrelép kapta. Végezetül egy egri vonatkozású hír. Csak egy szavazaton múlott, hogy az -egri származású Bollók Csaba, aki vitathatatlanul az egyik legtehetségesebb fiatal magyar rendező, nem kapta meg a legjobb első- filmesnek járó díjat Észak, észak című filmjéért. Vigaszdíjként bírhatja ugyanakkor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakos diákjai által alapított egyetemisták és főiskolások díját Dyga Zsombor Séta című filmjével együtt. Ponyi László Már az idei cross-versenyekre készül a 12 éves egri fiú Adám nem fél a lóerőktől A negyedikes fiú tavaly nyolc versenyen állt rajthoz FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Valamirevaló fiúgyermek már néhány esztendős korában imád autókkal játszani, s amikor cseperedni kezd, természetes dolog, hogy arról ábrándozik: valaha híres autóversenyző lesz. Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy ezeket a merész álmokat az életben is valóra váltsák. Az egri születésű Makovics Adám azon kivételes fiatalemberek közé tartozik, aki szülei jóvoltából már tíz- esztendős korában igazi volán mögé ülhetett, két évvel ezelőtt pedig az első komoly hazai versenyen, a túrkevei au- tócross-bajnokságon is részt vett az ifjúsági kategóriában.-Gyakran eljártunk a családdal különböző autóversenyekre, s apa látta, hogy én is szeretném megpróbálni. Ő tanított meg vezetni is. Körülbelül fél évig gyakoroltunk a környéken, amikor megkaptam az első autómat, egy átalakított Trabantot. Az első versenyen a tizenkét induló közül a kilencedik helyen végeztem, s azóta rendszeresen benevezünk a különböző futamokra - mondja Adám.-Az első alkalommal a sikeres vizsga után csupán végighajtott a szakaszon - folytatja az édesapa. - Már arra a teljesítményre is büszkék voltunk. Tavaly május 1-jén pedig a nagykanizsai bajnokságon a trabantos kategóriában már élesben versenyeztünk. Nem véletlen a többes szám, mert a mérkőzéseket a család minden egyes tagja végigizgulja. Adám anyukája ilyen alkalmakkor természetesen rettenetesen aggódik. Tudja, hogy a verseny napján a fia egy falatot sem tud lenyelni. Ha pedig nehéz a terep, akkor még nagyobb a félelem. Eddig azonban komolyabb baleset nem fordult elő. Az apa szerint ennek minimális a valószínűsége, hiszen az autót nagyon alaposan átvizsgálják, s csak tökéletes műszaki állapotban, abszolút biztonságosan engedik a rajthoz. Még egy-két hét, és Adám megkezdi a tavaszi felkészülést. Ezúttal azonban már komolyabb járgánnyal. A 600-as Honda-motorral hetek óta épülő új autó március elején kerül haza. (barta) Aki tetten ért egy igazi rablót A megyei rendőr-főkapitányság a Heves Megyei Bűnmegelőzési Alapítvány ajánlására januártól megjutalmazza azokat a rendőröket, akik az adott hónapban kiemelkedő eredményt értek el. Az elmúlt hónap rendőre lett Kiss Zsolt r. törzszászlós, adácsi-viszneki körzeti megbízott. Tíz éve húzta magára először a bűnüldözők egyenruháját, majd négy évet töltött a fővárosban, a VIII. kerületi kapitányságon. Felesége révén került a Mátraaljára, s mint azt mosolyogva elmondta, a budapesti évekhez viszonyítva szinte szanatóriumba érkezett.- December végén történt az a súlyos bűncselekmény Adácson, amelynek felderítésében aktívan közreműködtem - emlékezett vissza az éjszakai rablás történéseire. - Egy óra tíz perckor érkezett hozzám a bejelentés, majd fél kettőkor már az irodámban volt az egyik gyanúsított. Ezután tovább dolgoztam az adatokon, és hajnali három és négy óra között mindhárom vélt elkövető a Gyöngyösi Rendőr- kapitányság „vendégszeretetét élvezhette”. Nagy Zsolt nyomozóval közösen dolgoztunk tovább az ügyön. Ennek során további 14-15 bűncselekményt derítettünk fel, amelynek szintén ők lehetnek a gyanúsítottjai.-Nehéz volt a nyomukra jutni?- Hatodik éve dolgozom Adácson, jól ismerem a területemet és a potenciális bűnelkövetők körét is - mondta Kiss Zsolt -, ugyanakkor ezekben az ügyekben már voltak információim. Akkor azonban sem tárgyi, sem pedig személyi bizonyíték nem volt. Konkrét dolgokról azonban - a nyomozás érdekében - jelenleg még nem beszélhetek. Annyi biztosra vehető, hogy gyanúsíthatok az adácsi tóparton elkövetett betöréses lopásokkal, valamint más bűncselekmények elkövetésével is.-Mi volt az elmúlt tíz év legemlékezetesebb sztorija?- Sok van, de egy igazi rablás tetten érése mégsem mindennapos. Budapesten történt, járőrszolgálatban voltam a társammal. A Népszínház utca sarkán, egy kétes hírű szórakozóhelyen láttuk, hogy az elkövető megüti a sértettet, kiveszi a pénzt a zsebéből, majd kilöki az üvegajtón keresztül... pontosan elénk.-A család hogyan vesz tudomást arról, hogy Ön, ha kell, éjszakánként is távol van, sőt előfordulhat, hogy veszélyes helyzetben?-Jó példa erre az éjszakai rablás - válaszolta Kiss Zsolt. - Ha szükséges, menni kell, a feleségem pedig mindezt megérti és tudomásul veszi. A munkámon kívül tagja vagyok a helyi színjátszó csoportnak, és szakosztályvezetője, sőt igazolt játékosa a sportegyesületnek. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a közéleti tevékenységem soha nem megy a munkám rovására.- Elégedett ember?- Én úgy tartom, soha nem szabad teljesen elégedettnek lennem önmagámmal. Nagyon jó lenne azonban, ha nem elsősorban a hibákat keresnék munkámban, inkább segítséget és megbecsülést szeretnék. Rendszeresen közösen dolgozunk kmb-s kollégámmal, Szőke Béla r. törzs- zászlóssal, és a Hírlap hasábjain keresztül is köszönöm az adácsi polgárőrök munkáját, ugyanakkor Fodor Lajos polgármester és Soha Márton vállalkozó támogatását is. Fáczán Attila Kiss Zsolt, január hónap rendőre fotó: fáczán attila
