Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnap Reggel 7. szám

Ha én gazdag 1999. fetóiéLr 14. Kilencedik oldal Ki az, aki még nem álmo­dott arról, hogy egyik nap­ról a másikra többszörös milliomos lesz? Aztán reg­gel kinyitja pénztárcáját - és üres. Heves megyében egyszer egy asszonyt nagy-nagy szerencse ért. Játszott és nyert. Az összeg - ha a mai világban nem is csillagá­szati, de - legtöbbünk szá­mára elérhetetlen. Amikor a hír elterjedt a megyében, többen szívükhöz kaptak. Valljuk be, sokaktól az irigység sem állt távol. Ak­kor az egyszerű, szerény asszony készségesen vála­szolt a sajtó - időnként már zaklatásszámba menő - kérdéseire. S láss cso­dát: a többszörös milli­omos ma sem más. Kedves, barátságos mosolya a régi. Semmi nem árulja el: neki többre telik, mint nekünk. lennék...”Emese jobbhorgai Az összeg nagyságát és a nyertes ne­vét fedje ti­tok. Már csak azért is, mert a nyeremény átvétele után sokáig zak­latták. Mára talán elcsi­tultak a ké­rők. Az átélt levél- és tele- fondömping után nem szeretnénk, ha mindez újra kezdőd­ne. A lakása eleganciát tükröz. Nem hivalkodó. Nem a bankban nyugvó milliókra emlékeztet, inkább a tulajdonosa jó íz­lését sugallja. Tisztaság, fény és nyugalom árad mindenhonnan. Két dolog a régi világhoz képest válto­zatlan. A hűséges perzsa cicák megszimatolják a lá­togatót, s a régi munkaesz­köz most is „beélesítve” nyugszik az asztalon.- Csak nem dolgozik még mindig?- Nem bírom a tétlensé­get - mondja nevetve. - Igaz, most már nem a meg­élhetésért hajtok. De az embernek kell a munka.- Utoljára egy másik, kényelmes, nagy házban beszélgettünk. Miért köl­tözött el?- Bármennyire is furcsa, de ez a lakás kisebb. Ponto­san a fele a másiknak. Ott négy szobám volt, itt csak három. Nem mindegy, mekkora rezsit fizetek. Az túl nagy volt nekem.- Más is megváltozott a környezetében, ami­óta milliomos?- Utaztam! Kétszer jártam Franciaországban, egyszer Olaszhonban, s eljutottam Erdélybe is. Mi régen úgy éltünk, mint az összes többi magyar akik megneszelték a nyereményt. Volt, aki a há­za befejezéséhez kért segítséget. Más az anyó­sától akart megszabadulni. De próbálkoztak az­zal is, hogy „elkísérnek egy világ körüli útra”, hát­ha az érzelem is megjön közben. Fél évig jöttek a levelek és a telefonok. Aztán elcsitultak, de min­dig felkapta valaki a témát.- Lett olyan hobbija, célja, amely korábban nem volt?- Utazni nagyon szeretek. Ám ez sem olyan egyszerű. A barátaim tőlem szegényebbek. Úgy élnek, mint én régen. Azt sem szeretném, ha bár­ki azt érezné, nekem telik vásárolni, neki pedig spórolnia kell.- Mire jó ennyi pénz?- Ahhoz, hogy az ember nyugodtan éljen, ne legyen mindennapos gondja. Én most úgy élek, ahogy egy ötvenes embernek élnie kellene. Nem szórom a pénzt. Ám ha meglátok egy paprikát vagy ínycsiklandó gyümölcsöt a piacon, meg tu­dom venni a lányomnak. Egész életemben dol­goztam, tudom, milyen nehezen lehet pénzt ke­resni. Talán ezért is maradtam meg az ésszerű ha­táron belül. Kispárnába vagy értékpapírba? Hová lehet tenni a pénzt, ha már egyszer megnyertük? A legtöbb gondot a milliomosoknak talán ez okozza. Hol van biztonságban, ahol nem kell attól rettegnünk, hogy egy nap ugyanolyan szegények leszünk, mint amilyenek voltunk. Dr. Jakab Zsolt, az OTP vezérigazgatója szerint a bank­ban nagyságánál fogva nem ritka az, amikor 80-100 millió forintot is betesznek. Hogy honnan van, soha nem kérdezik.-Azt, hogy milyen befektetési formát ajánlunk, két do­log is eldöntheti - mondja az igazgató. - Ha a befekte­tő szeret kockáztatni, akkor a részvényeket vagy a portfoliókat ajánljuk. Ha a biztonság a legfontosabb szempont, akkor érték- vagy állampapírokat, esetleg betéti formát javaslunk.- Állampapír esetében mennyi a havi kamat?- Nézzünk egy klasszikus példát: ha valaki 100 millió forintot köt le, annak évi 14 millió a kamata. Az összeg havonta 1,2 milliót kamatozik. Vagyis: ebben az esetben talán még a kamatok elköl­tése is gondot okozhat...- Sok gondot okoz az elköltése?- Nem költekezem. Annyi az életemben a vál­tozás, hogy nem fáj a fejem amiatt, hogyan fize­tem ki a gázszámlát. Ennek a pénznek 20 évvel ezelőtt kellett volna jönnie. Akkor a férjemmel, családommal még lehetett volna élvezni az elő­nyeit. Mert jó, ha van. De a legjobb az, ha az ál­tala szerzett boldogságot azokkal oszthatom meg, akiket szeretek, akik nekem az életben fontosak. Végigsétálunk az új lakáson. A hűséges per­zsák elkísérnek bennünket. A tudat egyre erősö­dik bennem: a nyertest a pénz nem változtatta meg. Mosolya, közvetlensége a régi. Lám, egy példa: vannak, akik ésszerűen tudnak élni ak­kor is, amikor milliomosok. Ők azok, akik való­ban megérdemlik a pénz adta biztonságot, nyu­galmat. Szuromi Rita Tompa puffanások visszhangzanak a tágas­nak aligha nevezhető edzőteremben. A pla­fonról tömött, fényüket vesztett bőrzsákok csüngenek, egy-egy erő­teljes ütés messzire ki­lendíti őket a holtpont­jukról. Ketten püfölik őket, előbb csak módjá­val, jól kiszámítva az ütés ívét, majd meg- megsorozzák a lomha testet. Nézem azt a vékony testalkatú, rövidre nyírt, vörös hajú lányt, aki ru­ganyos mozdulatokkal táncol előre-hátra, mi­közben állmagasságba emelt kezei mögé rejti az arcát. A lelógó tin­csek közül figyeli ellen­felét, aztán egy váratlan pillanatban meglódul a piros kesztyűbe bújta­tott jobb keze. Akár K. O. is tehetne... Szabó Beáta, az egri Dobó-gimnázium XI. osztályos tanulója lel­kes edzőtárssal küzd. Ebben a körben nem il­lik a gyengédség, nem első vérig tart a küzde­lem.- Az első komolyabb ütést Kovács Timitől kaptam, egy szép bal­egyenest - lihegi, mert épp most tette le a más­fél kilós súlyzókat.- Legalább okult ab­ból a balosból?- Hogyne! Azóta job­ban odafigyelek, hogy miként hajlik a könyö­ke, a teste... ...Nem gondolt rá, hogy na, elég a pofozko­dásból?- Arra nem volt időm - emeli a kezét. Védekez­nem kellett, nehogy be­kapjam a kö­vetkezőt! Beáta Gyöngyösön látott először női ökölvívó­mérkőzést, s bár szokatlan­nak tartotta, az első adan- alkalommal mégis beállt a közé a hat lány közé, akik most éppen a Mátraaljára készülnek életük első igazi bunyó­meccsére. S mivel Beáta mind a két kezét egyfor­mán jól használja, bízik benne, hogy ha nem is győz, legalább nem ve­rik meg na­gyon... A Yagi Labdarúgó és Ökölvívó Sportegye­sület egyre bővülő kis csapata ta­valy ősztől dolgozik együtt. He­tente két­szer kétórás edzésen gyötrik ma­gukat, hogy mind lelkileg, mind fizi­kailag megerősödjenek. A bemelegítés után fel­tekerik a bandázst, a csukló- és ujjvédő kö­tést, kezükre húzzák a hajlott hátú kesztyűket, és gong... A dunántúli szárma­zású Fazekas Orsolya harmadéves magyar­művelődésszervező szakos főiskolás koráb­ban is sportolt, nagyon szerette például a röp­labdát.- Az ökölvívás önbi­zalmat ad - indokolja az átigazolást. - Ha úgy hozná a sors, az utcán még nemigen tudnám megvédeni magam, de nem is esnék kétségbe. A kényelmes zöld szabadidő-nadrág, s az egyik veszprémi cég emblémájával díszített kék póló kimondottan szemrevaló idomokat takar.- Nem félti a testét?- Megtanulunk vi­gyázni rá - nyugtat meg. - A sisak és a fogvédő mellett nekünk a mell­védő használata is köte­lező. Meccsen élesben megy az adok-kapok. Si­mán megüthetnek.- Ilyenkor méregbe gurul?- Bosszúból, indulat­ból nem szabad öklöz­ni.- Tanárai, csoport­társai tudják, hogy mi­lyen sportot űz?- Senki sem botrán- kozott meg rajta. A ba­rátom meg egyenesen büszke rám, ő ugyanis a thai-box művelője... úgy hozza a sors, hogy szembekerülnek egy­mással.- Csupán kedvtelés­ből járunk edzésre, hogy jól megmozgassuk magunkat - függesztik fel egy pillanatra a zsá­kozást. - Azért az érde­kelt bennünket, milyen is lehet az ökölvívás, de ringbe nem megyünk. Ettől függetlenül ke­ményen dolgoznak. Grétát például nem fog­ja vissza, hogy edzője, Dorkó Péter - a volt if­júsági magyar bajnok, illetve junior válogatott kerettag - áll vele szem­ben: kíméletlenül tá­mad. Később, pihen- tetőül, a leszorítást gya­korolja: álla az ellenfél vállgödrébe szorul, majd egy mozdulattal átkulcsolja támadója karjait.- Engem már ütöttek álion meg gyomorszá­jon is, mondhatom, Az edzői szigor kö­zépre szólítja a lányo­kat. A korábbi megye­bajnok, s a Matyó-kupa ezüstérmese, Máté Im­re stopperrel méri az időt: két perc karizom­erősítés a súlyzókkal, aztán lazítás, majd felü­lés, homorítás a bordás­falnál, és végre lehet le­vegőt venni. A két testvér - a mar­ketinget tanuló kereske­delmi szakközépisko­lás, illetve a noszvaji kastélyszálló recepciósa -, Csomós Gréta és Beá­ta egymástól függetle­nül állítja: soha nem ve­rekedtek. Sem otthon, sem máshol. Most néha nem a legjobb érzés - magyarázza Bóta Eme­se, aki nagyon készül az első mérkőzésére.- Jobb- és balegye­nes, horog az állra, a szív és a gyomor tájéká­ra - sorolja a kiütési pontokat. Persze, arra is számí­tani kell, hogy visszaüt­nek, s a szem alatt ott marad egy jókora folt.- Arra mi a gyógy­mód? Emese, aki „civilben” a szépítő szakmában dolgozik, kész a válasz­szák- Egy másik kozmeti­kus... Szilvás István A hóval csak a kamionosok ■ _ Igazi izgalmakat a rendkívüli hóhelyzet csak azoknak jelent, akik a meleg szo- Iv bából nézik vagy hallgatják az óráról órára megismételt hójelentést. Akik iga- Al|^ m la zán bajban vannak, azok - ahogy szokás - teszik a dolgukat. család. Építkeztünk, gyereket neveltünk, majd út­nak indítottuk. Nem telt arra, hogy világot lás­sunk. Most végre utazhattam. Igaz, sehová nem repülőgéppel, hanem busszal. A repüléstől fél­nék. Csodálatos volt az a világ, amit megláttam. A francia kastélyok, az erdélyi hegyek. De igazán nagy luxusútra nem kívánkoztam.- Látta valaha a pénzt, amit megnyert?- Soha nem akartam megnézni. Nem is kértem a banktól.- Sok irigye akadt, amikor híre ment a dolog­nak?- Nem irigyeknek mondanám. Inkább volt, aki­ben maradt egy tüske. Azokon, akik akkor mellet­tem voltak, amikor családi nehézségeim voltak, segítettem. A rokonoknak, az igaz barátoknak - úgy hiszem - visszaadtam a segítséget. Eleinte féltem, úgy érzik, nagyvonalúan lekenyerezem őket. De elfogadták a segítséget. S nekik adni na­gyon jó érzés volt.- Sokan kértek Öntől pénzt?- Rengetegen. Teljesen ismeretlen emberek, Szombat estére Heves megye minden útvonala járható lett. Ám a járhatóságot az elmúlt napok hóhelyzetének ismeretében kicsit át kell értékelni.- Nincs olyan község megyénk­ben, amely elzárt a külvilágtól - tudtuk meg Szabó Bélától, a He­ves megyei védelmi iroda vezetőjé­től. - Még a legkritikusabb útsza­kaszok is járhatóak egy sávon. Felszabadultak a déli részek: Sarud-Tiszanána-Kisköre. A mun­kagépek itt ma reggel már az út­szélesítésen dolgoznak. Az, hogy járható - mondta Szabó Béla - azonban nem azt jelenti, hogy minden autó számára. Akik leko­pott, sima kerékkel akarnak cél­ba jutni, azoknak kicsi az esélye, hogy sikerrel járnak. Az utakra a takarít és ellenére is letapadt 30-40 centi hó. Ezeken az „életlen” kere­kek csak forognak, amíg le nem csúsznak a megtisztított felületről. Csak az induljon útnak, aki télire is felkészítette járművét, esetleg még hólánccal is rendelkezik. A legnagyobb problémát az em­beri felelőtlenség okozza. Azok a kamionosok, akik úgy vélik, monstre járművük a hónak is ellen áll, nagyot tévednek. Szombatra virradóra is hasonló esethez vonul­tak a mentést végzők. A felhívás el­lenére indult egy kamionos - nem kellően felkészített járművel - és egy kanyarban keresztbe fordult. Szintén jó hír, hogy egyetlen te­lepülésen sincs élelmiszer- vagy gyógyszerhiány. A rendszeres kórházi ellátást igénylőket - mint a vesebetegeket - honvédségi men­tőkkel szállították a kezelés hely­színére. Katonai helikopternek - melyet sürgős, életet veszélysztető estben kell kivezényelni - egyszer sem kellett indítani. A leszállópá­lyáját egyébként a Lenkey János Honvéd Kollégium udvarán épí­tették ki. Itt a kellő orvosi beavat­kozást is azonnal el tudják végez­ni. A hevesi ügyeletről azt a hírt kaptuk: az utak felszabadultak. Nem azok jártak rosszul, akik utazni kényszerültek, hanem azok, akik dolgozni. A gödöllői szakaszmérnökség embereit ugyanis három napi munka után sem engedték haza, hanem átve­zényelték őket a nyékládházi út­szakaszra... (szuromi)

Next

/
Thumbnails
Contents