Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
Vasárnap Reggel 7. szám
Éjjel fél tizenkettő. A rendőrjárőr Hort belterületén köröz. Hirtelen felbukkan az úton egy taxi, kivágódik az ajtaja, egy férfi kiveti magát belőle. A rendőrautó előtt landol. Hamarjában kiderül, a taxi tulajdonosa az életét menti. A két tovarobogó petőfibányai tizenéves elhatározta, megszerzik a hatvani vállalkozó járművét. Akár azon az áron is, hogy megölik. Kést szegeztek a torkának, elvették 500 forintját, s kiszállították a sofőrülésből. Szerencséje volt, hogy pont arra cirkált a hatósági kocsi. A fiatalembereket röviddel ezután Szűcsi határában feltartóztatták. Ellenük rablás bűntette miatt folytatták le az eljárást. Azóta már bírósági ítélet is született. Hál’ istennek, a taxi gazdájának ekkor nem esett biya. Ám az elmúlt években a személyfuvarozók közül többen is áldozatául estek támadásoknak. Meddig maradhat ez az áldatlan állapot? Taxit vagy életet! 1999. február 14. Közelről Harmadik oldal Az egri City Taxi Egyesület társelnöke, Sóskúti László 1980-tól rója autójával az utakat. Szerencsésnek mondhatja magát, mert őt még nem érte semmiféle bántódás.- Kisebb inzultus persze elő-előfordul - emlékezik az elmúlt időkre -, ám ezek célja nem az autó vagy a bevétel megszerzése volt. Amiatt tűzött össze a taxis utasával, mert utóbbi például összepiszkította a kocsiját. Ha emlékezetem nem csal, egy esetről hallottam: Egerszalók magasságában ketten próbáltak erőszakoskodni a Volán-taxis kollégámmal, ő azonban erélyes fellépése révén könnyedén elhárította a támadást.- Mikortól vált szükségessé, hogy a személyfuvarozók elgondolkozzanak azon, miként védjék meg magukat?- Ez a gondolat a ‘90-es évek elején merült fel. Az utóbbi években sajnos elszaporodtak az olyan esetek, amelyeknek taxisok voltak a szenvedő alanyai vagy az áldozatai.- A szakmához tartozók lobbyztak is amellett, hogy alanyi jogon kaphassanak önvédelem céljára maroklőfegyvert. Elégséges védekezés lehet-e ez Ön szerint?- Én nem javaslom egy taxisnak sem a lőfegyvert vagy a gázspray t mert ez inkább csak arra csábíthatja a hátsó szándékkal kocsiba ülő utast, hogy megszerezze ezeket az eszközöket Amúgy roppant korlátozott az idő és a lehetőség arra, hogy támadás esetén a taxis a még bir tokában lévő eszközöket is támadója ellen legyen képes fordítani.- Akkor mi lenne a megoldás a biztonságos taxizáshoz?- Egyértelműen a klasz- szikus nyugati módszer. Azaz, golyóál- ni, hogy nagyobb autókra ló üveggel kel- cserélhessük a géppar- lene a vezető- kot. Csehországban példá- részt leválasz- ul a taxis beszerzési áron tani az utas- kapja a nagyméretű nyugatértől. Erre ti autókat, Németország- azonban ma ban óriási kedvezménnyel Magyarországon nincs vásárolhatják meg. Nálunk mód. Egyrészt a járműpark arra sem adtak lehetősé- olyan autókból áll, ame- get, hogy ilyen kocsi helyekben nincs elég tér egy szerzésénél legalább az ilyen vá- áfát vissza tudjuk igényel- laszfal ki- ni, mint más vállalkozó. Milyen típusú autókat lenne érdemes beszerezni? alakítására. Másrészt a kollégáknak kellő anyagi erő sem áll rendelkezésükre, hogy beépítsenek ilyet. Még annyit sem tudtunk elér- Például Volkswagen Passatot. Az is előrelépés lenne, ha mindenki számára elfogadható taxis tarifarendszert dolgoznának ki. így a forgalom növekedésével az anyagi lehetőség is nagyobb lenne a megfelelő járművek megvételére.- Mindebből az következik, hogy az egyedül üdvözítő módszer egyfajta megelőzés lehet...- Valóban, az utasfelvételnél nagyon fontos a jó értelemben vett emberismeret. Fel kell tudni mérni, mi várható. Persze, nehéz ezt megítélni, de például megoldás lehet a fuvar elutasítása, ha az utas bizonytalan úticélt jelöl meg, vagy egyéb olyan megnyilvánulásai vannak, ami alapján meg kell gondolni, elvisszük-e. Hangsúlyozom, Egerben ez nem jellemző. Ezzel együtt is egyesületünk közgyűlésein ez rendszeresen téma.- Hogyan fogadják a más tájakról érkező, taxistámadásokról szóló híreket?- A lőfegyvertartás lehetőségeivel foglalkozó 115/91. számú Kormányrendelet szabályozza, hogy kik kaphatnak alanyi jogon, önvédelmi céllal maroklőfegyvert - említi érdeklődésünkre Tóth László r. alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője. - Közöttük szerepelnek az országgyűlési képviselők, az ügyészek, a bírók, az államtitkárok, a miniszterek, a fegyveres testületek tagjai és a polgármesterek. A jogszabály a taxisokról nem tesz említést. Van egy olyan kitétele is, hogy kaphat maroklőfegyver tartására engedélyt az az állampolgár is, akinek a tevékenysége miatt az élete, testi épsége fokozott védelmet igényel, s ezt a rendőrség is így ítéli meg.- Mivel a taxisok ma sem jár alanyi jogon maroklőfegyver, ez azt jelenti, hogy a rendőrség nem ítéli védelmet igénylőnek a munkájukat?- A kérdés az, mennyire jogosultabbak ők erre, mint bármely más vállalkozó, aki kocsival járja éjjel-nappal az ország útjait? Indokolt lenne például azoknak is, akik éjjel járnak árut szállítani, vagy nagy buszokkal nagyobb utakra vállalkoznak.- S ha nem maroklőfegyverről, hanem más eszközről lenne szó?- Ha közülük többen valóban félnek, azt támogatnám, hogy gázvagy riasztófegyvert tarthassanak maguknál. Előbbihez fegyverismereti vizsga és megszerzési engedélyt kell kérniük. A gázspray-hez ugyan nem kell engedély, de csak itthon kereskedelmi forgalomban lévőt vehetnek igénybe.- Hidegfegyverekről lehet-e szó?- Kormányrendelet írja elő, melyek azok az eszközök, amelyek a közbiztonságra különösen veszélyesek. Ezek közé tartoznak a boxerek, a nun-csakuk, a baseball ütők, a pillangókések, a dobócsillagok, a gumibotok, az elektromos sokkolók, a 8 centiméternél hosszabb pengéjű szúró- és vágószerszámok. A vita amiatt dúl, hogy a taxis kocsijának utastere közterületnek minősül-e, illetve az autója közforgalmi közlekedési eszköz-e. Előbbi esetben ugyanis az említett eszközök nem tarthatók és nem használhatók.- Mindent egybevetve: akkor marad a taxisok kiszolgáltatottsága az esetleges támadóknak?- Aláírom, nincsenek könnyű helyzetben. Különösen éjszaka nem. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy esetleges támadáskor bizony - akár van önvédelmi eszközük, akár nincs - nem sok idejük és lehetőségük van arra, hogy megóvják a saját életüket az előre felkészült támadóval szemben.- Vegyes érzelmeket váltanak ki bennünk. Egy minimális százalékban sajnos a taxis viselt dolgai is közrejátszanak az efféle esetekben. A többségnél azonban általában anyagi haszonszerzésről van szó. Ezek a történetek mindannyiunkban aggodalmat keltenek. Talán ennek is betudható, hogy most formálódik a City Taxisok Országos Szövetsége. Ez az egyedüli cég, amelyik hazánk több városában tevékenykedik. A fővárosban már létrejött a szervezet, a többi régióban heteken belül megalakul. A debreceni, az egri, a nyíregyházi és az ózdi city- sek összefogásával engem bíztak meg. A cél egymás segítése, nemcsak a fuvarban vagy a reklámozásban, hanem a tapasztalatok átadásában is. Azt azért hozzá kell tennem: a cityseket az egész országban nagyon kevés támadás érte. Ez nem véletlen, hiszen a City 1982-ben alakult, azóta folyamatosan működik, s komoly szervezettség, szigorú rendszabályok jellemzik. Szalay Zoltán Coloratur-szoprán - bólogatnak a hozzáértők. A kifejezés a legmagasabb és egyik legritkább női hangfekvást Jelöli. A magamfajta azonban legfej|ebb azért hümntög elismerően, nehogy kitudódjon a zenével kapcsolatos antagonlsztlkus viszonya. Még szerencse, hogy nővére Jóvoltából összetalálkozom Tétpál Szilvivel, akinek a zene elérhetetlen fellegeiben való kalandozás oly természetes, mint a zuhanó repülőgépen ülő ateistáknak az Isten ve Szilvia - ki látott ilyet? - a „normális” beszélgetés során „altban” cseveg. Szemrevaló ifjú hölgy létére kifejezetten mély a hangja. Csakhogy nem ezért érdemes szemmel - bocs, füllel - kísérni pályafutását! Nem ezért figyelt fel rá - a Bajza József Gimnáziumban - Szabó Éva zenetanár sem, aki elsőként tanácsolta a 16' éves csitrinek, hogy hallgattassa meg magát. Szilvi - aki legfeljebb a diákénekkarban jeleskedett, na meg otthon, a fürdőkádban, midőn nővérével együtt süvöl- tötték, hogy Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi - úgy gondolta, miért is ne. Először Pechan Kornélhoz, a jó nevű karmesterhez ment, aki biztatta; aztán Baghy Emília, az ismert zenetanár következett, egyévi kemény gyakorlással és magánórákkal, mígnem mentora elérkezettnek látta az időt, hogy a leány beiratkozzon egy „testhezállóbb” műintézménybe.- Még akkor sem hittem igazán, hogy rejlik bennem „némi” talentum - meséli Szilvi, amikor feleleveníti a drukkot, ami a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába való felvételijét kísérte. Itt is Baghy Emília szárnyai alatt folytatódott a képzés.- Ez olyan iskola, ahol hamar bedobják az embert a mély vízbe - mondja. - Színpadi szerepek során sajátítjuk el a tudnivalókat. Közreműködtem három operában, oratóriumok előadásában. A játék segített a zenekarral való összhang megtalálásában is. Jót nevetünk, amikor első fellépése kerül szóba. A darab a Hamupipőke, a nézőtéren hatalmas tömeg. Szilvia tündérlány. A kulisszák mögött remegő térdekkel várja, hogy színre léphessen. Észre sem veszi, hogy az Operaházból kölcsönkért jelmezének alsó része felakadt. A pódiumon deréktól lefelé mindössze lenge tüli takarja. A díszletek mögött állók kézzel-lábbal mutogatnak, mindhiába. Végig- énekli a felvonást, a közönség legnagyobb örömére.- A nézők azt hitték, a szerepemnek megfelelően vagyok egy szál bugyiban - derül évek múltán az akkori jelenetén. Ugyanezen az előadáson esett meg, hogy a rendező azt kérte a mostohatestvérektől - csupa kezdő színésztől -, szórjanak magvakat Hamupipőke lábai elé. A hintés Tündérlány a színpadon nyomán a legtöbb lencse a zenekari árokban kötött ki; a fúvósoknak meg kellett állniuk, hogy megtisztítsák hangszereiket.- Egyszer egy zongoristával és egy klarinétossal Bukarestbe küldtek a fiatal művészek nemzetközi versenyére - folytatja élményei felidézését. - Odaérve derült ki, hogy nemcsak zenélni kell, hanem táncolni, sőt szavalni is, mégpedig - románul. Egy éjszaka összehoztuk a műsort: a klarinétossal a zongorista muzsikájára rock and rolloz- tunk, sőt egy Blaga-verset is bemagoltam. A zsűri - amelyben szakmabeliek és nagykövetek is voltak - a Külügyminisztérium díjával jutalmazta produkciónkat. Szilvi két éve járt a „konzi- ba”, amikor elhatározta, hogymegpróbálkozik a Graz-i Zeneakadémiával. Dalokat, áriát kellett előadnia. Első nekifutásra felvették.- Büszke vagyok rá, hogy Európa egyik legrangosabb zenei intézményében képezhetem magam olyan tanárok segítségével, mint Helga Müller Molinari - mondja komolyan. - Operaénekes szeretnék lenni, mert a színpadi játék segíti leginkább a zene közvetítését. Szilvia mindenkiben talál olyan értéket, amit ő maga is szeretne megtanulni. Ha kedvencet kellene választani, a „szakmából” Miklósa Erikát nevezné meg. Persze, az egyéb zenés műfajok sem állnak távol tőle. Kedveli a dallamos muzsikát, amelyeknek a szövegük is értelmes. Adott esetben - például házibulikon - szívesen táncol a régebbi slágerekre. Innen már egyenes az út a csillagokig - mondom kishúgát dicsérve Tótpál Áginak, aki a Hatvani Rendőr- kapitányság sajtóreferense. Ékelődve hozzáteszem: - Meglásd, hamarosan eljön az idő, amikor úgy emlegetnek téged, mint Szilvia nővérét.- Úgy legyen - hajt fejet Ági, ahogy az %gy jó testvértől elvárható. Tari Ottó