Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

6. oldal Mozaik 1999. január 2., szombat Borics Pál szobrászművész emlékére SÍROK - A községben ki­lencven esztendeje, 1908-ban született Borics Pál. Nem ügyelhettek rá gondos kezek, mert édesapja az első világhá­borúban meghalt, édesanyja négy gyermekkel itthon ma­radva, summás gazdasszony- ként kevés időt fordíthatott nevelésére. Még el sem érte az iskolás évek kezdetét, iker­testvérével együtt már sum- másnak állt, „negyedrészes” bérért. Tízéves korától követ tört a siroki kőbányában. Ta­lán itt rejtőzött valahol az a döntő pillanat, amely tudat alatt hozzáköti a kőhöz anél­kül, hogy sejtené még: majdan a néma és lelketlen anyag ki­tárja előtte titkait, és teszi őt magát is keménnyé egy életen át. „Rendesen” csak három Borics Pál: Palóc nő elemit végzett, a másik három elemit a kántortanító segítsé­gével, így inasnak szegődhe­tett. 1927-ben szabadult, és el­indult Budapestre szerencsét próbálni. A sírkövesektől kő­szobrászokhoz vezette sorsa. Ekkor tudatosodott benne a hivatás, hogy ne sírkőfaragó szinten, hanem a művészet igényével vésse az anyagot. A művességet jól megta­nulta, a mű­vészethez azonban sok­kal több kel­lett. 1934- ben beiratko­zott az Ipar- rajziskolába, ahol hét éven át szívta ma­gába a tudni­valókat. Hogy mű­vész lett, bi­zonyítja, hogy 1941- től az orszá­gos tárlatok­ról egyszer sem hiányoz­tak szobrai. A megszer­zett művészi rang sohasem tette elbiza- kodottá. A tisztulás, ki- teljesedés Borics Pál a műteremben Borics Pál művészetében hosszú folyamatként valósult meg. Munká­iból kieme­lünk néhá­nyat: Clark Adám, Eöt­vös Loránd, Kékesdi Gyula újság­író köztere­ken kiállított portréi, a gö­döllői egye­temen kiállí­tott „Biká”- ja. A hatvanas években tör­tént jelentős változás az életében. Elementáris népiségét, sa­játos eredeti­ségét nem tudta, és nem is akarta fel­adni soha, mégis elsők között vál­lalta a vidéki élet tanulmányo­zását, hogy műveiben minél élethűbben szólhasson az em­berekhez. Ekkor születtek a Hevesen és Sírokban felállított szobrai is. Munkái két csoportra oszt­hatók: a portrék és az egész alakos figurák, mellettük azonban megtalálhatók az ál­latfigurák, kisplasztikák és az Borics Pál: Kavicstörő érmek. Az alkotófolyamat vé­génél soha nem állt meg, amit megálmodott, azt mindig maga faragta kőbe. Neki ez nem munka volt, hisz műve igazából ekkor nyerte el igazi életét, ekkor teljesedett ki. E nehéz fizikai munka vál­lalása nála elválaszthatatlan volt az alkotás folyamatától, hisz szobrai az utolsó fázis­ban, a kőbe álmodás élményé­től kapják meg az igazi érté­küket. Tudatosan szigorú szerep jutott művészetében a színvi­lágnak. A kövek színét - vö­röset, fehéret, sárgát, zöldet, szürkét, feketét - mindig az érzelem és a kifejezés szándé­kának megfelelően, a hatásra ügyelve választotta meg. Egyszerű nyelven beszélt, mondanivalójának megértése egy pillanatig sem okoz gon­dot. Ezt a morális alapállást szavahihetően igazolták a Mű­csarnokban, az egri Gárdonyi Színházban és szülőfalujában bemutatott gyűjteményes kiál­lításai. Műveinek jejentéstar- talmát igaznak és őszintének érezzük, hiszen látszik rajtuk a művész beleélése, mondaniva­lójának, érzéseinek kőben való megjelenítése. Érdemes megismerni és megszeretni ezt az egyértelmű, a művészi szépség és igazság erejével ható gazdag életmű­vet Sírokban a szépen felújított kúriában, ahol ma könyvtár is működik. Az állandó kiállításon bárki megtekintheti a vidéki életet idéző alkotásait: az állatokkal, a földdel birkózó férfiakat, az erős csípőjű, telt keblű, vaskos parasztmadonnákat. Méltó helyre: a tudást és szépséget őrző könyvek közé kerültek Borics Pál alkotásai, a róla készült mellszobor (ugyan­csak saját alkotása) pedig a polgármesteri hivatal előtti parkban emlékeztet a község híres szülöttjére. Nagy művész és csodálatos, érdekes ember volt: életvidám, jókedvű, jó humorú, gyors mozdulatokkal, erősen ma­gyarázó, gesztikuláló, nagyo­kat nevetni tudó. Értelmetlen és tragikus halálának utolsó pillanatáig terveit szövögette, céljairól, vágyairól, s állan­dóan a jövőről beszélt. S mindezek percek alatt szerte­foszlottak. Most lenne 90 éves, és már 29 éve nincs közöttünk. Berta István Gyula Akik a lófarkat is nyakban hordják A művek időnként a reneszánsz kecsességét idézik FOTÓ: PERL MÁRTON darabot egyesével vág ki az üvegből. Amikor ezzel elké­szült, akkor forrasztja össze a mintát. Az elkészült darabok időn­ként a reneszánsz kecsességét idézik. Egy-egy kézitükör kife­jezetten udvarhölgyek kezébe való ékesség. Az ablak, az ajtó és a lámpa díszei egy reprezen­tatív kastélynak is erényévé válnának. Pedig mindez szintén egy meglehetősen ősi mester­ségnek az alapjaiból táplálko­zik. Az üvegművesség a gép nélküli világ egyik megbecsült szakmája volt. Akik az emberi történelem régmúltját idéző szakmák je­lenkori továbbélését látni akar­ják, azok január első hetében még megtehetik. (szuromi) Kiállítás különleges munkáikból (Folytatás az 1. oldalról)­A natúr anyag felkerül egy spe­ciális kaptafára, ahol megcso­mózzák. A díszítés szintén ter­mészetes alapanyag: üveg-,fa- és csontgyöngy, esetleg csiga vagy kagyló. S hogy mikor ké­szülnek ezek a honfoglalás kori leletekhez hasoló ékszerek? Csakis esténként, hiszen Deme­ter Ágnes főállásban építész. A férje, Szontágh Pál nem kevesebb vesződséggel és türe­lemmel járó mesterséget vá­lasztott magának. Ő úgyneve­zett Tijfany-üvegkészítő. Talán kevesen tudják azt, hogy a diva­tos díszítőmesterség óriási tü­relmet igényel. Egy Tijfany- üveg 130-140 darabból áll, az elkészítése akár egy hetet is igénybe vehet. A mester nevé­hez fűződik a tulipán, az írisz és A művész házaspár a hajnalka motívum - természe­tesen mindegyik színes üveg­ből. Minden levelet, minden Gönczöl Katalin, az igazságkeresö „Az ombudsman nem utasít, csupán ajánlásokat készít, ami már egy párbeszéd kez­dete, és ez önmagában is eredmény. Ezért érzem es­ténként, hogy van értelme a küszködésnek, minden nap­nak, akármilyen kemény munkával is telik.” Gönczöl Katalin, jogász, krimi­nológus, egyetemi tanár, az ál­lampolgári jogok országgyűlési biztosa mondta ezt munkatár­sunknak, aki arról kérdezte: Mi­lyen érzés nap mint nap küzdeni az igazságért és harcolni az igazságtalanság ellen?- Minden hozzánk érkező esetről szikár szakmai jelentést kell készítenünk politika- és ér­zelemmentesen. Az indulatok érzelmi viharokat kavarnak,, melyben az emberek értelmet­lenül sebzik meg egymást. Márpedig nem ez a cél. Renge­teg nehéz sorsú emberrel talál­kozom munkám során, sok megoldhatatlan problémával. Ha érzelmileg is átélném hely­zetüket, hetek alatt összerop­pannék. Ilyenkor a szakmai szi­gor falat állít elém, és megvéd. Az eszemmel persze felfogom az iszonyatot, s érzékelem a le­hetetlent. Realista vagyok.- Szigorú saját magához?- Igen, rigorózus szabályok szerint élek, kemény követel­ményekhez kötöm magam. Ezt sulykolta belém az élet. De sze­retek rosszalkodni. Imádok meglépni unalmas konferenci­ákról és helyette csatangolni a FOTÓ: KANYÓ BÉLA városban. A világ leszokik a ci­garettáról, én csak azért se. Még a nagytakarítást is képes vagyok félbehagyni egy kis ze­nehallgatás kedvéért.- Hogyan választott hiva­tást?-Nagyon szerettem az iro­dalmat. Olvasmányélményeim elvezettek a kriminológiához. Rádöbbentem, hogy a világ- és a magyar irodalom tele van kriminológiai remekművekkel. Izgatni kezdett, mi a bűn, miből születik. Miért épp az a sze­replő a bűnelkövető? Miben hasonlít az, aki elköveti és az, aki számon kéri a bűnt? Ho­gyan lehet a bűnt jóvá tenni? Hogy lehet, hogy ugyanaz a cselekedet háborúban hőstett, békében a legszigorúbban bün­tetendő? Később elmélyedtem e kérdésekben. Az egyetemen rájöttem, a „vegytiszta” jog nem elégíti ki a kíváncsiságo­mat. Az ember mindig is job­ban érdekelt, mint a paragrafu­sok. Milyen a társadalom bün­tetőigénye? Elégséges-e, ha csak büntetünk, vagy a jókat is meg kellene jutalmaznunk?- Ki tud lépni ebből a bűvös körből?-Szeretem a munkámat és fontos is számomra, de nem kevésbé az a magánéletem sem. Minden reggel úszással és tor­nával kezdem a napot. Ez segít beindulnom. Esténként már sokkal nehezebb leengednem. De ha dolgozom is, jó tudni, hogy a férjem a szomszéd szo­bában van. A hétvégéket szere­tem megmenteni, de legalább a vasárnapot. Szükségem van szép hangversenyekre, jó fil­mekre, megnyugtat a hosszú séta is. Sajnos az utóbbi időben nemigen engedhetem meg ma­gamnak, hogy három-négy órát olvassak naponta. Nehéz hely­zetben van az én generációm. Értékválasztásra kényszerül, és ez zaklatottá tesz bennünket.- Vágyik meglepetésre?- Megtanultam, hogy min­dent meg kell tennem, ami raj­tam múlik. A tőlem független jónak örülni kell, a rosszat tudni kell méltósággal elviselni. Szeretném látni Luxort és a norvég fjordokot, de nem le­szek csalódott, ha sosem jutok el ezekre a helyekre. Annak is örülök, amit már láttam a vi­lágból - és ez nem kevés. Csak olyasmire vágyom, amit ma­gam vagyok képes megvalósí­tani. Ezért sosem haragszom az angyalkákra. Major Bea Barkóczy út 7. Telefonon: 36/4-10-880 VILLA TOURS UTAZÁSI IRODÁBAN Jókai út 3. Telefon: 36/410-215 STÚDIÓ EGER BT. Bajcsy-Zs. út 9. Telefon: 36/415-157 Köztársaság tér 6. Telefon: 37/311-697 Kossuth tér 23. Telefon: 37/341-051 Okta Stúdió, Erzsébet tér 3. Tel/Fax: 36/347-759

Next

/
Thumbnails
Contents