Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-06 / 4. szám
1999. január 6., szerda Hatvan Es Lőrinci Körzete 5. oldal Attila helvét iskolába járt HATVAN - Szundi Attilának, a város egyik legtehetségesebb fiatal tájfutójának lehetősége nyűt arra, hogy a Nemzetközi Csereprogram Alapítvány szervezésében - az Európa Tanács támogatásával - három hónapot Svájcban töltsön. Ennek feltételeként az őt vendéglátó család leánya Attiláéknál lakott. Hazatértét követően élményeiről faggattam a Bajza József Gimnázium tanulóját.- Egy kis faluban, Hünen- bergben laktam, ahol nem voltak hegyek, csak dombok, de a svájciaknak ez szinte még síkság - kezdte beszámolóját a fiatalember. - Amikor megérkeztem, kéthetes nyelv- tanfolyamon vettem részt, majd a közeli Zug városában lévő suliba jártam.- Más ott az oktatás?- A gyerekek hozzánk hasonlóan járnak óvodába, de az általános iskola csupán hat- osztályos. Ennek elvégzése után hét évig tart a középszintű oktatás. Ezerkétszáz diák járt az „én iskolámba”, ami azért figyelemre méltó, mert 14-15 fős tanulócsoportok vannak. A tanárok az ittenihez képest más stílusban oktatnak. A tanítás fél kilenckor kezdődik, és délelőtt négy, délután három órán át tart. Házi feladatot nem nagyon adnak fel, de ha mégis, akkor azt - hozzánk hasonlóan - reggel másolják le a gyerekek. Emellett Svájcban minden fiatal rendszeresen és nagyon komolyan sportol.-Milyen az életstílus Teli Vilmos hazájában?-Az emberek sokkal nyu- godtabbak, stresszmenteseb- bek, mint mi. Több zöldséget esznek, és természetesen a fő ételt, a sajtot is nagy előszeretettel „pusztítják”.- Hogyan érezted magad?- Nagyon jó volt! Osztálytársaim hamar befogadtak, s néhány nap után én is úgy éreztem, mintha mindig oda tartoztam volna. „Pótszü- leim” is kedvesek voltak. Szeretnék még visszatérni, akár néhány hétre is. Kovács Anikó Kit érdekelnek az óvodások...? HATVAN - Elszomorodtam... - kereste meg lapunkat Dányi Imre, a Brunszvik Teréz Óvoda egyik patronáló ja. - A gyerekek tudták, hogy intézményük vezetői karácsonyi jótékonysági rendezvényükre név szerint meghívták a városi képviselő-testület valamennyi tagját, s ennek megfelelő szorgalommal készültek. Am hiába számolták a fellépésükig hátralévő napokat... Azért nem teljesen hiába - tesszük hozzá mi, hiszen a jeles eseményen zsúfolt ház fogadta az ügyes apróságokat. Jelen volt Farkas Kálmánná polgármester asszony is, a magisztrátusból egyes-egyedül. Rajta kívül még dr. Eperjesi Tamás viszonyult pozitívan a történésekhez: elmenni ugyan nem tudott, ám levélben fejezte ki jókívánságait. Akik látták a műsort, állítják: sajnálhatja, aki nem volt jelen. (-6) Hatvan térségében is megcsappant a szülési „kedv”. Az Albert Schweitzer Kórház szülészeti osztályán - mint azt dr. Lövey János adjunktus elmondta - kórtermek sora áll üresen. Az adjunktus szerint azonban ennek csak részben a kevés újszülött az oka; megfelelő koncepcióval és intézkedésekkel ugyanis vissza lehetne „csalogatni” a ma még másik kórházat választó kismamákat Hatvanba. fotó: t. o. Az egykori vezető szerint egy ilyen kis településen luxus a két helyettes Nyilvánosságot kér az expolgármester A település korábbi, idő előtt leköszönt vezetője napjainkban Németországban dolgozik. Mint mondja, noha nem indult a legutóbbi választásokon, nem mondott le arról, hogy egyszer visszatérjen a helyi közéletbe. Figyelemmel kíséri a község sorsát, mi több, kritikai észrevételeit sem rejti véka alá. HERÉD - Fazekas András az ünnepeket Magyarországon töltötte. Beszélgetett a helyiekkel és a környéken élőkkel, elolvasta az újságokat, majd megállapította, hogy - úgymond - távozása óta nem sokat fejlődött Heréden a demokrácia. Az egykori első ember szerint a nyilvánosság hiánya az egyik legégetőbb gond. Ő maga nem híve a sajtóban való „üzengetésnek” - tette hozzá -, ám a jelenlegi helyzetben ez az egyetlen módja, hogy kérdéseit feltehesse. Szerinte a többség sincs könnyebb helyzetben.-Miért nem tartanak közmeghallgatásokat, falugyűléseket? - értetlenkedik. - Ezek elmaradása ellenkezik az önkormányzati törvény betűjével és szellemével. A képviselő-testületnek nincs közvetlen kapcsolata a herédiekkel, akik így felmerülő kérdéseiket sem fogalmazhatják meg. Emellett a helyi lap - amelynek már a neve sem a régi - vagy megjelenik, vagy nem. Fazekas András sérelmezi azt is, hogy a magisztrátus tagjai az ő idejében alkalmazott gyakorlathoz képest magas tiszteletdíjakat vesznek fel, s luxusnak tartja két, jól „megfizetett” alpolgármester megválasztását is. Utóbbi - állítja - egy ekkora településen erkölcstelen döntés.-Az embereket a konkrétumok érdeklik - zárja észrevételeit. - Például mi van a szennyvízhálózattal, vagy éppen miért kell többet fizetni a csatornázásért, mint azt ígérték? Ha tartanának egy gyűlést, azon személyesen szeretnék választ kapni felvetéseimre... (fari) Érsek Zsolt országgyűlési képviselő január 11-én, hétfőn 8 órakor Heréden, 9.30- kor Nagykökényesen, 11-kor Zagyvaszántón tart fogadóórát. Kedden 8.30-kor Boldog, 10-kor Csány, 11.30- kor Hort következik. Január 13-án, szerdán délelőtt fél 9-től Szűcsiben, 10 órától Rózsaszentmár- tonban, 11.30-tól Ecséden kereshetik fel Érsek Zsoltot az állampolgárok. Csütörtökön 8 órától Apcon, 9.30-tól Petőfibányán, 11 órától pedig Lőrinciben várja a hozzá fordulókat. Január 15-én délután 1 órától Hatvanban találkozik a helyiekkel. A fogadóórák helyszíne Hatvanban a képviselői iroda. Lőrinciben az alpolgármester irodája, a többi településen pedig a polgár- mesteri hivatal lesz. Fecó, a „lé”, a kecskék, meg az esély Laczik Fecó, a Beatrice zenekar frontembere, öt húron pen- dülő basszusgitárosa, vokalistája és még ki tudja, mi mindenféle nélkülözhetetlen tevékenységet végző tagja ilyentájt engedheti meg magának a pár napos lazítást, hiszen a melegebb évszakok a banda számára együtt járnak a fellépésekkel. Ezúttal még egy kis év végi számvetésre is vállalkozik... HATVAN - Akad-e, aki nem tudná: amikor Nagy Feró újjászervezte zenekarát, az őspun- kokat fiatalokkal váltotta fel. Ám ez mind semmi. A Beatrice oszlopai közül ketten is hatvani illetőségűek, míg dobosuk Boldogon (is) lakik. Laczik Fecó zsenge legénykorától bűvöli kedvenc hangszerét. Ha tehette, minden jelentős eseményen fellépett - a nyolcvanas években sok ilyen akadt a környéken -, s elkötelezettségénél csak a zene iránti alázata volt nagyobb. De nem az akármilyen tingli-tangli muzsika iránti ám! Magam is résztvevője voltam ’87 táján a szabadtéri színpadon egy rendezvénynek, amikor valamilyen lírai mókusokkal szerettek volna a szervezők közös örömzenét játszatni; Fecó letette a gitárt, legyintett, majd levonult a színpadról. Hiába kérlelték a kollégák, hogy „megérkezett a finnországi barátunk, aki nektek énekel”; hiába következett a legsúlyosabb érv, miszerint „ne menjetek el, gyerekek, buli van”, Fecó és néhány társa hajthatatlan maradt. Nos, ilyen is tud lenni ez a fiú. Viszont amikor a nagyposta előtt összeakadtunk, készségesen válaszolt kérdéseimre, amelyek közül az első azt firtatta: milyennek látja az elköszönő 1998-as esztendőt?-A Beatrice a korábbiakhoz képest jelentősen előrelépett - nyomatékosította. - Immár háromszor szerepeltünk a közszolgálati tévében! Fecó optimista fotó: t. o.- Ez igen! De mintha a kereskedelmi csatornák még mindig nem fedeztek volna fel benneteket! Vajon miért?- Kizárólag azért, hogy teljesen új nevű, ismeretlen zenekar vagyunk. Úgyszólván amatőrök. Az ősszel fennállásunknak még csak a huszadik évfordulóját ünnepeltük.- Ha már itt tartunk: milyen volt a „háromgenerációs" Ri- cse-buli, amelyre minden egykori és jelenlegi tag nagyon készült?- Nagyon jól sikerült. Felfoghatjuk segélykoncertnek is.- Min próbáltatok segíteni?- A rock helyzetén. S ez nemcsak a zenére vonatkozik.- Hanem?- A jogvédő hivatalra céloztam, amely nem felel meg funkciójának: a jogdíjak nagy része nem az alkotókhoz kerül.-Persze, ismerve benneteket, ti nem adjátok fel!- Ááá - nevet. - Tavasszal elkészül az új CD-nk. Nagyon dögös lesz: kemény zene, még keményebb szövegek. Feró szerencsére nem tud nyálat írni. Talán a munka címe elárul valamit: A Székelyföld üzenete. Emellett januártól folytatódnak a bulik, nyáron pedig az ország összes motorostalálkozóján fellépünk, Sírokon is. Kaptunk a Hatvani Expóra vonatkozó ígéretet is; szeretünk „hazai pályán” fellépni, s minket is szeretnek.- A csapat többi tagjával - főleg az itteniekkel - mi a helyzet?- Fülöp Pisti, fedőnevén Paprika János, köszöni, jól van. Szerintem az egyik legtehetségesebb dobos Magyarországon. Ha egy kicsit odafigyel, bárhol megállhatja a helyét. Péter Zsolti, a whisky- kóla ivás koronázatlan királya szintén a régi.- Es Nagy Feró?- Folyamatosan feji a kecskéit. Kettő is van neki.- Mindkettő nőstény?- Látod, ezt nem tudom...- Te mit csinálsz még a zenélésen kívül?-Feró stúdiójában vagyok hangmérnök. Felkaroljuk a tehetséges fiatalokat, köztük a hatvaniakat is. Sajnos, utóbbiaknak igen kevés az esélyük a kitörésre: nincs anyagi támogatás, nincsenek szponzorok, de próbaterem és fellépési lehetőség sem akad. Ezen változtatni kell, akár önkormányzati szinten is.- Végül, ha te lennél a riporter, kitől kérdeznél és mit?- A jogvédő hivataltól várnék választ arra: hol a lé? (t. o.) Derűlátással a harmadik évezredbe Karácsony táján lapunk vendégül látta a Hírlap üzleti partnereit. Az esemény egyik vidám mozzanata volt, amikor hirdetőink között reklámriportokat sorsoltunk ki. A szerencse a hatvani önkormányzatnak is kedvezett, így Farkas Kálmánná polgármester asszony ily módon is számot adhatott eredményeikről, a település előtt álló feladatokról. HATVAN - A város irányítója „szíve csücskével”, a kultúrával kezdte mondandóját.- Két évtizede élek Hatvanban -jelentette ki. - Korábban is többször jártam a városban különféle kulturális rendezvényeken; kiemelkedőnek tartottam a későbbi Moldvay Galériában és a múzeumban berendezett, országosan is elismerésre méltó, újszerűnek minősülő tárlatokat. Később meggyőződtem arról is, hogy a paletta ennél is színesebb, hiszen a városi könyvtár és a művelődési központ is számos irodalmi és zenei élményt kínált. Továbbá - miután sport- szerető vagyok - nyilvánvalóvá vált, hogy e téren is széles a választék. Csodálkozom, ha néhány helyi polgár panaszkodik, miszerint szabadidejében úgymond nem tud hová elmenni, hiszen tavaly minden hétre legalább 4—5 színvonalas rendezvény jutott, amelyek 90 százalékán ingyenesen lehetett részt venni.- A harmonikus otthoni körülményeken túl mindenki számára fontos lakóhelye élete is - folytatta Farkas Kálmánná. - Nyolc éve - amióta a képviselő-testület tagja lettem - módomban áll a város helyzetén javítani, ha korábban nem is mindig olyan mértékben, ahogy azt szerettem volna. Mostani beosztásomban még inkább szívügyemmé vált Hatvan jövője. Olykor egyes rétegek érdekeivel szemben az egészet kell képviselni. Itt emelném ki a foglalkoztatás területét: 1998-ban sikerült a munkanélküli rátát 8-9 százalékra leszorítani, ami az erre irányuló tudatos törekvések nélkül nem valósulhatott volna meg. Sajnos, két legrégebbi gyárunkban nagyarányú létszámleépítések történtek, ám ezt az új üzemek idetelepedésével tudjuk kompenzálni. Az évekkel ezelőtt elfogadott városfejlesztési programban Újhatvan területének egy része ipari övezetként szerepel, s mindent elkövetünk, hogy az új munkahelyek minden szempontnak - kiemelten a környezetvédelmieknek - megfeleljenek. Ha befejeződik az iparosítás, városunk ezen részét közművekkel, erdősávokkal tesszük még otthonosabbá.-A következő évektől azt várom, hogy az üzemek és az itteni vállalkozók az 1998-as évhez hasonlóan, sőt növekvő mértékben segítsék a város szociális, kulturális, sport és egyéb feladatait. Lényeges továbbá, hogy az emberek egészségesebb körülmények között éljenek - mondotta a polgármester asszony. - A kórházi és orvosi ellátással a hatvaniak többsége elégedett, ám e területeken is további fejlesztések várhatók.- A most beköszöntött esztendőben szeretnénk növelni a zöldövezeteket, felújítani a játszótereket. Nagyon fontos, hogy könnyítsünk városunk legégetőbb gondján, a közlekedésen. December végén ösz- szeült egy szakemberekből álló bizottság, amely megvitatta az autópálya díjasítása következtében szükségessé váló tennivalókat.- A jövőt illetően optimista vagyok - zárta szavait Farkas Kálmánná. - Az ezeréves államiság közeledtével megoldódhatnak azok a kérdések, amelyeket a település mindig kiemelten kezelt: a kastély és a múzeum helyzete is. (PR) A „Fehér Ház” bizakodással tekint a jövőbe
