Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30 / 25. szám
A japán császári udvar varrónője lett Erdész Judit kelengyét hímez a leendő trónörökösnek Olyan barátságtalan oda- kinn az idő, hogy még a kutya is behúzódott a fahasábokkal teli kosár mellé. A kandallóban vidáman ég a tűz, odahúzzuk mellé a kényelmes fotelokat, és a panorámaablakon át nézzük, amint gonoszul rátelepedik a szomszéd ház tetejére a köd.- Azért Finnországban szebbek a telek - jegyzem meg, s ujjaim végigfutnak a számunkra egzotikus északi ország térképén. Egy- egy város nevét komorfekete keret övezi, itt centiméternyire vannak egymástól, a valóságban száz és száz kilométer a távolság közöttük. Arról beszélgetünk a faluszéli dombocska tövében megbúvó, felújított parasztházhoz illesztett modern rész nappalijában Erdész Judit népi iparművésszel, hogy a finnek milyen érdeklődéssel fogadták a kiállítását.- Utánaszámoltam, a kinn töltött két hónap alatt több mint ötven helyen szálltam meg - mondja annak érzékeltetésére, hogy állandóan úton volt. Többek között Pori, Kauhava, Vantaa, Tammisaari volt egy-egy bemutató és tanfolyam színhelye. Mert hímzést tanított: a helyi lá- nyok-asszonyok a legjobb igyekezettel próbálták elsajátítani a palóc-, a lyukhímzés, a lyukba-cakk, a subri- ka (szálhúzás) fortélyait. Meg a főzését, mert arra is kíváncsiak voltak, hogy miként készül az ízletes gulyásleves, a paprikás krumpli, a kézzel szaggatott nokedli, a pörkölt, a krumplis pogácsa, a palacsinta és a diós bejgli... A finnekkel jó húsz éve jött össze egy balatonalmádi népi iparművészeti tanácskozáson. S nem sokkal utána Kaisa Vyrynen, a vantaai népfőiskola igazgatónője megrendezte az első kiállítását, majd kiadta az ügyes kezű magyar művész kézi szövésről írott könyvét. Ezzel szerzett elismerést neki abban az országban, ahol nagy hagyományai vannak a szövésnek. Szebbnél szebb hímzései, népi viseletéi, tájegységi szőttesei azóta bejárták a világot Németországtól Japánig, Angliától Dél- Amerikáig. Számos országban személyesen is járt, s tapasztalta: milyen tetszést aratnak mindenütt a magyar népi motívumokkal díszített remekek. A szilvásváradi ház tiszta szobájában - az aprócska múzeumban, ahol búbos kemence és párnákkal teli, térítőkkel takart ágyak, s régi használati tárgyak pompáznak - számos, szemet gyönyörködtető darab árulkodik keze munkájáról. Büszkén vallja: a szép iránti érzékét, a hagyományápolás igényét a szülői házból örökölte. Igaz, ami igaz: sajátosan indult a dolog...- Édesanyám éppen ruhát varrt nekem, s persze, bele-beleszóltam, hogy ez így nem lesz jó, az úgy nem lesz jó. Erre méregbe gurult, s azt mondta: csak az dirigáljon, aki meg is tudja csinálni. Én meg dacból hozzáfogtam, s a fehér alapon sötétkék pettyes kartonból megvarrtam magamnak az akkor divatos dirndliszerű, farkasfogakkal díszített, alul loknis ruhát. Ezt aztán újabbak és újabbak követték, mígnem ráérzett a szakma szépségére. S már nem volt megállás: jött a Magyar Intézet szakkörvezetői tanfolyama, majd a népművészet ifjú mestere cím. Tizenkét évre rá a népművészet mestere, majd népi iparművész lett. És lassan megismerte ország-világ. Szingapúrból kalocsai női viseletét kértek tőle, Kuala Lumpurban az általa varrt palóc és sárközi ruhákat viselték egy világ- bajnokság vendéglátói, a washingtoni magyar nagy- követségen megfordulók pedig egy női viseletbe öltöztetett bábun csodálhatják meg a matyó motívumok szépségét. Na és Japán! Ez egy külön történet.- Kumiko Ichikawa, a tokiói iparművészeti főiskola igazgatója keresett meg, hogy küldjék egy szép ruhát arra a népművészeti világkiállításra, amelyen mintegy ötven ország képviseltette magát - idézi a kandalló mellett a ház asszonya. - Egy teljes palóc női viseletét készítettem. Ennek az az érdekessége, hogy a mai korhoz formált, tehát bármikor felvehető alkalmi öltözék. Utóbb derült ki, hogy Kumiko Ichikawa rokona Akihito japán császár polgári származású feleségének, s neki rendelt Szilvásváradról egy-egy boldogi lyukhímzéses térítőt, illetve blúzt. S ha minden igaz - súgja meg Erdész Judit itt készül majd a nagyon várt trónörökös kelengyéjének egy-egy darabja: a tiszta fehér, szintén boldogi motívumokkal ékesített ruhácska és takaró. Szilvás István ff tollasbál Végre nem újább sajtó- tájékoztatóra gyűltek össze a toliforgatók január 23-án a Park Szállóban. Ekkor rendezték ugyanis a II. Megyei Újságíróbált. A tavalyitól jóval nagyobb volt az érdeklődés az esemény iránt, hiszen a hotel mindhárom terme zsúfolásig megtelt vendégekkel. Zsurnaliszták, a politikai és gazdasági élet vezetői együtt mulattak. A nagy eseményre a fővárosból is érkeztek illusztris vendégek. Szabó János honvédelmi miniszter például egyenesen Washingtonból utazott a megye- székhelyre. Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a vidéki rendezvények közül csupán az egri bálra látogatott el. Talán ez is mutatja: lassan megyénkben is méltó elismertséget nyer az újságíróbál. Talán ezt kezdik felismerni azok a cégek is, amelyek az idén támogatásukkal hozzájárultak a mulatság megrendezéséhez. Farkas Tibor, az Erste Bank Hungary Rt. egri képviseletének vezetője szerint az újságírók fontos szerepet töltenek be az információk továbbításában, s az ebben rejlő lehetőségeket ki kell használni.- A marketing-stratégia egyik része a reklámokon kívül a hasonló rendezvények támogatása, ezért vagyunk jelen az ország minden újságíróbálján.- Ha már a reklámoknál tartunk, az egész ország kíváncsi már rá: ki az az Ödön?- Ezt valójában nem árulhatom el, de ha az olvasók felhívják a hirdetéseken feltüntetett telefonszámot, mindent megtudhatnak róla. Borics László üzletvezető és Kótáné Képes Viktória főtanácsos a Hungária Biztosító Rt. képviseletében voltak jelen.- A biztosító és a médiumok között már régi a kapcsolat - mondják -, amit nem szabad elhanyagolni. A sajtó a napi történések, események tükre, ezért közvetlen együttműködésre van szükség. Az újságírást pedig nyugodtan nevezhetjük rokon szakmának a biztosítói munkával, hiszen mi is nap mint nap emberekkel találkozunk, minél szélesebb néprétegeket próbálunk megcélozni, s szem előtt tartjuk érdekeiket. Egy ilyen esemény nagyszerű alkalom arra, hogy közelebbről is megismerjük a zsurnalisztákat. Az ITD Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság név valószínűleg sokaknak ismeretlenül hangzik. Épp ezen szeretne változtatni a cég azzal, hogy részt vesz az újságíróbálon mondta dr. Kaszics Miklós, a Kelet-közép- európai Régió igazgatója. - Tulajdonképpen állami feladatokat látunk el, mi felelünk a Magyarországra jövő befektetések ösztönzéséért, s az export fejlődéséért. A sajtó eddig is partnerünk volt munkánkban, segítette tevékenységünket, amivel közvetítő szerepet vállalt a vállalkozói szféra felé. A Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. áll a legközelebb az újságírói szférához, hiszen az írott sajtó termékeinek az olvasókhoz való eljuttatásáért felelős a cég. A Heves-Borsod-Nóg- rád Megyei Regionális Központ igazgatója, Kovács Péter ezért úgy gondolja: maximálisan ápolni kell a kapcsolatot a médiumokkal.- A cég - amely az elmúlt év augusztusában jött létre - a lappiac 65 százalékát uralja. Mivel frissen alakult társaság vagyunk, ez az első újságíróbál, amin részt veszünk, de az idei rendezvény mindenképpen meggyőzött minket arról, hogy a jövőben is érdemes eljönni a hasonló rendezvényekre. Ez is bizonyítja: újságíróbálokra márpedig szükség van. Nemcsak azért, hogy a zsurnaliszták kikapcsolódjanak és együtt ünnepeljék a farsangot, az új év kezdetét, hanem azért is, hogy közelebbről is megismerjék egymást, valamint azokat az embereket, akikkel mindennapi munkájukban találkozhatnak. Elek Eszter Argentína kapuja nyitva áll Makiár előtt Az angliai egyetemváros, Cambridge volt a címzett, a partnerkereső számítógép ott „dobta ki” a választ: a makiári I. István Általános Iskola diákjai Argentínába levelezzenek.- Ha a földkerekség másik végén is, de kétévi keresés után örömmel oszthattam meg hetedikes osztályommal, hogy van angol kapcsolatunk - mondja ma is lelkesen Lánczné Sumi Judit tanárnő. Az angol nyelvszakos pedagógus tagozatos tanítványait Dél-Amerikában egy délutáni, ide- gennyelv-képző iskolával hozta össze a sors.- Az én osztályom csak 12 tagú, de Argentínából harminc bemutatkozó levelet kaptunk - szembesülünk a makiári bőséggel. No meg azzal a kis csomaggal, aminek tartalmát átlapozva kitárul a horizont. A gyerekek levelezőtársai a tengerparti 300 ezres, hangulatos nevű Bahia Blanca városának a lakói. Argentína kapujának nevezik ezt a települést, amely a fővároshoz, Buenos Aireshez tartozó tartományban fekszik. A hasonló életkorú, az angol nyelv elsajátításában is azonos szinten járó dél-amerikaiak nyílt, humorral átszőtt leveleinek egyike nemes egyszerűségei indít: „Aki a Spice Girls-t szereti, az nekem ne írjon!”- A tanítványaim sorra hazavitték a csomagot, s tetszésük szerint választottak partnert. Volt, aki légipostán azóta három makiári levelet is kaphatott. Az argentin kapcsolat ápolásán Babkó Enikő, Boda Barbara, Farkas Rodé, Heninger Viktória, Juhász László, Kovács Róbert, Madarassy Mónika, Simon Anett, Tajti Ákos, Tajti Balázs, Tóth Andrea, Tóth Emese fáradozik nagy szorgalommal. A makiáriak leporellószerűen elkészített közös iskolai „névjegykártyája” tartalmazta mindenkinek a fényképét, ki-ki röviden bemutatta önmagát, s felkínálta kedvenc érdeklődési területeit. Rosario, Paula, Antonella, Franco, Romina és társaik ebből választhattak. Lánczné egyébként telefonon már beszélt a Helen Keller nevét viselő intézettel. A kölcsönös egymásra találásról Laura Elizabeth Brugnoni professzorral váltott szót.- Nyugtázta, hogy megkapták karácsonyi ajándékainkat. Az apróságok között Egerről, Magyarországról is akadt jellegzetes darab. Én azonban nem árultam el neki, hogy az ő postájuk, sajnos, a mi iskolánkba már felbontva érkezett... Hazánkig viszont hű utasa volt a csomagnak a fényképek mellett két számítógépes rajz. Ebből tudják a makiáriak, hogy odaát - ahol most tombol a nyár - éppen Ausztráliáról tanulnak Rosario, Paula, Antonella, Franco, Romina és társaik. S egyúttal bizonyították a számítógépes oktatásuk színvonalát is, mert azon nyomtatták ki az ötödik kontinens „bennszülötteit”, a kengurut és a koalamackót. Az I. István Általános Iskola újabb közös, argentin csomagját tavasszal állítják össze. Szeretnének ebben egy, az iskolájukról szóló videotek- ercset is elküldeni Bahia Blanca városába. Amikor azt firtatom, hogy ekkora távolság ellenére lehet-e esélye a személyes találkozásnak, Judit tanárnő nem lepődik meg.- Az első privát levélváltások híréből tudom, hogy három argentin diák jelezte: a nyarat Európában tölti. Lesz, akinek úticélja Spanyolország, lesz, akinek a skandináv államok. Miért ne hinném, hogy hazánkba is el lehetne csalni őket?... Budavári Sándor
