Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

Alagútzsalus biztonság- Az igazi nagy gondot ezen épületek renová­lási, költségei jelentik. Ehhez képest elenyé­sző az a probléma, amit az életkor kérdése okoz - közli Négyessy Zoltán építészmér­nök. - A legnagyobb gondot a hegesztett acélkapcsolatok elrohadása okozza. Pécsett, tudomásom szerint, volt arra pél­da, hogy egy feszített betonszerkezetű, ju­goszláv technológiával készült épület élet- veszélyessé vált. Egerben ilyen házak nem épültek. Annak idején a tervezők feltehetőleg gondosan ügyeltek arra, hogy a vízszintes és függőleges mozgást a panelkapcsolatok ki­bírják. A megyeszékhelyen annak idején fő­leg alagútzsalus technológiával épültek a házak. Ami az itt élőknek a legnagyobb problémát jelenti, az az átalakíthatatlanság. Csak a vá­laszfalakkal lehet játszani, a szerkezet szinte megbonthatatlan. Katasztrófával nem számolnak- Harminc év után ajánlatos lenne egy átfogó sta­tikai vizsgálat - tanácsolja Nagy Sándor pv-ezre- des. - Az épület állagának figyelése az ott élők feladata. Mi a megelőzésre helyezzük a hang­súlyt. Az épületet karbantartani fontosabb, mint a katasztrófahelyzettel számolni. A polgári védelemnek egyébként általános mentési terve van. Gázrobbanásra, földrengés­re, lakók kiköltöztetésére léteznek tervek. Amennyiben egy épület állaga - valamilyen ok­nál fogva az egyik napról a másikra életveszé­lyessé válik, abban a pillanatban a polgári véde­lem életbe lépteti a mentési tervet. Egy háztömb- nyi lakos elhelyezését más városokban sem le­het szükséglakásokban megoldani. Viszont is­merjük azokat a közintézményeket - oktatási központokat, iskolákat, kollégiumokat -, ahol szükség esetén több száz vagy ezer embert is el tudnánk helyezni. Mindenesetre katasztrófa- helyzettel nem kell számolni. Elképzelhetetlen volt a hatvanas, hetvenes években az élet nélkülük. Ha az öreg szülék már nem bírták a tanyasi életmó­dot, csak egy lakásigénylést kellett beadni, s máris kilátás­ban volt a kényelmes, kevés fenntartást és gondoskodást igénylő panel. A fiataloknak sem kellett hosszú távra albér­leti vándortúrára berendezkedni. Mire az első gyerek meg­született, addigra a ház is elkészült. Panelből. 1999. január 31. Közelről Harmadik oldal- Manapság egyre több helyen hallani, hogy a panel életkora 40-45 év. Ha ez igaz, akkor az eg­ri Északi-lakótelepnek van még húsz éve...- Ez azért így túlzás - mondja Várkonyi György, az EVAT Rt. ügyvezető igazgatója. - A pa­nelok 80 év alatt jutnak el oda, hogy mindenkép­pen szükség lesz egy nagy karbantartásra. Az Északi-la­kótelep épületei a hetvenes évek elején épültek. Körül­belül 50 év múlva kell'azon elgondolkodni, hogyan lehet megvalósítani a teljes szer­kezeti rekonstrukciót. Tehát a jövő évezred ötvenes évei­re tehetjük a panel-problé­mát. Akkor egy átfogó szerke­zeti vizsgálatot kell végrehaj­tani, s a panelkapcsolatokat is át kell nézni.- Mindenesetre eddig de­rekasan szolgáltak.- Egy politikai akarat eredménye a magyar panel­rendszer. Hozzáteszem, ez a gyakorlat már akkor is telje­sen életidegen volt a magyar mentalitástól. A magyar csa­lád szereti az élete súlypontját a konyhába helyezni. Ezek a lakások alkalmatla­nok erre. Itt a konyha jóformán akkora, hogy min­denki talál benne ülőhelyet. Társasági, családi életre teljesen alkalmatlan. De még mindig sze­rencsésebb, mintha a teljes szovjet modellt vettük volna át annak idején. A panel születésekor a Szovjetunióban az volt a gyakorlat, hogy egy ház­ba terveztek négy szobát és egy fürdőszobát. Mondani sem kell, hogy egy családnak egy szoba jutott, a fürdőt pedig közösen használták.- Hallott már példát arra, hogy összedőlt vagy megroggyant egy panel?- Amikor 1976-ban Kairóban jártam, épp két darab kilencemeletes dőlt össze. Perszer ezt nem kell alapul venni, hiszen ott sokkal trehányabb az építkezés, mint nálunk. Egerben különben is csak középmagas épületeket engedtek tervezni. En­nek az az oka, hogy a város a Richter-skála sze­rinti 7-es erősségű földrengési övezetben fek­szik. Mindenképp szerencsés, hogy ezt a terve­zéskor is figyelembe vették. A Flóra Szállót annak idején 16 emeletesre tervezték. A földrajzi, statikai körülmények miatt mégis csak kétemeletesre en­gedélyezték.- Elég gyakran hangzik el az az észrevétel, hogy az épület mozog. Statikailag mennyire stabilak ezek az épületek?- Minden ház '’lélegzik”. A napfény hatására a szerkezet kitágul, a hidegben összehú­zódik. Ezt persze még a kilen­cedik emeleten élők sem ér­zik. A hazai épületek legtete­jén is csak néhány millimé­teres a kilengés, ami az épí­tőiparban elhanyagolható mé­ret. Amerikában az ötven- emeletes épületeknél a tető- szerkezeten akár 3 méteres kilengés is lehet. Éppen ezért ott csak acélszerkezettel ké­szülhetnek a felhőkarcolók.- Ennek következtében azért repedezhetnek a falak, vagy az ablakkeretek is kila­zulhatnak. Van orvosság erre a problémára?- A lakóknak ezt folyamatosan karban kellene tartani. Tehát a hézagokat el kell tömíteni, a tető- szigetelés épségét figyelni kell. Sajnos, állandó probléma maradt, hogy a lakók elsiklanak efelett.- Milyen alapokon állnak a panelek?- Egerben a talaj teherbírása négyzetméteren­ként 2,5-3 kilogrammot bír. A tervezők annak idején azt gondosan kiszámolták, hogy egy négy­zetméterre csak néhány grammos terhelés essen. Tehát attól nem kell félni, hogy egyszer az alap mondja fel a szolgálatot.- Ha valamelyik panelépület egyszer hirtelen megroggyanna, kinek a felelőssége, kötelessége lenne az azonnali evakuálás?- A város vezetésének és a polgári védelemnek katasztrófahelyzetre van terve. Ez is ebbe a kate­góriába tartozik. 'f ! ■ Néhány nap múlva Márkus Tibor útra kel. Irány a párizsi Bercy-stadion, ahol február 6-án rendezik meg a roncsder­bi Európa-bajnokság idei futamát. Azt a viadalt, amelyen a hatvani versenyző végzett már a negyedik és a hatodik he­lyen is. Ám az eredménylista korántsem teljes: számos egyéb sikere mellett ugyanis Tibor egy világbajnoki 6. he­lyezéssel Is büszkélkedhet! A 38 éves versenyző 1990-ben jegyezte el magát a látványos sportággal. Korábban ügyességi és túraversenyek szereplőjeként már belekóstolt a benzingőz át­járta overallok világába, ám a roncsderbi az a „műfaj”, amely- lyel végleg egymásra találtak. Mi több, időközben felesége is a gépszörnyetegek volánja mögé ült, míg fiuk, Norbi egyelőre az „autóépítésben” jeleskedik. Márkus Tibiék oroszlán- részt vállaltak a sportág honi népszerűsítésében is: szervező- munkájuk eredményeként ma már Ujhatvanban rendezik meg a legjelentősebb hazai fu­tamot, amelyen a nyugat-euró­pai nagyágyúk is rajthoz állnak. A versenyre tradicionálisan a mogyoródi Forma-l-es ver­seny előtti héten kerül sor, hogy az autósport szerelmesei komplex „kiszolgálásban” ré­szesüljenek. A roncsderbi-futamok valódi látványosságot kínálnak, ám Ti­bor szerint a kunsztok a pálya mellől veszélyesebbeknek tűnnek, mint az aréná­ban. Ezek a fiúk ugyanis- magyarázza - nagyon jó sofőrök, akik tisztá­ban vannak vele, hogy nem szabad félni.- Amikor elkezdtem, persze, nekem is gyor­sabban vert a pulzusom- teszi hozzá mosolyog­va. - Addig, amíg rá nem jöttem, hogy ha meg­löknek, kétszer kell visszalökni. Ügy bizony, hisz eb­ben rejlik a lényeg: itt pluszpontok járnak í másik felborításáért, sőt azért is, ha saját au­tóját állítja fejtetőre az ember. Persze, malőrök is előfordulhatnak.- A legsúlyosabb 'sérülésem? - kérdez vissza házigazdám. - Egyszer Somogybabodon elég­gé siettem, mert az utolsó pilla­natban készült el a járgány. Igen gyors az a pálya; egy gö­dör megdobta a 900-as Saab­omat, ráestem egy másik autó­ra, aminek következtében az aj­tóoszlop és az ülés összeszorí­totta az oldalamat. Három bor­dám eltörött. Azt mondta az orvos, hogy örüljek, hiszen pár centi híján a szívem is lesza­kadhatott volna... Zita, a felesége akkor na­gyon megijedt, noha „szakma­beliként” jól tudja: ilyesféle vészhelyzettel bármikor szá­molni kell.- A súlyosabb balesetek in­kább a depóban történnek - mondja Tibor, s ezt a krónikás is tanúsíthatja, aki többször ta­núja volt már, amint a legfonto­sabb szerszámmal, a 10 kilós kalapáccsal próbálják helyre­pofozni a kasznit. Márpedig ha egyszer a Samu célt té­veszt... Természetesen a sajátos cir­kusz nincs híján humoros moz­zanatoknak sem. Egyszer Tibor német barátjának trélerén önál­lósította magát a versenyautó. Egy francia városban jártak ép­pen, s a jelzőlámpánál óriási kalamajkát okoz­tak. Máskor Zita akadt fenn egy versenypálya „siratófalnak” nevezett oldalán, s csak úgy tu­dott megszabadulni szo­rult helyzetéből, hogy férje lentről navigálta. Szerencsére nem borult fel a kocsi.- Életünk első külföl­di versenyén, egy ten­gerparti francia kisvá­rosban nem tudták, honnan jöttünk - meséli Tibor. - Nem is hallot­tak még Magyarország­ról. Végül találtunk egy öreg tengerészt, aki va­laha járt már Budapes­ten, és elmagyarázta a — többieknek, krfélék-mifélék va­gyunk. Ettől kezdve mindenki nagyon kedvesen bánt velünk. ■Párizsban pedig egykori ha­zánkfiai rendszeresen kijárnak a versenyekre, s bizony, könny szökik a szemükbe, ha sikerrel helytállunk. Nem véletlen az sem, hogy a Zita által tervezett overallok kivétel nélkül nemzetiszínűek,- Jó érzés, hogy ezt a kis or­szágot képviselem - jelenti ki a versenyző. - Büszke vagyok rá. Beszélgetésünk vége felé Ti­bor megkér, hogy feltétlenül említsem meg szerelői, Szabó Attila és Kátai János nevét is. Ők azok, akik családtagjai mel­lett minden külhoni versenyére elkísérik. Egyhetes megfeszített munkájukkal ezúttal is ők segí­tettek abban, hogy az Európa- bajnokságra elkészülhessen a FIAT Ritmo Abart.- Mondd, Tibi, meddig lehet ezt az egészet csinálni? - érdek­lődöm az interjú befejezésekor.- Nincs korhatár - nevet. - Van, aki 65 évesen is verse­nyez, ráadásul hölgy az illető. Német. Ő a mi Stock Car- mamánk. Mindenki szereti. Tari Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents