Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnap Reggel 4. szám
Papi” már a következő karácsonyt várja 1999. január 24. Közelről Papi. Mindenki így Ismeri a Kerecsenden élő svájci üzletembert, áld abban leli örömét, hogy más embereken segít és mosolyt csal az arcukra. Papi valódi neve Jan Lüthy, és a Pro Concordatla Populorum (PCO) nemzetközi lovagrend nagymestere.- Mit kell tudni a rendről?- A rend szellemiségének két alappillére a tolerancia és az emberség. 1961. szeptember 26-án Amerikában alapították. Ma nemzetközi viszonylatban körülbelül 470 tagot számlálunk 25 ország ban. Fontos feladagítséget, ahol arra a leginkább szükség van. Minden esetben először a város vagy a település szociális hivatalával vesszük fel a kapcsolatot, hogy egyeztessünk a segítségnyújtás mikéntjéről. Ha ők erre módot adnak, akkor már semmi sem gördíthet akadályt az ajándékok átadása elé. Észak- Magyaror- szágon tunk, hogy a népek közötti jótékony és hasznos együttműködést elősegítsük. Minden tagországban a rend úgynevezett főprefektúrákat, azaz országos központokat hoz létre, amelyek ^z adott országban a karitatív adományokat gyűjtik és a megfelelő helyre szétosztják.- Mióta él Magyarországon?- Már 1982 óta ismerem Magyarországot. Svájcban szakácsként dolgoztam, tagja voltam a nemzeti szakácscsapatnak, és a vendéglátás kapcsán kerültem ide. Többször jártam az Önök vendégszerető hazájában, ahol a tisztes munka mellett igaz barátokra leltem. Ezért feleségemmel, Erika asszonnyal együtt úgy döntöttünk, maradunk. Mindez hat éve történt. Ma elsősorban kerecsendinek vallom magam, büszke vagyok rá, hogy itt élhetek. Kerecsen-den a Gastroconsult Kft.-t vezetem, ami vendéglátóipari berendezésekkel és hasznos tanácsokkal látja el a szakembereket a színvonalasabb, hatékonyabb és energiatakarékosabb vendéglátás érdekében. Üzemeltetünk egy lazacfüstölőt is, melynek termékei a természetes, ősi lazacfeldolgozás módszerével készülnek. A két lányom és az unokáim továbbra is Svájcban élnek.- Hogyan segít a bajbajutottakon?- A PCO karitatív tevékenységet folytat ott, ahol szükségét érzi annak. Magyarországon két prefektúra dolgozik a lovagrenden belül, 39 fővel. A dél-magyaror- szági prefektúra, amelynek Szegeden van a központja, és az észak-magyarországi, egri központtal. Évente rendezünk jótékonysági bált. A legutóbbin, ami múlt év novemberében volt, részt vett a nemzetközi vezetőség is. A gyűjtések a többi tagországgal karöltve történnek. A rend vezetői folyamatosan kommunikálnak egymással, és oda összpontosítják a sea munkanélküliség a legnagyobb probléma. Ezért kiválasztottunk olyan területeket, ahol ruhákra, élelmiszerekre és tisztítószerekre a leginkább szükség volt. így történt ez a Parádi Idősek Otthonában is, ahová egy színes televíziót szállítottunk az idősek számára. Az egri Szalapart úti kisegítő iskolának mesegekkel leptük meg. Támogatottjaink között sokan vannak olyanok, akikhez rendszeresen visszatérünk, szinte már hozzátartozóként üdvözöljük egymást. Sarudon im- iiiár második éve rendezünk a 60 éven felülieknek idősek karácsonyát. Mikulás-napi ajándékozásaink során elsősorban az iskolás- és óvodáskorú gyermekeknek szerzünk örömet: játékokat és édességeket viszünk nekik. Nagy örömet jelentett a munka, amikor 1400 óvodás és iskolás gyereknek készítettünk ajándékcsomagot. így történt ez Hevesaranyoson és Balatonban is, ahol hat év óta először történt meg, hogy a gyerekek német nyelvű műsorral kedveskedtek. A PCO nemzetközi viszonylatban is szeretne segítséget nyújtani, hiszen számunkra minden ember fontos. A délszláv események idején a menekülteket vettük védőszárnyaink alá. A svájci, osztrák és német rendtársaknak és persze a civil adakozóknak köszönhetjük, hogy orvosi műszereket, gyógyszert, takarókat, meleg ruhát, élelmiszert, és ami talán a legfontosabb: könyveket vásároltunk, az Egészségügyi Otthonnak egy szőnyegtisztítót, míg a sályi Mozgássérültek Intézetének és a Servita úti iskolának a tanulóit édesséjátékokat és édességet tudtunk juttatni a gyerekeknek a háborús időszakban.- Hogyan tud Ön ezekben a tevékenységekben, mint nagymester, részt venni?- A Grossmeister-t magyarra nagyjából az igazgató szóval lehetne fordítani. Ez a cím az elérhető legmagasabb fokozat a renden belül. Az országokban működő PCO- főprefektúrák vezetése és az ezzel kapcsolatos teendők összpontosulnak a kezemben. Évente a tagországok részvételével lovagavatási ceremóniát tartunk, amely idén ismét Magyarországon lesz. Mindemellett a szervezést és a karitatív gyűjtést irányítom, persze, a tagországok közötti szállításban is részt veszek. Ez a cím nem azonos valamiféle jóság-kitüntetéssel, én nem érzem magam sem jónak, sem óriásnak. Szeretnék kicsi maradni és a többi emberért élni. Számomra ugyanis ez a legfontosabb: segíteni, hogy kevesebb bánat és könny legyen főleg a gyerekek és az idősek arcán.- A kedvenc ünnepe a Mikulás és a karácsony...- A PCO-n belül tizenegy hónapig gyűjtés folyik azért, hogy ha eljön a december, minden fázó, éhező és szükséget szenvedő gyereknek tudjunk - ha pár percre is - örömet szerezni. A segítség sok helyre elkelne, és mi szeretnénk lehetőségeinkhez mérten minél több helyre eljutni. Már most nagyon várom a következő karácsonyt, remélve, hogy több időt tudok velük tölteni.- Hogyan vélekedik a magyar mentalitásról?- A magyar ember fő problémája az elégedetlenség és az önbizalomhiány. A dolgokat nem szabad mindig a negatív oldalukról megközelíteni, hiszen minden rosszban van valami jó. S ha ezt a kis jót - a szeretetet és az odafigyelést- megtaláljuk és továbbadjuk embertársainknak, már nem éltünk hiába. Kormos Éva Harmadik oldal ww nezDPozitív szemlélet S2UROMI RITA Pocsék az idő és sosem lesz tavasz - kesergek a minap a telefonba. Életvidám ismerősöm, hallván vigasztalhatatlan állapotomat, nyomban segítségemre siet. Hosszasan ecseteli: még szerencse, hogy borult az idő, hiszen tél van. Ám lehetne kopogó hideg, vagy eshetne az ónos eső is. Ehelyett a hőmérséklet közel van a nulla fokhoz, sem hó, sem jég nincs, akkor meg mi a bajom? Azt, hogy megemelték a benzin árát, s ezer forintért a benzinkútnál jószerével már csak Trabantot illik tankolni, említeni sem merem. Mert tudom a jó kedélyű ismerős válaszát: de neked legalább kocsid van, másnak arra sem futja! Tehát leszerelték a kitörni készülő panasz- áradatot, s még leckét is kaptam a pozitív életszemléletből. Mostantól - ígérem - minden másképp lesz. Nem panaszkodom az üzemi kosztra, ha a konyhán paprikás krumpli lesz, mert másnak még erre sem telik. Ha lerobban a kocsim, nem bosszankodom, hiszen egyeseknek még a lerobbanás ténye fölött sincs lehetőségük bosszankodni. Ha a vízcsap elromlik, egy pillanatig sem dühöngök, hisz' léteznek családok, amelyek kútból húzzák vödörrel nap mint nap a jéghideg vizet. Másoknak is ajánlom a pozitív életszemlélet gyakorlását. Semmibe sem kerül, viszont rengeteg bosszúságot spórolhatunk meg vele. S ha elsajátítjuk a belenyugvás képességét, máris egy kényelmesebb életre rendezkedhetünk be. A baj csak akkor kezdődik, ha előbb-utóbb törvényszerűen kivész belőlünk a jobbra, többre való törekvés képessége. Mert akkor képesek leszünk elfogadni életünket úgy, ahogy van, s nem hajt bennünket többé az örök jobbítás szándéka. S talán ha ezt az életfilozófiát ismerte volna a Neander-völgyi ember, soha nem jutott volna eszébe a pattintott kőbaltát megcsiszolni. A választás lehetősége azonban mindenki előtt ott áll. Csupán ki kell próbálni, mikor vagyunk boldogabbak: akkor, ha egy csap elromlásába is bele tudunk törődni, vagy akkor, ha ezek az apró-cseprő gondok még képesek bennünket bosszantani. Mindkettő életfilozófia. Az egyik a pozitívé, a másik az érző, gondolkodó emberé... Esa egy jelenség Szátokon Mi vonzhat egy finn úriembert Egerszalókra, amikor hazájában fenyőt és tavat is talál, sokkalta többet, mint amennyit ez a község kínálhat? Még azt sem mondhatjuk, hogy melegedni jár ide a hűvös északról, hiszen ha izzadni akar, beülhet otthon a szaunájába. Egyébként is, alig néhány Cel- sius-fok csak a különbség a két ország hőmérséklete között, s ha langy szellőre vágyna, tovább kell repülnie még 1500 kilométert. Esa Laurema a térképet fürkészve kiszámolta, pont ennyire található egymástól a lakása, s az a vendégház, ahol legalább annyira otthon érzi magát.' Mert évente - előfordult, hogy ötször is -'felkerekedik, magára hagyva az édesanyját és Suti-putit, a macskát, s jön „haza”. A szalókiak úgy fogadják, mint a - nemcsak nyelvében - rokont. Legközelebbi barátaival - akiknél vendégeskedik - angolul társalog, a falubeliekkel kézzel-lábbal, mosollyal, de mindinkább érti már a szavukat is. Legürítanak egy sört, s eldiskurálgat- nak. A finn művész, merthogy Esa Laurema az, gyerekkorában találkozott először magyarokkal. Azok voltak a közvetlen szomszédai. Csodapókok voltak, kivágták az erdőt és gyümölcsfákat telepítettek, a helyébe. Egyik-másik még ma is terem. De a legszebb náluk az a színesre pingált szélkerék volt, amely egy köszörűt működtetett, különleges hangokat hallatva. A látvány és a zene lenyűgözte az akkor 5-6 éves kisfiút. Nem tudni, miféle élménytől válhat valaki művésszé, de az sem kizárt: az a szerkezet adta az első lökést Esának. Alkotásaiban komoly szerephez jut a fő motívum, a fény mellett a mozgás, a játék. Először 1976-ban járt Magyarországon, s elvarázsolták őt a történelmi városok. Náluk hasonlókkal nem találkozhat. Mosolyogva említi, hogy Finnországban - ahogy fogalmaz -, Oroszország és Svédország perifériáján, százötven évvel ezelőtt utak sem voltak, csónakokkal közlekedtek az emberek. Aztán 1984-ben részt vett egy szimpóziumon Kalocsán, ahol megismerkedett az egri Dargay Lajos tanár úrral. Barátokra is szert tett, akiket azóta rendszeresen meglátogat. Pihenni, enni, inni, aludni jár Szalókra. Itt gyűjt erőt ahhoz, hogy otthon újra alkothasson. A finn konyha után, amely eredetileg rendkívül zsíros, igazi élmény egy Jókai-bable- ves, vagy rántott hús csemegeuborkával. S ha még egy pohárka száraz fehérbor is kerül az ebéd után, egyéb sem kell ahhoz, hogy akkumulátorai feltöltődjenek. Aztán irány haza, s máris kezdődhet az alkotómunka. Készíteni olyan reme: keket, amelyeket az egriek is láthatnak áprilisban, az Ifjúsági Házban, a Fény- szimpóziumon.Esa Laurema tavaly is itt volt, s idén is itt a helye. Aki addig is szeretné látni műveit, megtekintheti az Interneten. Az AgriaCömputer honlapjáról elérhető - tudtam meg barátjától, Fazekas Istvántól, aki segített a tolmácsolásban. De mégis mi az, ami miatt évente többször is repülőre kell ülnie Helsinkiben, s szállni Ferihegyig? A skandinávok, mondhatni, remetékként élnek. Esa is harminc kilométerre lakik a fővárostól, a csendes, tiszta erdőben. A legközelebbi szomszédját hosszas sétával éri el. Ám náluk nem szokás összejárni. Ha nem is gubóz- nak be az emberek, de korántsem olyan közvetlenek és barátságosak, mint a szalókiak. És, bár Esa skandináv, következésképp remeteszerűnek illenék lennie, ő nem az. így aztán ha jó társaságra vágyik, kapja magát és utazik Egerszalókra. Négyessy Zita
