Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-21 / 17. szám
1999. január 21., csütörtök Horizont 5. oldal Az adatbanktól a környezetvédelemig Barangolás Gyöngyösön a Mátra Múzeumban, szakértők kalauzolásával A régmúlt eszközeit bemutató tárlat A tavalyi esztendőben nem történt kiemelkedő esemény a Mátra Múzeumban - mondta dr. Fűköh Levente, az intézmény igazgatója. Nagy jelentőséget tulajdonít azonban annak, hogy sikerült megjelentetniük újabb kiadványokat, amelyek várva várt „termékek” a nemzetközi piacon. Ugyanakkor lényeges az is, hogy nyitva tudták tartani a kiállításokat. S nem is akárhogyan, hiszen megfelelő színvonalon, ugyanis a nagy- közönség és a szakma visszajelzéseiből erre lehet következtetni. Az igazgató azt is kiemelte, hogy a megkezdett szakmai kutatásokat is folytatni tudták, s indítottak újabb projekteket is. Kilencvenezer látogató- Éppen a napokban összesítettük a statisztikai adatokat, amelyből kiderül, hogy a látogatók számának csökkenése - erről egyébként az idegenforgalmi szakemberek is nyilatkoztak a Mátra térségét illetően - nálunk is érezhető volt. Az előző évekhez képest körülbelül tíz százalékkal kevesebben keresték fel tárlatainkat, ám a ki- lencvenezres nézőszámmal elégedettek lehetünk. A közönség jelentős része dták, az óvodásoktól a főiskolásokig. Kétnyelvű kiállítások Négy egységre osztható a múzeum kiállítási anyaga. Az élő állatok a múzeum szakmai felügyelete alatt vannak ugyan, de magán- tulajdont képeznek. A többi az úgynevezett nagy gyűjteményi csoport. A legismertebb a Mátrát bemutató kiállítás, amely a természettudományi gyűjteményhez tartozik. Erre szervesen épül rá a vadászati, vadgazdálkodási tárlat, amely a néprajz egy speciális változata. Nyugaton ezt már a kultúrant- ropológia témakörébe vonják. A legrégebbi blokk a történeti kiállítás, s ez állandó változáson megy keresztül. Dr. Fűköh Levente fontosnak tartotta elmondani, hogy minden teremben már angol nyelvű összefoglaló táblákat is talál az ide látogató turista. Segít a Baráti kör-Évek óta segíti munkánkat a múzeum Baráti köre - mondta a szakember. - Közösen jelentetjük meg például a kiállításvezetőket. A kör biztosítja a füzetek megjelenését, intézi a nyomdai ügyeket, ugyanakkor besegít a társadalomtudományi publikációs fórumnak, a Mátrai Tanulmányoknak a megjelentetésében is. Amikor pedig van rá lehetőség-és szükséges, akkor támogatják a programokat és a gyűjteményfejlesztési munkát. A múzeum, mint adatbank A feltételek kapcsán dr. Fűköh Levente arról tájékoztatott, hogy el tudna képzelni újabb munkatársakat, akiknek lenne munkájuk bőven. Úgy a közön- ségi oldalt, mint a szakmai munkát tekintve. Ám ő muzeológus szakember, aki telhetetlennek vallja magát, ugyanakkor a fenntartó önkormányzat nem egészen így gondolja, mert bérkihatásai vannak. Egyre nagyobb az a fajta igény, hogy az ide betérő nemcsak kiállítást szeretne látni, hanem adatbankként kívánja használni a múzeumot. Sok a jó értelemben vett amatőr, s itt vannak a főiskolai, egyetemi hallgatók is. Divat lett Magyarországon pályázatokat írni, s ezeknek egyik kutatóhelye a múzeum lett. Ezeknek az embereknek a kiszolgálása pluszfeladatot jelent, amit jelenleg muzeológus végez. Külföldön például számítógépeken szereplő adatbankok állnak a rendelkezésre. A Mátra Múzeumban ehhez egyelőre nemcsak a tárgyi feltételek hiányoznak, hanem a személyek is. A muzeológus ehhez túl drága munkaerő. A feltételekhez kapcsolódik az a tény is, hogy úgy az Orczy-kertben található, mint a Petőfi utcai épület állaga jiem nevezhető kielégítőnek. Alapos külső és belső felújításokra lenne szükség. Nehezítheti az elképzelések megvalósítását, hogy az épület megyei, az azt körülvevő park pedig önkormányzati tulajdonban van. Elkerülhetetlen az egyeztetés. Publikálj vagy pusztulj! Bár vannak hiányosságok, mégis az itt végzett munka világhírűvé tette a múzeumot. Nagyon sokat számít a nemzetközi tudományos életben a rendszeres jelenlét. Az intézmény kutatási eredményeit különféle kiadványokban jelenteti meg. Egy akadémiai ülésen hangzott el, ahol az őslénytannal foglalkoztak, hogy piacosodon a tudomány is. Nem szerencsés, de a jelszó mindent megmagyaráz: Publikálj vagy pusztulj! Ezért nem engedheti meg magának a lazítást a mátraaljai intézmény sem, főleg a természettudomány terén, hiszen naponta születnek újabb eredmények. Ebben szerencsésnek mondhatják magukat, mivel a feladatokra alkalmas kutatógárdával rendelkeznek. S ezt nem csupán a Mátra és környéke vonatkozásában mondhatják el magukról, mert részesei az országos programok munkáinak is. A múzeum minden gyűjteményi egységének vannak nemzetközi kapcsolatai, jól ismertek nemcsak a látogatók, hanem a szakma előtt is. Napjainkban elindult a magyar múzeumokban is egyfajta szemléletmód, amely a nagyközönség felé irányul. A Mátra Múzeum inkább nevezhető konzervatívabbnak, ugyanis őrzik a kutatási jelleget is. Természetesen nem hanyagolva el az érdeklődők kiszolgálását. Kényszerpálya ez, mivel a bevételek növekedését csak így lehet biztosítani. A mátraaljai példa Példaként említette az igazgató, hogy ha a múzeumtól pár száz méterre levő óvoda egy napsütéses napon sétálni viszi a gyerekeket, az óvó néni javaslatára gyakran térnek be a múzeumba. Hasznos elfoglaltság ez, mert a gyerekek testközelből ismerhetik meg a növényeket, állatokat. Azonban nem szerencsés, hogy kénytelenek megfizetni a belépő árát. Több más országban szociális juttatásként ezt az állam biztosítja, főleg ennek a korosztálynak. Természetesen lehet úgynevezett rétegkiállításokat berendezni, amelynek megtekintéséért fizetni kell. Két évvel ezelőtt az önkormányzat költségvetése megengedte, hogy a város előre kifizesse Gyöngyös óvodásainak és iskolásainak múzeumi belépőjegyét. Akkoriban országos modellként emlegették, sőt nemrégiben egy tanácskozáson is felemlítették a szakemberek a mátraaljai pozitív példát. Ez azonban jelenleg nem így működik. Bizonyos tekintetben kapcsolódniuk kell az intézményeknek egymáshoz, s a programok megvalósításában és a helyi döntések meghozatalában rugalmasabbnak kell lenni. Ösztönözni a gyerekeket Földessy Mariann természettudományos muzeológus főként a Petőfi utcai részlegben dolgozik, ahol mennyezetig érő fiók- rendszer rejti az általa kutatott rovarok ezreit'. A szakma - itthon és külföldön - erről a munkásságáról ismeri, a város közössége viszont egy másik oldalról: a természet- és környezetvédelem terén végzett elkötelezett tevékenységéről, tenni akarásáról. Többek között arról, hogy az ő cselekvő közreműködésével gyökerezett meg Gyöngyösön a Föld napjának megünneplése. Az első ilyen akció eredményét ma is láthatjuk, ha a 3-as főút bevezető szakasza mellett zöldellő fákra nézünk. Legutóbb gyermekrajz- pályázatot szervezett Meghívlak az ovimba madár-uzsonnára! címmel, hogy a környezeti tudat nevelésébe a legkisebbeket is bevonja. Muzeológusként nem számon kérhető kötelessége és nem munkahelyi feladata, amit önként vállalt, de, mint mondta, az intézményi háttér nyújt némi segítséget. A Mátra Múzeumban szerencsére nem korlátozzák, ha jó ötlete támad vagy felfedez egy hasznosítható pályázati lehetőséget.- A gyerekek nem azzal az érzéssel születnek - avatott be a szívéhez oly közel álló témakörbe hogy ezt vagy azt az állatot utálják, irtóznak tőle. Ellenkezőleg: kíváncsiak, barát- kozók, és persze mindent meg akarnak fogni. Az elutasító magatartást a felnőttektől tanulják meg. Hogy hol kezdődött az egész, nehéz megmondani, hiszen a felnőtt is ösztönösen a természetbe illeszkedő, nyitott kisgyermek volt valamikor. A legnehezebb feladat szinten tartani a kicsik természetszeretetét, mert hiába szervezünk rövid egyszeri programokat, ha hazaérve otthon mást látnak, ha az oviban, iskolában a pedagógus nem fordít kellő figyelmet a gyerek viselkedésére. Az óvodai rajzpályázattal éppen egy bizonyos fokú folyamatosságot szerettem volna elérni. Az egész úgy kezdődött, hogy a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület pályázatot írt ki múzeumoknak egynapos gyermekprogram szervezésére. Azért az ovis korosztályt céloztuk meg, mert egyébként őket a legbonyolultabb a környezetvédelmi akciókba bevonni. Egyszerűen nincs annyi emberünk, hogy vigyázni tudnánk a szaladgáló kicsikre. Rajzolni azonban szeretnek, ezért azt kértük, a madarakkal kapcsolatos élményeiket örökítsék meg. Ingyenes látogatást biztosítottunk a múzeumba, így a természet- tudományi és a vadászattörténeti kiállítás anyagából is ihletet meríthettek.- A pályamunkák elismeréseként a legsikeresebb óvodák madáretetőket kaptak - folytatta a muzeológusnő. - S hogy a gyerekek továbbra se feledkezzenek el a madarakról, egy újabb, önkormányzati pályázat révén sikerült biztosítanunk a téli etetési időszakra a magvakat is. Az egyszeri alkalomból így lett egy tavaszig tartó akció, aminek még mindig nincs vége. Áprilisban, a Föld napján ugyanis újra rajzolni hívjuk az ovisokat: ezúttal már arról kell beszámolniuk képben, hogy mit tapasztaltak, milyen madarakat figyeltek meg az etetés ideje alatt. Ugyancsak a gyerekeknek, főként az általános iskolás korosztálynak készítünk most egy új, számukra is érthető, az ő nyelvükön írt kiállításvezető kiadványt. Újszerűsége abban rejlik, hogy egy füzetben mutatjuk be a földszinti helytörténeti, az emeleti természettudományos és vadászattörténeti kiállítás anyagát, valamint a pincében berendezett mikroáriummal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A kollégákkal közösen dolgozunk, ki-ki a maga részterületéről igyekszik képszerűen megfogalmazni a kisiskolások képzeletét is megragadó ismeretanyagot. „Okosabban kéne élni...”- Sajnos, a mai társadalom kizárólag a jelennek él - említette a továbbiakban Földessy Mariann -, és ez a gondolkodás nem kedvez a környezet, valós közegünk védelmének, ez ugyanis a jövőről való gondoskodást is jelenti. A pillanatnyi üzleti érdek korát éljük, amikor - érzésem szerint - a természetet senki nem vallja magáénak. Pedig akinek akár csak egy kis szépérzéke is van, az már nem rondít bele a világba. Ezek szerint talán az esztétika iránti fogékonyságunk veszett el. A régi parasztgazdaság udvarán minden rendben, a helyén volt. Az emberek akkor még tudták, hogy mit kaphatnak a környezetüktől, s ha többet vesznek el, az az életükbe kerülhet. Meg kell nézni egy gazdag, családi házas övezetet a városban: belül rend van, de a tulajdonost az már nem érdekli, hogy a kerítésén kívül olajoshordók állnak. Pedig a szennyeződésnek mindegy, hol a telekhatár, és a kertben homokozó gyerek a kapu alatt átszivárgón anyagokkal éppúgy játszik.- A felnőttek legfelelőtlenebb hibája - tért át újabb témára -, hogy nemcsak gyermekeik életterét teszik tönkre, de gondolkodásukkal is megfertőzik a jövő nemzedék agyát. És a gondolati környezetszennyezés a legveszélyesebb. Ez összetett kérdés, amibe még az aktuális politikai tudat is beletartozik, hiszen morális felfogásunkat a vezetők példája nagyban befolyásolja. „A Szeg miatt csata”- A közösség nevelő ereje mindenütt hat: a kis erdei szemeteléstől a nagyvállalatok környezetszennyezéséig - mondotta a szakember. - Megfigyelhető egy ház lakóközösségénél, egy utcában, egy városban. Ahol a többség ferde szemmel nézi a szemeteiét, és ne adj Isten, még szót is mer emelni ellene, tehát kicsiben is normálisan működik a demokrácia, ott kétszer is meggondolja az illető, hogy el- dobja-e a pizzásdobozt. De ahol közönyt tapasztal... Épp a szer- teágazósága miatt nehéz tetten érni a felelősséget. Egy kívülállónak furcsa lehet, de még a szakmán belül sem minden szinten működik a környezettudatos viselkedés. Egy módon lehetne ezen változtatni: ha nem egymástól várnánk a megoldást, hanem mindenki tenné a maga dolgát a maga kisebb-na- gyobb közegében. Szerencsére rátaláltam pár felelősen gondolkodó tanárra, intézményi partnerre, akik hozzám hasonlóan vélekednek. Ám érdekes, hogy a szervezett környezetvédelemre nem igazán fogékonyak a Gyöngyös környékiek. A Berze Nagy János Gimnázium pedagógusai, diákjai jelentik az egyik kivételt. Heves megyében csak Hatvan környékén tudok egy aktívabb környezetvédő csoportról. Talán a mi munkánkra igaz a leginkább annak a mondókának a tanulsága, amiben az elveszett patkószeg miatt végül elvész a csata. Holott mindenkinek csak a saját patkóját kéne rendben tartani. Az oldalt írták: Jónás Ági és Fáczán Attila Dr. Fűköh Levente Fontos a vadgazdálkodás is fotó: fáczán attila Földessy Mariann
