Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

Vasárnap Reggel 3. szám

Az emír magához hívatja mind a hetven feleségét és így szól hozzájuk:- El kell hagynom Benneteket!- Miért, miért ??? - kérdezik sírva a hölgyek.

A választ a lóugrás szabályai szerint a csillaggal jelölt betűtől kiindulva az alábbi rejtvényábrából olvashatják.

M

E

T

H

E

T

K

E

S

E

I

L

M

Á

Y

R

E

R

S

E

M

Z

E

B

R

M

T

G

Á

B

E

E

dqw3.mii yispw töd Wdjjdudzsdjdq judjy“ :sdjfd/3dffl

Akinek nem gond ezer definíciót összeállítani

Közelről

Kilencedik oldal

Játék a szavakkal

Egyetlen megoldás a megegyezés

Régi, rossz hagyomány, hogy az új esztendő első heteiben áremelések és egyéb híresztelések borzolják az amúgy sem nyugodt kedélyeket. Néhány fordulón már túl vagyunk, ám idegesítő gondok még bőven akadnak. Mindmáig nem tudjuk például, hogy mennyivel többet kell majd fizetnünk a TB támogatta gyógyszerekért.

Hallottuk, hogy az illetékes miniszter meglepődött, amikor értesült a hazai gyártók álláspontjáról. Megértjük, mi viszont attól félünk, hogy végül is minden innen származó teher a betegekre hárul, s leginkább a kispénzű időskorúak károsodnak.- Hol tartunk most? - Erről kérdeztük az illetékeseket.

Az Egészségügyi Minisztérium Tájékoztatási és Kommunikációs Központjától Burián Antalné tájékoztatott.- A január 9-én közzétett közlemény hangsúlyozza, hogy gyorsan kellene cselekedni, mert a lakosságot méltán aggasztó bizonytalanságot minél rövidebb időn belül meg kell szüntetni. Ezért a tárca vezetője levélben kérte azokat, akik elfogadják ajánlatát a legfeljebb 3 százalékos emelésről, az új árlistát haladéktalanul juttassák el neki, hogy azt mielőbb kihirdethessék. Jó néhányan mindjárt kedvezően reagáltak. A megegyezés azonban még nem született meg, holott a kormányzat bízik ennek létrejöttében, hiszen kizárólag ez szolgálná a polgárok érdekét. A dolog sürgető, ugyanis a lebonyolításhoz legalább harminc nap kell.- Mi történik, ha az előállító cégek nem engednek, s az infláció tervezett mértékéhez igazodnak?- Az, amit semmiképp nem akarunk: a segítségre szorulóknak kelljen a pénztárcájukba nyúlniuk. Ez azért is elszomorító lenne, mert többségük mindennapi megélhetési gondokkal küzdő kisnyugdíjas.

így vélekedik az egri Isteni Gondviselés patika tulajdonos-vezetője, Beniczky Péter is.- A számítógépes adatnyilvántartás pontosan jelzi, hogy zömük havi ezer forintot hagy itt. Külön kiadás az influenza, mert a kilábalást szolgáló medicinák 5-600, néha 2000 forintba kerülnek. Nem szóltam még a bizony igen drága gyógyhatású készítményekről. Erről nekik le kell mondaniuk. Előfordul, hogy olykor a legszükségesebbre sincs elég pénzük. Ezek a mutatók lehet, hogy másutt még elkeserítőbbek. Ezért nem mindegy, milyen döntés formálódik. Nekünk se közömbös, mi lesz, ugyanis az átállás nem könnyű. Az adatokat tartalmazó floppy ugyanis eddig is az utolsó pillanatban érkezett meg. A készletezés se zavarmentes, s ez pillanatnyi ellátási nehézségeket okozhat.

Megkérdeztünk másokat is. Fény derült arra, hogy megérett az idő a támogatási rendszer

reformjára, az esetenkénti túlköltekezés kiiktatására, a szubjektív mozzanatok kiszűrésére, az országos vényellenőrzési metódus működtetésére, a közgyógyellátás odaítélésének tárgyila- gosabbá tételére.

Az utóbbi esetben nem történhetne meg az, hogy Kenyában üdülhessen az, aki ingyen kapja a különböző szereket. Ezeket az intézkedéseket ugyan tervezik, de érdemleges mozzanatról még nem hallott senki.

Mindezekről mit sem tud az, aki viszi a receptet a patikába.

E. F. 87 éves értelmiségi: - A drágaság majd- hogy elviselhetetlen. Én havonta 2,5-3 ezer forintot hagyok itt, középnyugdíjnak számító juttatásom majdnem tíz százalékát. Ráadásul zsírszegény diétát kell tartanom. Már csak ritkán jutok hozzá. Nem futja rá, annyi az egyéb kiadás. Az lenne a jó, ha maradna minden, ahogy volt.

Mi is az egyezségre voksolnánk. Ha nem ez történik, akkor aligha valósul meg az, amit az 1999-re szóló kormányzati ígéret hangoztat: mindenkinek egy kicsit jobb lesz. Legfeljebb az ellenkezője.

Kár lenne...

*

Utólag kiderült: hiába reménykedtünk, fizethetünk, méghozzá sokat.

Pécsi István

Mereven ül a fotós kollégám előtt. Megpróbáljuk mosolyra fakasztani. Végül csak sikerült Amikor befejeződik a „munka”, fellé- legzik. Elárulja: befelé nagyokat tud nevetni, de ez „nem jön ki”.

Báthory Attiláról-neve hallatán - szinte minden Heves megyeinek beugrik: tollából születnek azok a könnyed, sikerélményt nyújtó, jó csattanóval végződő keresztrejtvények.- Az általam leadott poénok 30-40 százaléka saját - avat be a titokba. - Ülök a buszon vagy a repülőn, gondolkodom, eszembe jutnak történetek, s máris ott látom a végén a poént

Mindehhez persze rutin is kell. Rejtvényt kizárólag hét végén készít, de akkorakártízet is. Mégpedig kézzel. A számítógép futószalagmunkává tenné az alkotást Erre pedig mi szükség?

A mai napig is emlékszik az első rejtvényére. Ez egy tudományos lapnak készült és a fősorból két szótag kimaradt Ma már ilyen nem fordulhat elő, de arra most is van példa, hogy elkészülte után a szemétkosárban köt ki a logikai fejtörő.- A rejtvényfejtőt tisztelni kell annyira, hogy igénytelen vagy rosszul sikerült munkával nem fárasztjuk - vallja.- Az én rejtvényeimet az átlagolvasó fejti. Úgy érzem, nem lehet az cél, hogy csak a magas intelligenciájú ember szórakozhasson. Az én rejtvényeimet fejtik gyerekek és általános iskolát végzettek.

Ennyi esztendő rejtvénykészítői múltja után természetes, hogy akadnak olyanok, amelyek Attilának külön is kedvesek. Egyszer készített egy eszperente-nejtvényt, amelynek minden magánhangzója e betű volt Máskor pedig a Hírlapban jelent meg két teljes oldalt betöltő, több mint ezer definíciót tartalmazó rejtvénye. Utóbb német nyelven készített feladványt Munkájának alapszabálya nem más: szórakoztatni, sikerélményt adni, hogy a fejtörő jól érezze magát amikor gondolkodik, a készítő pedig amikor látja, értelme van a munkájának... (szuromi)

„A rendőr parlzert eszik, a tejet zacskóból Issza hozzá. Minimum előre köszön a zslványnak, és persze rettenetesen bunkó. Na ez az, ami nem Igaz. Mert a zsaru - és főként a Jó zsaru - nem lehet hülye.”

Mindezt Doszpot Péter r. alezredestől hallottuk Bélapátfalván, ahol az általános iskolában rendhagyó osztályfőnöki órát tartott a BRFK életvédelmi alosztályának vezetője. S hogy a negyvenöt perc valóban a megszokottaktól eltérő volt, azt mi sem bizonyítja jobban: ezúttal a sztár-rendőrt „vallatták”.

Becsengetnek, a két nyolcadik osztály már várja a nagy találkozást. Ballagunk a folyosón, egyszerre jó pár csemete bukkan elénk, autogramot kérnek. Megkapják, belépünk az osztályba, elkezdődik az óra.

A csemeték kérdeznek, a főzsaru válaszol. Keresztbe vetett lábakkal, lazán ül a széken. Olykor komolyan kifejti a mondandóját, máskor „elblicceli” a választ. Azt azért megtudjuk: szerinte nem olyan rossz a közbiztonság, mint ahogy azt a sajtóban megjelenő hírek sugallják, na persze azért azt sem lehet mondani, hogy minden rendben van.

Záporoznak a kérdések. A gyerekek alaposan felkészültek, és nagyon kíváncsiak. Az alezredes pedig a világ legtermészetesebb módján jelenti ki, hogy aki kábítózik, az aligha normális, elvégre szándékosan teszi tönkre magát, meg a környezetét is. A legjobb recept ennek megelőzésére, ha nem próbálják ki a szereket - teszi hozzá, azt is hangsúlyozva: szerinte szükség van a szigorú törvényekre, és nem hisz abban, hogy szerencsés egyes drogokat „lágy” anyagnak minősíteni.

Egy másik kérdésre elmondja: tanulni kell. Aztán elneveti magát: a fiaimnak is mindig elmondom, ők meg - látom rajtuk - legszívesebben röhögnének, de meghallgatnak, elvégre így hamarabb túlesnek a dolgon. Pedig komolyan gondolom. Rendőr sem lehet az, aki legalább az érettségit nem teszi le.

Szereti, amit csinál, persze, sokszor elborzasztják a véres események. Olyan helyeken is megfordulnak, ahová tisztességes törvénytisztelő állampolgár aligha menne be, de hát ehhez a melóhoz kell némi elszántság, meg vagányság is. Mert félni nem szabad. A jó zsaru különben is tud magára vigyázni.

Néhány perc van hátra az órából: Horváth László országgyűlési képviselő - az ő meghívására érkezett a faluba Doszpot Péter - meginvitálja a gyerekeket egy parlamenti látogatásra.- Tudjátok mit? Gyertek el a Teve utcába is, megmutatom nektek, hogy hol dolgozunk - ajánlja fel Doszpot Péter. - Na persze, a Parlament is szép - teszi hozzá gonosz mosollyal.

Az órának vége, a folyosón hatalmas csoportban ácsorognak a gyerekek. Az alezredes legalább száz autogramot ad, aztán elköszön mindenkitől. Megemlíti: a fővárosban nem rossz élni. Nem is veszélyes. Legfeljebb egy kicsit izgalmas. Amikor ezt mondja, megint az a furcsa, fanyar, „doszpotos” mosoly bujkál a szája szegletében.

(s. p.)

hülye

Ráadásul nem is félhet

A zsaru - nem lehe

Suhanó estélyik, durranó pezsgők j

Fekete szmokingok, csokornyakkendő, varázslatos estélyi ruhák, csillogó pezsgő. Egy bál első jelenete.

A megyeszékhelyen hat éve hagyomány, hogy a megyebállal nyitják meg a mulatságok időszakát. S hogy mi kell még egy pompás bálhoz? Egy jó zenekar, rátermett műsorvezetők, ínycsiklandó ételek, szórakoztató műsor. Mindehhez nem árt a hangulat sem, bár az általában a felsoroltak következménye is lehet. Nos, az elmúlt szombaton egyik hozzávaló sem hiányzott.

A Szepesi Jazz Quartett mindig tudta, mi kell a jónépnek, bár a

zenészek néha hamarabb kifáradtak, mint a tánco- lók. A Gárdonyi Géza

Színház művészei gördülékenyen irányították az estét, egyszer szerepcserére is vetemedtek, s Tunyogi Péter női köntösben, Zám Andrea pedig öltönyben ropta a ke- ringőt. S ki más tehette volna fel minderre a pontot, ha nem megyénk híres énekes madara, Kovács Kati, aki a régi arcokat látva igazán felszabadult előadást produkált. Talán a gyerekkori emlékeket idézte, a Kócos kis ördögöket, s meglehet, hogy Kati édesanyja - aki szintén jelen volt - ébresztette fel a Mammy blue-t.

Mindenesetre a hatás nem maradt el, s a közönség - fiatal és idősebb egyaránt - együtt fújta a régi slágereket.

Az asztalok kezdtek megtelni a koktélokkal, jófajta egri borral vagy röviditallal, teli poharakkal, amiknek a hatása sem maradt el. Pirospozsgás arcok nevetésétől hangzott a terem, s az asztaltársaságok keveredése is elindult. Régi ismerősök, barátok vagy üzletfelek találtak egymásra.

Hiába, a munka mindenhol ott van, s a politika is örök téma marad,

még a Dűli közben is. Mindezt sokkal köny- nyebb fehér asztal mellett, néha tánccal megszakítva megbeszélni.

Jó volt látni, hogy a megye és a város nagyjai is emberek, ők is szeretnek néha kikapcsolódni. S ugyebár ők is bíznak Fortunában, hiszen a tombolajegyekből alig maradt a húzás idejére. A közönség minden ajándék sorsolásával egyre izgatottabb lett. A szerencse kiszámíthatatlan, így az sem mondható: „bunda” volt, hogy egy hölgy hét nyereménnyel lett gazdagabb.

Ezután a táncparketté

volt a főszerep, ami hajnalhoz közeledve kezdett kiürülni. Néhányan kivárták a virslit, hogy új erővel folytathassák a táncot. Tehát az emberek fogyhattak ugyan, de a hangulat egy percre sem lankadt.

A báli szezonnak azonban még koránt sincs vége, s így tavaszra várva nincs is jobb kikapcsolódási lehetőség, mint ellátogatni a város következő nagy eseményére, amely január 23-án lesz a Park Szállóban, az újságíróbálon.

Elek Eszter

FOTO: PERL MÁRTON