Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-16 / 13. szám

5. oldal I Az utca nem kér állami gondozottakat A képviselő-testület még nem véleményezte a megyei önkormányzat kérését - A lakók aláírásgyűjtésbe kezdtek a terv meghiúsítása érdekében Először egy nyugdíjas asszonyt szólítok meg. Senki nem örül az ötletnek, mondja, ám ő szeretne kívül maradni. Minden érintettel jóban van, fölösleges lenne haragost szereznie magának; hi­szen - állítja - az egész utca ellenzi az állami gondozott fiatalok ide „telepítését”. Kapásból felso­rol legalább öt nevet - köztük illusztris falubeliekét -, akik ugyanúgy vélekednek, ahogyan ő. Mennek...? Maradnak...? archIvfotó: ötvös imre APC - A megyeháza szociális irodáján készséggel tájékoztat­nak az előzményekről. A kez­deményezés alapját egy 1997- es törvény képezi, amelynek szellemében folyamatosan vég­rehajtják a nagy létszámú gyermekotthonok „kiváltását”. Olyan lakásotthonokat hoznak létre, amelyekben a fiatalok önálló egységekben élhetnek. Működik már ilyen Hevesara­nyoson, Recsken, Verpeléten, Kerecsenden és máshol is - mondja a megyei önkormány­zat tisztviselője. Megtudom: a Lőrinciben - konkrétabban a Mátravidéki Erőmű lakótelepén - található úgynevezett „GYIV1” lakónak életkörülményei enyhén szólva nem felelnek meg az előírások­nak, ezért elodázhatatlan az épület átalakítása. A gyerekeket szeretnék lakásotthonokban el­helyezni. Amikor a fiatalokat „felülvizsgálták” - a megfo­galmazás a szakembertől ered —, azt is felmérték, hogy kik azok, akiket „vissza lehet he­lyezni” a családjukhoz, to­vábbá kiknek a számára kell más lehetőséget keresni. A megyei önkormányzat első lépésként 10-12 gyereket sze­retne lakásotthonban elhe­lyezni: erre a célra házat vásá­rolnak. Több ingatlant megte­kintettek, míg végül Apcon ta­láltak rá a speciális szempon­toknak is megfelelő épületre. Mégpedig a Ságvári Endre ut­cában, a környéken élők legna­gyobb bosszúságára. * A tulajdonossal már megkötöt­ték az adásvételi szerződést, s jelenleg a település vezetőivel egyeztetnek. A megyei önkor­mányzat irodája levélben for­dult az apci képviselő-testület­hez, kérve, hogy a grémium adja áldását az elképzelések megvalósítására.-A testület még nem tár­gyalt a kérdésről - tájékoztatta lapunkat Fodor László jegyző. - A községatyák egyébként sem határozhatnak egy magán- tulajdonban lévő ingatlan érté­kesítéséről, csupán véleményü­ket fejthetik ki annak későbbi hasznosításáról. Arról, hogy a környéken lakók egy része alá­írásgyűjtésbe kezdett volna az ötlet meghiúsítása érdekében, nincs tudomásom. *- A települési önkormányza­toknak nincs vétójoguk a kér­désben, ám ettől függetlenül tiszteletben tartjuk az állás­pontjukat - nyomatékosítja dr. Antal János, a megyeháza szo­ciális irodájának vezetője. - Meg kell mondanom: a legtöbb helyen maguk a vezetők a leg­főbb gátjai a törvény végrehaj­tásának. Már régóta gondolko­dom azon, hogy „bekeményí­tünk”; élünk a lehetőséggel, s kész helyzet elé állítjuk a pol­gármestereket és a képviselő- testületeket. Megtehetnénk, hi­szen ugyanúgy vásárolhat bár­hol ingatlant egy önkormányzat is, ahogyan akárki más. Mi azonban természetesen inkább megegyezésekkel szeretnénk rendezni a problémákat. Antal doktor - mint mondja- már hallott az apciak ellenér­zéseiről, az aláírásgyűjtésről. Jelenleg a testület visszajelzé­sére várnak, egyelőre hiába. *- Megkaptam a több mint fél­száz aláírást. A környéken élők közül szinte kivétel nélkül min­denki ellenzi a lakásotthon ide­telepítését, s ezt kézjegyével is igazolja - jelenti ki Gémes Gá­bor polgármester. - Nem áll szándékomban ellene szegülni a többség akaratának. Az első ember úgy véleke­dik: a helyiek ódzkodására a más településeken tapasztaltak szolgáltatnak alapot. Az embe­rek - állítja - tartanak a devi­áns megnyilvánulásoktól; egy­részt attól, hogy a gondozottak felnőnek, és akkor majd nehéz lesz bánni velük, másfelől pe­dig attól, hogy a hétvégi látha­tási napokon a rokonok serege- ahogy arra a polgármester szerint más községekben is volt már példa - hatalmas „csin­nadrattát” csinál.- Természetesen a testület asztalára teszem az előterjesz­tést - mondja Gémes Gábor. - Tisztában vagyok vele, hogy csak véleményezési jogunk van, azzal viszont élni szeret­nénk. Ha szükséges .falugyűlést vagy közmeghallgatást is ösz- szehívok, ahol a megyei önkor­mányzat jelen lévő illetékesei elmondhatják érveiket, de sze­rintem nem tudják majd meg­győzni az ittenieket. *- Az állami gondozottakkal kapcsolatos rémhírek teljesen alaptalanok, ahogy azt az élet is bebizonyította - hangsúlyozza dr. Antal János. - Van olyan te­lepülés, ahol közvetlenül a pol­gármester szomszédságában alakítottuk ki a lakásotthono­kat, s idáig semmilyen panasz nem volt. Emellett van még egy érvünk: az új intézmények mun­kalehetőséget is jelentenek a helybelieknek. Mindezt - ha hívnak - a helybéliekkel való találkozás során is elmondjuk. * Első szándékunk szerint meg­szólaltattuk volna az ingatlan eddigi tulajdonosát is, ám erről végül lemondtunk. A hölgy csa­ládi indokok miatt válik meg otthonától; bizonyára nem állt szándékában, hogy az eladás miatt megromoljon a viszonya az itteniekkel. Még akkor sem, ha könnyen talált vevőt a házra, hiszen a Mátravidéki Erőműnél dolgozik. A nevelőotthonban. Tari Ottó Harcászati gyakorlaton Pilisy Elemér képriportja Fedél nélküli kormányfő A nyáron percekig szorongatta zsebkendőjét az asszonyka, mire a szerkesztőség folyosóján szólásra merte nyitni szá­ját. Nehezen mondta el: tulajdonképpen csak azért jött, hogy megtudja, hogyan, mi módon lehet manapság szükséglakáshoz jutni. Pillanatok alatt emberi mélységek tárultak fel az iszákos apáról, a játékgépbe szórt gyesről, a nyomorúságos körülmé­nyekről, a ritkán látott almáról és a házról, melyben e dráma naponta játszódik. Segíteni persze mi sem tudtunk. De az asz- szonyka legalább kipanaszkodta magát, s tanácsunk reményé­vel tért vissza düledező nagyanyai örökségébe. A minap érdekes cikk került a kezembe: a kormányfő költö­zik. Még mielőtt bárkiben is merész asszociációk támadnának, leszögezem: Orbán Viktornak nem rogyadozik a háza, nem vált életveszélyessé az ott tartózkodás, csupán a szokásos felújítás­ról van szól. Vagyis egyik villából a másikba megy át. Nem irigylem ezért a kormányfőt, mert tudom: a költözés mennyi vesződséggel, nehéz munkával, felesleges pakolással jár. Nem is értetlenkedem, ugyanis tudom, hogy a Köztársasági Őrezred csak speciális körülmények között képes megvédeni az állam­férfit. S nem sajnálom tőle a rezidenciát, miután az is épp oly múlandó és változó, mint a hatalom. A merész társítások elke­rülése végett azt is kijelentem: eszem ágában sincs összevetni a szerkesztőség folyosóján síró asszonyka helyzetét a kormány­főével. Más a felelősség, a jövedelmi viszony, a társadalmi helyzet. A dolog azonban gondolkodóba ejtett:' vajon abból a pénzből - kereken 200 millió forintból -, amelyet a villa felújítására szánnak, hány szükséglakásra futná? Mert az, hogy az esetleg elszürkült tapétát le kell cserélni, az elromlott világítótestek he­lyett újakat kell venni, természetes, kulturált lény életmódjához méretezett igény. Az pedig, hogy biztonságos fedél legyen a fe­jünk fölött, fűthető szobákkal, üvegezett ablakokkal - egyszerű emberi kívánalom... (szuromi) * Megáll az ész (is) E gy kanos nagyapóval rengeteg baj van. Hiába élt meg hat­vannál is több telet, olykor elemi erővel törnek elő testi vá­gyai. Ilyenkor aztán vagy kéznél (lábnál, illetve egyéb „tagok­nál”) van nagyanyó, vagy nincs. Ha nincs, akkor a baj még na­gyobb. Nagyapó egy darabig nézegeti böcsületes munkában megkérgesedett tenyereit, majd merész gondolattal a fáskam­rába csábítja leányunokáját. Ött aztán - idézzük a 14 éves le­ányzót - „megteszi a rosszat” a gyerekkel. A leány védekezik - a támadás ellen -, viszont az öreg mégiscsak felülkerekedik, s a kisunoka méhében megfogan a dédunoka. Nagyapó tehát nem csupán kanos, de kimondottan családcentrikus is. Fenti történet filmre vitelének jogáért jó néhány pomó-forga- tókönyvíró kezét tömé. Erre azonban aligha kerül sor, több ok­ból sem. Először is: megtörtént esetek feldolgozása nem sajátja ennek a műfajnak. Másrészt a pomófilmekben a testen belüli magömlés annyit sem ér, mint egy eperízű, ehető bugyi. Har­madrészt a pomófilmekben nem szokás bonyolult, több szálon futó cselekményt feldolgozni. Márpedig ez a történet igen szö­vevényes. Nagyapó ugyanis nem mindig volt nagyapó, viszont kanosságának korábban is jelét adta, például amikor saját leá­nyát vezette be a szex rejtelmeibe. Akkor le is ültették ezért, hi­ába magyarázta szegény, hogy ő tulajdonképpen csak fel akarta világosítani a gyereket, de az olyan lökött, hogy szemléltetni is kellett. A büntetést tehát letöltötte, majd szabadulása után vál­lalta az időközben ugyancsak börtön-özveggyé lett lánya lá­nyának - az apaságot ne firtassuk - gyámságát. És ezt a gyere­ket világosította most fel a derék öreg. Amiért feltehetően me­gint csücsül majd egy darabig. Sebaj, gondolhatja nagyapó, a kislány közben megszül, lesz dédunoka, akit majd megint lehet dédelgetni. Nagyapó homlokára egy pillanatra ráncot von az aggodalom: mi történik, ha a kicsi fiú lesz? De nagyapó nem lankad: erre is megtalálja a megoldást. Talán épp a dutyiban. Suha Péter HÍR(TELEN)KÉK... A Miniszterelnöki Hivatal új helyének kialakítása miatt majd­nem elköltöztették a budapesti Kossuth téri épületből a Nép­rajzi Múzeumot. Egy helyiséget kivéve: ahol bemutatnák az Orbán-napi jö­vendöléseket... * Pénzügyi visszaélések miatt várhatóan menesztik Brüsszelben a kontipens parlamentje alá tartozó Európa Bizottságot. Euró-laput kötnek a talpuk alá... * Februártól - mint a MÁV Rt. vezetése stílszerűen bejelentette - sínre kerül a vasutasok fizetésrendezési ügye. Kisbér, végállomás...! * Hétszázezer forintról szóló ÉMÁSZ-áramszámlát lopott a díj­beszedő parkolóban álló személygépkocsijából egy salgótarjáni tolvaj. Megrázta a céget a - hétszázezer volt... * Amerikai kutatók a Halak csillagképben olyan bolygót fedeztek fel, amelyen mindössze hét napból áll egy esztendő. Micsoda hely: egymásba ér a szilveszteri malacok farka... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents