Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-31 / 305. szám
4. oldal 1998. december 31., csütörtök BÚÉK 99 Ki vagyok én? - Újságíró! Avagy akasztják a hóhért? zerkesztőségünk jeles tagja, hatvani kollégánk, Tari Ottó egy szomorú téli napon azzal az ötlettel állított be Egerbe, hogy mi lenne, ha szilveszterkor megírnánk magunkat? A gondolat számunkra cseppet sem volt idegen. Szerkesztőségünk másik jeles tagja, Sza- lay Zoltán úgy is tudatosította hosszú évek alatt bennünk: hogy „elöbb-utóbb mindenki a toliam végére kerül, még magam is”. így aztán, szem előtt tartva eme nagy bölcsességet, kollégáink többsége vállalkozott arra, hogy megírja ezúttal - a másikat. Szilveszter lévén törekedtünk arra, hogy ne csak a komoly, hanem a humoros oldaláról is bemutassuk választottunkat. Önmagunkat azonban most sem tudtuk megtagadni. A hozzánk legközelebb álló műfajban „énekeltük” meg egymást. S hogy milyenek is vagyunk „civilben”, a szilveszter előestéjén, azt most Olvasóink is megláthatják. Vagyis: milyen az, amikor a hóhért akasztják... Vérszagra gyűl- Már megint kevés a vér - sóhajt fel bánatosan a szerkesztő. Esetében nem Drakula egyik kései leszármazottjáról van szó, csupán egy joviális, jogászból elfajzott zsurnalisztáról, aki legszívesebben - persze, nem mint tettes, s különösképpen nem mint áldozat - a bűn, netán a tárgyalótermek világában kalandozik.-Kevés a vér - hangsúlyozza újfent, s elátkozza azokat, akik immár rendeltetésszerűen használják jobb sorsra érdemes fejszéiket, késeiket. Mert hát azok voltak csak a szép idők, midőn nap mint nap izmok feszültek, inak szakadtak, csontok reccsentek.- Kevés a vér - legyint rezignáltam s nem tudja, vaj’h • •• örülnie kellene, hogy a mindenkori kormányzatok hadat üzentek a honi maffiáknak, a robbantgatóknak, a hidegvérű bérgyilkosoknak, avagy búslakodjon, hogy a vágyott béke megfosztja őt a kenyerétől. Aztán az egyik nap csak felcsillannak a már-már totális fásultságot sugárzó szemek. Végre valami. No, persze, még nem az igazi, de egyfajta reménysugár a teljes kilátásta- lanság közepette.... Véradásra szólít a hír. És dr. Szalay nyomban beszerkeszti. Stanga István K. mesterről zengő lírai alkotás Ad nótám: Nagy a feje, búsuljon a ló Ha az ember az elődjéről ír, nem kerülheti el a torokszorító meghatottság, a feneketlen tisztelet, a mennyekig ható elismerés érzését. A monitort olykor csak könnyei homályán át látja, midőn felidézi a remek emberrel közös élményeket, próbálja apróságokból összeállítani a derék bajtárs - és újabban feljebbvaló - óvatos jellemrajzát. Az Egyszerű Tollnok emlékei közt felderengenek a sör- szagú éjszakák, melyeken a Mester önmagát nem kímélve bulldog-szívóssággal próbálta feltérképezni a századvég éjszakai életét. A bimbózó mélyinterjúk emléke mint egy könnyű vacsora melege száll az Egyszerű Tollnok emlékeiben, s ismét maga előtt látja a Mester átszellemült arcát, amint ravasz kérdéseivel igyekszik a dolgok lényegéhez hatolni. Az Egyszerű Tollnok elméjében lángoló betűkként, sőt csipkebokrokként dereng a Tanítás, a Tanács - az egyetlen -, ami a Mestert örökre Mesterré tette számára. Ám az Egyszerű Tollnok nem csupán a szakma óriását látja a Mesterben, még inkább remegő pillákkal gondol a hidegfejű zseni álarca mögött felsejlő Emberre. Az ezredvég telét bearanyozó empátiás készségére, dúlt lelkeket megnyugtató éleslátó megjegyzéseire, kedves szavaira, olykor atyai - sőt, anyáskodó - kedvességére. Humorára amely leginkább a mézédes vitriol és ködlő kénsavgőz finom elegye. Szerénységére, mellyel csodálatba ejti a világot, s önvizsgálatra készteti az önismeretben kevésbé élenjárókat. Az Egyszű Tollnok immár nem éri be a csodálattal: a hála hárfájának húrjaiból hevít harmatos hangokat önnön lelkében. Meghatottan ízlelgeti a Mester szellemtől fénylő publicisztikáiból ellesett szófordulatokat, jelzős szerkezeteket, parázsló gondolatokat. Az Egyszerű Tollnok lelkében a katarzis már nem fokozható. Kortyol egyet italából, melyet a Mestertől kapott nevenapjára. A zamatos nedű élvezete azonban semmi a felismeréshez képest: a Mester örömmel veszi majd a méltatására szerzett szárnyaszegett szavakat, jót kacag az olykor túlzónak tűnő, ám a valósághoz képest mégis erőtlen kitételein. A Mester - nevezzük immár nevén: Kühne Gábor - már csak ilyen: szereti a viccet, és érti is. Legalábbis ebben bízik - elejétől fogva - az Egyszerű Tollnok: Suba Péter Elek, aki nem Benedek Eszter, de nem szilveszter Eszter. Sok minden eszembe jut e név kapcsán (poliészter, vincseszter - csak így magya- roschan), de elsősorban kollégám neve, Elek Eszteré. Nos e. e. 1995 februárjában toppant be a szerkesztőségbe. Barta Katalin védőszámy(toll)ai alatt vívott ki magának egyre inkább nevet a toliforgatók táborában, nem mellesleg pedig vált csinos hölggyé. Mindene a zene és a tánc. A színvonalas magyar előadókat kedveli, élen a Tátra Band- del. Tollaslabdázik is, korábban fittnes klubba járt, aerobi- kozott és úszott. Bár még a pályája elején jár, két éve nívódíjjal jutalmazták a Környezetvédelmi Minisztériumba beküldött pályázatát. Elkötelezett zöldpárti és állatbarát (kutyája egy tacskó), de például az állatokról szóló filmeket általában nem nézi meg, mert azokban valami rossz történik velük. Vele egyébként ’98-ban inkább kellemes események történtek, mint feledhető dolgok. Sok tekintetben sikeresnek könyveli el a mögöttünk hagyott esztendőt. Szerencsésnek érzi magát, hogy a Heves Megyei Hírlaphoz kerülhetett és ma már nem is tudná magát elképzelni más munkahelyen. Véletlenül sem gondolja azt, hogy három év után már vérbeli újságíró lenne, rengeteg a tanulniva- lója. Harmadéves főiskolásként jár dolgozni. Főleg a kultúrával, a környezetvédelemmel, a divattal és az utazással kapcsolatos témák érdeklik, a politikától viszont - ha egy mód van rá - távol tartja magát. Aki ettől többet kíván megtudni róla, ma éjszaka a Colt Étteremben megtalálja, ahol barátai körében búcsúztatja az óévet. Bódi Csaba A felelős szerkesztő totónyelven is nyerő lapot szeretne Életpálya tippekben elbeszélve Hétről hétre visszatérő rítus, amikor felelős szerkesztőnk, Stanga István, előkeresvén a Sportfogadás című lapot, visz- szavonul szobájába, hogy tudományos alapon tippeljen a totóban közölt mérkőzésekre. Ismerve ezt a ceremóniát, ezúttal arra kértem, „totónyelven' válaszoljon kérdéseinkre. Az 1-es jelentése: szerencsés, mert nyerő. A 2-esé: nem szerencsés, mert vesztő. Az X-é: van esélye, mert lehet nyerő.-Milyen tippet adsz totózó múltadra és jelenedre?-Természetesen 1-est. Középiskolás korom óta rendszeresen totózom, nincs hét, ami kimaradt volna. Háromtagú csapattal kísértjük meg a szerencsét. Hál’istennek nem került el, többször is részesülhettünk Fortuna kegyeiben.- Újságírói pályád 1984-ben kezdődött. Ennek távlatából milyen tippet érdemel?- Ez bizony háromesélyes. Volt benne nyerő periódus, azzal, hogy ide kerültem. Tizennégy éve nagyon erős volt a Népújság gárdája, nem volt könnyű itt sportnyelven szólva labdába rúgni. Vesztő időszak volt az, amikor egy darabig talonba tettek (nem véletlen a kifejezés, hiszen a felelős szerkesztő úr kártyázni is nagyon szeret). A többi időszak az X kategóriát érdemli ki. Ebbe a mai beosztásom is beletartozik, mi többi az állandóan ilyen.- Egy kis önkritika: kérlek, a felsorolt műfajok szerint minősítsd 1, 2, X megjelölésével eddigi munkásságodat. Mindjárt az első: jegyzetírás.- 1-es, azaz nyerő. Úgy vélem, a hasonló gondolkodás- móddal és humorérzékkel megáldott emberek szívesen olvassák a jegyzeteimet.- Interjú?- Szintén 1-es. Annak idején az olvasók körében kedvező fogadtatásra talált a Hét kérdés, hét válasz című interjúsorozatom, amelyben megszólaltattam Cicciolinát, Habsburg Ottót, Berkesi Andrást, Havasi Ferencet, Marosán Györgyöt, valamint szinte az összes ismert színészt.- Riport?- A válaszom X. Kétségtelen tény, hogy viszonylag kevesebb riportot írtam. Volt, ami jól sikerült, de klasszikus riport nem született tőlem.- Publicisztika?- Egyértelműen 2-es. E műfajon belül inkább a rövidebb lélegzetűek, a glossza, a jegyzet a kedvencem. Elemzésekbe nem bocsátkozom.- Tárca?-Nyilvánvalóan 2-es. Valahogy nincs késztetésem ilyenek írására.- Vezércikk?-Ma a vesztő kategóriába sorolom, bár volt időszak, amikor kötelezően kellett írni vezércikkeket. A Népújság hajdani garnitúrájából mindenkinek kellett készítenie ilyet. Ezek ma is rendkívül tanulságosak, csak van, aki már elfelejtette, hogy ő is írt.- Nekrológ?- Szerencsére még nem kel- • lett jegyeznem nekrológot, noha a mi szakmánk olyan, hogy sajnos sok kolléga távozott közülünk időnek előtte.- Totónyelven hogyan fejeznéd ki, hogy milyennek tartod a Heves Megyei Hírlapot?- Erre a tippem X. Vésztőnek semmiképpen sem szabad tekintenem, a nyerő pedig talán túlzott optimizmust sugallna. Annál is inkább, mivel egy lapnak mindig a jobbra kell törekednie, s így lehet benne meg a lehetőség a nyerésre.- Hogyan jelölnéd tippekkel a Hírlap gyártási csapatát?-Egyértelműen l-essel, a gyártásra sok teher hárul, s mindig a tőlük elvárható színvonalon teljesítenek. Jó példa erre a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel című újságunk.- A szerkesztői gárdát?-Kétesélyes: 1, X. Ez akkor fordul majd át nyerőbe - amit nagyon remélek -, ha hétről hétre azonos szintű lapok látnak napvilágot.- Az újságírókat?-A tippem itt is 1, X. Vannak, akik már most a nyerők közé tartoznak, mások pedig hosszú távon válhatnak azzá.-A Hírlapot kiadó cég hirdetési csapatát?- Erre a válaszom X. Számszerűen jó eredményt produkáltak idén is, de én úgy vagyok vele, mint a Szerencsejáték Rt. egyik hirdetése, amelyik azt mondja, sok pénznél jobb a több. Én azt mondom: a sok hirdetésnél még jobb a több!- A terjesztési gárdát?- Ez is kétesély: a példányszámunk hál’istennek növekszik, de a fenti hirdetési szöveg erre is érvényes.- A Hírlap olvasóit?-Csakis 1-es! Az Olvasó mindig nyerő, miután mindig érte történik minden. Erre is van egy mondás: az Olvasónak akkor is igaza van, ha nincs igaza...- Hogyan tippelnél a jövőre a Hírlap esetében?- Nyilván az ember a jövőtől nyerő lapot vár, különben nincs értelme csinálni.- Az országos napilapok esetében?-A megyében ez csakis 2- es, hiszen előfizetői állományuk meg sem közelíti a Hírlapét.- A magyar labdarúgás esetében?-Mivel örök optimista vagyok, ezért X.-A Fradi esetében?-Egyértelműen 2-es. Elég csak a jelenlegi vezetésre nézni.-A kormány esetében?-Kétesélyes: 1, 2. Ez egyelőre nem dőlt el, ugyanis szerintem nem az a mérvadó, hogy a kormány mit mond önmagáról.- Végül arra kérlek, tippeld meg családod esélyeit.- Ez nem is lehet más, mint 1-es. A feleségem a gyermekek nevelésével komoly terheket vállal, s jelentős mértékben mentesít az otthoni munkák alól. A hatéves Eszti és a 15 hónapos Péterke esetében bízom benne, úgy alakul majd az életük, hogy nyerők lesznek. Ezért mindent megteszek. Szalay Zoltán Hivatás, hobbi, s néha egy kis buli Edző cucc a kézben, baseballsapka a fejen, indulhat is a nap. Bódi Csaba napja. A felszerelés ugyanis legtöbbször hozzátartozik a mindennapjaihoz. Szerkesztőségünk fiatal, bohém sportújságírója ugyanis azokhoz tartozik, akik nemcsak írnak róla de csinálják is. Egyaránt otthonosan mozog a számítógép betűi és a futballpálya kapui között. Bár először a fociszenvedély volt, hiszen Csaba 12 éves kora óta igazolt játékos. S persze, ő sem akart óvodás kora óta újságíró lenni. A mezőgazdaság és az állatorvosi pálya vonzotta. Állattenyésztő üzemmérnök diplomát szerzett, s egy felhívásra jelentkezett egy oktatási stúdió sport riporteri szakára. Közben másik vonalon is képezte magát, sporttudását, a testnevelési egyetemen sportszervezői, edzői képesítést szerzett, hogy a labdarúgásról még többet tudjon. A vidéki fiú életét, szemléletét nagyon megváltoztatta a pesti világ, de egy dolog megmaradt: a sport iránti hűség. Bármilyen témát is említünk neki, a háttérben ott bújik a sport. Mindennapra jut egy kihívás, amelyben legyőzheti önmagát. Na persze néha szeret másokat is két vállra fektetni, amit egy kis piszkálgatás, csipkelődés jelent. Nem rossz szándékból, bár mint mondja, vele inkább ezt ne csinálják. Ha nem ismerném, ezek után egy olyan fiatalembernek gondolnám, akit beskatulyázott a hivatása és a szenvedélye. De aztán eljön egy-egy közös buli, s mintha Csaba átvette volna köpönyegét, vérbeli fiatallá változik. Imádja a zenét, kedvenc előadóival együtt énekeli a számokat - bár néha ezt kihagyhatná, hiszen hangja sajnos nem sok van -, és táncol. Szóval néha ez is belefér életébe, úgy mint a párkapcsolat, amely - szerinte - hivatása mellett csak úgy működhet, ha társa ezt megértéssel fogadja. Ellentmondások, vívódások vannak az életében, ám a rendszeresség kiegyensúlyozottá teszi mindennapjait. A szilveszter? Semmi különöset nem jelent, csupán naptári fordulat a számára. Csak úgy, mint egy születésnap, vagy más ünnep. Szerinte minden napban kell olyat találni, ami az életet szebbé teheti. Elek Eszter
