Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-19 / 297. szám

szalmadíszektól , „ Ä ••I a f ff I • néző­a zold mufenvokig A karácsony az év legnagyobb és leg­népszerűbb ke­resztény ünnepe. A szeretet, a csa­lád, Jézus szüle­tésének napja. Jelképe a feldí­szített fenyőfa. A karácsonyfa­díszítésnek megvannak a fortélyai. A szenteste meghitt hangulatát a csil­logó gyertyafényben pompázó fa te­szi igazán ünnepélyessé. A gyertya fénye, lángja a Biblia szerint az új fény hordozójának, Jézusnak a jel­képe. Irányt mutat a háromkirályok­nak Jézus születési helye, Betlehem megtalálásához. Karácsonyfa állítása csak a múlt század második felétől hagyomány nálunk. Kezdetben a jómódú neme­si családoknál, majd e század elején az őket utánzó polgároknál is szo­kássá vált. A karácsonyfa díszítése is változott az idők folyamán. Régen a fa csúcsára angyalkát vagy csilla­got tettek, a díszeket papírból, fá­ból, textilből készítették. Tettek rá piros almát, aranydiót, narancsot, amit mára felváltottak a gyári készí­tésű műanyag és üvegdíszek. Az utóbbi időben újra divatossá váltak a szalmadíszek. Rajtuk kívül a mézeskalácsból sütött formák maradtak meg a hagyományos dí­szek közül. A gyertyákat & felváltották a színes vil­lanyégők, amik ha nem is szépek, de bizton­ságosak. Ügyeljünk arra, hogy a fenyőfa díszí­tése egyszerű, ízlé­ses legyen! Óva­kodjunk attól, hogy az évek során összevásárolt dísze­ket mind a fára ag­gassuk! Minden dísz, gyertya, szalag, lametta, boa har- monizáljon színben egy­mással! Nem akkor szép a fa, ha zsúfolt, ha alig látszik ki, hanem akkor, ha felékesítve is meg tudjuk őrizni méltóságát. A fenyődíszítésben is van­nak divatok. Ez nemcsak a díszekben, hanem a színekben is megnyilvánul. Egy kis utánajárással beszerezhetünk különleges díszeket, gyertyákat és egyéb kellékeket. Színben harmoni­záló masnikat pedig magunk is tu­dunk kötni. A fehér díszek elegáns köntösbe öltöztetik a fenyőt. Ezt a hatást fehér gyöngyökkel, csilla­gokkal, harangokkal, szalagokkal, angyalkák­kal, műalmákkal, boával érhetjük, el. Ünnepélyes­ségét a tetején lévő hagyo­mányos csúccsal és fehér, égő gyertyákkal fokozhat­juk. Egyre több he­lyen kapható zöld műfenyő. Népsze­rűsége annak kö­sz ö n h e t ő , hogy nem hullajtja tű­levelét, tet­szés szerint hajlíthatok az ágai, és minden évben elővehető a do­bozból. így csak egyszeri beruhá­zást igényel. Műviségét piros gyer­tyákkal, almákkal, szalagokkal, boák­kal próbáljuk mérsékelni. Karácsonykor minden ablakban vi­lágítanak a feldíszített fenyőfák. Jól­esik bekukkantani - még ha nem is il­lik - a szobákba, mert ahány ház, annyi szokás, de mindenhonnan a békesség, a szeretet, a boldog együtt- lét hangulata árad. Elek Eszter Kitalálod szívein vágyát? A legszebb karácsonyok - ahogy már ma látjuk A kamerás ünnep Kiss Lajos, az Agria Film Kft. igazgatója: A legnagyobb meglepe­tés az, hogy sikerült pá­lyázaton pénzt szerez­nem, így a kamaramozi hangtechnikája is meg­újul. Na de félretéve a tréfát: nekem minden karácsony emlékezetes. Soha nem az számít, mekkora érték az ajándék, hanem a figyelmes­ség. Lehet, hogy kicsit közhelyszerű, amit mon­dok, de így igaz. Mi az ajándékozást soha nem halasszuk karácsonyra, hanem ami kell, azt év közben is megvesszük. Persze, volt emlékezetes ajándékom, ezzel magamat leptem meg. Elhatároztuk, hogy ve­szünk egy videokamerát, s pont a karácsony előtti időszakban került erre sor. Akkor ez még nagy újdonság volt. Németországba utaztam ér­te, s nagyon örültem, mikor tudtam: ez már az enyém. Bernáthegyi hintáié Dr. Francsics Ottó heve­si rendőrkapitány: A legnagyobb boldogság tavaly ért, amikor a két­éves lányomban már tu­datosult, hogy amit lát, az egy karácsonyfa. Any- nyira megható volt, hogy én is könnyeztem vele. Gyerekkoromban még volt egy emlékezetes meglepetés. Egészen kicsi voltam, amikor a csa­láddal élt egy bernáthegyi kutya. Sokat játszot­tunk vele, aztán elpusztult. A kutyát később ki- preparáltatták, s karácsonyra kaptunk egy hinta­lovat, ami a bernáthegyi bőréből készült. Máig emlékezetes, hogy milyen nagy becsben volt a jószág. Ünnep Pszaradeszben Dr. Pancsosz Jorgosz, az egri Görög Kisebbségi Önkormányzat elnöke: A gyermekkorom kará­csonyaira nem szívesen emlékszem. Távol ün­nepelni a családtól na­gyon keserű emlék. Amióta van családom, azóta az igazi ajándék az együttlét. Már az is öröm, ahogy a gyermekeim és a feleségem tit­kolóznak, de az igazi boldogság, ha én adha­tok. A legszebb ajándék azonban az élettől az lenne, ha egyszer az egész család, testvéreim­mel, szüleimmel, rokonaimmal együtt ünne­pelhetne Pszaradeszben. A villanyvasút Bodó Péter, a TIT Bu­gát Pál Egyesületének igazgatója: Gyermekkoromban minden téli szünetet Mátra-szentimrén töltöt­tünk. Egész nap a hóban játszottunk, esténként pedig egy hatalmas vas­kályha mellett meleged­tünk. Pattogott a fa, a sö­tét szobában játszadoztak a vörös lángok a falon. Sokkal később is álmodtam róla. Körülbelül 6-7 éves lehettem, amikor apám meglepett egy villanyvasúttal. A zongora tetején raktuk össze. Azt hiszem, ez az ajándék klasszi­kus példája volt annak, amikor az apa nagyobb lelkesedéssel játszik, mint a gyermek. Gyilkosság az éjben Kakuk György, rendőr­ségi sajtószóvivő: Az igazi ajándék az, ha a két fiammal és a felesé­gemmel békében együtt lehetek. Az első ajándék, amire emlékszem, egy német gyártmányú vil­lanyvasút. Amikor a szo­bába léptem, már össze­szerelték. Akkoriban ez nagy ritkaság volt. Emlékszem egy borzalmas karácsonyra is. A szentestén két embert megöl­tek, a gyilkos öngyilkos lett. Akkor én voltam az ügyeletes. Ezt nem kell tovább ragozni. A hívek ajándéka Kovács Győző, plébánosa: Sírok 1975 telén katonai szol­gálatot teljesítettem. Ak­kor a karácsonyt szigorú­an fenyőünnepnek ne­vezték, s tilos volt a Szentírást használni. Éj­fél előtt az egyik öregka­tona azt mondta: na, pa­pok, olvassuk a Szent­írást. Ekkor értettem meg, hogy a léleknek meny­nyire nagy szüksége van a csöndre, az ünnep hangulatára. Még Mezőkövesden voltam káplán, amikor karácsony estéjére 20-30 centiméteres hó esett. Épp azon gondolkodtam, hogy jutok el a környező falvakba, amikor megjelent egy há­romgyermekes apuka, s azt mondta: tudja, mi­lyen nehéz most utazni, ezért eljött értem. A bükkzsérci templomban sötét fogadott ben­nünket. De a hívek egy csodálatos pásztorjáté­kot adtak elő. így tudnak ők megajándékozni bennünket. Szuromi Rita A cápa szája Ha a cápa szája tátva, s látni rémes fogso­rát - brrr... valahogy így hangzik a ze­nés Brecht-darab betétdala. A Három garasos történetben vagy a Koldusope­rában nem a derék Bicska Maxi vagy Penge Meky a nagy átverő. Brecht mes­ter ugyanis azt is állítja: mi egy bank­rablás a bankalapításhoz képest. A tárgynál vagyunk. Nekünk ez oly isme­rős. Hogy kerül a cápa a pénzváltó pult­ra? Úgy, hogy egy kifogott magyar nagy­halról, egy méreten felüli bankcápáról van'szó. A mi partra vonszolt kapitális bankcápán­kat szólaltatták meg menedékhelyén, egy bécsi kávéházban. Hogy mennyi az annyi. Hogy 140 milliárdos mínusz a nóta vége, amint az új emberek mond­ják, noha a kipecázott bankember kot­tájában - állítása szerint - maximum 30-40 milliárd szerepel. Sokat vártunk erre a megszólalásra. Ha ő egyszer ki­nyitja a száját, s megmutatja félelme­tes fogsorát. Végre szenvtelenül figyel­hettem a szerepéből kibillentett bank­ember vergődését. Egészen addig, amíg a sarokba szorított vé­dekezőn észre nem vettem valami fur­csát. Nem, inkább valami emberit. Afel- duzzasztott testen a kihízott egybeayak és a remegő toka párosa fölött a ba­juszka övezte szájban mintha rendet­len, megbámult, odvas fogak bukkan­tak volna elő. Innentől mindegy volt, mi hangzik el. A kép árulkodóbb volt a szó­nál. Ez a száj már teljesen veszélytelen, nem árthat sem a fogaival, se azzal, amit mond. Fogatlan oroszlán - sejlett föl a benyomás. Alapvető vadász-eti­kett: a legyengített, kivéreztetett áldo­zatba nem kunszt belepuskázni. Fegy­vert lábhoz, kopók visszarendelve. Alighanem az elkövetkezendő 8-10 évben Postabank-ügyben nem leszünk oko­sabbak. Ez pillanatnyilag és a jövőbe te­kintve egyelőre senkinek - a menesz­tett és a jelenlegi vezetésnek, a régi és az új kormánynak - sem áll érdekében. A Postabank-ügyet, amíg bármilyen szempontból használni lehet, csoma­golni bele, addig nincs remény a tisz­tánlátásra, kutasson akárhány vizsgá­lóbizottság. Addig mindenki azt és annyit mond, állít, amit és amennyit akar, s aktuális érde­ke megkövetel. Mi pedig a helyzet alap­vető tisztázásáig csupán a halász kije­lentésére hagyatkozhatunk, aki az állít­ja: ekkora halat fogtam. A horgászmese vége persze nem a pecás vagy a hal- szemoptika nézőpontjából érdekes, ha­nem mindezt a piacra járók perspektí­vájából lenne jó tudni. Mindaddig csak a bűzét, nem a valós ízét érezzük en­nek a fogásnak. Egri Az Év Borásza Gál Tibor Franciaországban kapta a hírt, hogy elnyerte Az Év Borásza címet. A húga értesí­tette telefonon az elismerésről.- Nagyszerű érzés - mondja -, hiszen Thummerer Vimos után én vagyok a második egri, aki Az Év Borásza lett. Tudomásom sze­rint már két éve, sőt tavaly is közelítettem hoz­zá, s most célba értém. Gál Tibor egy évtizede már Olaszországban, Toscana tartományban az Ornellaia cégnél is tevékenykedik. Ez a vállalkozás tíz év alatt Itá­lia egyik legjobb hírű borászata lett.- Előbb az Egervinnél, majd Nagyrédén, a Szőlőskert Szövetkezetben kiválóan felkészült kollégákkal dolgoztam együtt - meséli. - Ez nagyszerű iskola volt az olaszországi folytatás­hoz, ahol rengeteg szakmai és emberi tapasz­talattal gazdagodtam. Világsikert értünk el az 1990-es évjáratú vörösborral, amely Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot házasításával készült, és a céget kép­viselte az Egyesült Államokban. A világ nyol­cadik legjobb bora minősítést kapta. A tulajdo­nos Lodovico Antinorival ott voltam San Franciscóban a díj átvételénél. A sikerünket a legbefolyásosabb tengerentúli borászati szak­lap, a Wiene Spectator is méltatta. A szakember közben Egerbe visszatérve ala­pította meg az olasz-magyar-német vegyes társaságot, a GIA Kft.-t. Az Árnyékszala utcá­ban megvásárolta az egykori Cziglédi szőlész­borász család híres pincéjét, és a város hatá­rában lévő dűlőkben folyamatosan telepít sző­lőt.- Sokan még mindig nem tudják, milyen kincs van az itteni gazdák kezében - említi -, mert Egernek helye van a világban. Pozícióit minőségi boraival meg is tarthatja a piacokon. Ehhez gondos munka és igényesség kell. Ak­kor az eredmény sem marad el. Mentusz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents