Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-19 / 297. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. december 19., szombat Decemberi jeles napjaink legérdekesebbike december 21., amikor is a téli napfordulót ünnepli az ember ősidők óta. A napforduló ünnepének eredete az időszámításunk előtti XVII. századig nyomoz­ható. A mezopotámiai Nippur városának romjai közül került ki az a régészeti lelet, amely két nyolc­ágú csillaggal ábrázolja a Nap születését. Mivel az ókori ember naptára napévek szerint igazodott, a fontos csillagászati esemény dátuma december 25. volt, s így lett ez az időpont a Nap születésének napja. Az ókori kultúrnépek számára ez a forduló jelentette a tavasz ígéretét, s egy új mezőgazdasági évad kezdetét. kifordított bundát viselő, bo- hókás betlehemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betlehemezők házilag készí­tettjászolt vagy templom alakú kis Betlehemet hordoznak ma­gukkal. Manapság, ahol még él a szokás, főként gyermekek ad­ják elő a betlehemes szövege­ket. A betlehemes játékok fő je­lenete hazánkban a pásztorjá­ték. A mezőn alvó pásztorokat az angyal keltegeti, és az újszü­lött Jézushoz küldi. A fősze­replő egy süket, öreg pásztor, akinek tréfás félreértései alkot­ják a humor fő forrását. A játé­kok további mozzanatai a kö­vetkezők: a szent család szál­lást keres, ezután a pásztorok, néha a napkeleti királyok is ajándékot visznek a kisdednek. Főként katolikus vidékeken divatozott a karácsonyi asztal készítése. Sok településen ilyenkor szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira külön­böző tárgyakat - fésűt, kasza­követ, kést - raktak. Utána asz­talkendővel takarták le az asz­talt. Az asztal alá egy szakajtó­ban terményeket: zabot, búzát, kukoricát kevertek össze a jövő évi termés bőségét jelké­pezve. „Hej regö, rejtem A regölés a télközépi, kará­csonyi, újévi köszöntés Euró­pában általában ismert szoká­sának magyar változata. Ilyen­kor gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink megállapítása szerint a regölés név - éppúgy, mint a regösének „hej, regö rejtem...” refrénje - finnugor eredetű, s etimológiailag ösz- szefügghet a régi magyarok sámánjainak révülésével, vagyis eksztázisba esésével. Középkori okleveleink már név szerint emlegetnek regö­söket, akik mulattatok, királyi együttivók voltak. Heltai Gás­pár a XVI. században a regölő hetet emlegeti, amikor az em­berek isznak, tobzódnak. A re­gölés fő időpontja december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emléke­zetben egybeolvadt a magya­rok első királya, István alakjá­val. A regösök különösen a lá­A pápa parancsa Időszámításunk után 354-ben került erre a napra karácsony ünnepe. Liberius pápa rendelte el így, és parancsának igen ér­dekes kultúrtörténeti háttere van. Az akkor már névleg ke­resztény légiók katonái között ugyanis nagyon elharapózott az úgynevezett Mithras-kul- tusz, azaz az óperzsa Napisten tisztelete. Eredetileg ez az istenalak a világosságot és a fényt jelen­tette, mely még a felkelő napot is megelőzve a legtávolabbi és legelrejtettebb zugokba is be­hatol, és a sötétséget minde­nünnen elűzi. Később a hazugság és sötét­ség legyőzője lett Mithras is­ten. Mivel születését december 25-én ünnepelték a birodalom támaszát jelentő légionáriusok, ezért ugyanez a nap lett a ke­resztény karácsony ünnepe is, hiszen már Hieronymus egy­házatya is megmondta, hogy a pogány ünnepeket nem kiir­tani, hanem keresztény szelle­művé kell tenni. A hosszabbodó nappalok és egyre rövidebb éjszakák a ta­vasz közeledtét jelzik ma is. Népszokásainkban is tükröző­dik ez a derűlátó tavaszvárás. Régen fagyöngyöt vagy cse­répben hajtatott zöld ágat vit­tek a lakásba ezen a napon, így született meg a karácsonyfa is, ami örökzöld lombozatával az életet szimbolizálja ma is. Pásztorok, pásztorok A magyarságot letelepedésétől kezdve többféle hatás is érte, melyek együttesen a magyar karácsonyi szokások kialaku­lásához vezettek. Ilyenek vol­tak a középkortól kezdve a ka­tolikus egyház szertartásai, ka­rácsonyi énekei, továbbá a szerzetesek és tanítók által ideplántált színjátékszerű moz­zanatok, mint a karácsonyi já­tékok, a jászolállítás szokása. Más, inkább mágikus jellegű rítusok is meghonosodtak ná­lunk, mint a karácsonyi asztal szertartásos elkészítése, a ka­rácsonyi szalmahintés. A karácsonyfa-állítás szo­kása a XIX. század negyvenes­ötvenes éveiben városon je­lentkezett először. Néhány magyarlakta vidéken azonban még a háború alatt is újévkor az „aranyos csikó” hozta a gyermekeknek az ajándékot. A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a Betlehemesek a Tolna megyei Kétyn A háromkirályok - az egri II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulóinak színpadi előadá­sában nyos házakat keresik fel, ahol szívesen is látják őket, mert azt tartják, hogy az a leány, akit valamelyik legénnyel együtt emlegetnek a regösök, az a jövő farsangban okvetlenül férjhez fog menni, éspedig a megnevezett legényhez. Jézus születése A kereszténység asszimiláló törekvése érvényesült abban a szándékban, hogy a téli nap­forduló népszerű pogány ün­nepnapját, december 25-ét a saját ünnepévé változtassa át. E szándék jegyében igyekeztek bebizonyítani, hogy ezen a na­pon született Jézus Krisztus is. Hogy ez a tanítás minél több hívőt nyerjen meg, felhasznál­ták az Újszövetség azon párhu­zamait, melyek Jézust, mint a fény, a Nap megtestesítőjét áb­rázolják (pl. Máté IV. 14 sk., János IX. 5.). A kereszténység Megváltó­jának születésnapját azonban sokan sokféle időpontban ün­nepelték. Január 6-án, március 25-én, május 20-án is megem­lékeztek például a „nagy ese­ményről”, ugyanis az evangé­liumok Jézus születésnapjára nézve semmilyen konkrét tám­pontot nem adnak. Ioannész Khrüszosztomosz (Aranyszájú János) egyházatya 386. de­cember 25-én Antiokheiában tartott beszédében a Napként leszálló Jézus születésére utal. Az egyházatya Lukács evangé­liumára hivatkozva közölte, hogy Erzsébet, Zakariás főpap Mária a gyermekkel felesége 6. hónapja volt terhes keresztelő Szent Jánostól, ami­kor Mária megkapta az angyali üzenetet arról, hogy megfo­gant. Aki tehát Jézus születési ide­jére kíváncsi, könnyen kiszá­míthatja azt. Nem kell mást tennie, mint Erzsébet teherbe esésétől 6+9=15 hónapot szá­molnia. A már említett fejtegetés szerint Lukács evangéliuma alapján Zakariás az engesztelés napjának ünnepén kapott ígére­tet az Úr angyalától, hogy fele­sége fiút fog szülni. Az első karácsony Az i. sz. 354-ből származó ka­lendárium, amelyet Rómában állítottak össze, már hivatalos egyházi ünnepként tünteti fel december 25-ét. Damasus ró­mai püspök pedig, akit Gratia- nus császár 378-ban a biroda­lom nyugati fele egyházi irá­nyítójának nevezett ki, az egész fennhatósága alatt álló területen kötelezővé tette a ka­rácsony megünneplését. Az oldalt összeállította: Barta Katalin Illusztrálta: Pilisy Elemér Ha fény születik, a tavasz is közeleg Karácsony helyett Kínában A nagy vigadozásnak a röfik látják kárát Hong Gui Hua - ahogy ma­gyar barátai becézik - Pi­roska hét éve hagyta el hazá­ját. Kína délkeleti csücské­ből, Fujian tartományból költözött hozzánk. Szülőföld­jén buddhisták élnek, így Jé­zus születése számukra nem ünnep. A havat sem ismerik, pontosabban Kína azon tá­ján, ahol a szülei laknak, so­sem havazik. El is fagynának a színpompás leanderek, amelyek az út szélén, s a ker­tekben virítanak. A fenyőfa náluk is honos, de nem arra való, hogy kivágják és feldí­szítsék. Néhány éve azonban a külföl­diek miatt Kínában is állítanak karácsonyfákat a szállodákban, de a lakásokban változatlanul nem. Ugyanakkor a fényfüzé­rek megnyerték a tetszésüket, ezért december végén ezekkel ékesítik az ablakokat. Az ajándékozás is szokásba jött, ám csak a gyerekekre gondolnak a felnőttek. Több­nyire pénzt adnak nekik, szé­pen becsomagolva, s mire a csemete végiglátogatja a kiter­jedt rokonságot, rendesen meggazdagszik. Összejöhet egy férfiember havi, kéthavi át­lagfizetése. Bár karácsony nincs, azért a kínaiak is ünnepelnek az év végén. Mégpedig - számunkra ért­hetetlen okból - nem december 31-én, hanem 30-án. Innen számolják az új esztendőt. Ilyenkor illik új ruhát, új cipőt ölteni, s ebben fogadni vagy keresni fel a família távolabb élő tagjait. Az ünnepnek meg kell adni a módját. Tíz-tizenötféle étel is az asztalra kerül. Ismert, hogy a kínaiak vékony csíkokra vág­ják a zöldségféléket, a húst. Ám ezen az estén egyben tálal­ják fel a disznófejet, a kacsát, csirkét, halat. Ez utóbbihoz azonban senki sem nyúlhat. Megcsodálhatja, csorgathatja a nyálát, de várnia kell holnapig. Halat enni kizárólag az ünnep másnapján szabad. Az édessé­get nem kedvelik. Legalábbis torta vagy sütemény formájá­ban. Az italoknál pedig az a lé­nyeg: piros legyen - szeszes vagy szeszmentes -, ami a po­harakba kerül. Kínában nagy esemény az új év köszöntése. Négy-öt napig is tart, függően attól, mekkora a család. Senki sem dolgozik, országos a munkaszünet. Az­tán nekilendülnek, de a hév nem tart soká. Merthogy a január tizenötö­dike ugyancsak a lazításé. Ezen a napon boldog-boldogta­lan vigad. Kivéve a disznókat. Ugyanis „ők” az ünnep áldoza­tai. Négyessy Zita Amióta Hua itt él, már ő is díszít fenyőfát fotó: ötvös imre Hétvéai ajánlatunk: 1 ___ .2 ........ .. _________ ' ____ 1 ^> i>

Next

/
Thumbnails
Contents