Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-08 / 8. szám, Vasárnap Reggel

FOTÓ: PERL MÁRTON Készülnek a bálkirálynők 1998. november 8. Közelről Kilencedik oldal Amióta a társadalmi események, összejövetelek gyakorivá váltak, azóta a divat is megkülönböztet hétköznapi és estélyi viseletét. Igaz, a határ évszázadokon át nem volttól éles. Az ünnepi alkalmak, mulatságok kiemelten fontos viselete csak a barokk kor kez­detén kapott jelentőséget. A reneszánsz embere is nagy gonddal készült a bálok­ra, de az estélyi viseletét a hagyományhű francia és az angol udvari szokások te­remtették meg. A múlt században az ünnepi viseletnek már egész tárháza volt. A század asszonyai megkülönböztettek tánc-, látogató-, délutáni, báli és társasruhát. Századunkban a kiemelt alkalmak viselete a báli öltözet maradt. Formája, jelentő­sége mindvégig megőrizte a tradíciókat. Novemberben kezdetét veszi a báli szezon, mely farsangig tart. Míg a téli mulatságok időszakának költsé­geit rendszerint a férfiak állják, ad­dig a ruhaköltemény kiválasztása a nő vállát nyomja. S hogy miért nagy gond ez? Rögtön megértjük, ha az évről évre változó estélyiruha-divat- ban visszalapozunk. Ha mindehhez hozzávesszük az árakat, az alkalom diktálta formaságokat, akkor máris jól látható: a néhány önfeledt órát mennyi gond és költekezés előzi meg. Egy alkalomhoz illő fekete vagy ezüstszürke cipő - figyelem, tűsar­kú csak elvétve akad(i) - 12-15 ezer forint. Az estélyiruha-árak 30 ezertől felfelé kezdődnek, s tarta­nak a csillagos égig, vagy legfeljebb a félmillió forintig. A mélyen kivá­gott ruhához boleró is kell. Ha ez valódi szőrméből, esetleg az idén meghatározó szürke színhez illő sarki rókából készül, akkor egy vállmelegítő akár 150 ezer forint is lehet. S akinek még ezután is van kedve bálba menni, annak felhőtlen szóra­kozást kívánunk! Szuromi Rita estélyi ruhakölte­ményekkel kapcsola­tos elvárások évről évre változnak. Az idei divat a magas, vékony hölgyeknek kedvez. A meghatá­rozó szín ugyanis a fekete lesz, de a fe­ketébe hajló bordót vagy a feketébe haj­ló kéket viselőknek sem kell szégyenkez­niük. A ruha hossza egé­szen bokáig ér. Anyaga selyem, taft vagy csipke legyen. Ez utóbbi rendkívül szexis tud lenni, ha mondjuk a szoknya fenék alá érő része csipkében folytatódik, vagy a vállat és a hátat áttetsző anyag takarja. Ugyancsak a magas hölgyeknek ked­vez a reneszánsz stílusjegy, amelyek­nél a fémszállal szőtt minták is megen- gedhetők. Ezúttal megengedhető az is, hogy a háton vagy a mell felett mélyen kivá­gott dekoltázs keltse fel a férfiak ér­deklődését. A hidegre tekintettel ilyen esetekben nem árt egy bolerót is besze­rezni. „A tüll-csodában. úgy éreztem magam, mint egy királynő” Szegedi Eizsébet, a Miskolci Rádió riportere:- Ritkán járok bálokra, s tán­colni se na­gyon szeretek. Ha elmegyek, annak mindig oka van. Az újságíróbálokon azért fordulok meg, mert úgy érzem, ez valahol kötelessé­gem. Időnként a baráti köröm is rábe­szél, s jótékonysági rendezvényeken is ott vagyok. Én a bált inkább a társas érintkezés egyik formájának tartom, semmint a szórakozásénak. Ezért szí­vesen vonulok félre rég látott embe­rekkel, ismerősökkel beszélgetni. Nagyestélyit soha nem veszek fel. In­kább az elegáns, kényelmes viseletét kedvelem. Ráczné dr. Horváth Ágnes, a Századvég igazgatója:- Nagyon sze­retek bálba járni! Jókat le­het táncolni ezeken a tár­sasági esemé­nyeken, is­merkedni, régi és leendő barátokkal beszélgetni. Mindig hosszú ruhát vi­selek, melynek színe fekete, bár már kissé unom, ezért gondolkodom azon, hogy jó lenne újítani. Az első bálom nagyon emlékezetes volt. Ti­zenhét éves lehettem, s anyukám ru­háját vettem fel, amely Angliában készült. A jersey divatkorszakban nagy feltűnést keltett a tüll-csoda. Úgy éreztem magam benne, mint egy királynő.- Évente átla­gosan kétszer jutok el a családommal bálba. Nekem idáig minden báli élmény feledhetetlen volt, még a gólyabá­lomra is emlékszem. De szívesen gondolok vissza a tavalyi Nők Ege­rért Alapítvány báljára is, amely egy valóban bensőséges hangulatú ren­dezvény volt. Általában azokat a tár­sasági élethez tartozó eseményeket szeretem, amelyek jól szervezettek. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a társasági rendezvények han­gulatukban elegánsak legyenek. Polgár Tiborné, a HRFK bűnmegelőzési osztályvezetője:- Kétszer min­den évben el­jutok bálra. A férjem és ba­rátaim révén a verpeléti sportbálra, il­letve a gyermekem iskolájában rende­zendő jótékonysági eseményre. Sze­retem az elegáns viseletét, bár nagy­estélyim nincs, de mindig alkalmi ru­hát veszek fel. Volt egy emlékezetes bálom. Azt játszottuk, hogy a férfiak szemét bekötötték, a nők pedig ha­nyatt feküdtek, és a férfiaknak a höl­gyek hasán levő kockacukrot meg kel­lett enniük. Mi megbeszéltük, hogy a jelszónk az lesz: rendőrség. Olyan jól sikerült, hogy elsők lettünk. Míg derék fölött az izgató, a vonala­kat jól mutató felsőrész a divat, addig csípő alatt már figyelni kell arra, hogy enyhe esésű, lazán bő legyen a szok­nya. Ám ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy teljesen kövesse szabása alakun­kat. Akik nem kedvelik a klasszikus fa­zonokat, azok finom szövésű nadrág­kosztümöt is felvehetnek. A lényeg csupán az: csipkeujjal vagy különleges betétekkel alkalminak hasson a költe­mény. Szőke Csilla, egri rádiós műsorvezető, riporter:- A báli szezon kezdetének hí­re körülbelül annyira hoz lázba, mint ve­getáriánust a kedvezményes húsvásár. Az elmúlt öt évben talán két­szer voltam bálban, akkor is „hivatal­ból”. Magánemberként kerülöm a za­jos rendezvényeket, inkább a baráti beszélgetéseket kedvelem. Ha mégis meg kell jelennem táncos helyeken, inkább az emberek viselkedését figye­lem. A gesztusaikkal rengeteget el­mondanak magukról. Amikor báli ru­hát kell öltenem, a kényelmes, zárt vi­seletét részesítem előnyben, diszkrét sminkkel. Megkoronázott szépség Nemcsak a laikus szemlélők, hanem a szakavatott zsűri szerint is meseszép Mosoni Krisztina. A 22 éves, nagyothalló­készüléket viselő egri lányt október 25-i számunkban mutattuk be olvasóinknak. Akkor még csak azt tudtuk, hogy Magyar- országon ő állhatott a Miss Of Deaf Persons szépségverseny dobogójának leg­felső fokára. Ezzel kiérdemelte, hogy jelen lehessen az Európa-bajnokságon Prágá­ban. A jó hír hallatán félelem költözött a szí­vébe. Attól tartott, felsül majd azok között, akik már nem először vesznek részt egy ilyen nagyszabású versenyen. S nemcsak ő aggodalmaskodott - miként a madarak csi­ripelik -, hanem az édesanyja is. „Cerberus­ként” őrizte a süteményt, nehogy magára kapjon a lány néhány deka súlyfelesleget. Ám az igazi megpróbáltatások akkor kezdődtek, amikor Csehország fővárosába érkezett Kriszti. Hajnali 4 órakor csörgött a vekker, s a próbák késő estig tartottak há­rom napon át. Hanem mégiscsak megérte ez a spártai életmód. Mosoni Krisztinát Eu­rópa második legszebb lányának kiáltot­ta ki a zsűri, s két koronát is kapott. Mert­hogy őt tartották a legbájosabbnak is. (négyessy) g cr-< ct LU O. ö o hatnak az itt fellépőkkel, s nem is sejtik, milyen sokféle stílus képvi­selteti magát Egerben. A társastánc természetesen most sem hiányozhatott a reperto­árból, de helyet kapott a bemutatón az Atellana táncszínház is, mely­nek tagjai a tőlük megszokott szín­vonallal kápráztatták el a közönsé­get. A Kenguru Akrobatikus Rock and Roll Egyesület szinte minden korosztályban képviseltette magát, s ámulatba ejtő attrakciókkal szóra­koztatták a nagyérdeműt. Ezt köve­tően klasszikusabb stílusban a Pó­dium Tánc- és Balettiskola növen­dékei léptek színpadra. A Lókötő gyermek- és a Táltos néptánce­gyüttes fergeteges dínom-dánomja után végül a modern, mai táncokból kaphattak ízelítőt az érdeklődők a Top Dance Company tolmácsolásá­ban. Elek Eszter Az Agria Tánc Sportegyesület 30 éves születésnapi „bulijának” in­dult, mára a megyeszékhely nép­szerű, sokak által várt és látogatott kulturális rendezvénye lett a városi Táncgála. Először 1994-ben rendezte meg a Megyei Művelődési Központ, s ek­kor még a város ajándékként támo­gatta az eseményt. Akkor még sen­ki sem sejtette, olyan jól fog sikerül­ni, hogy tradíció lehet belőle. A la­kosság azonban a vártnál nagyobb érdeklődéssel fogadta a produkció­kat, Eger különböző táncos csoport­jainak fellépését. így tegnap a Kemény Ferenc Sportcsarnokban ötödik alkalom­mal rendezték meg a „Táncgála a tánckultúráért” elnevezésű ren­dezvényt. Mint azt Szűcsi István, a házigazda Agria Tánc Sportegyesü­let ügyvezető alelnöke elmondta, azért van szükség a hasonló bemu­tatókra, hogy az egri közönség megismerje az itteni tánckultúrát, képet kapjon arról, milyen lehető- s é g e k vannak a tánctanu­lásra. Sok olyan em­ber is ellá- tógát ilyenkor a gálára, akik év közben egyálta­lán nem találkoz­tánckultúráért Gála a FOTÓ: PERL MÁRTON FOTÓ: PERL MÁRTON Dr. Nyíri Beáta, a megyei cégbíróság vezetője:

Next

/
Thumbnails
Contents