Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-01 / 7. szám, Vasárnap Reggel
1998. november 1. Közelről Kilencedik oldal Mikrobusznyi öltöny romáknak A nevét legfeljebb a satnya szoba- nyulak, a testiekre fikarcnyit sem adók nem ismerik Hatvanban. Akinek egy csöppnyi köze is van a mozgáshoz, légyen hét vagy akár százhét esztendős, álmából felriadva is rögtön tudja, ki az a Teréki Beáta. Mert a neve kétségkívül fogalom. Ő maga pedig egy jelenség, amint feltűnik törékeny, már-már fiús alakjával, ruganyos lépteivel, mindezekhez igazodó frizurájával. De - mint az később a konditerembe érve kiderül - becsapós ám a felületes mustra! Mert vegyük csak szemügyre őt bátran, amikor felölti a topot, a testéhez tapadó - a magamfajta hozzá nem értő, pocakja kerületét legfeljebb az elfogyasztott sörökkel arányosító laikus számára kimondhatatlan nevű - nad- rágot. Nos, mind- I 4i. járt másképpen fest a képlet. Izom izom hátán; vádli, delta, muszkli, vagy amit akartok. Sokan vagyunk, mi, az erősebb nemből, akiknek a fele is elég volna. Na és az ereje, a hajlékonysága! Olyan kunsztokra képes, amelyekről eddig azt gondoltam, legfeljebb a cirkuszban léteznek, vagy talán még ott sem. Nem véletlen, hogy a város legelőkelőbb mozgásstúdióját vezeti, ahol évek óta megfordul a környék apraja-nagy- ja. Napjában több órát ugrándozik. Mint mondja, halálra kell „zabál- nia” magát, hogy el ne fogyjon. Amúgy „szabadidejében" a Test- nevelési Egyetemen második diplomája megszerzésén fáradozik. Mert - figyelem, izomagyú példaképkeresők! - az első már rég megvan neki. A testnevelő mellett a matektanári is. Tari Ottó A község vezetését is meglepte az a telefonhívás, amely a minap Salgótarjánból érkezett. Egy ottani vállalkozó, nevezetesen Szabó Gábor közölte a falu elöljáróival: figyelemmel kíséri a településről érkező híreket a szegénységről, a romákat sújtó nyomorról, ezért úgy döntött, a raktárában elfekvő ruhakészlet egy részét felajánlja nekik. Az igazi meglepetés csak akkor érte a tiszanánaiakat, amikor a polgármester, dr. Tóth József és a kisebbség képviselője, Lakatos Oszkár megérkezett Salgótarjánba, s kiderült, hogy a kétszáz öltöny valójában ötszáz.- Vadonatúj ruházatot kaptunk - mondja a kisebbség képviselője. - Olyan jó állapotúak a ruhák, hogy bárki felveheti. Gondolom, azért kaptuk meg ingyen, mert körülbelül 8-10 évesek lehetnek, tehát ezeket nem lehet már üzletben eladni. Végül is az első fuvarral hoztunk egy személyautónyi öltönyt, majd visszamentünk, s elhoztuk a mikrobusznyi maradékot is.- Kik részesülnek az ingyenadományból?- Bárki megvásárolhatja ezeket a ruhákat. Mi megállapítunk egy jelképes árat, körülbelül 200 forintot. Erre azért lesz szükség, mert a mikrobusz költségét ki kell fizetni. (A polgármester úr a fuvarért nem fogadott el pénzt.) A buszköltségen túl megmaradó összeget pedig a gyerekek karácsonyi megajándékozására szánjuk. A hét közepén egyébként akadt még bőven munkája a kisebbség elnökének. Az öltönyökkel egy időben érkezeti meg 2400 darab tojótyúk, amit kedvezményesen vásároltak a pályázaton elnyert egymillió forintból. Minden romacsalád 16 darabot vihetett haza belőlük. Talán így nem lesz szükség a máséra,.. (szuromi) Görög hajós a magyar vizeken Ha Magyarországon élő göröggel ta- konyhán lálkozom, mindig felteszem az ostobának tűnő kérdést: ha valaki Hellász földjén is élhetne, akkor miért él itt? A válasz többnyire összecsengő. A Heves megyében élő görög kolónia tagjainak döntő többsége a polgárháború után menekült északra. így került ide Karonisz Leonidasz is, akit érdekes, izgalmas életutakkal rendelkező honfitársaitól az különböztet meg, ő úgy ismeri a görög tengert, mint a tenyerét. A világháború kitörése előtt ugyanis a tengeri flottánál szolgált.- Két és fél évig hajóztunk a Földközi-tengeren - emlékszik vissza a közel 85 éves férfi. - A kikötőket ellenőriztük Egyiptomtól a görög vizekig. Szép időszak volt. Aztán kitört a háború, harcoltunk a németek és az olaszok ellen. Utána újabb borzalom következett. A polgárháborúban is részt vettem, ezért 50 ezer drahma vérdíjat tűztek ki a fejemre. Menekülni kellett. Előbb Lengyelországba vitt az utam. Ott hallottuk, hogy a magyar iparnak sok munkásra van szüksége. Átköltöztünk Ózdra. Karonisz Leonidasz itt ismerkedett meg feleségével, Katalinnal. A gyárban egész sereg görög munkás dolgozott. Nekik akkor még idegen volt a magyar íz. Ezért külön szakács irányításával főztek nekik. Katalin a Történelem - felnőtteknek A hazánkban élő görögök többsége az 1946-49. között tartó polgárháború után menekült hazánkba. Görögországot 1940-ben Albánián át megtámadták az olasz csapatok, ám súlyos vereséget szenvedtek. 1941-ben német csapatok szánják meg Hellászt, elfoglalva a szigetvilágot is. Az ellenséges csapatoknak nem sok biztonságos percük van a szerveződő ellenállás miatt A görög lélek megmutatkozik: szeretni és gyűlölni nagyon tudnak. Az ellenállás ideje alatt fegyveres csapatok alakulnak, katonáik később sem teszik le a fegyvert A baloldali erők túlnőnek a polgári erőkön, a görög kommunista párt vakvágányra viszi a politizáló tömegeket 1946-ban kitör a polgárháború, a bigott kommunista ideológia egymás ellen fordít apát és fiút testvéreket szomszédokat A polgárháború alatt és után ezrek menekülnek a világ különböző tájaira. dolgozott. Amikor kiderült leendő férjével a kapcsolata, a konyhafőnök azt mondta: innentől kezdve csak görögül szól hozzá. Elkezdődött a nyelv- tanulás. A fiatal házasoknak a legtöbb gondot mégis a kommunikáció okozta. Bár Leonidasz ma is állítja, hogy ezerszá- zalékosan megértik egymást, a kifejezések mégis félreértések sorozatára 'adtak okot. Végül a nyelvi zűrzavar csak kedvező fordulatot vett. A férj jól beszéli a magyart, Katalin asz- szony pedig néhány hét után feltalálta magát görög sógornői körében. Karonisz Leonidasz szívesebben beszél egykori életéről, mint a mostaniról. Történetei között feleleveníti a 3-4 hetes hajóuta- kat, a hétméteres hullámokat, s beszél a tengerről, mely szerinte akkor a legszebb, ha nyugodt. S hogyan bírja ki egy görög ember tenger nélkül az életet? A válasz egy mosoly. Mártíromság - fogalmaz Leonidasz. Arra a kérdésre, hogy melyik nemzet konyhája a finomabb, nincs egyértelmű válasz. Kiderül ugyanis, hogy Katalin nem szereti a „tenger gyümölcseit” és az olajbogyót, Leonidasz viszont rajong a rákért és a kagylóért. Azt mondja, amit a tenger termel, annak az íze megunhatatlan. Ami szárazföldi, arra köny- nyebb ráunni. A magyar vizek hajósa azt is elárulja: ha nem lenne a felesége, már visszament volna Görögországba. így azonban minden ide köti. Lányai a nyelvet már nem beszélik. Az ő „büntetésük” az, hogy Budapesten megszűnt a görög nyelvű iskola, így éjjelnappal velük levő anyjuk nyelvét tanulták meg. A család 1982-ben jutott ki először Görögországba. Ekkortól évente több hónapot töltöttek odakint. Elhatározták, hogy áttelepülnek. Az egyik lánya betegsége miatt azonban haza kellett jönni. Utoljára 1985-ben jártak görög földön. Katalin azt mondja, ha a költözés sikerül, könnyen megszokta volna a változást. Lehet ezen csodálkozni? Szuromi Rita ■A W
