Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-28 / 279. szám

* Weil Zoltán a hatalomgyakorlásról, az osztogatás és a fosztogatás kapcsolatáról, a provinciális gondolkodásról „Ma mindennél nagyobb szükség van a harmadik erőre, a liberális gondolatra”- Öt esztendeje, ’93-ban, egy évvel a választások előtt, az Ön által kitalált szlogent tűzték zászlajukra a szabad demokra­ták, nevezetesen: „5 éves az SZDSZ, jövőre hat”. Ez akkor be is jött, a választások nyo­mán kormányzati tényezővé vált a párt. Idén 10 éves lett az SZDSZ. A kérdés viszont im­már az: mikor hat újra?- Azóta is folyamatosan hat... Igaz, ez a hatás nem olyan látványos, és a közeg sem any- nyira egyértelmű, mint annak idején volt. Akkor a szabadsá­gért való küzdelem és az el­nyomás elleni határozott fellé­pés nagyon is világossá tette az SZDSZ irányvonalát, szemléle­tét. Sokan már úgy gondolták, hogy a liberális értékeket, a szabadság szeretetét, az állam ésszerű keretek közé szorítását a konzervatív és a szocialista oldal is magáévá tette, s az SZDSZ-re talán már nincs is szükség. Mára azonban ismét nyilvánvalóvá vált, hogy ez nincs így. Ma ismét szükség van azokra a gondolatokra és azokra az emberekre, akik a szabadságot képviselik. Ily mó­don az SZDSZ újra hat - még ha tíz is.- Mára azonban erősen megkopott a párt népszerű­sége. Az SZDSZ-en belül mivel magyarázzák ezt a ’94 óta lát­ható eróziót?- A kormányzaton belüli SZDSZ-es sikerek elég szeren­csétlenül alakultak, hiszen ne­héz sikerként beállítani azt, hogy miket tudott megakadá­lyozni a párt a kormányzati szerepvállalása idején. A Sza­bad Demokraták Szövetsége olyan támadásokat vert vissza eredményesen, amelyek hosszú időre bebetonozhatták volna egy despotikus állam berendez­kedését - miközben az Európa felé vezető útra terelte az or­szágot. Ezzel együtt gyakorlati­lag felőrölte önmagát a Horn- kormányban végzett munka belső harcaiban.-Egyes vélekedések szerint ma gyakorlatilag ugyanaz a feladat az SZDSZ számára, mint ’89-ben volt, nevezetesen: egy kis pártból kell egy nagy pártot csinálni, ellenkező eset­ben ugyanis még a léte is ve­szélybe kerülhet.-Mára az is világossá vált, hogy azok, akik a liberális gon­dolatot ki akarják szorítani - így a Fidesz vezette konzervatív erők és a szocialista párt sok meghatározó politikusa azoknak a hatalomgyakorlásról ugyanolyan elképzeléseik van­nak. Amikor az egyik van kor­mányon, akkor a másik kese­reg, hogy nem fosztogatni, ha­nem osztogatni kéne, amikor pedig helyet cserélnek, akkor szerepet is cserélnek. Ezért van most mindennél nagyobb szük­ség a harmadik politikai erőre, a liberális gondolatra, amelyet úgy látom, egyedül az SZDSZ képvisel. Az SZDSZ jelenleg sem kis párt, politikai pozícióit tekintve a 3. az országban. A fővárosban például 25 százalé­kos a támogatottsága.-Ha azonban a párt nem szerepel várakozáson felül Budapesten, akkor ez az állítás megdől...- De nem így történt. A fő­város még szívesen szavazott a magát polgárinak nevező erők jelöltjeire májusban, néhány hónap leforgása alatt azonban felismerték: világvárost csak világi értékek mentén lehet épí­teni. Dacoltak azzal a fenyege­téssel, amelyet a kormány han­goztatott - és amit most be is tart -, hogy akár az ország fő­városa is kegyvesztett lehet, ha nem viselkedik jól, és rossz je­löltekre szavaz. A budapestiek ennek ellenére soha nem látott mértékben Demszky Gábor és az SZDSZ-es jelöltek mellett döntöttek.-Es mi a helyzet vidéken, ahol - leszámítva egy-két me­gyét, közié Hevest - korántsem szerepelt olyan jól az SZDSZ? Erős maradhat-e az a párt, amelyik csak a fővárosra épít­het? — Budapest, mint minden vi­lágváros, mint minden nagyvá­ros, a szabad polgári gondolat bölcsője. Meggyőződésem, hogy ez a gondolat futótűzként terjed. Amikor - 1994-ben - az SZDSZ-t fővárosi pártként próbálták az ellenfelei beállí­tani, akkor az történt, hogy leg­több jelöltje vidékről került be a Parlamentbe. Nagy butaság­nak tartom tehát a főváros és a vidék szembeállítását. A pro­vinciális gondolat természete­sen erős; a központellenesség és a központosítás a legrosz- szabb örökségek egyike, ame­lyeket a totális rendszer ránk hagyott. Ezen a mai napig nem tudta magát tűltenni a társada­lom. A Heves megyei viszony­lagos jó szereplést - több pol­gármestert, a megyei közgyűlés egyik alelnökét, s a megye- székhely egyik alpolgármeste­rét is mi adtuk - annak tudom be, hogy megfelelő és hiteles személyeket találtunk, s összes­ségében a megye lakosságának értékrendje is talán kicsit köze­lebb áll az SZDSZ-éhez.- Elképzelhetetlen-e az SZDSZ számára, hogy a jövő politikai váltógazdaságában ismét egykori szövetségese, a Fidesz mellé álljon, miként azt a németországi gyakorlat is mutatja?- Határozottan állítom, hogy nem elképzelhetetlen. A Fi- desz-Magyar Polgári Párt ugyan most nem túl szimpati­kus; mint gyűjtőpárt, olyanokat is maga mellé állított, akiknek semmi köze a Fidesz eredeti el­képzeléseihez. Ennek ellenére el tudom képzelni azt, hogy ha Orbán Viktor rájön arra, nem mindenható, és nem kényszerül a kormány állandó hazudozá- sokba, akkor képes lehet a mér­téktartó konzervatív erőket tar­tósan összefogni, és a szalon­képességet, a kiszámíthatósá­got garantálni. Ekkor, úgy gondolom - s ha a választók is úgy akarják, s a programok is összeegyeztethetők -, koalíci­óra is léphet a két párt, hiszen a választók is általában azt akar­ják, hogy az a politikai erő, amelyikre szavaztak, kor­mányra kerüljön, és megvaló­sítsa a programját. A demokra­tikus pártok koalícióképességét pedig nem illik megkérdője­lezni. Kühne Gábor Weil Zoltán: ...az SZDSZ újra hat - még ha tíz is fotó: perl Bronzkori tárgyak és kivégzési fotók Megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója része­ként a római, a középkori és kora újkori kőtár, ahol helyet kapnak az idei ásatások legszebb darabjai is. Számos más szer­zeménnyel - Madarász Viktor Petőfi-portréjával, egy amatőr fényképész Szálasi kivégzéséről készült fotósorozatával, éksze­rekkel, díszruhákkal - is gyarapodott az idén. Bogár János hóhér, munkában FOTÓ: feb Gazdag anyag jutott a nemzeti gyűjtemény birtokába a zala- vári középkori feltárással. Ér­tékesek a bronzkori és a vas­kori urnasírok: némelyikből a tárgyak mellett előkerültek a hamvak maradványai is. Több tízmillióra becsülhető anyagi értéke van Madarász Viktor Petőfi-portréjának, amely állami vásárlás révén ke­rült nemzeti közgyűjteményünk birtokába. Vásárlással sikerült szert tenni a Szent István-rend öltö­zékének egy darabjára is. A Má­ria Terézia által alapított rend a régi Magyarország legrango­sabb polgári kitüntetése volt. A Monarchia felbomlása után a Budai Várban őrzött díszöltö­zékek a II. világháborús harcok során teljesen megsemmisül­tek. Illetve mégsem: a közel­múltban került elő az öltözék gallérja, amely önmagában is reprezentatív ruhadarab. A Nemzeti Múzeum az idén második alkalommal használ­hatta fel gyűjteményeinek gya­rapítására az állampolgárok adójának erre szánt egy száza­lékát, ami az idén egymillió fo­rintot tett ki. Ebből tudtak meg­venni egy századfordulós neo- reneszánsz ebédlőt, amely több generációt kiszolgálva mind­máig használatban volt egy kö­zéposztálybeli családnál. így jutott hozzá a múzeum egy nap­jainkig lappangó, 30 felvételből álló, Szálasi és társainak kivég­zését megörökítő fotónegatív- sorozathoz. A drámai hatású dokumentumot egy ismeretlen, valószínűleg amatőr fényké­pész készí­tette 1946. március 12- én, a Markó utcai börtön udvarán. A képek Szálasi Fe­rencnek, a Nyilaskeresz­tes Párt veze­tőjének, Be- regfy Károly- nak, a nyilas kormány honvédelmi miniszteré­nek, Vájná Gábor bel­ügyminisz­ternek és Gera József­nek, a fegyve­res pártszol­gálat vezetőjének a kivégzését örökítik meg. A múzeum Tör­téneti Fényképtára nagyításo­kat készít a negatívokról, és bemutatja azokat a december 18-án nyíló tárlaton. Ajándékozás révén került egy főúri családtól a Nemzeti Múzeum birtokába az a külön­leges diadém, amelyet 17. szá­zadi boglárokból állítottak ösz- sze. (deregán) Egy csésze melegség U gye, fővezér úr, milyen drága lett manapság minden? Még az apró-cseprő, jelentéktelennek látszó szívességek is pénzbe kerülnek! Lássuk például az Ön esetét. Emberei kezét az egyre inkább télire váltó időben mind jobban csípi a hideg. Mind többször veszik észre, hogy a lapát végéhez odaragadt a kezük. Ön pedig mind többször látja, hogy ezek a lusta munká­sok már megint zsebre dugott kézzel ácsorognak. Mit lehet itt tenni? Tudom, nagyon is tudom, mennyiszer szeretne nekik egy csésze meleg teát adni. A cukros lötty talán felmelegítené pár percre őket. Talán még emlékszik - és miért ne emlékezne? - a munkavédelmi előírásokra, a védőruha, a védőital fogalmára. Ám azt is jól tudja, hogy azok az idők elmúltak. Akkor - még csoport- vagy brigádvezető korában - sarkában volt a szakszer­vezet, a munkás-érdekvédelem. A teát a gyárban főzték és ada­golták, a filléres cukor és citrom ára a nagy közösből ment. Mit számított akkor, hány csésze teát osztottak ki naponta? Nem így manapság, mikor az egyre emelkedő kiadásokat a saját zsebé­ből kell kifizetnie. Amikor az összekuporgatott garasait még ez is csappantja! Ugye, kedves fővezér, mennyivel nehezebb lett az élete? Most már munkásai italát is saját pénzből kell állnia! S a lapát­tal a kezükben didergők azóta sem változtak. A hideg azóta is évről évre beköszönt. Az embereknek jólesne egy-egy bögre meleg tea. C sak Ön változott: vállalkozó lett, s megtanult spórolni. A maga hasznára, a mások kiszolgáltatottságára. Ugye, maga is érzi ezt, fővezér úr? Szuromi Rita Levélféle a nagyvilágba Tisztelt,internetes” Hírlap-olvasó! Azáltal, hogy jelen soraimmal glóbuszunk más részeire szeret­nék üzenni, csak látszólag lépem át térségünk határait. íráso­mat ezúttal is a hatvaniaknak és a környékbelieknek szánom; csupán ama „ elhanyagolható” különbséggel, hogy a megszólí­tottak immár választott hazájukban élnek, esetenként kilométer­ezrekre az anyaországtól. A minap, Pilisy Elemér kollégám összeállítását böngészve, örömmel töltött el a tény, hogy Földünk messzi fertályain is so­kakhoz eljut a Heves Megyei Hírlap. Mi több, sokszor lapunk az egyetlen kapocs, amely nemcsak napi információkkal látja el a távolba szakadtakat - akik között, reményeim szerint, sokadgenerációs, nyelvünket és kultúránkat továbbőrző, az „őshazáról” ily módon is tájékozódó honfitársa­ink is szép számmal akadnak -, de segít identitásuk ápolásában is. Hiszem, hogy külhonban élő barátaink nemcsak a magyar­ságukra büszkék, hanem ezen belül arra a szűkebb környezetre is szeretettel gondolnak, ahonnan valamikor máshová vetette őket az élet. Például arra a kisvárosra - nevezetesen Hatvanra -, ahol a Zagyva most is ugyanolyan álmosan csordogál, mint évtizedekkel korábban; ahol a piacon péntekenként nyüzsögnek az emberek, s ahol ősz táján a cukorgyár „illata” emlékezteti az embert az idő múlására. No és természetesen megőrzik szívükben a környékbeli falvak emlékét - Boldogtól Kökényesig, Rózsaszentmártontól Csányig -, amelyekben felnőttek, ahol iskolába jártak; azét a miliőét, ahol édesanyjuk meséje ringatta álomba őket, s ahol elcsattant az első csók. A világháló segítségével - lám, ki hitte volna ebben az elide­genedés felé tartó világban - küldetést (is) teljesítünk. Erről győztek meg a New Yorkban élő Farkas Zoltán szavai, meg az Ausztráliában otthonra talált Réti Ferencé, akik - mint írják - sok örömet leltek már lapunkban. Véleményüket köszönöm, s biztatásnak veszem. A jövőben a megye történéseinek tolmácsolásakor tudatosan szem előtt tar­tom - munkatársaimmal együtt - azok igényeit is, akiknek so­raim (soraink) jelentik e távoli, kicsiny, ámde feledhetetlen Ma­gyarországot. Tari Ottó HÍR(TELEN)KÉK... Terebélyesedik a Torgyán-családfa: tízen érintettek a külön­böző cégek vezetői testületéibe való kinevezések ügyében. Most a tévé következik, hogy elkészülhessen a kétszáz részes Torgyán-saga... * Az Európai Unió illetékes bizottsága megnyitotta a két éve le­zárt határokat a brit marhaexport előtt. Mondja, magyar marha, miért oly bús...? * Folyamatosan csökken hazánkban a söreladás: a habos nedűből tavalyelőtt a korábbinál 27 százalékkal kevesebb fogyott. Ezt is megértük! Folyékony kenyérre sem jut már ebben az országban... * Az orosz törvényhozás szerint a szebbik nem egy-egy képvise­lőjének évente öt bugyi beszerzésére van lehetősége. Az is tundra pundra... * Árverésre került a Stadler-vagyon egy része: gazdát cseréltek például a börtönben ülő vállalkozó franciaágyai. Pechjére: asszonyostól... (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents