Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-22 / 10. szám, Vasárnap Reggel
FOTÓ: PILISY ELEMÉR FOTO: PILISY ELEMER Az élet - úgy tűnik - nem habos torta. Korántsem, hiszen annyiféle cukrászfinomság létezik még - állítja Kopcsik Lajos egri mestercukrász, aki a legutóbbi, Luxemburgban rendezett gasztronómiai és cukrász-világbajnokságról tucatnyi éremmel - közte hattal a legfényesebből - tért haza. Most azonban szögre akasztja világutazó versenykötényét.- Az igazat megvallva, magam sem tudom, hogy a tizenkét kivitt és díjazott munkából melyik kapott aranyat. Már csak a táblára kiírt összesítő eredményekről szerezhettem tudomást. Az artisztika és díszmunkák kategóriában bemutatott „aranyos” cukrászkollekció darabjai között olyan látványos művek tálaltattak a bírálók elé, mint az orosz témájú sorozat tagjai: a bala- lajka, három ikon, a Matrjoska baba, vagy a 14. századi orosz díszpajzs. Az egri cukrászremekek sorában bemutatkozott többek között a sakk-készlet, a kalapos és a gobelin-, valamint a levelezőlap-torta is.- Szépen sikerült a búcsú, ezekért az édes pillanatokért megérte a rengeteg befektetett munka - feleli az Oscar-díjas mester, aki nem a cukrászattól, inkább csak a fárasztó nemzetközi versenyektől kíván visszavonulni. - Igaz, ezt már máskor is elhatároztam, ám mindig visszacsábítottak egy-egy felkéréssel, a mostani döntésemet azonban visszavonhatatlannak és véglegesnek érzem. Fárasztó és nehéz mindig újat, meglepőt alkotni, ez a magam választotta út nagyon igénybe veszi az ember szellemi és fizikai energiáit. Ráadásul szinte mindent sikerült elérnem a nemzetközi megméretéseken, európai és világversenyeken díjazták a munkáimat, és - amire talán a legbüszkébb vagyok - az olimpiai érmekből, aranyakból is jutott. Kopcsik Lajos egri bérelt műhelyében továbbra is az eddigi odaadással kívánja gyarapítani a cukrászművek sorát. - Addig csinálom, amíg élvezem és örömömet lelem a munkában. Ami kiteljesíti és meghosszabbítja az .életemet - véli az 57 éves mester. Moszkvai megrendelésre, elsősorban az ottani cukrászdák számára dolgozik, kifejezetten orosz témájú munkákat készít. Szívesen formálna magyar ihletésű darabokat is - különös tekintettel a közelgő évezredfordulóra ám ilyen irányú felkérés eddig sajnálatára még nem érkezett, a hazai illetékesek előkészítői figyelmét egyelőre más dolgok kötik le. Itthon egyébként 70-90 eddig született dekoratív munkája áll készen, hogy végre állandó kiállítási helyhez jusson Egerben. A cukrász- és marcipán-múzem, illetve az ezt bemutató cukrászda gondolata ugyanis még továbbra is megvalósításra vár. (-nos) 1998. november 22. Kilencedik oldal Haknikirályok tündöklése és... Haknizni jó, legalábbis jó pénz. Annak, aki csinálja. A művelődési házak viszont egyre kevésbé vevők a produkciókra. Az ok igen egyszerű. A nagynevű fellépők igencsak megkérik az árát a műsornak, a minőség pedig... nemritkán kívánnivalót hagy maga után. Az alig több mint félórás jelenlét sztárgázsija 30-60 ezer forint körül mozog, egy többszereplős, zenés-énekes - nóta, operett - műsorért is elkérnek 50- 100 ezer forintot. Az ár a piaci kereslettel és a szereplő ismertségével, felkapottságával arányban nő. Az igazán menők persze egy-egy ilyen vidéki kiruccanás alkalmával, több helyen föllépve - ne utazzunk fölöslegesen felkiáltással - egymás után akár 3-5 műsort is „lezavarnak”. A háromszáz forinttal induló jegyárak korántsem a plafont jelképezik a szórakoztatóipar ezen ágában. A vidéki művházakba ilyen áron mostanában annyi érdeklődőt is nehéz becsalogatni, amennyiből még veszteség nélkül kihozható a produkció. így mind több helyen lemondtak a népszórakoztatás egykor népszerű formájáról. A szihalmi kétszáz fős nagyterembe korábban az esetenként összetoborozható 20-30 néző például kész ráfizetés volt az intézménynek. A pénzt a fellépők ugyanakkor a jegybevételtől függetlenül - esetenként előre - kérik, még a számlához sem mindig ragaszkodnak. Az ráadásul külön izgalom, vajon tényleg megérkezik-e a várva várt vendég- művész - állítják a közművelődés gazdái -, ha nem késik fél óránál többet, az már fél siker. Az éles piaci verseny rámenős, olykor agresszív ostromában a műsorszervezők hetente számos hangzatos ajánlattal bombázzák az intézményvezetőket: Ihos József humorista és barátai 58 ezerért, az örökzöld melódiák csapata 53 ezerért, Csala Zsuzsa, Straub Dezső ismert fellépőtársakkal együtt 55-72 ezer forintért, a Koós- show együttessel több mint 200 ezerért, a négyfős operetttrupp 64 ezerért. Akik viszont egyre kevésbé hajlandók besétálni a hakni-csapdába. Inkább Verpeléten színházbuszokat szerveznek, vagy az egri Gárdonyi színház művészeit hívják meg, színvonalas, nem utolsósorban olcsóbb fellépésre. A minőségnek ugyanis gyakorta még a jó ízlés sem igen szab határt, olykor a fáradt, kifacsart művészek a nagy hajtásban arányt tévesztenek - mindebből a közönség húzza a rövidebbet. A hakni árnyoldalai mellett persze jócskán vannak e szakmának kedvezőbb pillanatai is, többek között Kovács Kati vagy Karda Beáta szívesen- látott énekes vendégei a megyei színpadoknak, de akadt bizony példa a vidéki publikumot lesajnáló, sértő parodista fellépésére és lehangolt dalos zenészekre is. Az elmúlt évek népszerű haknisztárjai, Koós János vagy Bajor Imre nagyon felpörgetett iramot diktáltak, a hajtás feszültségét oldó le-lecsúszó kortyok azonban nem mindig váltak a produkciók előnyére. Boldogon a művelődési házban sem a nagy nevekre vadásznak, sokkalta inkább a környező települések kulturális bemutatóinak, vendéglátogatásainak adnak helyet szívesebben. (kj) Miért más a MÁS? A rendszerváltás idején még csak álom volt, aztán kezdett realitássá válni, hogy alternatív, fiataloknak szóló klubot hozzanak létre a megyeszékhelyen. Az Ifjúsági Ház végül helyet adott a kezdeményezésnek. Juhász Mihály - az ötlet szülőatyja - azonban tovább tervezgetett, s végül három éve megnyílt a Más-klub Egerben. A név találó, pedig először csak az alternatív szó szinonimájának szánták. Ám ennél többet jelent, hiszen ez a hely az egri fiatalság fontos „menedékhelye” lett.- A klub lényegét egy hármas egységben fogalmaztuk meg - meséli Juhász Mihály. - A kulturális sokszínűség jegyében próbáljuk működtetni, erőszakmentes területnek szántuk, s a szórakoztatóipari rablógazdálkodást elkerülve irányítjuk. Hasonló kezdeményezéssel még sehol nem találkoztam, talán ezért is vagyunk mi „mások”. Az ifjúságnak nagyon fontos a szórakozás és a kikapcsolódás, de nemcsak ebből áll az életük. Ha megfelelően szervezzük a dolgokat, szívesen részt vesznek a környezetvédelmi találkozóinkon, képzőművészeti kiállításon vagy egy beszélgetésen a drogról. Erről szól egyik legfontosabb programunk, a RÉV-ület, ahol szakemberek közreműködésével próbálunk segíteni a problémákon.- Akik hozzátok járnak, a másságukat akarják megmutatni?- Erre egy szlogennel válaszolnék: Te is más vagy, te sem vagy más. Természetesen az emberek mások. Mindenki különbözik valamiben társaitól, s ettől lesz érdekes a világ. A fiatalok véleménye megoszlik. Aki még soha nem járt a Más-ban, csak hallott róla - ők vannak kevesebben -, züllött bűnfészeknek képzeli a helyet. Aki azonban már egyszer is belépett a graffitik világába, az rájön, pont az ellenkezője történik e klubban. Itt mindenki megtalálja a neki való programot, s közben belekóstolhat egy másik életfelfogás, szemlélet világába is. A Más-klub úgy nyújt szórakozást, hogy köztien kultúrál, tanít, segít és felkarol. Kezet nyújt a bajbajutottaknak, lökést ad a mű- vészlelkűeknek, lehetőséget a kezdőknek. Azért, hogy mindenki megmutathassa: más, s mégis ugyanolyan. Elek Eszter Emlékszem, annak idején, amikor Lakatos Rita még boogie- woogie-zott, minden egyes alkalommal tátott szájjal figyeltem. Olyan lágyak voltak a léptei, mintha valójában nem is földön, hanem felette táncolna. Nagy csalódás volt, amikor felhagyott a rock and roll e formájával, s in- ’ kább a modern táncok felé fordult. Amikor azonban nemrég láttam tanítványait a színpadon, úgy éreztem: megérte. A Top Dance Company há rom évvel ezelőtt jött létre. Akkor még bizony csak kevesen ismerték, s talán még kevesebben szerették a hip-hop és a funky stílusát, de egy kis csapat mégis ösz- szerázódott. Rita öt éve minden héten feljár a fővárosba, hogy az igazán profiktól lesse el a tánc fortélyait. Először a Hip-Hop Boyz, majd később az UFO tánciskolába került, ahol immár a művészcsoportban ropja. Sorra jönnek a felkérések videoklipekre, koncert- Tellépésekre, ám az egri lány legtöbbször kénytelen visszautasítani ezeket, hiszen ideje nincs rá. Egyébként: a divattánc is fővároscentrikus, s egy vidéki - akármilyen kiemelkedő is - csak akkor érvényesülhet, ha Budapestre költözik. így Ritának marad a Top Dance Company, ahol két csoportban több mint 30 fiatallal foglalkozik. Mint mondja, nagy jff táncosokat nem tud képezni tanítványaiból, de kezdő lökést, s jó alapot ad a srácoknak. Emellett sok sikerélményük van a fellépéseken, ami önbizalmat ad nekik. Persze, a kitartás is fontos. Ritát hívták hivatásos táncosnak is, de ő úgy érzi, már késő, hogy mindent feladva elköltöz- S zön és egy teljesen új életet kezdjen. Táncosainak azonban megpróbál minden lehetőséget megteremteni, hogy elérjék azt, ami neki eddig nem sikerült. (elek) Rita, a táncéletű
