Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-22 / 10. szám, Vasárnap Reggel
sgyermek korában családi példa án eszébe sem jutott, hogy valaha fehér penyes orvosként fog dolgozni Több évig focizott a Vasasban, bajnokságot nyert, ifiválogatott lett. Ebben az időszakban a jövőjét is a futball- Saját bevallása szerint nem tud társ nélkül élni, pályán képzelte el a később világhírűvé vált genetikus (a jelölt játékos Czeizel Endre) ezért jelent számára mindent három gyermeke és négy unokája Emlékeznek még? A képernyőre meredve, tátott szájjal hallgattuk a közérthetően magyarázó „snáj* dig dokit”, aki feltárta előttünk születésünk titkait. A ma már nyugdíjas, ősz, mosolygós, hatvanhárom éves, világhíres orvostudóst - aki igaza biztos tudatában elkeseredetten kénytelen magyarázkodni - mostanság leginkább a „balhéja” kapcsán citálják a kamerák elé. Megkértem: tegye most félre ő a tabukat - avasson be a titkaiba! Arckép Hetedik oldal ™ Doktoi úi, megérte? Aki ideérkezik, fogasra akasztva hagyja a gátlásait. Dr. Czeizel Endrével szemközt ülve leomlanak a tabuk, pirulni felejt a szemérem. A Család- tervezési Központ kis szobájában az őszinteségé a főszerep. Focipálya, orvospálya?- Szobafestő-mázoló édesapámnak volt egy hatalmas „bűne”: még az ötvenes években is kisiparosként dolgozott. Emiatt engem „X”-es származásúnak bélyegeztek! Nyolcadikban hiába nyertem tanulmányi versenyt, nem akartak gimnáziumba felvenni. Ugyanez játszódott le kitűnő érettségim után is, amikor a fejemhez vágták: „X”-es nem mehet egyetemre, pláne orvosira. Eredetileg nem vonzott a fehér köpeny. Sok évig a Vasasban fociztam, bajnokságot nyertünk, ifi-válogatott voltam, erre akartam feltenni az életemet. Mire mocorogni kezdett bennem a gyógyítás utáni vágy, a „sorompókat” lezárták. A Vasas akkori elnöke kezembe nyomott egy ajánlólevelet, igazából mégsem ez hatott! 1953-at írtunk. Nagy Imre ekkor alakított először kormányt. Gesztus volt, amikor úgy döntöttek: a kitűnőre érettségizettek felvételi nélkül kerülhetnek be az egyetemre. Kész csoda volt! Végzés után az Országos Közegészségügyi Intézetbe kerültem, és egész munkásságom ehhez az intézményhez kötődik. Történt velem egy másik csoda is. Az egyetem első napján ismertem meg a lányt, akivel az egyetem utolsó napján összeházasodtunk. Két fiúnk és egy lányunk született, de a feleségem beteg lett. 1981-ben eltemettük... Gábor fiam a debreceni színház rendezője. Balázs iparművész, most Rómában és a Várban van kiállítása. Barbara gyógypedagógus, közösen könyvet is írtunk már. Az ő férje Fodor Gábor. Balázséktól kaptam Benjámint, Jonathant, Jakabot, vagy ahogy becézik őket: Bonit, Marsit, Jaksit, Barbaráéktól pedig Danit, a negyedik unokámat... Bevallom, nem tudok társ nélkül élni. Újra megnősültem, és második feleségem lányát, Andreát is a sajátomként szeretem. A „bűnös” genetika- Sokszor kérdezték: ha nőgyógyász akartam lenni, miért kötöttem ki a genetikánál? Errefelé a genetika a hatvanas évek közepéig „bűnös” tudomány volt. A Szovjetunióban börtönbe zárták, felakasztották a genetikusokat. Nálunk internálták, lehetetlenné tették őket. A hatvanas évek közepén Hruscsov „nyitott” a nagyvilágra, és megtörtént a genetika kiszabadítása! Itt nem voltak „nagy öregek”! Nem „ült” senki rám, nem kellett a kihalási sorrendre várnom, de rengeteg energiám pocsékolódott el, amikor tévutakra futottam. Dániában, Angliában, Skóciában kaptam ösztöndíjat. Rájöttem, hogy a nagy, gazdag népekkel nem versenyezhetünk. Az epidemiológiát, a fejlődési rendellenességek természetrajzát választottam, hogy valamiben mi, magyarok lehessünk a világon a legjobbak! Tragikus zsákutca- így is történt. Világelsők lettünk például a fejlődési rendellenességek nyilvántartásában, kutatásaim során pedig számos felfedezést tettem. Kimutattam, hogy a terhesség alatti cigarettázás végtaghiányt tud előidézni, illetve ha bizonyos növényvédő szerek túl nagy meny- nyiségben kerülnek a terhes nő szervezetébe, a születendő gyerek Down-kóros lesz. Ebben az épületben 1984 óta hetvenezren fordultak meg, akik közül én legalább 50 ezernek adtam tanácsot. A folyosókon kép-összeállítások láthatók a „Czeizel-babákról”, akik háromezren lehetnek. A genetikai tanácsadás sokáig csak a kockázatbecslésre szorítkozott. Nagy előrelépés volt, amikor a 10-16 hetes magzatokban fel lehetett ismerni, melyikből lesz Down-kóros, nyitott gerincű vagy más rendellenességben szenvedő. Újabban mégis úgy érzem, hogy a magzati diagnosztika tragikus zsákutcát jelent! Nálunk a családok - statisztikailag kifejezve - 1,6 kisbabát akarnak, de az legyen 100 százalékosan egészséges. Ma már meg lehet állapítani, kire vár korai kezdetű infarktus, kinek lesz negyvenéves kora tájékán kétoldali emlőrákja, sőt, azt is, hogy a gyerek homoszexuálissá válik-e... Ki akarhat megszülni egy olyan csecsemőt, akiről előre tudja annak felnőttkori betegségeit? Ki fog megszületni, amikor mindnyájan hordozunk rák-gént, infarktus-gént, depressziógént...- Amikor rádöbbentem a „zsákutcára”, arra tettem fel az életemet, hogyan lehet a rendellenességeket megelőzni és kivédeni. Nyolc évig tartó kutatás után a világon először mi bizonyítottuk be az úgynevezett magzatvédő vitamin hatékonyságát a fejlődési rendellenességek kivédésében. Amikor egy nőnek kimarad a második havi vérzése és felkeresi a nőgyógyászt, a magzat már „készen van”, gyakorlatilag semmit sem lehet tenni. A fogamzás előtt legalább egy hónappal kell elkezdeni a bajokat megelőző magzatvédő vitamin szedését. Clintonná kenyere Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban maga Hillary Clinton, a First Lady szorgalmazta, hogy 1998. január elsejétől a magzatvédő vitamint - kötelezően! - mindenféle péktermékbe bele kell keverni. Nálunk augusztus 20-án Kaposvárott kezdték árusítani a vita- minos „Táltos” kenyeret. Azóta kapható Baranya, Fejér, Nóg- rád megyében, van már Miskolcon, a győri boltokban is, illetve Budapesten, a Vili. kerületben.- Reklámra sajnos nincs pénzünk. Pedig nem elég állandóan csak azt harsogni, hogy elfogy a magyar. Arról is mindenkinek tudnia kellene, hogy tavaly százezer babából négyezer fejlődési rendellenességgel született. Kétezer esetben a vitamin talán tudott volna korrigálni! alyan! Csak arra emlékeztem, egy rendelésem alatt beperdült Mariann, elmondta, hogy járt a sztériumban, a gyermekvédőkés szívesen segít, mivel odaát nekek örökbefogadásával foglal- ügynöksége van. cor kihúzta a lábát, el is felejtet- Vártak a páciensek, hivatalos invalóm is volt! Ki törődik egy ka- íiai „akárkivel”? ÜDÉN JOBB A KUKÁNÁL ra megtudtam: Gáti Mariannt sntették a vádak alól, tovább ilja eredeti vállalkozását. Az sült Államokban privatizálták rökbeadást, és egy gyermekért 0 000 dollárt fizetnek. Azt is ályozták, hogy az örökbefogadó ;en egy bizonyos összeget az beadó anyának, hogy az a >tendő pici érdekében megfele- táplálkozzon, ne dolgozzon, énjén el minden orvosi vizsgáNem szeretnék a még ki sem tűzött bírósági tárgyalás elé vágni, de én csak tanácsot adhattam, a döntés joga és felelőssége a terheseké volt. Nem tiltotta törvény a külföldi örökbeadást, és én minden megoldást jobbnak találtam, mint hogy az ön- gyilkossággal fenyegetőzők megöljék magukat, vagy betegyék a csecsemőt egy kukába. Sokan nem tudják, hogy hazánkban évente háromszázan lesznek a terhességük ideje alatt öngyilkosok! Aztán elérkezett 1995 júniusa, amikor - szeptemberi hatállyal - lényegében törvényileg betiltották a külföldi örökbeadást. Természetesen leálltunk az ilyen tanácsokkal, de rám rontottak, mint holmi elvetemült bűnözőre. A lapok azt írták, hogy a Czeizel Amerikába szökött... Kapkodtam és kapkodom a fejemet, ez nem lehet igaz! Sajnos igaz... Frontális ütközés- A balhém? Az olyan volt, mint egy frontális ütközés! Nem fogom elfelejteni 1996. július elsejét! Délelőtt beiktattak a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatói posztjába, délután meg felhívtak a Népszabadságtól: tudom-e, hogy Kaliforniában egy adócsalónál, bizonyos Gáti Mariannái a házkutatás során megtalálták az Országos Közegészségügyi Intézet fejléces levélpapírját. Persze, hogy megtalálták, elvégre hivatalos kapcsolatban álltunk. Olyanban, mint most, amikor Londonba vagy Párizsba küldünk ki speciális vizsgálatra vért. Nem vettem az egészet Velem éreznek- Zavar, hogy a hozzám belépők legtöbbje elmondja, mennyire szolidáris velem és milyen nagyon sajnál. Az egyszerű emberek értik a lényeget, de felesleges tiszteletkörökre megy el a drága idő. Az sem tesz jót az orvos-beteg viszonynak, ha egy páciens a saját baja helyett nekem tett hűségnyilatkozattal kezdi a mon- dókáját. Mégis akkor lesz legkeserűbb a szám íze, amikor azt látom: miként vélekednek az esetemről az utódaim, a munkatársaim. Levonják a konzekvenciát: egy frászt kell extra orvosi kockázatot vállalni, hogy segítsünk a betegeken! Csak arra törekedjünk, ami szokásos. Meg ha nem csinálunk semmit, abból nem lehet baj! Ez szörnyű. Én egész életemben ez ellen küzdöttem. Az orvos azért orvos, hogy a törvényes keretek között mindent megtegyen a hozzáfordulókért. A fiatalok szeméből kiolvasom a kérdést: tanár úr, érdemes volt? S most nehezen tudnék erre válaszolni. Somos Ágnes
