Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-21 / 273. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. november 21., szombat Milliomodik olvasóink szeretik a Hírlapot A közelmúlt történései feljogosítanak bennünket arra, hogy kijelentsük: a Hírlap a legolvasot­tabb hazai napilap a világhálón. Az AgriaComputer Kft. szolgáltató szerverén 1996 nyarán kapott helyet először Heves megye legnagyobb napilapja, s most már az egymilliót meghaladja a látogatók száma. Hitelessé kívántuk tenni kapcsolatunkat a világgal, ezért kereken az egymil- liomodik bejelentkezéstől rövid időre kérdőívvel vártuk a Hírlap olvasnivalóiért kopogtatókat. A szíves válaszadók a milliomodik olvasóink. Történeteikről szólunk és véleményeikből állítot­tunk össze egy tanulságos csokrot. Lányom telefonjára ébredünk majd minden másnap. A vá­lasztások idején boldogan új­ságolta:-Na apám. újra polgármes­ter lett Feri, a barátod.- Ezt meg honnan tudod, így korán reggel? - ámuldoztam, mert Judit Mátraderecskétől 13 ezer kilométerre, Malajziában él.-Az Interneten olvastam a Heves Megyei Hírlapban. Hát ekkor tudtam meg, hogy az a lány miért olyan tájékozott a hazai dolgokban. Azóta a családi történéseken túl mindig hosszan elcsevegünk a világ meg a szőkébb környezet aktu­ális dolgairól.- Hogy került ilyen messzire a lányom? -Limmel Angliában hozta össze a sors, és amikor végeztek tanulmányaikkal, ha­zajöttek hozzánk. Jó volt látni boldogságukat, és nyugodtan engedtük el Jutkát Hulu Lan- gatba, ahol szép otthonuk, jól fizető munkájuk van. A fiú gé­pészmérnök, a lányunk angolt tanít, s tanulja a kínait. A puli, amit hazulról vittek, a környék kedvence, és csodájára járnak az emberek. Nem nyugszom, míg felesé­gemmel és Viktor fiunkkal el nem utazunk hozzájuk. Malaj­ziában én is úgy olvasom majd a Hírlapot az Interneten, mint most a lányom. (Gál János, Mátraderecske) * * *- Az újság a népszerűségét an­nak is köszönheti, hogy na­ponta teljes egészében felkerül a világhálóra, s a szerverünkön helyet kap a lap jól kezelhető, sok megabyte-nyi archívuma. Sikerült a képekkel, a hirdeté­sekkel, megfelelő tipográfiával jól „lapozható” formát kiaján­lani, s a keresés lehetősége to­vábbi elismerést vált ki a ször­fözők körében. Nem szégyel­lem bevallani, hogy nagyon sok külföldön élő magyar osz­totta meg szakembereinkkel a tudását, a világhálón szerzett nagyobb tapasztalatait, s ezért folyamatosan egyre nívósabb anyagokat tudunk készí­teni. Ma már a kétszázat meghaladja a saját szer­kesztésű ol­dalak száma, ügyfeleink a kisiparosok­tól a nagyvál­lalatokig, tár­sadalmi szer­vezetekig az élet nagy ré­szét felölelik. Nemzetközi összehasonlí­tásban vallunk gyent: sem szé­folyamatosan frissített oldalainkkal naponta 5-6 ezres forgalmat bonyolítunk le. (Ifj. Csallány Géza, az Agria­Computer internetes üzlet­ágának vezetője.) * * *- Szinte mindennap olvasom a lapjukat. Itt élek Ausztráliá­ban, de Egerből származom, és nagyon élvezem az otthoni hí­reket. így jobban el lehet vi­selni a nagy távolságot az ere­deti otthontól és a barátoktól. (Jenő Gregoczki, Ausztrália, Adelaide) * * *- Csak néha jut idő az interne­tezésre, de az újságot minden­nap olvasom, ugyanis szüleim előfizetik. Elmondhatom, hogy elégedett vagyok vele! (Bánszegi Norbert, Demjén) Hí He H« Kis vállalat kutatási igazgatója az a Szomolyáról származó úr, akinek felesége az egri egész­ségügyi -szakiskolában érettsé­gizett, fiukról, mint eminens diákról, a szász televízió készí­tett riportot. Egri látogatásra invitáltuk a családot, de ők is, mint megannyi milliomodik olvasónk, a hivatására, mun­kahelyi elfoglaltságára hivat­kozva, meghatottan kényszerí­tette ki magából a NEM-et. Idézzük megjegyzését:- Nem véletlenül látogatják Milliomodik díszvendégünk feleségével, aki országa finnországi nagyköveteként alig egy hónapja foglalta el állomáshelyét Helsinki­ben ilyen sokan az Önök oldalait. Valóban tartalmas olvasnivalót kínálnak. Főként a regionális hírek érdekelnek, ugyanis csa­ládunk Szomolyáról szárma­zik. Drezdában egyébként, mi­ként egész Nyugat-Európában, magyarországi napilapokhoz hozzájutni szinte lehetetlen, ezért igen sokan választjuk az internetes megoldást. (Dr. Marton János, Németor­szág, Drezda) * * *-Mindennap szívesen és kí­váncsian ol­vasom a He­ves Megyei Hírlapot, kü­lönösen a Hatvan vá­rossal foglal­kozó cikke­ket. Sajnála­tos dolognak tartom azt a tényt, hogy a Vasárnapi Hírlap nem olvasható az Interneten. Megjegyzem, hogy az ar­chívummal nem mindig boldogulok, van, hogy egyes lap­számokról lemaradok. (Farkas Zol­tán, USA, New York) Hí H« Hs Milliomodik látogatóként bejárhattam kedvenc ma­gyarországi városom ne­vezetességeit, olvashattam napi életéről. Köszönet az információ­kért. (Szokoly Elek, Romá­nia, Maros- vásárhely)- Ahogy van időm, elolva­som a Heves Megyei Hír­lapot. Főleg a gyöngyösi és a mátrai hírek érdekelnek. Talán jó lenne, ha egy kicsit gyor­sabb lenne a szerverük. (Béla P., USA, Schaumburg, Illinois) H: Hí Hí- Nagyon örülök a lapjuknak, de vannak oldalak, amiket hi­ába próbálok megnyitni. El­gondolkodom azon, mi moti­válhat valakit abban, hogy egy- egy cikk kimarad ebből a kü­lönben remek lapból. Vajon Az egri pólós barátot, Tóth Karcsit üdvözli a Svájcba szerződött Simi A mátraderecskei Gál Judit férje oldalán Ma­laysia Hulu Langat városában találta meg a kapcsolatot lapunkkal gondol-e ránk, akik a világ má­sik felén próbálunk mindenről tudni, ami a mi kis HAZÁNK­BAN történik? Mindenesetre elmondhatom, sok örömet, szórakozást leltem már a lap­ban. Ui.: Vajon a Tari Ottó is volt hatvani? (Réti Ferenc, volt hatvani la­kos, Ausztrália, Nenai, NSW) * * *- Győrben tanulok a Széchenyi István főiskolán, de Heves me­gyében, Poroszlón lakom. Ha tehetem, mindennap elolvasom a Heves Megyei Hírlapot, hogy 280 km távolságból is napra­kész információkhoz jussak a megyémben történtekről. Na­gyon örülök, hogy erre lehető­séget biztosítanak! (Botos Csaba, Győr) Hí Hí H«- Milliomodik vagyok! Szu­per! Jó munkát és sok olvasót kívánok! (Tóth Attila, Gyöngyös) Hí Hí Hí Megjegyzéséből kitűnik, hogy az illető vízilabdázó, azt mi tesszük hozzá, hogy kiváló sportoló, mert egy másik ma­gyarral a kiesési zónából hoz­ták fel a 2. helyre svájci klub­juk csapatát. Szülei, öccse Egerben drukkol sikereihez, íme, az Interneten érkezett rö­vid üzenet:- Tetszik az újságjuk, gratu­lálok hozzá. Kritikai észrevéte­lem: több képpel lehetne színe­síteni (pl. a vízilabdás tudósítá­sokat). Üdvözletem küldöm Tóth Karcsinak és Buttinger Lacinak. (Simon Tibor, Svájc, Kreuz­ungen) Hí Hí Hí-Hat hónapot töltök kutató­ként az Iowa State University közgazdasági tanszéken. Egyébként a GATE Gyöngyösi Főiskolai Karán tanítok. Rend­szeresen olvasom a Napi Gaz­daság, a Népszava és a Heves Megyei Hírlap számait. Kez­detben több újsággal is próbál­koztam, de vagy nem találtam meg az Interneten, vagy igen nehézkes volt a szöveg olva­sása. A Hírlapnak nagyon jó az internetes adaptálása, könnyen kezelhető, jól áttekinthető, az archív anyagban is könnyű a tájékozódás. Úgy gondolom, hogy rajtam kívül még nagyon sokan vannak, akik távol ott­honuktól, minél többet szeret­nének tudni a hazai esemé­nyekről, és ezt csak ilyen mó­don tehetik meg. • (Dr. Vájsz Tivadar, USA Iowa, Ames) * Hí H«-Nagyon szeretem az otthoni híreket, amelyek mindig haza­visznek szűkebb hazámba, Bélapátfalvára. Szeretném Nyíri Lászlót megtalálni, aki Egerben született, és együtt volt velem Budapesten, a MAVAG-ban. (Louis Berecz, USA, Enter­prise) * * * További milliomodikok: Samu Ildikó, Budapest, Bradley Ta- risznyas, Ausztrália, Surfers Pardise, dr. Semperger Tibor, Keller Sándor, Gacsal Ger­gely, Kormos János, Lehoczki István, Eger, Lipkovics Gábor, Kápolna, Boros Tibor, Isten­mezeje, Károly Adrienn, Sze­ged, Kérészy László, Makiár, Laminé Antal Éva, Füzes­abony, Nádházi István, Eger­esein, Krisztina Hummel, USA, Imperial. Köszönjük, hogy bennünket választottak. Pilisy Elemér Mire képes egy postán küldött nadrágtartó? A nagypolgári asszony rosszul sikerült randevúja férjével és - háza népével azonban nem a tartalomban rej­lik az igazi erénye. A rendező­től megszokhattuk, hogy a félig kidolgozott helyzetek, jellemek nem az ő stílusának jegyei. Most is alapos munkát végez, ami elsősorban a színészek tel­jesítményében bontakozik ki. Sata Árpád (aki a szálloda­szolga Poche és a nagypolgár Chandebise szerepét formája meg) ismét nagyot alakít. Pilla­natok alatt képes arcot, szerepet váltani. Fél, retteg, követel, dü­höng, egyszóval egy ember va­lamennyi érzelmét felsorakoz­tatja játékában. Nagypolgár­ként egy gátlásos, tisztelettudó, házasságában szemérmes urat alakít, míg szállodai szolgaként pimaszba titkok világában ott­honosan mozgó, sokat próbált figurát formál. Igazi jutalomjá­téka ez Satának, aki játékával élvezetes, láthatóan nagy telje­sítményt nyújt. Felesége, Ray­monde Chandebise (Nádasi Erika) személyétől kicsit távol áll a nagypolgári asszony sze­repe, igyekezetével mégis sike­rül beilleszkednie a darab sod­rásába. Camille Chandebise, a beszédhibás rokon (Tunyogi Péter) alakítása, s a spanyol há­zaspár megformázóinak (Pálfi Zoltánnak és Dimanopulu Af- roditének) színészi teljesítmé­nye végig sodró lendületű. Nem véletlen, hogy színpadra lépé­süket rendszerint hangos kaca­gás kíséri. Hármuk alakítása el­lenpéldája a májusban bemuta­tott Chioggiai csetepaté humo­rának. Most itt bizonyították, nevettetni nem a hangoskodás­sal, a kiabálással, az indokolat­lan zűrzavarkeltéssel lehet, ha­nem jól formált jellemekkel és helyzetekkel. Kicsit mesterkéltté válik vi­szont Doktor Finache (Venczel Valentin) játéka, mint ahogy a szálloda személyzetének, Fer- raillon-nak (Balogh András­nak) és a „hölgyeknek” (Tatár Gabinak és Jakó Beátának) az alakításában is van valami ter­mészetellenes, „rájátszott”. A darab értéke, humora a szerepformálásokban dombo­rodik ki. Az első felvonásban a rendező nagyobb gondot fordí­tott a jellemek formálására, mint a helyzetek kipörgetésére. A második felvonásban fordul a kocka: a szereplők tudják, mit várnak tőlük, a szállodában zajló fogócska szélsebes hely­zetváltásokat eredményez, a vígjáték itt valóban „elszaba­dul”. A harmadik felvonás amolyan levezető jelleget kap. A helyzetkomédiák szolidabbá válnak, ám sziporkázik a színé­szek játéka. A Bolha a fülbe tipikus szá­zadfordulós komédia. Egy kis szerelem, egy kis féltékenység, rengeteg félreértéssel, tüzes vérű spanyolokkal, érthetetlen karattyoló angollal megfűsze­rezve. E darabból jót, egyedit nem lehet díszlettel, jelmezzel kihozni, hiszen azok éppúgy adottnak, mint a szerző által megírt helyzetek. Ezért érzett rá jól Szegvári Menyhért arra: a siker kulcsa a szereplők kezé­ben lesz; az ő egyéniségüket ál­lítja reflektorfénybe, s nem vé­letlen, hogy a nevetés, a taps ezt a koncepciót, ezt a munkát il­leti. (szuromi) Aki ismeri férje holmiját, az könnyen megválaszolhatja a címben feltett kérdést. Főképp, ha átéli vagy átélte már azt a szituációt, hogy egyszer az in­tim darab postán érkezik haza. Ennél ígéretesebb indítása már nem is lehetne egy századfor­dulón született vígjátéknak. Feydeau: Bolha a fülbe című komédiájának témaválasztása vidám perceket sugall. A hu­mort, a nevetést meg is kapja a néző - maradéktalanul. A Gárdonyi Géza Színház­ban bemutatott, Szegvári Menyhért Jászai-díjas rendező által színre vitt produkciónak A komédia egyik jelenete FOTÓ: PILISY ELEMÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents