Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-05 / 233. szám
6. oldal Pf. 23. 1998. október 5., hétfő Kérdezni nem szégyen Családvédelem: szép, üres szó Az „Olajban szárnyaló papagájok” című, szeptember 19-én megjelent íráshoz szeretnék helyesbítésként néhány sort fűzni. Nemcsak azért, mert láttam a kiállítást, hanem mert ismerem is a fiatal alkotót. Már a címválasztás sem tűnt túl találónak számomra, mert első hallásra inkább őserdei környezeti katasztrófára gondolhat bárki, nem pedig tárlatmegnyitóra. Sajnos, a nagyobb gond az, hogy a tárlat képei nem olajképek - bár a cikk szerzője többször utal erre -, hanem szinte kivétel nélkül ak- rilfestékkel készültek. S nem ez az egyetlen tárgyi tévedés. A „foltszerűen kidomborodó festékéből csak annyi igaz, hogy valóban kidomborodik a képekből. De nem a festék, hanem a gipsz alatta, és főleg nem foltszerűen. Természetes, hogy aki nem szakértő (én sem vagyok az), ezeket első látásra nem tudhatja, de kérdezni nem A Bikavér védelmében írok Önöknek. Itt a texasbeli Austinban már évek óta csupán egyféle Bikavért lehet kapni, amiről az itteni régi és hű fogyasztók (zömmel amerikaiak) állítják, hogy már rég nem az igazi. Tavalyi otthonlétemkor hallottam arról, hogy védett lett ez a bor, s nem akárki állíthatja elő vagy forgalmazhatja, különösképp nem külföldre. Megdöbbenésemre az itteni Bikavért a Bonyhádi(!) Borgazdaság címkéjével forgalmazzák, ami, akárhogy is nézzük, kissé távol esik a bor eredeti termőhelyétől. Természetesen nem tudom, hogy van-e joga, felhatalmazása a bonyhádiaknak a bor forgalmazására, ami már magában is érdekes kérdés lenne, de a tény mindenesetre az, hogy ez a „Bikavér” nem az IGAZI Bikavér, s csak a bor itteni hírnevét rontja. Hogy mit szégyen. Pláne, ha egy megyei lapban tízezreket tájékoztatok, vagy próbálom felkelteni az érdeklődésüket valami iránt, akkor azt hiszem, mindenképp megkérdeztem volna az alkotót az alkalmazott technikáról, s nem számyaltatom olajban - akril helyett - szegény papagájokat. A vélemények pedig nem egyformák. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az újságíró merész, de kiforratlan „kísérletnek” látta azt, amit neves főiskolai tanárok és docensek már egy évzáró szigorlaton kiváló munkának ítéltek. Ezek után úgy gondolom, véleményt mindenki alkosson maga az ifjú művész munkáiról, miután megtekintette a kiállítást. Szeptember végéig bárki megteheti a Bródy Sándor Könyvtárban. Angyalné Dobos Virág (cím a szerk.-ben) tehet ez ügyben az egri hegyközség, nem tudom, de remélem, van lehetősége arra, hogy a gyenge minőséget előállítóktól megvonja a forgalmazás további jogát, ha pedig egyszerű hamisításról van szó, akkor eljárást kezdeményezzen. Az itteni kereskedők kérdésemre, hogy miért csak ezt a fajta Bikavért hozatják, csak annyit válaszoltak, hogy ők is csak ezt kapják - mintha csupán Bony- hádon készítenének Bikavért az egész Magyarországon. Kérem, ha mást nem is tesznek, legalább a hegyközség elöljáróihoz juttassák el ezt a levelet, minthogy innen kissé nehézkes kiderítenem, ki is az, aki illetékes az ügyben. Segítségüket köszönöm előre is. Lendvai Gábor (E-mail cím a szerk.-ben) Köszönetét szeretnék mondani azok nevében, akik a pokol kínjait élik át egy alkoholista miatt. H. Budai Sándor augusztus 3-án megjelent „Alkoholisták ellen tehetetlen a törvény” című cikkére kérem, engedjék meg, hogy elmondjam a pucér valóságot. A törvény minden eszközzel az alkoholistákat védi! Nekik vannak személyiségi jogaik az általuk agyongyötört családjuk rovására. Azok, akik állandó rettegésben élnek, akiket vernek szeretett gyermekeik láttára, akiket kifosztanak, megerőszakolnak, azoknak nincsenek jogaik? Az alkoholistát nem lehet gyógyítani akarata ellenére?! Jó kifogás! Mindenki tudja, hogy a szenvedélybetegek akaratgyengék: aki tudja, hogy a sírba issza magát, annak hol az akarata? Családvédelem: szép, üres szó. Amikor az iskola vagy a szomszédok nem bírják elnézni a brutális apa garázdaságait, a kékre-zöldre vert gyerekeket, intézetbe viszik. Ez jó megoldás? Kinek? Az alkoholistának! Marad a feleség, akin dúvad ösztöneit kiélheti. Bűnmegelőzés? Aki ihatnék, az megszerzi rá a pénzt... bármi áron! Eladja az asszony Még ki sem pihentük az országos választásokat, itt van szűkebb hazánk jelöltjeinek bemutatkozása, elindítása, avagy újrajelölése. Sokan ugyanis örökös pozíciónak tekintik ezt a nem kis felelősséggel járó posztot. Egyes új- rajelöltekről mondják: „jól csinálta...”, de egy újabb nem csinálná-e jobban? A rendszerváltás után, húszéves párttitkári múlttal mondta valaki: „nem volt itt kommunista, csak párttag”. Hogy ez az állítás az ő jellemét nézve szegénységi bizonyítvány, az csak az egyik oldal, de nem is igaz. Fél évszázad nagyon hosszú idő: hívei az akkor uralkodó eszméknek voltak, vannak és lesznek, és ez maga nem is bűn, csak akkor, ha erről elfeledkeznek olyannyira, hogy hajdanvolt életük, hitük megtagadóiként „harcot” indítanak. Mondván, ők becsületesek, s bárkinek a szemébe mernek nézni. S az otthoni tükörbe is? Mert a jövő nemzedék nevelésénél a legvisszataszítóbb és a legártalmasabb a színlelt amnézia és a konok tévhit. Mert mi már fájó szívvel beletörődtünk a ruháit, mindent, ami a házban mozdítható. Zaciba kerül a gyerekek ruhája, minden... Aztán addig püföli az asz- szonyt, míg nem ad pénzt... vagy akárkit az utcán..., a kocsmában előkerül a bicska is. Összeverődnek az ivócimborák: egy kis betörés, rablás, fosztogatás, sőt gyilkosság is. Szociálpolitika? Köztudott, hogy az ivósok nagy ívben kerülik a munkát odahaza is, máshol is. Ma már nincs KMK sem..., pedig az nagyon jó volt! De nincs is cég, aki egy alkoholistát foglalkoztatna, amikor tisztességes emberek állnak sorba a közvetítő előtt. Sajnos! Néhány feketemunka... Kérelem a polgár- mesteri hivatalhoz? No, ez aztán a szemfényvesztés. Szétette az idő a szociális védőhálót! Bekérik a feleség jövedelmét igazoló dokumentet, nyugdíjszelvényt, és ha az 20 ezer forint körül van, „Hát mit akar? Ebből ketten meg tudnak élni!” - mondja mosolyogva az illetékes hölgy. Lehet, hogy nem tudja, mi a rezsi egy másfél szobás lakásban? Enni is kellene, főleg apucinak inni, aki évek óta nem ad haza baráti, rokoni kapcsolatok annak idején tudatos megrontásába, de gyermekeinknek tisztább létteret szeretnénk. Nem fontos azonban mindenhol ideológiai harcot keresni. A kormányok változásai miatt néha pusztán csak újabb és újabb jellempróbát kell sokaknak kiállniuk. A pártoskodásból sok civil kiábrándult - más kérdés, hogy a látszólag civil szféra sem önt mindig osztatlan bizalmat a polgárba -, de ha az ország vezetése a pártokra adott szavazatok függvénye, az arány többnyire kiütközik az önkormányzati posztok megszerzésénél is. No itt kezdődik az ügyködés a körül a bizonyos köpönyeg körül. Régi nóta: új seprű jobban seper, új szem többet lát. Új arcok is kellenének, akik nem újdonsült terveik prolongálásával, hanem egész életvitelükkel, tehetségükkel visszaadhatnák bizalmunkat a közképviseleti tisztességbe. Ehhez az is kell, hogy ne klikkek és pártérdekek, az adok-kapok elgondolás határozza meg az önkormányzati székek elosztását. Mert sokan egy fillért sem, még akkor sem lökött haza, mikor jól keresett. Vagyis a rossz alkoholista feleségnek sem a fizetéséhez, sem a nyugdíjához nincs joga? Ez az úgynevezett közös háztartás?! Válás?! És ami még ezek után maradt, azt igazságosan ketté kell osztani. Nem lenne olcsóbb és emberségesebb az alkoholistákat begyűjteni és kezelni, munkára szoktatni? Annyi statisztika készül az országunkban, hát kérem, nézzenek utána, hogy hány asszony hal meg az állandó stressz miatt kínok között rákban... Hány anyát, feleséget, gyereket kezelnek egy alkoholista terrorizálása miatt? Milyen a százalék a közúti balesetek vétlen áldozatai, s az ital miatt? Az öngyilkosságok okai?! A betörések, lopások, gyilkosságok közötti ittas elkövetések, egyáltalán a bűnözésben. Nem ártana kiszámolni, hogy ez mibe kerül! Nagyon remélem, hogy fiatal miniszterelnökünk valóban a családok kormányát alakította meg, és az új Országgyűlés azoknak ad jogot, akik a kötelességüket már és folyamatosan elvégzik. csak képzelik, hogy a pénznek nincs szaga. Széliránt talán...? De szél ellen bizony, sokszor bűzlik, s ez aztán végképp megviseli a köznép bizalmát. A pártállami idők képviselőinek óvoda, egy-egy járda, csatorna kiharcolása, vagyis összeköttetés találása jelentett sikert; végtére is jó lenne ezeken túllépni, de nem szükséges a közhivatalok szerepét sem átvenni, hanem oda kell hatni, hogy azok jól működjenek: ekkor ugyanis természetszerűleg csökken az önkormányzati képviselők választóik által történő megterhelése. Egy hiteles testület, rátermettséggel, bizalomkeltéssel, a lakosság bevonásával képes olyan pezsgő önkormányzati életet teremteni, ami sikereivel bizonyítani tudná a kitüntetettek jogát a közért való munkálkodáshoz. Egy nemzet lelkiismerete az egyének lelkiismeretéből tevődik össze, ami erkölcsi állapotainkat tekintve néha fontosabb, mint a betevő falat. Nagy Edit (teljes cím a szerk.-ben) Köszönetnyilvánítás Drága férjem hét hétig feküdt a Markhot Ferenc kórháhz 4. emeleti sebészeti osztályán. Köszönetemet szeretném kifejezni az ott dolgozó orvosoknak, az osztály nővéreinek a sok-sok küzdelmükért, amit tettek a férjem élete megmentéséért, sajnos hiába, mert a féljem elhunyt. Özv. Liktor Béláné Biikkszentmárton Udvariasabban! Amióta megkezdődött a tanév, elviselhetetlenné vált a helyi járatos autóbuszokon való közlekedés. Többször is szemtanúja voltam, hogy az iskolások se istent, se embert nem tisztelve lökdösődnek, minősíthetetlen trágársággal bosszantják az utasokat. Az idősebbeknek természetesen nem adják át a helyet, de a kisgyermekes édesanyákkal sem bánnak különbül. Néha szó szerint életveszélyes a reggelenként túlzsúfolt buszokra felkapaszkodni. A hatalmas iskolatáskákkal - amelyek többnyire hátizsákok - elfoglalnak minden helyet, s véletlenül sem néznek körül, hogy kit böknek oldalba. • Főként a szülők felelőssége, hogy megtanítsák csemetéjüket az elemi udvariasság szabályaira, de az sem ártana, ha az iskolákban is szó esne erről. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Késedelmes felszólalás Szocialista párti képviselőnk interpellálni kíván az egri kórház tragikus kimenetelű ügye miatt a Parlamentben. Önmagában ez az ügyért való kiállás szimpatikus, de a képviselő késedelmes felszólalását nem tartom etikusnak. A Heves Megyei Hírlapban olvasottak alapján megdöbbentő az a tény, hogy már az 1990-es évek elejétől jelentkeztek megbetegedések az osztályon. A korábbi négy év kormányzása alatt már fel kellett volna szólalni, de vagy nem akarta zavarba hozni a képviselő úr pártbeli miniszterét, vagy abban a ciklusban nem állt érdekében nyilvánosságra hozni az újszülött- és koraszülött-osztály tragédiáját. Ez a késedelmes felismerés nem igazán tesz jót az országnak sem, mert például ha időben felismerték volna politikusaink, hogy nem a Varsói Szerződéshez kell tartoznunk, hanem a NATO-hoz, és nem a KGST-hez, hanem az Európai Unióhoz, és sorolhatnám tovább, talán az elmúlt negyven év nem lett volna hiábavaló. Zagyva Ferenc Eger, Hatvanasezred u. 8. Ez a Bikavér nem hamisítvány Hamisítják a Bikavért F. Jánosné (cím a szerk.-ben) Hiteles testületre van szükség Köszönet zöldben! A Szilvásváradi Általános Iskola tanulói ezúton szeretnék megköszönni az Állami Erdei Vasutaknak, a helyi erdészetnek, tanáraiknak az 1998. szeptember 25-én megrendezésre került akadályversenyt. Á természetben sétálva haladtunk akadályról akadályra, ahol logikai és tantárgyi kérdésekre válaszolva gyűjthettünk pontokat. A nap végén mindenkinek - helyezéstől függetlenül - édességgel kedveskedtek a pedagógusok. Végül az erdei vasút soron kívül ledöcögött velünk a községbe, s élményekkel telve hazatértünk. Papp Attila diákönkorm. vezető Újra a siroki parkolóhelyzetről Tisztelt Hölgyem vagy Uram! Magam és a családom vállalja nevét és címét, legfőképpen Sírok település természeti és kultúrtörténeti értékeit, az itt élő becsületes emberek magatartását. Az ország közel 3000 általános iskolai intézménye, közel 1000 középfokú intézménye, megközelítőleg 150 főiskolai és egyetemi kar diákja és tanári kara előtt, több neves hazai és nemzetközi kemping, természetbarát-szövetség, klub és azok tagjai előtt... de legfőképpen a településen megpihent - az elmúlt hat év alatt itt járt - több ezer hazai és külföldi vendégünk előtt. Az előzőeket változatlanul vállalni is fogjuk (nevünk és lakcímünk teljes feltüntetésével) a jövőben is kiadványaink (szórólapok, képeslapok, tájékoztatások) küldésével, és nem csak „önös” érdekből. Önnek csak családom előtt kellett volna vállalnia nevét, lakcímét - s ha van énje -, önmagát. Nem értem, mitől félt? Tőlem, a más véleményen lévőktől, netalán a közelgő helyhatósági választásoktól? Egy mondattal: tisztességesebb lett volna a közvetlen emberi szó! De Ön nem ezt választotta. A cikk megjelenése mellett - a neve feltüntetését sem vállaló személy magatartásából - azt is vélelmezhetem, hogy más — önmagát vállaló, nyílt, gerinces ember - nevét küldte el az általam is tisztelt és olvasott lap szerkesztőségéhez. Remélem, tisztelt Hölgyem vagy Uram, személyesen is jelentkezik, mert névtelen emberekkel vitatkozni nem tudok. A nyílt, becsületes emberek az ilyen fantomembereket megvetik, vitába velük nem bocsátkoznak, arra az ilyen típusú ember érdemtelen. A cikk tartalmáról csak annyi a megjegyzésem, hogy azok információhiányra, és bizonyos, az ügyben történt törvénysértések ismeretének hiányára utalnak (soha nem kértem az adófizetők által teremtődött közpénzen a családom érdekeinek érvényre juttatását). Üdvözlettel: dr. Nagy András és családja 3332 Sírok, Dobó I. u. 30. Tel./fax: 36/361-558 Hála az életmentőknek 1998. szeptember 17-i újságjukban megjelent egy cikk édesapánkról, akinek életéért emberfeletti erővel küzdöttek az orvosok és mentősök szeptember 16-án az egri piaccsarnok forgatagában. Az újságcikk címe: „Az a reményteli utolsó kísérlet” volt. Nagyon megköszönném édesanyám és családunk nevében is, ha a következő néhány köszönő mondat megjelenhetne újságjukban. Tiszteletünket és hálás kö- szönetünket szeretnénk kifejezni azért az emberfeletti munkájukért mindazoknak az orvosoknak, közöttük dr. Gyulai Katalin orvosnőnek és csapatának, a mentős szakembereknek, Fehér Józsefnek és lányának (akik mentőt hívtak, s mellette voltak a kritikus pillanatokban), s azon segítőkész embereknek, akik szeptember 16-án az egri piaccsamok előtt mindent elkövettek azért, hogy édesapánkat, Tóth Károlyt visz- szahozzák a klinikai halálból, s hosszú időn keresztül küzdöttek az életéért. Állapota valamennyire stabilizálódott, de még mindig súlyos. Ezúton szeretnénk még köszönetét mondani az egri Markhót Ferenc Kórház belgyógyászati intenzív osztályán dolgozó főorvosoknak, közöttük dr. Tóth Csabának, a kardiológusoknak és ápolóknak, hogy visszaadták nekünk a reményt, és azon fáradoznak, hogy édesapánk egyszer újra a családja körében lehessen. Munkájukhoz jó egészséget kívánunk! Tisztelettel és hálával: Szabó Bertalanná és családja Fedémes, Petőfi u.
