Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
Csepel, egy zöld Pannónia, egy IZS, majd egy négyütemű Simson. Tóth László családjában mindig volt valamilyen motor. Igaz, ezek túl nagynak bizonyultak az akkor még 9-10 éves kis „Dög”-nek. Na persze, ez nem sértegetés, hiszen már akkor is így becézték, s azóta csak így ismerik Eger egyik leghíresebb motorosát.- Negyedikes lehettem, amikor tanárom Romár robogóját megvásároltam a húsvéti locsolásból keresett pénzemen. Ezt egy idő után megunták szüleim, ennek következtében kaphattam egy új Rigát s hozzá mindennap 20 forintot, amibő,1 öt liter benzinre futotta. Aztán jött a gyönyörű hangú 350-es Jawa, s egymás után hat MZ, mindenféle gyártmányból. Aztán véget értek a fiatal, gondtalan évek, s miután 22 évesen megnősültem, a család, gyerekek miatt Trabant kellett otthonra. Ekkor a gokartozásban élhettem ki szenvedélyemet.- Azért ezután sem kellett sokat várni a következő motorra?!- Amikor az új ETZ-k megjelentek, nem tudtam ellenállni, s Egerben enyém volt a tizedik ilyen motor. Abban az időben engem tartottak a város legjobb motorosának. Sokat mentünk a Sirok-Eger közti pályán, ahol inkább a technika volt a fontos, nem a gyorsaság. Én is sokat estem, idáig legalább 100- szor. A legnagyobb bukásom 130 km/órás sebességnél volt, de egyszer sem sérültem súlyosan.- Mit szól a családja?- A feleségem mindig is. imádott motorozni, de csak mögöttem utazik, egyedül nem bírja el ezt a nagy járgányt. A lányom robogózott, s a fiamnak is volt motoros korszaka, de igazából egyikőjük sem vonzódik a kétkerekűhöz. Egy motoros szinte sosem jár egyedül. Van valamilyen banda, amihez tartozik?- Természetesen, a Strag Dogs M.C. oszlopos tagja vagyok. Nyolcán tartozunk a csapathoz, s mi szervezzük az egyre híresebb siroki motorostalálkozót. Persze, nemcsak egyszerű jó barátok’ vagyunk. Egy ilyen társaság jóban- rosszban összetart, mindenben segítjük egymást, kiállunk a másikért, mindenhová együtt megyünk. Közös bennünk a motor tisztelete. Egy életformát követünk, s kabátunkon vagy mellényünkön emblémánkkal jelezzük, hogy egy csapat vagyunk.- Most egy Harley Davidsonja van, ezt, úgy tudom, saját maga rakta össze.- így igaz, tavaly kezdtem el építeni a choppert, s egy, az idén idén májusban megrendezett kiállításon nyertem is vele. Először csak a motor váza-volt meg, úgy szedtem hozzá össze különböző helyekről a darabjait. Nagyon büszke vagyok rá, igazán gyönyörű darab, és külföldről is gj£|kv \ csodájára jártak. Most egy oíyan IZS-t próbálok újjávarázsolni, amilyen apámé is volt, s remélem, jövőre ez is kiállítható állapotban lesz. Elek Eszter Kilencedik oldal Olvasóink a Vasárnap Reggel még csak harmadik számát tartják kezükben, de van, aki már az elsővel nyereménynek örülhetett a Szerencseóra elnevezésű népszerű játékban. A nyertesek egyike Barta Istvánná felsőtárkányi fiatal- asszony, aki elmondta, nagy örömmel értesült szerencséjükről. Mivel a férje bútorasztalos, lesz, aki kipróbálja, használja a 600 wattos ütve- fúró gépet. Bartáék postán adták fel a pályázati szelvényt, és azért választották a fúrógépet, mivel ebből tíz darabot sorsoltak, nagyobb esélyt láttak a nyerésre. A Heves Megyei Hírlap régi előfizetőjeként a terjesztőjüktől kapták meg a Vasárnap Reggelt, amely elnyerte tetszésüket, a nyereménytől függetlenül is. A második számot is szívesen forgatta az egész család, még szeműk fénye, a másfél éves Mátyás is kézbe vette, a színes képeket nézegetve érdeklődéssel. A családfő leginkább a sportoldalakat böngészte, mivel szabadidejében a labdarúgás a kedvenc időtöltése. Herédi olvasónk szintén ütve- fúrót nyert a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel című kiadványunk első számának „Szerencseóra’’ elnevezésű játékán.- A férjem a sarki kócsmában vásárolta meg a lapot - mohója nevetve nyertesünk. - Biztosan azért, hogy szó ne érje a ház elejét, amiért már megint az „ivóban" járt. Általában mindent megfejtek, ami a kezem ügyébe kerül, aztán van, amit feladok, s van, amit nem. Most jól döntöttem. Nagyon örülök a szerszámnak, amit nyertem. Már a Vasárnap Reggel második számának rejtvényét is beküldtem... Az idei nyár sajtóslágere a Vörös Győző vezette egyiptomi régészeti feltárás eredményeinek bemutatása volt. A szenzáció tálalása szakmai körökben meglehetősen nagy vitát váltott ki. Egy dolog azonban vitathatatlan: egy ilyen munkában részt venni több mint izgalmas feladat. Kozma Károly fotóművésznek megadatott ez a páratlan lehetőség, lévén a hazai tárgyfotózás egyik legtehetségesebb képviselője.- 1979-ben kerültem a szolnoki Damjanich János Múzeumba - meséli. - A fotózásnak ezt a speciális területét nagyon megkedveltem, s némi gyakorlatra is szert tettem a közel húsz év alatt.- Hogyan sikerült az egyiptomi régészeti munkába bekapcsolódni?- Néhány éve az ELTE Egyiptológiai Tanszékének vezetőjétől, Kákossy professzortól egy pályázatot követően kaptam a megbízást. Egyedül vágtam neki az első útnak. Hóesésben szálltam repülőre, és perzselő hőségben érkeztem meg az arab „zűrzavar” kellős közepébe. Európai ember számára elképzelhetetlen világba csöppentem. Lenyűgöztek a gigantikus méretű szobrok, műemlékek. Kint egy hónap alatt megtörtént a „beavatásom” is. Nyolc órán át a királysírokban készítettem felvételeket, nyolc órán át egyéb műemlékeket fotóztam.- A munka mellett bizonyára a mai egyiptomi szokásokkal is volt alkalma megismerkedni...- Kákossy professzorral és a csoport tagjaival több alkalommal is részt vettünk arab ünnepeken, s a hétköznapi, jellegzetes szertartásokba is bekapcsolódtunk. Itt kedveltem meg a vizipipá- zást. Kellemes baráti társaságban itthon is használjuk néha. meglepetéseket is tartogatott. Előfordult több- nyos tevékenységet végző embereket nem riaszt- ször, hogy hőlégballonról készítettem felvétele- hatja vissza. Jómagam - ha hívnak - évről évre két, pár órás „hegymászó-lecke” után pedig egy örömmel térek vissza abba a szép országba, meredek sziklafalon, kötélhágcsó segítségével Barta Katalin ereszkedtem le a fotózandó helyszín közelébe.- A zavargások miatt Egyiptom nem tartozik a legbiztonságosabb országok közé.- A turista kevesebb, de ez a tudomá- Részt vett a hazánkban nem kis vitát kiváltó Thot-hegyi ásatásokon is...- Csakúgy, mint évek óta, ez alkalommal is a munkámat végeztem. Két évvel ezelőtt Kákossy professzor ajánlotta fel ezt a lehetőséget egy fiatal tanítványának, Vörös Győzőnek. Számomra - függetlenül a szakmai vitától - megtiszteltetés volt ebben a programban részt venni. Tudni kell, hogy a Királyok völgyébe rejtett királysírok rengeteg érdekes információt hordoznak Egyiptom fénykoráról. Az emberek túlvilághoz kötődő gondolatai tükröződnek a falakon, szövegek, motívumok formájában. Ez a munka más Királysírok fotósa ................................. ■r./.. .
