Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-31 / 255. szám
„Új műsorhoz új férfi kell” Kalmár Péter a felmentése hátteréről, a műemlékvédelem színéről és fonákjáról- Vágjunk mindjárt a közepébe! Miként hozták tudomására, hogy az új kormányzat műemlékvédelemmel kapcsolatos terveit nem Önnel óhajtják megvalósítani? Leginkább bizalmi kérdés-A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, dr. Hámori József miniszter rögtön a kormányváltás utáni első napokban leendő utódom társaságában magához kéretett. Arra kért, vigyem még három hónapig a hivatali ügyeket. Ám hozzátette: hosszabb távon nem számítanak a munkámra. Közölte azt is, hogy nem szerzett negatív tapasztalatokat rólam, a tevékenységemről, de miután az új kormánynak a programja értelmében nagyon komoly tervei vannak a nemzeti kulturális örökséggel, a műemlékvédelemmel összefüggésben, s úgymond gyökeres változást szeretnének elérni, ennek véghezvitelével más személyt kívánnak megbízni. Nevezetesen dr. Entz Gézát. Az úriemberség és a fair play szellemében tudomásul vettem a döntést.- Sokak véleménye szerint inkább politikai, semmint szakmai érvek vezérelték a döntéshozókat...- Nyilvánvalóan politikai döntés volt. Úgy gondolom azonban, hogy akceptálható a szándék, amit a miniszter kifejtett. Valóban nehezen elképzelhető kellő bizalom híján, hogy hosszabb távon eredményes lehet az együtt munkálkodás.-Kölcsönös vagy egyoldalú bizalomhiányról van szó?- Valószínűleg nekem is nagyon nehéz lett volna... Nem szerettem volna gátolni a korábban elindult pozitív folyamatok fejlődését. Úgy vélem, a személyi változással együtt is a folyamatosságon kell, hogy legyen a hangsúly. Épp ezért a három hónap alatt a legjobb tudásom szerint igyekeztem mindent átadni az utódomnak, majd jó szerencsét kívántam neki.- Hogyan tekint vissza hivatalvezetői időszakára: elégedett lehet-e az elvégzettekkel?-Valamivel több mint két éven át irányítottam az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkáját. Ilyen rövid idő alatt természetesen nem lehet befejezett dolgokról számot adni. Azt viszont ki merem jelenteni: megteremtettük az alapját annak, hogy a honi műemlékvédelem visszaszerezze a korábban kivívott társadalmi megbecsültségét. Ebbe beleértendő a kormányzati, a politikai és a gazdasági támogatás is.-Mit kell érteni az alatt, hogy a hivatal visszaszerezte társadalmi megbecsültségét? Nem pénzfaló szervezet-Amikor átvettem ezt a tisztséget, pokoli nehéz helyzetben volt a hazai műemlékvédelem. A lezajlott politikai, tulajdonosi, szervezeti és jogi változások óriási kihívást jelentettek a közigazgatásnak, a műemlék- védelemnek különösképpen. Az új helyzetben ugyanis nagy presztízsveszteség érte a szakmát. Úgy tűnt, mintha egy pénzfaló szervezet lenne, amely csak tilt, akadályoz, s gátja a fejlődésnek, a biznisznek. A környezetvédelmi ágazaton belül is a másod-, harmadrangú kérdésekhez sorolódott. Óriási eredménynek tartom, hogy sikerült tető alá hozni a műemlékvédelmi törvényt. Ez fontos jogi alap e tevékenység újrafogalmazásához. A törvény nagy általánosságban a pénzügyi alapokról is intézkedik. Nagyon lényeges, hogy a műemlékvédelem központi költségvetési támogatásában is sikerült kezdeti eredményeket elérni. Az új ösztönző támogatási rendszer elsősorban a tulajdonosok felelősségére épít, de nem hanyagolja el a nemzeti kulturális örökség iránti állami felelősséget sem.-Mi a véleménye, letörölhető-e az említett részeredmény a hazai „műemlékvédelmi palettáról”?-Nem hiszem, s ez roppant lényeges: a magyar műemlékvédelemnek van egy rendkívül erős és nagyon elkötelezett hivatásos gárdája, továbbá viszonylag széles civil támogatottsága is. Kitűnőek az egyházi és önkormányzati kapcsolatai. A jelenlegi kormányprogram fontos kérdésként kezeli ezt a témát, s ha ez találkozik a szakemberek elhivatottságával, akkor nagy baj nem lehet. Nagy kérdés persze, hogy az új kormányzati felállás lehetőséget nyújt-e egy korszerű szemléletű, integrált védelem megvalósítására. Maga az a tény, hogy a nemzeti kulturális örökség megóvására önálló minisztériumot hoztak létre, rendkívül , kecsegtető, s megfelel az európai képletnek. Az, hogy a műemlékvédelem kérdéskörét részben a környezetvédelemhez, részben a területfejlesztéshez kapcsolták, felvet kérdéseket. Előzőleg az egyik leggazdagabb tárcához tartozott az ágazat, s az építésüggyel is integrált igazgatási szisztéma működött. A központi környezetvédelem megközelítőleg egymilliárd forintot költött a műemlékvédelemre. Nyitott, hogy mindez ezek után lehetséges-e? Az sem biztos, hogy kedvező, a költségvetés a tervek szerint elnyeli a különböző alapokat. Ezeken túl a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mint új szervezet, kétségkívül nehezebb helyzetben van más tárcákhoz képest, hiszen most kell kialakítani az apparátusát, a működési módját.- Mennyire éreztették Önnel a felmentése kapcsán a pártelkötelezettségét?- Szó sem volt politikáról. Egyszerűen az történt, hogy új műsorhoz új férfi kell. Közös megegyezéssel jöttem el. Fájdalmas volt megélni- Személyesen hogyan élte meg ezt a szituációt?- Borzasztóan fájt, mert úgy érzem, valóban eredményes munkát végeztünk. Elkezdtünk valamit a kollégáimmal, s pont akkor jött a váltás, amikor az ember kezdett magabiztosabb lenni, kivívta a környezete megbecsülését, erőt érzett a folytatáshoz. A hangsúly végig azon volt, hogy kiváló csapat élén dolgozhattam, munkámhoz óriási segítséget kaptam az elődömtől és a szakemberek legtöbbjétől. Nehéz szívvel hagytam ott a hivatalt.-Ön korábban az MSZP Heves megyei elnökeként is tevékenykedett. Éppen ezért megkerülhetetlen, hogy ne váltsunk szót az elmúlt hónapok politikai-közéleti eseményeiről...- A helyhatósági választáson Heves megyében és Egerben reményen felül szerepelt a szocialista párt. Az én felfogásom szerint valóságos áttörés ment végbe. Visszatekintve a megye- székhelyen bekövetkezett eredményre, azt szinte törvény- szerűnek látom. Az egyik oldalon szerintem meglehetősen elhibázott választási stratégia volt a polgári erők részéről, hogy új elképzelés megvalósítását ugyanazokkal a régi emberekkel tűzték ki célul. Ráadásul a Fidesznek és szövetségeseinek nem volt polgármesterjelöltje és megfelelő önkormányzati csapata, ugyanakkor „lenyelte” a lokálpatriótákat és más politikai erőket. A másik oldalon a szocialisták meggyőző, hiteles kampányt folytattak dr. Nagy Imre vezetésével. Otthonosan mozognak az ön- kormányzati munkában, s képesek voltak új embereket, fiatalokat felvonultatni.- Élgondolkodott már az egri közéletbe való visszatérésén?-Bárkinek bármikor szívesen segítek a tapasztalataimmal, ha megkérnek rá. Rossz kompromisszum — Napjainkban komoly vita zajlik az egri fedett uszodáról. Úgy is, mint műemlékes, miként vélekedik e kérdésről?- Ha valaki alaposabban utánanézne, azt látná, a dilemma az, hogy a régi helyén, vagy másutt épüljön-e fel ez a létesítmény, már régóta fennálló kérdés. A város és a megye elsőszámú vezetői szerintem presztízst csináltak abból, hogy a Bárány-uszoda mellé helyezzék a fedettet is. A szakemberek viszont elemzéseikben ezt általában ellenezték. Egyszerűen azért, mert ott nem fért el. Sem helyileg, sem strukturálisan. Túlságosan megterheli azt a területet, az eredeti város- szerkezettől abszolút idegen. Elsősorban emiatt drága a létrehozása, nem a Makovecz-terv miatt. Tulajdonképpen a kiváló építész is belekényszerült egy rossz kompromisszumba. Talán az sem használt az ügynek, hogy a több szakma által megalapozott ellenkezést a város előző polgármestere és környezete ultima ratio-ként Mako- vecz Imre meghívásával igyekezett ellensúlyozni. Szent meggyőződésem, hogy a koncepcionálisan megalapozott idegenforgalmi fejlesztés nagyobb haszonnal járna. Az a terület, ahová tervezték a fedett uszodát, annál jóval értékesebb ott a vár tövében, az Érsekkertnél, mint hogy uszoda kerüljön oda. Játsszunk el a gondolattal: tegyünk oda egy normál fedett uszodát! Ragasztott faszerkezetű, hatalmas csarnok. Oda való? Nem. Ha tornyot rakok rá, akkor igen? Akkor sem. Látszik, hogy erőből próbálták keresztülvinni. Ez azonban azt is magában rejti, hogy az előző közgyűlésben számosán csak a dr. Ringelhann György polgár- mester iránti lojalitásból szavazták meg. Miért ne lehetne ezt felülvizsgálni?-Visszatérve az Ön személyére: azt már tudjuk, hogyan viszonyul a nyáron és az azóta történtekhez. Természetesen felvetődik a kérdés: hogyan tovább?- Úgy gondolom, a hivatal- vezetői, köztisztviselői megbízatásomat elfogulatlanul, pártatlanul, mindenféle befolyástól mentesen igyekeztem elvégezni. Úgy érzem, nem is eredménytelenül. Ami engem illet, egyelőre pihenek, mert az előző három esztendőben nem tudtam szabadságot kivenni. Lehet, hogy nagyon furán hangzik, amit mondok, de most akklimatizálódnom kell Egerben, hiszen az elmúlt csaknem két évben nem voltam jelen az itteni közéletben. Mint köz- tisztviselő, érthető módon nem vehettem részt a helyi politikában. Épp ezért - a feltöltődésre szánt idő után - az elkövetkezőkben mindenekelőtt fogódzkodókat kell keresnem. S bízom abban, lesznek olyan feladatok, amelyek teljesítésében magam is részt vehetek. Szalay Zoltán Kalmár Péter: „A fair play szellemében tudomásul vettem a döntést” FOTÓ:,PERL MÁRTON Roma járőrök az éjben E gyütt húztunk csizmát a zömök, csupa izom sráccal, s egy körletbe is kerültünk a seregben. Adolf hamar feltalálta magát, soha nem kényeztette a sors, nem szívta hát különösebben mellre az oktalan, újoncnyúzó szívatásokat. Ám amikor először beosztották naposnak, kétségbeesetten készült a nem mindennapi szolgálatra. „Hogy fogok én cigány létemre parancsolgatni néktek...!” - sopánkodott egész este. Aztán a reggeli ébresztőnél, majd a körletrend szokásos ellenőrzésekor meglepetten tapasztalta, hogy a máskor oly könnyedén odavetett „ne okoskodj velem, Dolfi” helyett valamennyien rangjához méltóan kezeltük. A történet akkor jutott eszembe, amikor hírét vettem, hogy - korábbi elhatározásukhoz híven - polgárőrséget szerveznek saját’berkeiken belül a gyöngyösi romák. Nem tudom, akadt-e közülük egy is, akiben felvetődött a kérdés: környezetükben miként fogadják majd megjelenésüket. Tekintettel arra, hogy a nem éppen békés alvilági alakok - legyenek azok romák vagy nem romák - nemigen tisztelnek rangot és kort, törvényt és szabályt. Másrészt pedig - mint a bölcs mondás tartja - senki sem lehet próféta a saját hazájában. S ez az utóbbi a lényegesebb. Hogy a roma társadalom mennyire sajátos világ, s mennyire megosztott, azt azok tudják a legjobban, akik - kisebbségi önkormányzati vezetőként, képviselőként - a saját bőrükön tapasztalták már. Követelőző, elégedetlen, netán rendbontó társaik - a szó szoros értelmében - nemegyszer késhegyig menő vitában kérték számon tőlük: kihez is húznak valójában. Számos példa van rá, hogy a „próféta” kiközösíttetett: a cigányok már nem, a magyarok még nem fogadták be. F élő hát, hogy így járnak majd a gyöngyösi roma rendfenntartók is. Mondjuk, azzal a különbséggel, hogy a városban már szolgálatot teljesítő polgárőrök készséggel együttműködnek velük, hiszen ki ismerné jobban a helyi etnikumot, mint ők maguk. De tisztelik-e majd őket, s adott esetben eleget tesznek-e intő szavuknak a kisebbség renitens tagjai, avagy örökre elveszik a kedvüket önként vállalt szolgálatuktól a fenyegető kiszólással, miszerint: „Ne okoskodj, hékás, mert meggyűlik a bajod velem!” S ezt azokban a körökben illik komolyan venni... Szilvás István * Atképezhetetlenek ? A középiskola fogadótermében látni lehetett, hogy készültek a meghirdetett sajtótájékoztatóra. Szendvicsek, meleg pogácsa, gyümölcslé. A székek a beharangozott időben azonban nem teltek meg. Egy távoktatási projektet szerettek volna bemutatni a megalkotói olyan neves és jó hírű cégeknek, amelyek nagyítóval keresik a szakembereket a speciális tudást és gyakorlatot igénylő gépkezelői szakmára. Tény: a rendezvényen többen voltak az előadók, mint_ a hallgatók. Utóbbiak között ott ült a munkaügyi központ képviselője is, aki hallgatagon tűrte az igazgató elmarasztalását, miszerint a központ nem közvetít eredményesen, az általuk meghirdetett olcsó képzési formára nem képes embereket beszervezni. A hölgy végül csendesen elmondta, hogy hiába ajánlják a középkorú rétegnek a lehetőséget, nem alkalmasak az átképzésre, s egyébként is hidegen hagyja őket a tanfolyam ötlete. Nem sokat értvén a gépkezelő szakma fortélyaihoz, csak egy dolog vált számomra világossá: élénk kereslet van egy bizonyos szakma iránt, s egy pár hónapos képzés, átképzés során jól jövedelmező munkalehetőséghez juthatna egy szakmunkásréteg. Esztergályosoktól, marósoktól szabadultak meg csődbe ment cégek nem is olyan régen. S most prosperáló, nyugati érdekeltségű vállalatok keresnek hasonló végzettségű munkásokat. Igaz, nem ártana egy alapfokú nyelvvizsga például német nyelvből, de ez a hiányosság pótolható még egy negyvenes éveit taposó ember számára is. Hiába minden. Kecsegtető állásajánlat, olcsó átképzési lehetőség, nincs érdeklődés. A kényelem és a megszokás nagy úr. Néha úgy tűnik, a biztos megélhetésnél is nagyobb. (barta) HÍR(TELEN)KÉK.. Békéscsabán immár második alkalommal rendezték meg a Csabai Kolbászfesztivált, amelyen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is. S tapasztalta: több nap, mint kolbász... * A dél-koreai Hyundai cég alapítója és jelenlegi tiszteletbeli elnöke, a 84 éves Csüng Zsu-jung immár másodízben ajándékozott egy-egy csorda tehenet az éhínséggel sújtott északi ország rászorulóinak. Ki dél tejét issza, vágyik annak szíve vissza... * Az orvosok - népszerűsítő egészségügyi szűrés keretében - megmérték és általában jónak találták a kormánytagok és a parlamenti képviselők vérnyomását. Egy-egy döntésük után megmérhetnék az érintett választó- polgárokét is... * A nagyszabású párizsi világversenyhez hazánkban is keresik Bili Clinton és Monica Lewinsky hasonmását. Az élethű játékhoz - stílszerűen - a franciák biztosítják az orális szobát... (szilvás)
