Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

1998. október 3., szombat Hírlap Magazin 7. oldal 1 J d B 8 ■ 8 8 ) > ) i > ) I > 0 8 8 I ! 8 8­) j « í 8 I b 8 8 I i «•,*-*«■ -vJ* • V. . • • ’ ’ ' . - - • ' Í-* ■ A német precizitás nem ismer lehetetlent: a Rajna mellett nyitottak ideiglenes határátkelőt a magyaroknak Hagymatorta és egyesülő Európa A szépségkirálynő ünnepi díszben, a főszereplők palóc népviseletben fotó: suha Péter Koblenz. Gyönyörű város, alig harminc kilométerre úti­célunktól. A Rajna partján sorakozó kedves házak, a fo­lyón kecsesen átívelő hidak. Meseszép. Mégis „fájó em­lék” marad. Több mint ti­zenöt órás autóút után ugyanis sikerült menthetetle­nül eltévednünk. Sebaj, a sa­ját pénztárcánk bánja a kerü­lőt, hiszen nem a falu pénzén, hanem saját költségünkön utazunk. Mintegy száz kilo­méteres kerülővel végül be­gördültünk Bad Breisigbe, Párád testvérvárosába, a Kurhotel parkolójába, ahol kedvesen és szeretettel fogad­tak. A köszöntő szavak után Hubert Busch polgármester az érkezé­sünket beharangozó újságcik­keket mutatta. Ez a ceremónia aztán naponta ismétló'dött, ven­dégeskedésünket a sajtó igen komolyan figyelemmel kísérte, s ugyancsak pozitívan tálalta. Már az előzetesek is ünnepi vá­rakozással tekintettek a pará- diak „dupla 'kiállítása” elé. A palóc népviseleteket, használati tárgyakat, valamint Mata Pál üvegműves alkotásait bemutató tárlatra már jó előre felhívták a figyelmet a helyi és regionális lapok. Bad Breisig legnagyobb ünnepe, a Hagymavásár egyik legfontosabb rendezvényeként emlegették a bemutatkozást, s a palócok látogatását. Másnap reggel nagy munka várt a küldöttségre: fel kellett építeni a Volksbankban a kiállí­tást. Kis késéssel érkeztünk meg, a pénzintézet vezetője ezt - elnéző mosollyal - szóvá is tette. Hiába, a pontosság arra­felé az egyik legnagyobb erény. ' Némi bonyodalmat okozott, hogy bár a határon áthoztuk, de Ausztriába nem léptettük be a kiállítási anyagot. A Kölnből érkezett vámos, mielőtt felbon­totta volna a lepecsételt dobo­zokat, telefonálni kezdett. Pár perces beszélgetés után kijelen­tette: engedélyt kapott rá, hogy ideiglenes határátkelőhelyet nyisson, ott a bank kellős köze­pén. Hivatalosan is megérkez­hetett tehát a számos terítő, a népviselet, a bölcső és a rokka Európába. Echte magyar barátok Párád polgármestere más elfog­laltsága miatt pénteken délelőtt érkezett meg, repülővel. A kiál­lítás délutáni megnyitóján azonban már teljes volt a csa­pat, s a látogatók meglepetésére a két település vezetői és kísé­rőik palóc népviseletbe öltözve jelentek meg. Hubert Busch méltatta a pa- rádiak fáradozását, amiért mintegy 1300 kilométerről el­hozták népük kincseit és kéz­művességük remek alkotásait. Emlékeztetett arra is: immár öt esztendeje ápolják a testvérkap­csolatot, s ezzel máris komoly lépéseket tettek az egyesült Eu­rópa felé. Nagy Oszkár ugyancsak hangsúlyozta a kapcsolat jelen­tőségét, a vendéglátók kedves­ségét, s azt is kifejtette: sze­retné, ha a tárlatot ugyanolyan szívesen fogadnák, mint ami­lyen lelkesedéssel azt elhozták, felépítették a parádiak. Arról is szólt, hogy ezek a hagyományos viseletek és esz­közök valaha a magyarság, s azon belül is a palócság min­dennapjainak fáradságos mun­kával elkészített részei voltak. S bár mára szerepük megválto­zott, a gyökereinket, kötődése­inket jelentik. Kereszténység és üzlet A vásár a búcsúhoz kötődik, hosszú évtizedek óta érkeztek a településre távolabbi vidékek­ről is a búcsújárók, s nem jöttek üres kézzel. Különféle virág­hagymákat hoztak magukkal, amelyeket csereberéltek vagy éppen eladtak egymásnak. Az­tán később az élelmesebbek úgy gondolták: ha az emberek eladják a hagymát, akkor a pénzükért biztosan vásárolná­nak télire cipőt, meleg ruhát. A kínálat egyre tovább bővült, s mára igazi hatalmas kirakodó- vásár alakult ki. Vallási tar­talma pedig a háború után egyre inkább háttérbe szorult, mára talán valamelyest újra erősödik az ünnep egyházi jel­lege - mondja idegenvezetőnk, Vadas Gabriella, aki már hosz- szú évek óta él Bad Breisigben, azonban anyanyelvét nem felej­tette el. A városka utcáit megtöltő sátrak, árusok között járva ma­gunk is meggyőződhetünk róla: a virághagymák mellett ezer­féle más portékát is kínálnak a nézelődőknek. Gyermekjáté­kok, ruhák, műszaki cikkek, il­latszerek, konyhai eszközök so­rakoznak a sátrak alatt. A bolti árnál általában jóval olcsóbban. Mégsem ildomos átszámolgatni az árakat forintra... A jellegze­tes kiscipóval kínált, parázson sütött ízletes marhakolbász - a cirka 15 dekányi csemege négy márka - nekünk semmibe sem került, miután vendéglátóink jócskán elláttak értékbónokkal, amelyeket a „lacikonyhások” készségesen beváltanak ételre, italra. A hét végén óriási tömeg járja az utcákat, a csendes siká­torokban hömpölyög az ember­áradat. Ha Ungarn, akkor Párád Elbámészkodom, egy anyuka a lábujjamra tolja a babakocsit. „Entschuldigung” - mondjuk szinte egyszerre. A nő nevet, és azonnal beszélni kezd. Gyér némettudásomból annyira futja, hogy közlöm vele: töredékét sem értem annak, amit mond. Honnan érkezett? - kérdi. Ma­gyarországról - mondom neki, mire azonnal Parádot említi, majd tagoltan és lassan foly­tatja: olvasott rólunk az újság­ban, a kiállítást is látta, és na­gyon tetszett neki. Barátság egy újabb néppel Szombaton este a Brasil Tropi­cal együttes műsorára vagyunk hivatalosak. A tiszteletjegy az első sorba szól, onnan nézzük ámulva a fergetegesen táncoló lányokat, fiúkat. A plakát szerint negyven nő több mint négyszáz kosztümben mutatkozik be. Nem is csalódunk, főleg amikor bebi­zonyosodik, hogy a kosztümök leginkább fejdíszeket és falatnyi takaróelemeket jelentenek. A kétórás műsor végére forr a le­vegő a teremben. A műsor zárá­saként a táncosok leugrálnak a színpadról, s ellentmondást nem tűrően felkérik az első sorban ülőket. Nekem azért sikerül hárí­tani, aztán persze méla megbá­nással szemlélem a küldöttség tagjait, akik a lengén is igen csi­nos hölgyekkel szerepelnek a színpadon. Csendesen átkozom magam, amiért nem voltam haj­landó annak idején elmenni a tánciskolába... Rend, tisztaság, fegyelem Látogatásunk egy hete alatt ven­déglátóink számos érdekességet megmutattak, megnéztük a kölni dómot, a. bonni egyetemet, és Bad Breisig szépségeit, élén a gyógy­fürdővel és a hozzá tartozó szál­lodával. Megkóstolhattuk a jel­legzetes ételeket, a hagymalevest és a hagymatortát. Arra is alkal­munk nyílt, hogy önálló felfede- zőutakat tegyünk. S úgy gondo­lom, ezek a kalandozások sem voltak tanulság nélküliek. Azt tapasztalhattuk, hogy a boltok­ban, kocsmákban előre köszön­nek a belépő vendégnek, a hatal­mas autókon száguldozó sofőrök ökölrázás nélkül lassítanak, be­engedve a sávot váltani akaró las­súbb autóst, a parkolóautomaták visszaadják az aprópénzt, a tele­fonfülkék működnek. Sőt: a nyilvános WC-k is tiszták, és-ez már-már utópisztikusnak tűnik a kevésbé gyakorlott utazó szá­mára - a papírtartókban nem csikkeket, sörösdobozokat, egyéb kevésbé praktikus dolgo­kat tartanak, hanem papírt. Suha Péter i I 3 I ) I I 4 ) 8 8 8 4 4 i ) A Volkswagen ajánlata önnek POLO ERTEKES AJÁNDÉKKAL Ha most Volkswagen Polo-t vásárol, ajándék extrákat választhat hozzá márkakereskedésünk ajánlatából. /'i'jnlatunk a raktárkészlet ere|é,g ér zényes

Next

/
Thumbnails
Contents