Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-16 / 243. szám

8. oldal Pf. 23. 1998. október 16., péntek Ordítozás a kórházban Szeptember 15-én a reggeli órákban allergológiai szakren­delésen jelentem meg a megyei kórház bőrgyógyászati osztá­lyán. Várakozás közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik szobából kiabálás hallatszik. Durva, nyomdafestéket nem tűrő szavak hangzottak el leg­alább tíz percen keresztül, és aki hallotta, azt hihette, hogy nem kórházban, hanem egy út- széli kocsmában van. A kiabá­lásra a betegek is kijöttek a kór­termekből a folyosóra. Meg­kérdeztem az egyik beteget, hogy ki ez a „szörnyűséges” ki­abáló, mire azt mondta, hogy „hát a ... doktornő, aki egy má­sik doktornőre ordibál...” Felháborító dolognak tartom, hogy egy kórházban, ahol be­utaltak várakoznak, beteg em­berek tartózkodnak, egyesek magukból kivetkőzve, ilyen magatartást tanúsítanak. Azt még láttam, hogy a kiabálásra egy fehér köpenyes, telt alakú nővér bement a szobába, utána csend lett. Engem ez az egész viselke­dés és ordítozás megdöbbentett, ezért úgy döntöttem — és még egy férfi és egy hölgy is -, hogy nem megyek vizsgálatra, ha­nem hazautazom. Úgy gondolom, a kórház ve­zetésének kellene eldöntenie, hogy az illető doktornő alkal­mas-e betegekkel történő fog­lalkozásra vagy sem. Az min­denesetre tény, hogy a kórház jó hírnevét nem öregbíti. Szőke Ágoston (cím a szerk.-ben) Több egy szimpla hírnél Befejeződött az Eger, Cifra­kapu u. 37—47. szám alatti tár­sasház fűtésiköltség-megosztó- inak szerelése. Ez csak egy szimpla hír, de nekünk, akik ott lakunk, ettől több. Lehetőségünk volt az ön- kormányzat 40%-os támogatá­sát igényelni. így, bár zömmel kispénzű emberekből áll kol­lektívánk, mindenki maga sza­bályozhatja lakás-otthona me­legét, igénye és pénztárcája szerint. Öröm volt a kiadás mel­lett, hogy a szerelést végző EV AT Rt. távfűtő részlegének szerelői pontos, szép munkát végeztek, akkor jöttek, ami­korra ígérték, tisztán dolgoztak. rövid idő alatt elvégezték ezt a munkát. Tudjuk, már hat éve hőköz­pontonként történik a fűtési hő­díj elszámolása, és ezzel a táv­fűtők országosan is az elsők voltak, de ebben a fűtési idény­ben a mérés tovább „finomo­dik” a lakásonkénti méréssel. Olcsó nem lesz ez a fűtési mód sohasem, de legalább igazságo­sabb lesz a fizetés, és mód lesz takarékoskodni. Sokat szidták az EV AT Rt.-t, úgy gondoljuk, hogy az elisme­résnek is helyt kell adni, mert ezzel a munkával ezt kiérde­melték. A társasház építőközössége Tiszta, virágos Gyöngyösért Gyöngyösön születtem, és a hatvanas évek közepétől a je­lenlegi lakóhelyemen élek. Szeretem városomat, és szere­tem a mások által sokszor el­átkozott déli városrészt. Ezért jogom van dicsérni vagy bí­rálni mindazt, ami itt történik. Alig van olyan fórum, ahol ne bírálnánk keményen és ok­kal városunk tisztaságát, park­jaink rendezetlenségét, a ron­gálások okozta károkat. Szid­juk a polgármestert, a képvise­lőket, és eszünkbe sem jut, hogy a megoldás a mi kezünk­ben van. Nyári, napos időben a kis­mamák kiülnek gyermekeikkel a játszótérre. Reklámszatyruk­ban a kicsi uzsonnája. A játék hevében megéhezett gyermek jóízűen elfogyasztja a szend­vicset, a mama pedig egy laza mozdulattal a szelek szárnyára bízza a fölösleges göngyöle­get. Alkonyaikor parkjainkat benépesítik a tizenéves fiata­lok. Ők a chips-es zacskókat, kólásüvegeket, dobozokat hagyják hátra maguk után. Tíz-tizenöt méterre üresen tá­tong a szemétgyűjtő. Kedvenc időtöltése do­hányzó embertársaimnak a ci- garettavég-röptetés, melynek a gondozott virágágyások látják kárát. Városunk milliókat költ közterületeink tisztán tartá­sára, pedig erre a pénzre más­hol lenne szükség. Útépítés, csatornázás marad el, amit vi­szont számon kérünk a város vezetőin. Aki azt ígéri, hogy megoldja a város tisztán tartását, hiú áb­rándokat kerget. Mi tehetünk legtöbbet a tiszta, virágos Gyöngyösért, az itt élő embe­rek! Mi vagyunk a tulajdono­sai ennek a csodálatos környe­zetben lévő településnek. Mi­ért nem vigyázunk rá? Boári István Gyöngyös (teljes cím a szerk.-ben) Hetvenöt éves idős Zakar János, az eszperantista fordító Ritkán adatik meg egy ember számára, hogy egy mozga­lomban negyven évet töltsön el, munkálkodjon szeretett nyelvéért, az eszperantóért. Ennyi évet töltött az eszpe­rantó-mozgalomban idős Za­kar János (képünkön) Eger­ben. Ostoroson született. Édes­apja levélkézbesítő postás volt. Az egri fiú-felsőkereske­delmiben érettségizett. Még csak húszéves volt, amikor megszerezte a diplomát, ami akkor a legmagasabb képesí­tés volt a pénzügyi szakmá­ban. Harminc évig dolgozott a Heves Megyei Statisztikai Igazgatóságon mint pénzügyi osztályvezető. Három fia és egy lánya van, és hét unokája. Az ő életében a nagy pillanat akkor jött el, amikor eszperan­tista lett. Kis csoportjuk örömmel el­vállalta az 1958. évi Észak­magyarországi Eszperantó-ta­lálkozó rendezését. Némi köz­ponti segítséggel a rendezés jól sikerült. Kétszáznál több eszperantista jött el Egerbe, és a résztvevők között több kül­földi is volt. Kilenc fő tett nyelvvizsgát - köztük Zakar János - Baghy Gyula előtt, aki akkor a világ legkiválóbb esz­perantistája (költő, író) volt, s akit az ország eszpe- rantistái egy­szerűen csak „Apukának” neveztek. Zakar Já­nos kitűnőre vizsgázott, s már akkor mondta neki Baghy Gyula, hogy szeretné, ha hozzákez­dene fordítani szeretett nyel­vükből magyarra, hadd lássák a magyar újságok olvasói, hogy milyen gazdag az eszpe­rantó nyelv és irodalom. O megfogadta a jó tanácsot, és hétszáznál több fordítása, írása jelent meg szerte az ország­ban. Legtöbb az akkori Népúj­ságban, a mai Heves Megyei Hírlapban. Egerben a Népúj­ság főszerkesztője, de a szer­kesztők is szimpatizáltak az eszperantóval. Ezért az eszpe- rantisták nevében csak köszö­netét mondhatunk a hajdani tollforgátóknak ma is. Idős Zakar János egyszerű eszperantistának vallja magát. Részt vett több eszperantó-vi­lágtalálkozón, ahol számos le­velezőjével találkozott. Az eszperantistáknak nem kell tolmács. A nyelv maga a tol­mács. A nyelv, amit az egész világon egyformán beszélnek. Talán ebben van az eszperantó nyelv zsenialitása. Egerben hétszer rendeztek eszperantó-iskolát bel- és kül­földi hallgatók részére, ahol Zakar János mindig szívesen segített. Örült, amikor látta, hogy a teljesen kezdők a tan­folyam befejezése után milyen sokat fejlődtek. Az elmúlt 40 év alatt kétszer volt a városi eszperantó-csoport titkára. Manapság csak egyszerű munkása a mozgalomnak, és saját mondását idézve: „Éle­tem végéig szeretnék megma­radni eszperantistának, mert ez a nemzetközi nyelv valósá­gos csoda. Sok vihart megért már e nyelv, de egyszerűségé­vel ma is hódít az egész vilá­gon.” Az egri eszperantisták szív­ből köszöntik őt a mozgalom­ban eltöltött 40 évi munkájá­ért, kívánva neki erőt, egész­séget és minden jót. Legyen továbbra is az egri eszperantis­ták között, és tapasztalataival segítse azokat, akik most kez­dik ezt a kedves nemzetközi nyelvet tanulni. Csáki József MMK eszperantó-klub vezető Egy vélemény a nyugdíjvitához Az 1998. október 5-én megje­lent cikket olvasva felháboro­dással fogadtam a Nyugdíj- vita: ki emel a végén? című írásban olvasott Üszögi Bleyer Jenő szövetségi elnök nyilat­kozatát a nyugdíjemelés-vitá­val kapcsolatosan. Ha szerinte - idézem - alkotmányellenes a kormánynak az a szándéka, hogy az alacsony nyugdíjakat kívánja nagyobb arányban emelni, akkor az is alkot­mányellenes, amit az én ese­temben elkövetett, igaz, hogy a jelen kormánytagok közül is elfogadták azt a szabályt, me­lyet jó előre már az előző kormány eldöntött, hogy aki­nek a férje 1997. január 1. után halt meg, annak nem adnak özvegyi nyugdíjat csak akkor, ha az 58. évet betölti. Én bedolgoztam becsülete­sen 34 szolgálati évet, a mun­kahelyem megszűnt, mert fel­számolták a hevesi Finomsze- relvénygyárat, a nyugdíjala­pom a lehető legrosszabb évek, illetve keresetek alapján lett megállapítva, mely 10.282 Ft-tal indult. Jelenleg 16.900 Ft az emelésekkel. Kérdezem én a tisztelt szövetség elnökét, hogy ha ebben a helyzetben lenne, akkor is ez lenne a vé­leménye? A férjem is bedolgozott 42 év szolgálati időt, a betegsége miatt nem kapta két évig a nyugdíjat, ilyen esetben leg­alább lehetne a kormány tekin­tettel arra, hogy a hátramaradt özvegy ne 16.900 Ft-ból kény­szerüljön kegyelemkenyéren élni. Mert az említett összeg a lakás rezsijét nem fedezi. Ké­réssel fordultam már több helyre, de csak elutasító vá­laszt kaptam mindenhol. Ké­rem, hogy ha az Alkotmánybí­rósághoz fordulnak, akkor ezen korosztály problémáját is szíveskedjenek felvetni, mert azt hiszem, hogy nem egyedül vagyok ilyen helyzetben, és küszködöm megromlott egészséggel, magas gyógy­szerárak mellett fenntartva magam. 1998. március 21-én töltöt­tem be az 55. évet, immunbe­teg vagyok, állandóan gyógy­szert kell szednem magas vér­nyomásra és szívbetegségre. Több mint 2500 Ft a havi gyógyszerem. Szociális segély csak esetleg adható, de csak esetenként egy évben egyszer, de ezt a magamfajta becsüle­tes ember szégyellj is kérni. Igen hosszúra nyúlt levelemért kérem elnézésüket, de ha le­hetséges, juttassák el a Ma­gyar Nyugdíjasok Országos Szövetségének, hogy okulja­nak az esetemből, és rám nézve is tehetnének javaslatot a megfelelő fórumon, mert nem tudják a magamfajta em­berek, hogy hol találnak olyan megfelelő embert, aki bele tudja magát képzelni a kisem­berek helyzetébe, és elmondja a problémát ott, ahol kell. S. J.-né (teljes név és cím a szerk.-ben) * Szerkesztőségünk a fenti írást egyfajta vitaindítónak is szánja. Kérjük az időseb­beket, hogy a nyugdíjemelési vitával kapcsolatban fejtsék ki minél többen véleményü­ket, egyéni sorsok felmutatá­sával is. Reményeink szerint ezen írások közreadásával is segíthetünk a döntéshozók­nak a lehető legigazságosabb megoldás keresésében. A borítékokra írják rá: Nyugdíjvita, Pf. 23. Hálás köszönet a gyógyításért Az egri Markhot Ferenc Me­gyei Kórház ortopédiai osztály főorvosainak, nővéreinek és egyéb dolgozóinak köszöne- tünket fejezzük ki áldozatos, lelkes munkájukért, amellyel minket gyógyítottak. Id. Kőműves Endre. Balázs Sándor. Várkonyi László Eger, Földi Sándor Istenmezeje. Répás Imre Mátraballa, Balázs Ferenc Gyöngyös. Kriminális utazás 1998. október 5-i számukban megjelent (Pf. 23.) „Udvaria­sabban” című olvasói levélre szeretnék reagálni. Teljesen igazat adok az illetőnek, krimi­nálisba illő az utazás Egerben reggel 7 és 8 óra között, külö­nös tekintettel 7.15 és 7.35 óra között. Hiszen mindenki ekkor szeretné igénybe venni a Volán által biztosított kevés járatot (borsos árú menetjegyekkel és bérletekkel). A kiírásuk szerint 5-6 percenként fog jönni a busz. Na, ezt még nem sikerült nekik megvalósítani. Ha ne­gyed körül nem jutunk fel a buszra, amire mindig kicsi az esély, akkor sokszor fél 8-ig is várhatunk, de akkor már min­denki ideges, lökdösődnek in­gerülten, a gyerekeket szidják, mintha az a gyerek imádná ci­pelni a hátán az 5-6 kilós nehéz táskát. Számtalan esetben meg­védem a gyerekeket, mert nekik sokkal rosszabb hátizsákkal tü­lekedni. Nemegyszer látok olyan jelenetet, hogy a lépcsőn utazó kisgyermek leengedi a le­szálló utasokat, majd mire visz- szaszállna, két felnőtt is meg­előzi, és hopsz, már záródik is az ajtó. Nem tudom, mit szólna, ha az ön gyermekével történne ez meg. Szóval tűrhetetlen helyzet van, ruhák szakadása, cipőtaposás és ingerült meg­jegyzések, miközben egymás nyakába lihegünk. Mert min denki szeretne eljutni a munka­helyére vagy az iskolába. Mái többször lemaradtam 2-3 busz­ról is, és kivártam a fél 8-ast amikor is két busz is jött egy­más után majdnem üresen, ak kor meg a főnök ordítását kel­lett egész nap hallgatnom Hogy drága az utazás, azt min­dig megmagyarázzák, hogy mi ért, ezen már nem is évődik aí ember, de hogy emberteler módon kelljen ezért a pénzér utaznunk, azt már nehezen le hét elviselni. Ezért nem az isko lás gyermekek és annak szülei í felelősek. Talán meg kellen« keresni a felelőst. Vagy inkábt járjunk gyalog? Eközben a Vo lán-buszok üresen pufoghatná nak és elmondhatnánk, hog] javult az utazási kultúránk. Tóth Téré: Eger, Malomárok ú Jól szórakoztak lapunk segítségével A Sérült Fiatalok és Felnőttko- rúak Egyesülete Gyöngyösi Rehabilitációs Központja ne­vében köszönettel vettük a He­ves Megyei Hírlap közreműkö­dését, melynek segítségével az Eötvös Cirkusz által felajánlott ingyen cirkuszjegyeket kaptunk a gyöngyösi előadásra. Igen nagy örömöt jelentett ez az intézményünkben nevelkedő fiataloknak, akik jól szórakoz­tak a színvonalas előadáson. Kérjük, ha lesz ilyen lehető­ség, máskor is gondoljanak rá­juk. Én csak tolmácsolom hálás szeretettel küldött köszönetü- ket. Berend Károly Sérült Fiatalok és Felnőtt- korúak Egyesülete Rehabilitációs Központja Gyöngyös A májusban megrendezett Heves megyei polgárvédelmi vetélkedőn ^ verpeléti Arany János Általános Iskola és a Remenyik Ede Zeneiskola csapata 1. helyezést ért el. Jutalmunk öt csodálatos nap a Kékestetői ÉDOSZ-üdülőben szeptemberben, ahol minden földi jóban részesültünk. Köszönjük a Heves Megyei Polgárvédelmi Parancsnokság­nak és Kányái Jánosnak, az üdülő vezetőjének ezt a tökéletes pihenést és kikapcsolódást. IMOLA BAU Heves megye egyik legnagyobb építőipari vállalata az Imola Bau Kft. megnövekedett építési feladatainak elvégzéséhez munkatársakat keres az alábbi munkakörökbe: Kőműves Vb-szerelő Ács-állványozó ■ Festő Kizárólag jól felkészült, önmagukkal és szakmájukkal szemben igényes szakemberek és brigádok jelentkezését várjuk. Jelentkezni a 36/417-700-as telefonszámon lehet. (34268

Next

/
Thumbnails
Contents