Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10 / 238. szám

Hiszek abban, hogy az em­ber eredendően jó. Az egri Kertész út 100. előtt sétál­va mégis egyre erősebb bennem a kétely. Ha valaki jónak születik, miért kény­szerül mégis arra, hogy a menedékhelyen tengesse életét? A környezete, az őt körülvevő társadalom, a család tette földönfutóvá? Avagy az egyén mégsem teljesen jó, amikor megszü­letik? A legtöbb, kerítésen kívül élő embert mégsem ez iz­gatja. Sokkal inkább bántja igazságérzetünket a nap­közben váró emberek lát­ványa. Miért nem dolgoz­nak? - teszik fel az újabb kérdést. Ki tartja el őket? S honnan van a zsebekben lapuló százas, mely alkal­manként egy felesre, s egy üveg sörre elég? Szuromi Rita Cirkuszolunk Álmuk egy éji menedék JHfek >-1 f í :: ü A szigor csomagja Rendkívül szigorú büntetésre számíthatnak a kábítószer forgalmazói, sőt fogyasztói is, ha a Parlament elfogadja a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagra vonatkozó kormány- javaslatot. Mint hírlik, Európa legszigorúbb törvénye van születőben. A fogyasztás 0-3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, a kábítószer-kereskedő pedig akár életfogytig a rács mögött ülhet. Jó szándékú, épeszű ember csak üdvözöl­heti a kilátásba helyezett szigort, a kérdés azonban ettől még költői marad, nevezetesen: ki juttatja következetesen érvényre a fenti elképzeléseket? A megfogyatkozott létszámú rendőrség aligha. S ha mégis sikerülne valamennyit betartatni ezen szabályokból, felvetődik a többi kétely: nem ússza-e meg az általában jobb módú szülők csemetéje egy-egy szelíd ejnye-bejnyével a törvénybe ütköző „csínytevést”? Ki és milyen módon érheti tet­ten a drogfüggő személyeket? A törvény szigo­ra vajon valóban elrettenti-e a bódult ifjakat, netalántán még mélyebb válságba süllyeszti őket a nehezebben megszerezhető következő adagért? A válaszok egyelőre váratnak magukra. (b. k.) Ha nincs priusza, jöhet Sós István, a Város- gondozási Kft. veze­tője:- Jelenleg is küz­dünk a munkáskéz hiányával. Huszonöt embert foglalkozta­tunk közhasznúként, hetet a hulladékgyűj­tő telepeken. Nagy a szóródás a munka- vállalók között, fo­lyamatosan hiányzik négy-öt emberünk.- Felvennének-e hajléktalant?- A munkavállalásuknak az a feltétele, hogy je­lentkezzenek a munkaügyi központnál, ahol re­gisztrálják és kiközvetítik őket. Ennek megkerülé­sére azért nincs mód, mert a közhasznúak foglal­koztatásának 70 százalékát a munkaügyi köz­pont, 30 százalékát az önkormányzat fizeti. 1998. október 11. Közelről Harmadik oldal Zoltán, a rokkantnyugdíjas a ma éjszakát is va­lószínűleg a szabad ég alatt tölti. Némi nézetelté­rése támadt az intézmény vezetőivel: tetűirtásra küldték, ám ő tiltakozik ez ellen. Korábban már lakott a Kertész 100.-ban, de visszaköltözése már nem ment simán. A 49 éves férfi egyébként 50 százalékos rok­kant. Havi apanázsa pontosan 10.930 forint. Előző benntartózkodása alatt ebből fizette az 1500 forin­tos havi ellátást, valamint a kötelező elő- takarékosságot. Ha semmit nem vonnának le a rokkantnyugdíjából, akkor naponta 300 forintot költhetett volna. Hoj*y miből él? Élettársa alkalmi munkát vál­lalt. Ó azonban meghalt egy szociális otthonban, Zoltán azóta kisebb megszakításokkal a Kertész 100. lakója. Álma az éjjeli menedék, ahol ingye­nes az ellátás. Arra a számára költőinek hangzó kérdésre, hogy egyáltalán hajlandó lenne-e dolgozni, ezt fe­leli:- Kinek kell ma egy 49 éves, rokkantnyugdí­jas esztergályos? Az egészséges ember sem kap munkát ilyen idősen...- Alkalmaztak már hontalanokat?- Nem tudjuk, hogy a munkásaink honnan ér­keznek. De akinek nincs nálunk priusza - koráb­ban már dolgozott itt, és nem merült fel magavi­seleté, fegyelme ellen kifogás -, azt minden meg­különböztetés nélkül alkalmazzuk. Tíz munkahely sem volt elég... Jékli Sándor, az Egri Családsegítő Intézet igaz­gatója: Differenciált a családsegítő intézet ellátóhálózata, így az azt igénybe vevők anyagi helyzete is. Akik gondozóotthont kérnek, azok havonta 8000 forintot fizetnek. Akik az átmeneti otthonba kérik az elhelyezést, azok minimális térítési díjat fizetnek a hajlékért és a meleg va­csoráért. A legrosszabb helyzet a menedékhe­lyen van. Az ott élők többségének nincs jövedel­me, őket teljesen ingyen látjuk el.- Láthatatlan jövedelmek azért az utóbbi kategóriában is adódnak...- A menedékhelyen élők is vállalnak alkalmi munkát építkezéseken, vagy üveget, papírt gyűj­tenek. Ebből keletkez­nek a láthatatlan jöve­delmek, melyeket ha eltitkolnak, akkor in­gyen, jelképes összeg nélkül is kapnak szál­lást, vacsorát.- Ha lenne munka- lehetőség, dolgozná­nak a hajléktalanok?- Ez nagyon válto­zó. Volt olyan, akinek egy hónapban tíz munkahelyet keres­tünk, s egy napon be­lül mindegyiket ott­hagyta. Mások évek óta rendszeresen dol­goznak. Miért kell nekem nevetni, amikor sírni volna ked­vem? Azért, mert cirkuszban vagyok - adom meg önmagámnak a választ. Pedig tiltakozom a mosoly ellen. Testem-lelkem el­lene van az ilyesfajta bohóckodásoknak. Még­is, a körülöttem ülők derülnek, s ezt teszem én is. Ha visszaemlékszem saját életemre és mindarra, amit évszázadok során tapasztalat­ként felhalmozott az emberiség, akkor tudha­tom, ez semmi más, mint manipuláció. Játék az idegekkel, az érzékkel, az emberben lakó csordaösztönnel. Mert amit tesz a tömeg, az önkéntelenül rám is hat. Valójában még mindig sírni volna kedvem. Ám most már nem saját magamtól, hanem az em­berek kiszolgáltatottságától. Attól, amit sokan és sokszor neveztek már a történelemben úgy: ösztönös cselekvés. Attól, ami ezreket és tízez­reket szólított az utcákra forradalmak, polgár- háborúk, népfelkelések, királyok és miniszte­rek hatalmának megdöntése érdekében. At­tól, amely tucatszám kényszerített ártatlano­kat, kevésbé ártatlanokat és bűnösöket vér­padra, utóbb törvényszék elé. Ám az emberben rejlő sötét erőket nemcsak a cir­kuszi akrobaták, bohócok, állatidomárok is­merik. Sajnos, jól tudják, nagyon is érzékelik ezt az életünket meghatározó politikusok is. Már nem akarok sími. Nevethetnékem támad. A magam és a körülöttem ülők kiszolgáltatottsá­gán. Ezért is állja meg - talán most minden ed­diginél jobban - a helyét egy régi, Caesar kori római mondás: a népnek cirkusz kell - és mel­lé kellene még kenyér is... SZUROMI RITA Szabad ég alatt Van, aki a szabad ég alatt, van, aki vaságyon tengeti napjait A törvény kedvezmé­nyezettjei a rossz lányok? Noha törvény még nincs, s a számos terve­zet közül a legutóbbit is csak szőrmentén ismerik az illetékesek, máris sokan beszélnek arról: mely települé­seken lehetne kialakítani az úgyneve­zett „türelmi zónákat”; azokat a he­lyeket, ahol a prostituáltak legáli­san gyakorolhatnák ősi mestersé­güket. Bár a látszat ennek né­miképp ellentmond, a szak­emberek szerint Heves me­gyében nincs konkrét igény vigalmi övezetek ' létrehozására. A legtöbb városban még azt sem tudják: rájuk is vonatkozik-e majd az el­képzelés? Egyesek szerint az 50 ezres, mások úgy tudják, a 30, netán 20 ez­res lélekszám lesz a ha­tárvonal, ami felett kö­telező lesz kialakí­tani a kéjzóná­kat, de igény ese­ten állítólag a kisebb települések is élhet­nének a lehetőséggel. A hírek szerint a törvény csak a rossz­lányokat hozná kedvezményezett hely­zetbe. A kapcsolódó tevékenységekre - futtatásra, kerítésre, szobáztatásra, nem is beszélve a prostitúciót kisérő egyéb bűncselekményekről - továbbra is vas- ököllel sújtana le a hatósági szigor. Mind­ez azt jelentheti, hogy a kurváknak ma­guknak kellene gondoskodniuk saját fenntartásukról, a munkájukhoz szüksé­ges feltételek megteremtéséről. A koncepcióban sok még a kimunká- latlan elem. Egyebek mellett nem tudha­tó az sem, ki dönt majd a türelmi övezet kialakításáról. A képviselő-testület? A jegyző? Netán valamelyik iroda? Esetleg bevonják a rendőrséget és a körzetek la­kóit is...? A fővárosban máris tiltakoznak az érintettek. A belső kerületekből legszí­vesebben a „partvonalra” szorítanák a je­lenséget, a peremrészeken élők viszont kézzel-lábbal ellenzik viszonylagos nyu­galmuk felborulását. Heves megyében - legalábbis hivata­li körökben - nem váltott ki túlzott lel­kesedést az ötlet. Egerben úgy vé­lik: a város miliőjébe nem illene bele az intézményesített örömszer­zés, kivált most, amikor a rendőr­ségnek köszönhetően az illegális prostitúció jelentős részét felszá­molták, s e téren - relatíve - rend és nyugalom ta­pasztalható. A polgármesteri hi­vatalban úgy vé­lekednek, azért sem lenne szük­ség a zóna kiala­kítására, mivel idáig még senki nem jelentkezett erre vonatkozó igénnyel. Gyöngyös és Hatvan túlzottan kis város ahhoz, hogy érdemes lenne fontolóra venni az elképze­lést - állították egybehangzóan magas helyeken. Egyelőre azzal sincsenek tisztá­ban, milyen szempontok alapján kellene mérlegelniük, ha köte­lezővé tennék számukra az intézke­dést, s még nagyobb gondot jelent, hogy szerintük ezzel táptalajt biztosítanának a bűnözéshez.- A nagyvárosokban eltűnnek az em­berek, nálunk viszont háziasí- tanánk a bor­délyt - jelentet­te ki az egyik jegyző. - Kinek van erre szük­sége? Azért akad­nak ilyen embe­rek - tehetjük hozzá zárszó­ként anélkül, hogy bármelyik álláspont mel­lett elkötelez­nénk magun­kat. Ám tény: hiba lenne strucc módjára a homokba dug­ni a fejünket - mondjuk - a 30- as úton, vagy a sztráda parkoló­inál járva.. Tari Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents