Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-25 / 225. szám
8. oldal Pf. 23. 1998. szeptember 25., péntek Hivatali rosszindulat A Hírlap augusztus 13-i számában fényképes cikk jelent meg Elek Eszter újságírónő tollából az egri Vörösmarty u. 1-3. sz. alatti telken tervezett építkezésről. A gondozatlan hirdetőtábla kapcsán olyan megjegyzés is szerepel a cikkben, hogy „az egyik telekszomszéd nem nézi jó szemmel a hajdani építkezéssel kapcsolatos készülődést”. Ez így igaz, és ennek okait szeretném közölni. Az OTP Ingatlan Rt. egy- ' szer sem keresett meg minket, hogy a tervezett építkezési szándékairól információt -adjon. Amikor az önkormányzattól mi is megkaptuk az építési határozatot, azonnal fellebbeztünk, mert a tervezett épület teljesen elvonja a napot a családi házunktól. Egy élet munkája van házunkban, amely lényegesen értékcsökkent lesz, s maradék életünkre még a napot is elvennék tőlünk. Mi nem az építkezés ellen tiltakozunk, hanem a tervezett épület magasságát kifogásoljuk. A fellebbezésünk elutasításában hiába közölték, hogy a homlokzat 9 méteres magassága törvényes, amikor a tetőtér beépítésével 14,70 m lesz a valóságos magasság. Az OTP Ingatlan Rt. magatartására jellemző az is, hogy kértük ajánlott levélben, hogy a részünkre életveszélyesssé válható kerítésüket javíttassák meg kötelességük alapján, de sem intézkedés, de még válasz sem érkezett tőlük. Azt hiszem, hogy a fenti rövid ismertetésből is kitűnik, hogy jogosan méltatlankodunk a minket ért sérelem miatt, és fontolóra vettük, hogy a bírósághoz fordulunk. Az a szomorú, hogy az egyszerű ember időskorában is kénytelen elszenvedni a hivatalok - jelen esetben az OTP Ingatlan Rt. - rosszindulatát. Nekünk nincs jogi osztályunk, sikeres ügyvédre sincs elég pénzünk, még a nyugalmunktól is meg akarnak fosztani. Varga László és neje Eger, Vörösmarty u. 5. Még egyszer a siroki parkolásról Az 1998. szeptember 1-jei számukban megjelent - Parkoló helyett behajtási tilalom - című cikkhez szeretnék hozzászólni. A lapban már több írás foglalkozott ezzel a siroki témával, de mindig csak a kempingtulajdonos vagy az önkormányzat illetékese nyilatkozott, így - mivel ők közvetlenül érdekeltek a témában - nem lehetett véleményük teljesen objektív. Én egyszerű senki polgárként, az ügyben kívülállóként kísérem figyelemmel immár 5 éve a vár körüli történéseket. Lehet, hogy történetem kissé hosszúra sikeredik, de alapos áttekintést szeretnék nyújtani a témában. 1993-ban, amikor a Várkemping emlékezetem szerint megnyílt, a Dobó utcán át, a kemping mellett vezetett az országos kéktúra útvonala, hazánk első számú „turista-főútvonala”. Az itt áthaladó nagyszámú turista, a várhoz érkező sok-sok látogató, valamint a tény, hogy a környéken ilyen jellegű kemping nem működött, bizonyára vonzóvá tehette az üzlet beindításának gondolatát a tulajdonos számára, ami teljességgel érthető. Ismereteim szerint a turisták és táborozok a szolgáltatások kisebb-nagyobb hiányosságai ellenére igénybe vették a kempinget. Később azonban a turistaút a Dobó utca végétől a várig vezető szakaszának életveszélyessé válása miatt az illetékes hatóság (tudomásom szerint a Heves Megyei Természetbarát Szövetség) a turistajelzést áthelyezte a Temető utca irányába, ahonnan a vár könnyebben megközelíthető, tájékoztató tábla is áll, a személygépkocsik részére parkolóhely található. A tulajdonos számára ez valószínűleg váratlan és kellemetlen fordulat volt, ezért a forgalom növelése érdekében reklámtábRégi előfizetője vagyok a Heves Megyei Hírlapnak, ezért azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy szíveskedjenek segítségemre lenni, illetve a sajtóban közölni kérésemet. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. egyoldalúan elrendelte, hogy a villany- számlát nem az óraleolvasónak, illetve a díjbeszedőnek kell fizetni, hanem be kell vinni személyesen a helyi takarékszövetkezetbe, amely tőlünk kb. 2 kilométernyi távolságra van. Ezzel szemben a kilowattóradíjat 12,90 Ft-ról felemelte 13,50 Ft-ra. Mi, idős, nyugdíjas Iákat helyezett el a falu több pontján, melyek az idelátogatókat a vár Várkemping irányában való megközelítésére sarkallták, amiben szintén nincs semmi kifogásolható, bár a kempingtől az ösvény használata nem volt túl biztonságos, hisz az több helyen a meredek sziklafalon vezetett. Az autóbuszok számára parkolási lehetőség a falunak abban a részében, ahonnan a váíat meg lehet közelíteni, sehol nem volt, így azok jobb híján a Pé- tervására felé vezető út szélén várakoztak. Ezt felismerve, az egyik akkor nyílt közeli italbolt tulajdonosa üzlete mellett 3^1 autóbusz fogadására alkalmas parkolóhelyet létesített, erről táblákkal szintén tájékoztatta az ideérkezőket. Ez részben megoldotta a problémát, hiszen néhány, különösen forgalmas napot kivéve kapacitása elégnek bizonyult, továbbá nagyon könnyen meg lehetett közelíteni. A kemping számára ez feltehetően újabb csapást jelentett, hisz az itt parkoló buszok utasai többnyire a közelebb lévő Temető utcát vették igénybe a vár megközelítéséhez. Ekkor kezdte meg a tulajdonos a parkoló létesítését, amely a kemping mellett el is készült. Aki járt már a Dobó utcában, az tudja: autóbusszal sem az útra fel- és lekanyarodás, sem az úton való haladás vagy a parkolóban történő mozgás nem egyszerű dolog. Erről több olyan buszsofőrrel való beszélgetés után nyilatkozhatom, akik egyszer és utoljára megpróbálták. Az utca igen meredek és keskeny, ráadásul zsákutca, kiszélesíteni a beépítés miatt nem lehet, benne még két személy- gépkocsi találkozása is gondot jelent, ha esetleg félúton két busz szembetalálkozna, finoman szólva is nagyon nehezen megoldható forgalmi szituáció emberek, vigyük személyesen a pénzt a takarékszövetkezetbe, mikor alig tudunk mozogni? Én már 84 éves vagyok, a feleségem pedig 72, de mind a ketten eléggé le vagyunk robbanva. Igaz, hogy az ÉMÁSZ-vállalat később kibocsátott egy levelezőlapot (kb. 1 hónapra), hogy szavazzunk, hogyan akaijuk fizetni a villanyszámlát, a régi alapon, vagy átutalással, vagy a takarékszövetkezetnél. Én a levelezőlapon is megírtam és részletesen indokoltam, hogy a régi szokás szerint, vagyis a díjbeszedőn keresztül, a háznál kívánom fizetni, de erre nem keletkezne. Nem hiszem, hogy ezzel józan ésszel vitatkozni lehet. Az utcában a közműépítés befejeztével a teherforgalom nem jelentős, személygépkocsival a parkoló és a kemping megközelíthető, nyáron szinte mindig állt ott autó. Az innen kiinduló két ösvényt szegélyező fákon turistajelzésekre emlékeztető piros, illetve kék csíkok jelentek meg (biztosan nem hivatalos turistajelzések), melyet a tulajdonos az odalátogatóknak - azok elmondása szerint - igénybevételre ajánlott. Az ösvények egyike a régi turistaút nyomvonalát követi, amelyről már említettem, hogy veszélyes, még tapasztalt természetjáróknak sem ajánlható, a másik pedig kis kerülővel a temető felől érkező, a várhoz vezető dózerútba csatlakozik, tehát a vár megközelítésére alkalmas, bár hosszabb a turista- úttól. A különbség nem jelentős, csak azért hangsúlyozom, mert a tulajdonos elmondásából úgy tűnik, az ő parkolójára feltétlen szükség van. Valójában egyre több a jele, hogy erre elsősorban neki van szüksége. Az önkormányzat ugyanis idén nyáron - miután a közmű- beruházások a területen befejeződtek - közvetlenül a falun át vezető út mellett egy új, ingyenes, zúzott kővel feltöltött parkolót létesített, amely mellett a hivatalos turistaút vezet, táblákkal jelzett, személygépkocsik és további 1-2 busz fogadására alkalmas, így az italbolt melletti parkolóval együtt biztosan képes fogadni a községbe érkező összes autóbuszt (több éve nem emlékszem olyanra, hogy öt vagy hat érkezett volna belőlük egyszerre), ezért ebből a szempontból sem indokolt, hogy a kemping parkolóját autóbuszok igénybe vegyék. Természetesen magával a jött válasz. Ezért 1998. július 21-én írtam Godó Lajos országgyűlési képviselő úrnak, hogy segítsen visszaállítani az előző helyzetet, de ő sem válaszolt a kérésemre. Kérésem volna még: újságcikkben foglalkozni az amerikai elnök elleni erkölcstelen hadjárattal. Én azokat az egyéneket büntetném életfogytig tartó kényszermunkára, akik az amerikai népre hoztak ily módon szégyent. Szíves segítségüket várva: Tisztelettel: Varga István Erdőtelek, Széchenyi u. 39. kemping működésével nincs semmi problémám, a falu minden lakójának érdeke, hogy a hozzánk érkező vendégek minél jobban érezzék magukat, ebben fontos szerepet vállalhat a kemping is. Úgy vélem, a személygépkocsival érkezőknek a parkoló, a turistáknak a kemping reális alternatíva, a tulajdonosnak azonban szolgáltatásai színvonalának javítását máshol kell keresnie (például a veszélyes útszakasz lezárásának kezdeményezésével), hiszen ha a hozzá érkezők tapasztalatainak hitelt adunk, akkor nem mindig állnak azok a körülmények és feltételek a vendégek rendelkezésére, amelyekben előzetesen megállapodtak vagy amelyről valamely hirdetésből tájékozódtak. A hely adottságaihoz való ésszerű alkalmazkodás lehet, hogy célszerűbb és hasznosabb magatartásmód volna a tulajdonos számára, mint saját akaratának mindenáron való erőltetése. A hely bővítése csak további komoly és drága földmunkával lehetséges, amihez még az esetleges szilárd burkolat kialakításának költségei is hozzáadódnának, így joggal várhatom el az önkormányzattól, hogy a közpénzeket ne magánemberek egyéni céljainak támogatására költse. Meg lehet érteni az abban az utcában lakókat. Ha ott laknék, én sem szeretném, hogy a kis katlanszerű parkolóban forgolódjanak a buszok, füstöt eregetve. Remélem, a jövőben az ön- kormányzat, a kemping és a lakosság közösen és eredményesebben munkálkodhatnak azért, hogy a hozzánk érkezők élményekkel gazdagabban, vidáman térjenek haza, mert így biztosan viszontláthatjuk őket újból. Ez pedig mindannyiunk érdeke. Teljes név és cím a szerkesztőségben Köszönet a Hírlapnak Eger város védőnői szolgálata nevében e levél útján mondok köszönetét azért az együttműködő segítségért, amelyet napilapjuktól kaptunk az 1998. szeptember 4- én megrendezésre került anyatejes világnapi rendezvényünkhöz. Köszönjük Pilisy Elemér érdeklődő, szakmai segítségét is. A továbbiakban is sikeres és eredményes munkát kívánunk Önöknek, magas lapfogyasztású napokkal. Tisztelettel: Nyikes Istvánné védőnő Egyoldalú az ÉMÁSZ döntése Ahogy a kömlői pedagógusok látják Számomra nem egészen érthető azon kömlői szülők panasza, akik tarthatatlan állapotnak nevezték, hogy gyermekeikkel reggelenként Besenyőtelekre kénytelenek ingázni. A szabad iskolaválasztás jogán döntöttek úgy, hogy az ottani oktatást választják. Tudniuk kellett, hogy a 7-10 éves gyermekek számára milyen teherrel és megerőltetéssel jár az ingázás. Az eljáró gyermekek szüleinek másik panasza a „felszínes oktatás”. Véleményük nem megalapozott, hiszen az óvodában az iskolaérettségi vizsgálatokon túlmenően valamennyi nagycsoportos gyermek képességvizsgálaton esett át, amelynek eredményeként a rászorulóknak speciális fejlesztő, felzárkóztató foglalkozásokon kell(ett) részt venniük. Az önkormányzat támogatásával három kis létszámú első osztály indult e tanévben, amelyekben 11-11 tanuló van. A magasabb évfolyamokon (2-8. oszt.) mikrocsoportos felzár- kóztató-fejlesztő, tehetséggondozó foglalkozásokat szerveztünk. Ez a munka újszerű pedagógiai módszereket igényel a pedagógusoktól, s hogy ezt minél jobban el tudják látni, felsőfokú fejlesztő pedagógustovábbképzésen vesz részt 5 kömlői nevelő. Igaz, a siker nemcsak rajtunk múlik, ahhoz szükséges a gyermekek rendszeres munkája, s a szülők segítsége is. A tudást nem adják ajándékba sem Kömlőn, sem máshol. A Besenyőtelekre került 4-5. osztályos tanulók zöme a kömlői iskolában is felzárkóztató és fejlesztő foglalkoztatásra járt, így számunkra természetes, hogy ott is hasonlón vesznek részt. A Kömlőn gyenge és közepes képességű tanuló Besenyőtelken is gyenge és közepes képességű, fejlesztésük mindenhol speciális módszereket igényel. Igaz, hogy kevesebben, de iskolánkban is maradtak jó képességű tanulók, akik nem szenvednek hátrányt azért, mert ide járnak. A szaktanárok mindent megtesznek azért, hogy felkészítsék őket a továbbtanulásra, többletismeret elsajátítására. A tizenkét szakköri kiscsoport szinte minden tantárgyban lehetőséget biztosít a tehetség kibontakoztatására. Nagymértékben segíti a továbbtanulást az informatika új tantárgyként és szakkörként történő bevezetése, amelynek színvonalasabb oktatását jelenti, hogy a matematika-fizika szakos nevelőnk harmadik szakként az informatikát végzi az egri tanárképző főiskolán. Bővülni fog a számítógéppark, és szinte erőn felüli küzdelemmel épül tomacsar- * nokunk. Ebben az iskolában még nem kallódott el tehetséges gyermek. A cikk szerint az ingázó gyermekek szüleinek harmadik indoka az volt, hogy az új iskolába „azért íratta át gyermekét, mert a kömlői osztályban már alig maradt nem cigány tanuló”. Ez tény, ugyanis a tanköteles korú gyermekek túlnyomó többsége évekre visszamenően romagyerek. Ezt a statisztikai tényt jelezte a kömlői iskola igazgatója is. Az etnikai arányok ilyen alakulása a jövőben is így várható a születési adatok alapján. Az alapoktatást végző iskola nem válogathatja ki a tanulókat sem származás, sem képesség szerint, mert a településen élő tanköteles korú gyermekeket kell oktatnia. A tanulók fejlesztése, felzárkóztatása, a tehetségek gondozása független az etnikai hovatartozástól. Egy fokozottan hátrányos helyzetű település iskolájában nem könnyű megfelelni a társadalom eredménycentrikus elvárásainak, sokkal több erőfeszítést követel gyermektől, pedagógustól, szülőtől egyaránt. Ä „lecsúszás” elleni védekezés legfőbb alapja az anyagi erőforrások növelése, az oktatás tárgyi feltételeinek megközelítően azonos szintre emelése. A fenti elvárások megvalósítása érdekében szívesen fogadjuk a jobbító szándékú kritikát, nyitottak vagyunk az építő jellegű javaslatok befogadására. Teljes név és cím a szerkesztőségben
