Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

1998. szeptember 20. Kilencedik oldal filmek témája, a limo- nádé-dömping azonban kezd unalmassá válni...- Egyszerűen nincs más film a piacokon, csak amit a néző itt lát. Az Intercom amerikai érdekeltségű cég, érdeke, hogy onnan szállítson. Tehát azt esz- szük, amit az USA piaca kínál nekünk. Jó hír azon­ban, hogy mostantól az új produkciók vetítése Eger­ben egyszerre kezdődik mondjuk egy párizsi vagy londoni moziéval. Ennek üzleti megfontolásai van­nak, például az, hogy a reklám az égi csatornákon mindenhol egy időben bombázza a nézőket. A hátulütője viszont az, hogy a szakmabeliek is néhány nap­pal a vetítés előtt nézhetik meg az alkotást.- Minden filmes-hullám, legyen az közönségsiker vagy éppenség­gel bukás, előbb-utóbb lefut. Van új kilátásban?- Az amerikai filmipar olyan je­lentős monopolhelyzetet élvez, hogy egyelőre reményt sem látok a változásra. De nemcsak mi szenve­dünk ettől az egyoldalúságtól. Ame­rikában működik egy társadalmi zsűri, amely adott esetben még ab­ba is beleszólhat, hogyan fejeződ­jön be egy film. Ha több vért akar, akkor még egy kicsit nyújtják a szto­rit... Ha elég volt a lövöldözésből, akkor „meghúzzák". Ha eluralkodik a nézőkön a hazafiasság, akkor be­vágatják záróképként az amerikai zászlót. Ennek a társadalmi cenzú­rának az eredményeit láthatjuk mi.- Mindez jól szolgálja a tizen­évesek igényét. De mit tegyen az, aki némi kis tartalommal megtöl­tött filmet akar látni - netán a csa­ládjával?- Évente egyet-kettőt az is talál. A Titanic vetítésekor olyan arcok tűn­tek fel a moziban, akiket 5 éve nem láttunk. Mi is várjuk ezeket a pilla­natokat, nemcsak a nézők... Szuromi Rita A pénztárablak mögül...- Életem legjobb filmjét láttam a mi­nap - fogad Kiss Lajos, az Agria Film Kft. ügyvezetője, miután az előző napokban Spielberg legújabb alkotását, a „Ryan közlegény meg­mentése” című filmet végignézte - most még csak a próbavetítésen. Ám hogy a szakma iránti lelkesedés mennyire lohad le addig, amíg a film Egerbe ér, ezt több tényező is befolyásolja. Elsősorban - bár­mennyire is közhely - a mozijegy ára.- Apropó, mozijegy. A kiemelt helyáras filmekért 550 forintot is elkérnek. Ennyibe kerül öt ham­burger vagy egy színházjegy. Mi tuningolja fel ennyire a jegy árát?- A filmkölcsönzési díj a bevétel 50 százaléka. Elvileg a jegyárat sza­badon határozhatjuk meg, csak­hogy a forgalmazó meghúz, egy alsó határt. Ehhez hozzátesszük a kultu­rális járulékot, a zenei jogdíjat, a szállítás és a mozi működtetési költ­ségét, és eljutunk 550 forintig.- Ez a fajta kizsákmányolás el­lentmond annak, hogy nemrégi­ben 10 milliós beruházásra, neve­zetesen a hangtechnika felújításá­ra is futotta...- Szükség volt rá. A néző ezért az összegért már minőséget akar kap­ni. Elárulhatom, ez a beruházás kö­rülbelül 10 év alatt térülne meg.- A hang már kifogástalan. A Rigó Erzsébet, jegypénztáros:- Emlékezetem szerint a sorban állás csúcstartója a Titanic. Azóta sem láttam olyan tömeget, mint ak­kor. Háromszor játszotta a mozi, sok olyan arcot láttam, aki mindhá- romszor jegyet váltott.- Mi volt a napi rekord jegyfor­galom?- A bevétel 380 ezer forint, ami 800 jegynek felel meg.- Mikor volt utoljára vetítésen?- Azokat a filmeket, amelyek ne­kem fontosak, mindig megnézem. A szabadnapomat áldozom rájuk.- Jegyeladás előtt tudja, miről szól a film?- Nyugdíjazásom előtt műsorbe­osztó voltam. A véremben van, hogy vetítés előtt utánaolvasok a tartalmának.- Találkozik nehéz emberek­kel?- Régen volt, aki azt hitte, azért, mert ő a pártbizottságról jön, kap jegyet. Ma olyanok akadnak, akik azt hiszik, ha pénzük van, jegyük is lesz. Pedig ha megteltek a székek, akkor tehetetlenek vagyunk mind­két esetben. Egy egri hölgy a Cosmopolitan élén Nagyon sok munkával és áldozattal járt, de mindig ezt szerettem volna csinálni. Édes­apám, Pócsik Dénes révén rengeteget utaz­tunk a világban. Ez adott alapot mindan­nak, ami ma vagyok, s amit elértem - meséli. Eszembe jut, amikor először találkoztunk, még nem volt ilyen boldog, ám fáradt az arca.- Amerika valóban az álmok országa, ahol lehetőséget ad­nak, hogy valóra váltsd a vágyaidat. Los Angelesben megta­nultam pozitívan gon­dolkodni, megtanul­tam, hogy hinni kell önmagámban. Akkor adnak lehetőséget, ha látják, végig tudod csi­nálni. A fotózás, mint hobbi, nagyon drága. Szerencsém volt, ösz­töndíjasként, három állás mellett elvégez­tem az egyetemet, hí­res fotósok assziszten­seként dolgozhattam.- Egy esztendeje felkértek, legyél a már 26 országban megjelenő Cosmo­politan magyar fő- szerkesztője. Mekko­ra változást hozott az életedben, hogy toli­ra cserélted a fényké­pezőgépedet?- Továbbra is fotó­zom lapoknak. Ám ez új kihívás. Sikerült fia­tal, tehetséges és krea­tív csapatot gyűjteni magam köré. Á mun­kájuknak köszönhető­en egyre több olvasó­val gyarapszik a lap, kivívtuk a szakma el­ismerését is. Ez a ma­gazin azoknak a nők­nek szól, akik többet várnak az élettől. A párkapcsolattal, szex­szel, divattal, karrier­rel foglalkozik, ami minden nőnek fontos. A divat világa elég szűk, a magánélete­det, az egyéniségedet félre kell tenni, ám az újság más.- Sokat utazol. Ho­gyan látod ezek után a mi kis városunkat, Egert?- Eger az egyetlen város, ahol otthon ér­zem magam. Végig­megyek az ismerős ut­cákon, és érzem: itt nőttem fel. Nekem mindig az otthont je­lenti.- Közel harminc­évesen, nem min­dennapi lehetőséggel és sikerekkel a hátad mögött, elégedett vagy önmagaddal?- Igazán szeren­csésnek érzem ma­gam, de tudom, ezért keményen meg kellett küzdenem. Szeretnék minél többet tanulni, arra törekedni, hogy minél jobb képeket csináljak. Sohasem tu­dom azt mondani, most már elértem mindent, amit akar­tam, hazamegyek Egerbe, és alszom két hétig. Mindig jönnek új állomások. A tehet­séges emberek sorban állnak, s ha hibázol, mást ültetnek a he­lyedre. Ez néha nagy nyomásként neheze­dik rám. Nehéz folya­matosan önmagám­nak is, másoknak is megfelelni. Pilisy Csenge Standard táncok: trónfosztás Pillantsunk bele a héttagú pontozóbíróí testület munkájába! Az értékelésnél hat fő szempont van: a zene ütemé­nek és ritmusának helyes bemutatása, a megfelelő testtartás, a lábtechnika, az előadásmód, valamint a koreográfia és az összhatás. Mindezt összegezve: a zsűritagok a verseny hivatalos pontozólapján a páros rajtszáma alá írt „X”-szel választják ki a követ­kező fordulóba jutó párost. A számlálóbírók ezt ősz- szesítik, s azok folytathatják a versengést, akik a legtöbb „X”-et kapták. A döntőben már egyszerűbb a helyzet, hiszen a bí­rák minden tánc után felmutatják a versenyző páros helyezési számát, majd ezeket összesítve számítják ki a végeredményt. így utólag lapozgatva a Heves Me­gyei Hírlap-Mátrametál kupa Standard Táncok Magyar Bajnok­ságának műsorfüzetét, egyik kol­légámnak megakadt a szeme a résztvevőket bemutató első olda­lon.- Az eredményt már előre tud­ták, hogy a dobogósok kerültek legelőre? - kérdezte. Na nem mintha bundázással vá­dolná az ember a zsűrit. Ne felejt­sük el ugyanis, hogy Inotai Csaba és Fischer Mariann - akik ezúttal másodikként végeztek - nyerték a tavalyi bajnokságot, s jelenleg is ők az országos ranglista vezetői. A Nagy Lajos-Simon Zita páros ugyan csak a negyedik helyen áll a ranglistán, ám ez - többek között - annak tudható be, hogy ők Néme­tországban élnek, s nem vesznek részt minden hazai versenyen. Az ő esetükben - mondhatnánk - már időszerű volt egy bajnoki cím. Megjegyzem, a döntő előtti szünet­ben Nagy Lajos az oldalra tolt dobogó legfelső foká­ra ült le pihengetni. Talán jelezve, hogy igényt tart arra a helyre! S hogy László Csaba és Németh Anikó - akik a mezőny legfiatalabb pá­rosaként harmadikok let­tek - hogyan kerültek az első oldalra? A szervezők szerint: a korábbi verse­nyek már sejtetni engedték, hogy az élvonalba kerülnek. A megérzés nem csalt. A verseny azonban így is izgal­mas volt, s a csúcspontot a slow fox pontozásán érte el. Fischer Mari­ann partnere mögé bújva várta az eredményt, ami eldöntötte: az idén nem ők bizonyultak a legjobbnak. Néhány könnycsepp, talán némi szomorúság az arcon, ám a csaló­dottság csak pillanatnyi volt, hi­szen a közönség hatalmas ovációja hamar feledtette, hogy az ezüst csillogása tompább az aranyénál. Szóval, a döntőn elég egyértel­mű a bírák döntése. A selejtezők, az elő- és középdöntő eredménye azonban kissé értelmetlennek tűn­het az avatatlan szemeknek. Elek Eszter A 9 9 Egy mozijegy #> * ífe ■ .4 1 ­öt hamburgerért f ■•*' « Itt * nm,„ - 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents