Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

1998. szeptember 19., szombat Cseh és német várak, várkastélyok (1.) Közös történelműnk Spilbergben Spilberg vára az 1700-as évek táján A brünni városközponttól nyugatra fekvő Spilberg vára a morva főváros meghatározó eleme. A városba érkezők a gótikus Petrov-székesegyház- zal együtt pillanthatják meg az erőd komor falait. A ma­gyar jakobinusok börtönéül is szolgáló vár méltán érde­kelheti a magyar turistákat. Az erődítmény német neve - Spilberg - nem a lovagi játé­kokra utal, mint azt feltételez­ték, hanem az egykori „Spie­gelberg”, vagyis tükörhegy ki­fejezésre. A megnevezés még a kora középkor századaira ve­zethető vissza, amikor a vár he­lyén egy jelzőállomás volt, ahol a fenyegető veszélyekről tűzje- lekkel adtak információt. A várat a XIII. század máso­dik felében építették az abban az időben élt morva őrgrófok számára. Az erőd a virágkora­ként számon tartott XIV-XV. században is a morva őrgróf re­zidenciája volt, majd Luxem­burgi Zsigmondnak jelentett támaszt a husziták elleni hábo­rúban. A történetírás szerint 1468-ban Mátyás királyunk csapatai is megostromolták, majd ezt követően magyar ké­zen maradt egészen 1490-ig. A cseh rendek Habsburg-el- lenes felkelésével kezdődő 30 éves háború (1618-1648) idő­szakában már politikai foglyo­kat is tartottak a császári erőd falai között, de csak a XVII. század második felétől lett bör­tön. I. Lipót 1673-ban kiadott dekrétumában Spilberget a csa­vargók, kisebb adósok, tolvajok és rablók börtönévé nyilvání­totta. Később megfordultak itt lázadó alattvalók, megveszte­getett hivatalnokok, cseh pro­testánsok, akiket hivatalosan eretnekeknek nyilvánítottak. Külön csoportot jelentettek a politikai, az iín. státusfoglyok, akiknek a száma sosem volt olyan nagy, mint a köztörvé­nyeseké. Mégis az ő ittlétük és visszaemlékezéseik révén vált ismertté az erődítmény. A híres foglyok közül itt halt meg Tre- nek Ferenc báró, az ismert pan­dúrezredes. Különösen a fran­cia forradalom idején nőtt meg a politikai foglyok száma. így ide kerültek a forradalomnak osztrák fogságba került képvi­selői, a Konvent biztosai, töb­bek között Beurnonville had­ügyminiszter. Itt raboskodott a Martinovits-féle összeesküvés során 1794-ben letartóztatott 19 magyar jakobinus. A legismer­tebb Kazinczy Ferenc, aki bör­tönélményeit később a Fogsá­gom naplójá-ban írta meg. Az 1830-40-es években len­gyel forradalmárokat őriztek Spilberg celláiban, majd 1848 után lassan megszűnt az erőd börtönjellege, és kaszárnyává alakították. Utoljára a II. világ­háború alatt a cseh antifasiszták börtöne volt. 1961-től a régi erődítmény­ben működik a Brünni Városi Múzeum. Az utóbbi évtizedek­ben végzett rekonstrukciós munkák eredményeként a láto­gatók megtekinthetik a várat és a múzeum kiállításait. A Dobó István Vármúzeum és Eger Vára Barátainak Köre képvise­letében dr. Dusán Uhlir pro­fesszor és dr. Jiri Vanek múze­umigazgató kalauzolása mellett tanulságos délutánt tölthettünk Spilbergben. Megrázó élmény végigjárni a kétszintes, föld alatti kazamatát, ahol leírhatat­lan körülmények között, 20-40 fős sötét cellákban tartották a rabokat. A legszömyűbb hely­zetük a II. József rendeletével eltörölt halálbüntetés után élet­fogytiglani büntetésüket kéz- és lábbilincsben töltő raboknak volt. A szűk cellákban kenyé­ren és vízen sínylődő elítéltek 1-2 évnél tovább nem marad­tak életben. A múzeum emeleti termeiben - a politikai foglyok egykori „komfortosabb” cellái­ban - történeti kiállítás, a fog­lyoktól elvett személyes tár­gyak, dokumentumok, a vízel­látást szolgáló egyetlen kút makettje és enteriőrök tájékoz­tatják a látogatókat a börtöne­rőd mindennapjairól. Az osztrák birodalom külön­böző részeiből ide került fog­lyok között magyar zászlóval jelzett teremben találjuk a ma­gyar jakobinusokra vonatkozó emlékeket. A 15 magyar 1795. október 5. és 7. között érkezett az erődbe. Láthatjuk Kazinczy Ferenc naplójegyzeteit, és váz­latából kiderül, hogy rossz egészségi állapota miatt a 14-es cellából az 1-esbe helyezték át. Kazinczy alig 36 évesen érke­zett Spilbergbe, és négy évig raboskodott Brünnben. 1796. január 23-án a magyar jakobi­nusokat Spilbergből a Cejl ut­cai fegyházba szállították. Ka­zinczy Ferenc innen került a ti- roli Kufsteinbe, ahonnan csak 1801-ben szabadult. A nagy magyar író és az irodalmi élet szervezőjének emlékét a kiállí­tás folyosóján a brünniek által 1927-ben elhelyezett márvány­tábla örökíti meg e szöveggel: „ Vándor, szent, hová lépsz e hely. / Menj, s mondjad hazám­nak, / Hogy törvényeidért kész vala veszni fia. ” Az erőd legfelső teremsorá­ban más hangulatot áraszt a vá­ros gazdag művészettörténeti emlékeit bemutató kiállítás. A középkori oltárképek és régi városábrázolások mellett a színvonalas XX. századi cseh festészet és szobrászat remekeit érdemes megnézni. Az egri Dobó István Vármú­zeum és a Brünni Városi Mú­zeum között szakmai együtt­működés keretében 1989-ben az egriek láthattak egy kiállítást a várban Brünn városáról és a Spilbergről. Brünnben pedig a Mitrovskyak gyönyörű palotá­jában mutattuk be a barokk Eger műkincseit, hiszen a töb­bek között cseh-morva terület­ről is érkezett mesteremberek és festők keze munkáját több egri templom, rendház őrzi. Petercsák Tivadar Nyugtalan nyugdíjasok N em tudnám megszámlálni, egy nap alatt hányszor hallok és látok a nyugdíjemeléssel kapcsolatos vitaműsort. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idős szüleimmel egy fedél alatt élek, épp ezért e műsorok nagy többségét is velük együtt nézem, hallgatva az ügyben leginkább érintett két kisnyugdíjas azonnali véleményét is. Édesanyám azt mondja: nem változott semmit a világ. Ami­kor ugyanis ő fiatalasszonyként napközben megállás nélkül dolgozott a tűzőgép mellett, s a műszak után hazarohanva késő éjszakáig a háztartási teendőket látta el, ő is érzett valami ha­sonlót. Nevezetesen kicsit irigykedve figyelte az idősebbeket, akiknek minden hónapban postás hozta a nyugdíjat, s békésen éldegéltek, feledve a megélhetést hajszoló hétköznapokat.- Hidd el, lányom, hogy akkor is ugyanígy szidták a nyugdí­jasokat. Akkor is azt hajtogatták, hogy csak élősködnek a társa­dalom nyakán, hasznot ők már nem hajtanak. Most is ezt hal­lani, és ha megöregszel, te is megéled majd ezt az érzést - mondja lakonikusan. Apám csóválja a fejét. Már megint rajtunk lovagolnak! Ez egyszerűen röhej! Mintha nem lenne ennél nagyobb gond eb­ben a szerencsétlen országban! - fakad ki epésen. - Fenyege­tőztek már éppen eleget. A Bokros-csomagra is azt mondták, hogy belerokkan az ország, aztán azt is túléltük, méghozzá úgy, hogy a száraz kenyér a kukában kötött ki. Legyint egyet, és ki­ballag a kertbe paradicsomot szedni. H ogy mennyit és milyen módon emelnek jövőre a nyugdíja­kon, egyelőre rejtély. Annyi azonban bizonyos, hogy idős ember és aktív dolgozó között egy dologban nincs nézetkülönb­ség: mindannyian azt szeretnénk, hogy az utánunk jövőknek könnyebb legyen. Barta Katalin Ha én lennék az egyik főhős... G yakran eljátszom a kérdéssel, mivel foglalkoznék szívesen, ha nem Magyarországon élnék. Ha a sors Franciaországba vetne, akkor a Champs-Élysées-n, egy hangulatos kávéházban dolgoznék. Ha Szibériában élnék, favágó feleségeként ücsö­rögnék a fakunyhóban, óránként fahasábokat dobnék a tűzre. Ha Görögországban születtem volna, akkor még mosogatni is hajlandó lennék. Ám Magyarországon vagyunk, a pályázatok, szociális segélyek, munkaügyi hivatalok országában, ahol oly ritkán adódnak álmok, s azok többnyire kiábrándítóak. Kislány koromban szerettem volna nagy ember lenni. Amo­lyan miniszter vagy miniszterasszony-féle. A színpadias élet mögött akkor még megannyi ismeretlen izgalmat sejtettem. Például el tudtam volna képzelni magam egy adakozó, az idő­sekhez lehajló és velük kezet fogó jótékony asszonynak. Olyannak, mint az angolok legendás hercegnője volt, aki nem restellt kezet nyújtani az ágyon agonizáló idősnek. Aztán persze a magyar valóságban ez is illúzió lett. Mert a miniszterek több­sége soha nem nyújt kezet az évek óta a szociális otthonok nyomorúságában tengődőknek. Minek is tenné? A reszketeg, kopott körmű ember kézfogásából annyi, de annyi láthatatlan baktérium származhat... Meg hát neki igazából nem is az a dolga, hogy a humánumot gyakorolja. Inkább csak az, hogy megismerje a valóságot. Ezt meg minden emberbaráti megnyil­vánulás nélkül is megteheti, ugye? Ám akkor sem lettem volna sokkal szerencsésebb, ha a másik oldalon szülétek. Remegő kézzel nézhetném az előttem elsétáló urat, anélkül, hogy szeméből egyetlen jótékony pillantás jutna nekem. A tolókocsival nem szaladhatnék utána, hogy a szál őszirózsámat átadjam neki - ami órák óta hervadozna már ak­kor a kezemben -, hisz őt nem a virág érdekli, hanem a fotósok serege. S akkor megint csak keserűen csalódnék, hogy a nagy emberek mégsem olyan nagyok... H a újra születhetnék, akkor talán mégiscsak jobb’ szeretném a tajgán a kandallóba a fát pakolni, vagy a Champs-Ély­sées-n kávét főzni, esetleg Hellászban a gyrost felszolgálni. Mert akkor még mindig maradna erőm és emberségem egy bá­torító kézfogásra a tolókocsis emberrel, nem úgy, mint főhő­sünknek, annak a bizonyos mai miniszternek. Szuromi Rita HÍR(TELEN)KÉK... Szokatlan mélységű nemzetbiztonsági ellenőrzésbe kezdenek az Oktatási Minisztériumban: még a hivatalnokok szexuális szokásait is feltérképezik. Kukkolásos módszerrel... ? * A távdobolás világrekordját állította fel a Hradec Kralovéban élő 28 éves Miroslav Kusnir cseh ütős, aki szünet nélkül két na­pig játszott - még a WC-ben is - hangszerén. A dobszerda miatt elszalasztottá a szerelemcsütörtököt... * Az elmúlt nyolc év alatt mindössze két képviselő járt a parla­menti könyvesboltban. Az (el)Tévedések vígjátéka okán... * Új igazgatója lesz rövidesen Bábolnának. Netán Burgert king... ? * Egy nápolyi férfi a taxisofőr szolgálati rádiójából hallotta, hogy a felesége egy ismeretlen címre viteti magát - mint kiderült - légyottra. Rögvest ütött a pásztorórája... (szilvás) Kisnánai Szüreti Fesztivál Fáczán Attila felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents