Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

8. oldal Hírlap Magazin 1998. szeptember 12., szombat A gazdasági kamarák a törvények és más jogszabályok szellemében szeretnék elérni: Valódi beleszólást a források elosztásába Kerekasztal-beszélgetés a testületek megyei irányítóival Hírlap: - Lassan eltelik az év­ből háromnegyed év, közeledik a számvetés ideje. Mire lehet­nek büszkék a gazdasági ka­marák megyei szervezeteinek vezetői, és mi az, amire nem? Az idei esztendő eredményei, gondjai Gyetvai József (Heves Megyei Kereskedelmi és Iparka­mara): - Az, hogy büszkék vagyunk vagy sem, nem telje­sen jó, ide való kifejezés. In­kább elfogadott és jó eredmé­nyekről beszélhetünk. Közöttük arról, hogy a kiemelt nagyberu­házásoknál - mint az M3-as au­tópálya építése, a Mátrai Erőmű - sikerült beszállítói fó­rumokat tartanunk. Október végén, november elején pedig Gyetvai József mi rendezzük Egerben az or­szágos beszállítói konferenciát, húsz nagy multinacionális cég részvételével. Olaszok is jelez­ték erre a nagyszabású rendez­vényre az érkezésüket. Siker­nek könyvelhető el az integrá­ciós iroda megteremtése az egri központunkban. Ennek feladata a képzés megkezdése folyama­tos tematikával, hogy mielőbb csökkenjenek a különbségek a honi gazdaság jelenlegi részt­vevői és az európai elvárások között. Elnökségi ülésen hatá­roztunk új munkatárs belépteté­séről ehhez kapcsolódóan. Részleges eredménynek tar­tom a megyében rendezett vá­sárokon való közreműködésün­ket. A jövőben a gazdasági ka­maráknak a súlyuknak megfe­lelő feladatokkal kell kivenniük a részüket a szervezésből. Javí­tani szükséges a gazdasági ér­dekképviseletet is, mivel sajnos, sok döntés született nélkülünk. Ezért az elkövetkezőkben köz­vetlen érdekegyeztetésre törek­szünk a kancelláriával és a Gazdasági Minisztériummal. Bár a személyes és a napi mun­kakapcsolat igen jó, egyelőre azonban gondot jelent az, hogy nem sikerült a célkitűzéshez méltó tanácsosi rendszert ki­alakítanunk az önkormányza­tokkal. Magunkban keressük ennek az okát: valószínűleg nem jutott elég energiánk rá. Herman István (Heves Me­gyei Kézműves Kamara): - Véleményem szerint már a kézműves szó sem szerencsés. Helyénvalóbb lenne a kisvál­lalkozók kamarája elnevezés. Ezt kétségkívül nem tudtuk még elérni, erre tehát nem lehe- ' tünk büszkék. Azzal sem lehe­tek elégedett, hogy a vállalko­zók még mindig nem ismerték fel az egységes kamarai rend­ben való tömörülés és tevé­kenykedés előnyeit. A kisvál­lalkozói társadalom van talán ma a legnehezebb helyzetben. Frontális áttörés kormányzati beavatkozás nélkül aligha való­sítható meg, valamint a tagság igényes fogadókészsége nélkül. E téren még van mit tennünk. Pozitívum, hogy erősödött megyénkben a kapcsolatunk tagjainkkal, szolgáltatásaink folytonos jobbításával igyekez­tünk bizonyítani a kamara fon­tosságát, létjogosultságát. A képzésben, az oktatásban élen­járunk, ezt igazolja a mester- vizsgák megszervezése, lebo­nyolítása. Sikeres tanfolyama­ink is vannak az adótanácsadás, a tűzrendészet és a balesetvéde­lem témakörében. Tovább gaz­dagítottuk együttműködésünket az önkormányzatokkal, talál­kozókat rendeztünk egy-egy ré­gióban a polgármesterekkel, a jegyzőkkel, s a közigazgatási hivatalt is képviselték szakem­berek. Országos adatbázisunk lehetővé teszi a pontos infor­mációk gyors beszerzését is. Nemzetközi kapcsolataink szin­tén kedvezően alakultak: közös projekteket dolgoztunk ki Krakkó, Rostock és Münster hasonló szervezeteivel, utóbbi­val részt veszünk a Phare-2-es programban is. Mivel a kincs­tári vagyonkezelőtől nem kap­tunk semmilyen támogatást, kedvezményes - tizenegy évi fu­tamidejű - hitel felvételével ol­dottuk meg az irodahelyisége­ink gondját. Sikernek tekint­hető, hogy pozitív irányú el­mozdulás történt az állami pén­zek pályázásánál. Meg kell em­lítenem még azt a készülő kiad­ványunkat, amely a különféle jogszabályokat fordítja le a vál­lalkozók számára is érthető nyelvezetre, s segít nekik az ér­telmezésben, eligazodni a fiská­lis bürokrácia és a jog útvesztő­iben. Még az idén megjelenik ez a mellékletekkel is ellátott 180 oldalas kötet. Szabó József (Heves Me­gyei Agrárkamara): - Az év elején hasznosnak tartottuk, hogy a szőlő-, a gabonaterme­lésre, az állattenyésztésre kiter­jedő beruházásokat terveztek. A mezőgazdaságban dolgozók méltán bíztak a jobb jövőben. Azután jött a nyár, az aratás, ami komoly gondokat okozott a termelőknek. Mindenkit megvi­selt a gabonahelyzet. A kama­ránk igyekezett segíteni, s bár még nem oldottuk meg teljesen a búzakérdést, az feltétlenül si­ker, hogy botránymentesen végbement a betakarítás. Fejtö­rést jelentett a gázolaj jövedéki adója visszaigénylésében, hogy törvény ugyan van, ám az eljá­rás mikéntje nem szabályozott. Ez roppant nagy adminisztrá­ciós teher a tagjainknak, ezért javasoltuk a csökkentését biz­tosító megoldás mielőbbi beve­zetését. Örvendetes, hogy meg­nyithattuk alirodáinkat Heve­sen és Gyöngyösön. Külön kö­szönet illeti a települési önkor­mányzatokat, amelyek - gazda­jegyzőink támogatása révén - sokat segítenek nekünk. A társadalom alakítja, mi legyen a kötelező Hírlap: - Hogyan vélekednek arról a kormányzati körökben is megfogalmazott felvetésről, hogy a jövőben meg kellene szüntetni a kamarai tagság kö­telezőjellegét? Herman István: -A kor­mány célja a rendteremtés. Ne­künk is az a dolgunk, hogy rend legyen a gazdaságban. Ha va­laki arra gondol, hogy a gazda­sági kamarák tagdíjból állam- igazgatási teendőket lássanak el, akkor valóban felül kell ezt vizsgálni. Én amondó vagyok, egy adott társadalom alakítja azt, hogy mi legyen a kötelező: az adófizetés, a felelősségbizto­sítás, vagy éppen a tüdőszűrés. 1994-ben úgy döntött a kor­mány, hogy a gazdaságban sze­replők számára előírja a köte­lező kamarai tagságot. Ezt meg lehet változtatni, a kérdés leg­feljebb az, mennyire hasznos ez, nem csupán politikai érde­keket szolgál-e? Szabó József: - Mindkét kormánypárt választási prog­ramjában szerepelt a gazdasági kamarák megerősítése. Ehhez képest az ominózus felvetés vál­tozást jelent. Nem gazdasági, hanem inkább politikai kinyi­latkoztatás. Mi közjogi felada­tokat teljesítünk a vállalkozók pénzén. Az lenne a helyénva­lóbb, hogy az állami költségve­tési támogatás mellett további feladatokat kapjanak a kama­rák. Például a feketegazdaság elleni harcban sokat segíthet­nek a kamarai nyilvántartások. Gyetvai József: -A Parla­ment 1994-ben döntött úgy, hogy csökkenteni kívánja az ál­lami adminisztrációt, s dele­gálja a hatásköröket. Ennek megfelelően törvények tucatjait módosította. Mindez persze megváltoztatható, ám jelentős költségkihatással járna. A köte­lező tagság az olcsóbb megol­dások irányába visz, hiszen az érdekképviselet, a közfeladatok ellátása, de a szolgáltatásokra fordított kiadás sem nő arányo­san a tagok számával. A gazda­sági kamarák teljes tagdíjbevé­telüket - 4 milliárd forintot - az államtól átvett, decentralizált közfeladatokra, a szakértői te­vékenységre, a vállalkozók köz­vetlen anyagi támogatására költik el. Ha ők jobban bele­szólhatnak a rájuk vonatkozó döntések kialakításába, általá­ban jobb és olcsóbb, számukra inkább megfelelő megoldások születhetnek, amelyekre szíve­sebben is áldoznak. Ezzel a lé­péssel a gazdasági kamarák el­veszítenék az államtól való személyi és anyagi függetlensé­güket. A kötelező tagdíj az anyagi függetlenség alapja, ami megszűnne állami pénzelosztás esetén. Ha viszont önkéntes tagságra épülne a finanszíro­zás, akkor a kamarák nem tud­nának közfeladatokat elvégezni a tagdíjakból! A kamarai tör­vény értelmében testületeink ál­talános érdekképviseletet lát­nak el. Ez csakis valamennyi vállalkozó részvételének, bele­szólásának elvi lehetősége mel­lett képzelhető el. Egyáltalán nem mellékes: tagdíjaink mér­téke a törvényben rögzítettnek a 10 százalékát sem érte el. Hírlap: - A politikai téren be­következett váltás vonhat-e maga után szemléleti és szemé­lyi módosulást a gazdasági kamaráknál? A gazdaság szervezői, védelmezői lehessünk! Gyetvai József: -Magyaror­szágon most a társadalmi ér­dekképviselet a divatosabb, az erősebb, míg a pénzforrásokat előállító gazdasági érdekképvi­Herman István seiet a gyengébb. A politika feladata, hogy létrehozza a tár­sadalmi és gazdasági érdek kö­zötti egyensúlyt. A legfonto­sabb annak a lehetőségnek a megteremtése és fenntartása, hogy valóságos lehessen a be­leszólás a források elosztásába, elköltésébe. Herman István: - A kamara bizony politikafüggő. Még 1994 tavaszán, a kormányváltás után, a mulasztásos törvénysér­tés állapotában, a létünkért, a fennmaradásunkért kellett megvívni a csatánkat. A poli­tika, a bürokrácia túltengése közepette vergődött a kézműves kamara. Mi azt szeretnénk és azt kérjük, hogy testületeink tényleg a gazdaság szervezői, irányítói, védelmezői lehesse­nek. Ezt viszont a politika nem óhajtja, kétségtelenül ez na­gyon is érzékelhető jelenleg. Szabó József: - Röviden összefoglalható, hogyan is kell viszonyulnunk ehhez a problé­makörhöz. Úgy tudom, van egy kamarai törvény, annak szelle­mében készültek el az alapsza­bályok, s ezek előírásaihoz iga­zodva választják meg mind or­szágos, mind pedig megyei szin­ten a vezetőket. Mindez tehát a tagságtól függ... Hírlap: - Az idei esztendőben tettek lépéseket az úgynevezett egyablakos rendszer bevezeté­sére. Melyek a főbb elsődleges tapasztalatok? Igyekeznek kiszűrni a kényszervállalkozókat Gyetvai József: - A Heves Me­gyei Kereskedelmi és Iparka­mara komoly, több tízmilliós ráfordítással nyitott öt irodát, amelyeket felszereltünk számí­tógépekkel, jogtárakkal. Ta­nácsadóink nyújtanak szüksé­ges felvilágosításokat a hoz­zánk jelentkező vállalkozók­nak. Igyekszünk olyan ismere­teket adni a vállalkozói engedé­lyek kiadásánál, hogy egyúttal képesek legyünk megszűrni a kényszervállalkozói kört. Na­gyon nagy ugyanis a fluktuáció, sokan nem tudják, mire vállal­koznak. A nyilvántartásunkkal szeretnénk kiszűrni a fantom­cégeket is. Egyébként nagy eredménynek tartom, hogy a felvett adatok után három nap múlva már biztosítani tudjuk a kérelmezőnek - ha minden fel­tételnek és előírásnak eleget tesz - az iparengedélyt. Ám ez az egyablakos rendszer azért egyelőre még csak a vállalko­zóknak igazán az, valójában há­rom év múlva mondható majd el, hogy teljes körűvé vált ez a szolgáltatás. Herman István: - A kéz­műves kamaránál is fontos szempont az ügyfélkiszolgálás minél jobbá tétele. Úgy gondo­lom ugyanakkor, hogy bizony vannak még az egyablakos rendszerrel kapcsolatban olyan nehézségek, amelyek csak tör­vénnyel korrigálhatok. Épp an­nak érdekében, hogy a kamara közvetlenül tudjon eljárni ható­ságoknál. Maga a rendszer egyébként szerintem jóval többre képes, mint amire hasz­náljuk. Például arra is, hogy ne csak iparengedélyeket adjunk ki, hanem információkat is szolgáltassunk a jelentkezők­nek. Saját jelentős forrásból te­lepítettük az ehhez szükséges eszközparkot, a német kamara komoly segítségével. Négy iro­dát alakítottunk ki, s további kettő létesítését tervezzük. Szabó József: -Mi termé­szetesen a legközvetlenebb se­gítséget a gazdajegyzői hálóza­ton keresztül nyújtjuk a hozzánk fordulóknak. Nekik pedig, mint már korábban említettem, a te­lepülési önkormányzatok adnak jelentős segítséget. Mindemel­lett persze igyekszünk mi is gyorsítani a vállalkozások elin­dítását, erre több millió forintot áldoztunk. Hírlap: -A gazdasági kama­rák szerepének fontosságát, létjogosultságát az is jelezheti majd a jövőben, hogy mit és hogyan kívánnak tenni a kis- és középvállalkozások helyze­tének javításáért, ezek fejlesz­téséért. S persze, az sem mellé­kes, milyen együttes szakmai programokat terveznek a kö­vetkező esztendőre... Kis-középvállalkozások nélkül nincs növekedés Gyetvai József: - Úgy vélem, a közös kulcsgondolatnak nem szabad egyébnek lennie, mint hogy a kormány és a gazdasági kamarák együtt segítsék a kis- és középvállalkozásokat. Ren­geteg felmérést készítettünk ar­ról, hogyan is történjen mindez. Ennek megfelelően - az isme­reteket hasznosítva - a keres­kedelmi és iparkamara részt vesz a most készülő kormány­zati anyag kidolgozásában. Sarkalatos pontja a mi gondol­kodásunknak az, hogy minden­képpen leírt, rögzített célt sze­retnénk. Továbbá olyan intéz­kedéseket elfogadtatni, s olyan eszközök biztosítását elérni, amelyek hozzájárulhatnak el­képzeléseink megvalósításá­hoz. Abban egyetértés van, hogy a kis- és középvállalkozá­sok nélkül gazdasági növekedés nem képzelhető el. Ehhez iga­zodva fogadta el a kamara el­nöksége azt a banki háttér­anyagot is, amelyben javasol­juk, hogy a kölcsönöknél a jegybanki alapkamat maximum 3 százaléka lehessen elfogad­ható, 6-7 százalékot kamattá­mogatásként kaphassanak meg a vállalkozók. Kamarai garan­ciákkal szeretnénk gyorsítani az iparkamara és a Garancia Biztosító közti együttműködés alapján a hitelfelvételt, de kívá­natos volna, hogy elkerülhető legyen a dupla fedezet nyújtása. Az is javaslatunk továbbá, hogy a tőkekihelyezésnél a kockázati jogszabályok ne 25 százalékos megtérülést írjanak elő, mert akkor nem lesz rá fogadókész­ség. Az ideális szerintünk 8 szá­zalék lenne. Az mindemellett a véleményünk, hogy jelenleg a vállalkozói réteg úgy válhat csak beszállítóvá, hogy mint­egy 6 milliárd dollár kerül be az ágazatba. Mi azt tartanánk jó­nak, hogy a befektetés 75 száza­léka magyar tokéból származ­zon, mert csak így lehetséges a honi gazdaság megfelelő vé­delme. S azért is, hogy ne for­dulhasson elő: a tőke egyik pil­lanatról a másikra kivonul va­lamely területről. Ez a doku­mentum az iparkamara kis- és közepes vállalkozások bizott­sága elnökének irányításával készül (aki egyébként maga Gyetvai József - A szerk.). Úgy látom, a kormány fogadókész­sége megvan. Megfelelő tárgya­lópozíciót szeretnénk mielőbb kialakítani, s mindenképpen vi­lágos helyzeteket kívánunk te­remteni. Meg kell jegyeznem természetesen még azt is, hogy ebben a munkában igen komoly részt vállal a kézműves kamara, amelynek vezetésével rendsze­resen egyeztetünk. *Heves megyében az egyik legfontosabb előttünk álló fel­adat az őszi beszállítói konfe­rencia, amelyről előzőleg már szóltam. Ezen túlmenően az idegenforgalmi támogatásokba szeretnénk bevonni 15 ezer vál­lalkozót. Közös kiadvány elké­szítését is szorgalmazzuk. A kereskedelemben felmerülő fe­szültségeket az óriás üzletlán­cok nagyságának korlátozásá­val kívánjuk az elkövetkezők­ben biztosítani. A kiskereske­dőknek mindehhez még azt ajánljuk, hogy álljanak át márka- és szaküzletekhez, to­vábbá napi közvetlen kapcso­latrendszert igyekezzenek ki­alakítani a vevőikkel. Nagyon lényeges eredménynek tartom végül azt is, hogy a kereskede­lem számára műszaki fejlesz­tésre két állami alapból is pá­lyázhatunk erőforrásokat. Herman István: -Én már két éve, az akkor megrendezett hatvani expón felvetettem, hogy egyeztetett elképzelések alapján - kormányzati részvé­tellel - kellene segítenünk a kis- és középvállalkozók fejlő­dését. Akkor még ezzel az ötle­temmel nem örvendtem túl nagy népszerűségnek. Azóta, mint tapasztalható, kormány- program lett belőle. A kézműves kamara rövid és hosszú távú stratégiai terve ké­szen van, s az szerepel benne többek között, hogy a képzés­hez, a technológiai szerkezet- váltáshoz megfelelő erőforrá­sok biztosítása is szükséges. Meghatározónak kell lennie a mai képlékeny gazdasági kör­nyezetben a vállalkozók elégsé­ges védeIntézésének. Remélem, hogy a kormány tevékenysége során, amely ezt választási programjában célul tűzte ki, hamarosan valóra válhatnak ezek a tervek. Múlhatatlan ér­dek az európai integráció haj­nalán, hogy ez a réteg minél kevesebb áldozattal kapcsolód­jon be a nemzetközi gazdasági életbe, az Európával való kap­csolat ne csak egyirányú út le­gyen, hanem a magyar vállal­kozóknak is vezessen út az eu­rópai piacokra. Megtörténhes­Szabó József sék az a ma még elképzelhetet­len eset, hogy egy magyar vál­lalkozó is lehetőséghez jusson mondjuk a kölni dóm restaurá­lási munkáinak elvégzésénél. Úgy gondolom, a társkama­rákkal jó és hasznos az együtt­működésünk. A vezetők között napi kapcsolat áll fenn, tudjuk egyeztetni problémáinkat, s az azok megoldására szolgáló el­képzeléseinket. Még a képzés­ben, a tanműhelyek ellenőrzé­sében is szorosabbra fűzhetjük a közös munkálkodást. Szabó József: - Az Európá­hoz való csatlakozás szempont­jából kétségtelen, hogy a me­zőgazdasági vállalkozók is igen fontos szerepet játszanak az or­szág gazdasági életében. Az ag­rárkamara is elkészítette a kormányzat számára a főbb ja­vaslatait tartalmazó írásos do­kumentumot. Szóbeli megegye­zésünk is van a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisz­tériummal arról, hogy folyama­tos lesz a kapcsolatunk. A továbbiakban feltétlenül hasznos lenne például tisztázni azt a kérdést, hogy a mezőgaz­daságban ki is tekinthető vál- ‘ lalkozónak. Elengedhetetlen a közeljövőben a támogatások nyújtásával kapcsolatos jelen­legi adminisztráció csökken­tése. Nem elhanyagolható fel­adatunknak tartjuk a termelés szervezésének erősítését is. Számos nagy fontosságú megyei esemény bizonyította az idén is - így az Agria Vásár, a Gyöngyöspack-vásár -, hogy a gazdasági kamarák térsé­günkben képesek jól együtt dolgozni. Ugyancsak ennek ékes bizonyítéka, hogy közö­sen, konzorciumban pályáztunk pénzekért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsághoz. így volt esély olyan összegek el­nyerésére, amelyek kis- és kö­zépvállalkozóink javát, élőre- L lépését szolgálhatják a jövőben. Szalay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents