Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)
1998-08-22 / 196. szám
1998. augusztus 22., szombat Mozaik 5. oldal Lovagi rang, hősi tettért, két anyósért szonyság” mellett egy boszorkánymester is serénykedik. Akkora ugyanis az érdeklődés, hogy egy ember nem győzi a jövőbelátást.- Néhány tervezett programról le kellett mondanunk, ugyanis azok, akik ezeket csinálták volna, egyszerűen visszaléptek. Az utolsó pillanatban. Lehet, hogy valami rontás ül rajtunk - mondja a várnagy, csendesen, nehogy a nép pánikba essen -, megyek is, megkérdezem a banyát, mi a rossznyavalya történt. Este a vár tetején, a nemzetiszínű lobogó alatt gyülekezik a várnép. Előbb a Tinódi Kvartett muzsikál, majd a várkapitány pendíti meg gitárját, s Balassi- verseket énekel. Aztán saját költeményét adja elő - az éjjel írta. A ballada Darnó királyról, s az ő fiáról szól, aki hősi tettek helyett leginkább a vadászatban lelte kedvét. Nem is volt büszke másra, csak „az elejtett vad létszámára, ebből állt a lét számára - dalolja a muzikális kapitány, s e remekbe szabott rím dicsérete harsány kacaj. Aztán egy apródféle perdül táncra, zene híján a közönséggel tapsoltatja a ritmust. Frenetikus. Aztán a lovagjelöltek sorakoznak, legalább tucatnyian részesülnek a kegyben: eztán viselhetik a Vitéz Siroki előnevet. Megérdemlik, megfeleltek a próbákon. Akadt, aki - igaz hőstettként - kétszer nősült, s élete kockáztatásával immáron két anyóst tudhat magáénak. A kapitány elköszön, véget ért a váijáték. A borozóban Jo- hann-barát készletének utolsó cseppjeit ajándékként fogyaszthatja a nép. Még mindig jobb, mint lecipelni a kannákat. Mert mindent le kell vinni a várból. Tavaly egyetlen asztal maradt fönn, meg néhány cédula. Reggelre valakik megtisztelték, csak úgy dongtak rajta a legyek.-Mit iszik a Suha? Bort, de tisztán soha - kiáltja a várnagy rögtönzött rigmusát, majd elköszön a krónikástól. De még azt megjegyzi: szerencsére a siro- kiak egyre inkább magukénak érzik a várjátékot, így aztán reméli, hogy jövőre még jobb lesz a dolog, még többen segítenek majd. A poros úton ballagva maga a „király”, Lakatos István polgármester jön a tollnokkal szemben:- Jó volt ez a játék - mondja a falu első embere de lehetett volna még jobb. Úgy gondolom, jövőre mi - az önkormányzat, meg a civil szerezetek, polgárok - is részt veszünk a szervezésben. Mert kell ez a mulatság. Suha Péter Hős vitézem, a megfáradt krónikás erszényét ne ürítsd ki, légy irgalmas, bocsásd el hű szolgádat a vám megfizetése nélkül! - e jó előre megtervezett mondókával érkeztem a siroki vámyereghez, azonban a kaptatón „elfogyott a szusz”, így aztán némán nyúltam a zsebembe, s leróttam a sarcot. Gyorsan bebizonyosodott: ennyit mindenképpen megért a középkori időutazás. Mert akik részt vettek a - már második - siroki várjátékon, azok egy napra valóban a középkorban érezhették magukat. Nem csak az alabárdos őrök, de a vásári forgatagban portékájukat kínáló árusok is korhű öltözékben serénykedtek, a ólomüveg ablakon átszűrődő fényben beszélgetünk egy kicsit. A hűvös termecskében jólesik megpihenni.- En már nem is számoltam, hogy hányszor jártam meg az utat le s föl, de az biztos, hogy nagyon fáj a lábam - mondja Zoltán, aki „mellesleg” maga a Várnagy. - Igaz, baleset ért, a népem érdekében végzett erőfeszítés közben a sarkamra dőlt a tábori budi. Pont az Achilles- inat ütötte meg. De egy várnagy legyen hős. Mintegy végszóra középkorú férfi érkezik. A fegyverkovács, aki mellesleg az egyesület elnökének apja. Amika-balzsa- mot hoz, a lépcső alatt tevékenykedő jósnő-javasasszonyEgyrészt igen furcsa, hogy épp a szerzetes ajánlja, másrészt viszont mindenképpen megéri a három rajnai arany - ami ötven magyar forint -, hogy ne kerüljön az ember hóhérkézre. Mert a tömegben inkvizítor jár-kel, s a bűnösöket könyörtelenül a csuklyás „ítéletvégrehajtó” karmai közé dobja. A vár tövében eközben vidám reneszánsz muzsika szól. A gyerekek papírvárat rombolnak, vagy éppen kézművesek szalmatetős „fészereiben” is csupán a mesterségek fortélyait próbálgató látogatók viseltek mai holmikat. A gyöngyfűzés, a korongozás és a mézeskalács-díszítés egyaránt népszerű foglalatosságnak tetszett, legalábbis a „gya- korlatozókat” szemlélve. A vidámságra az sem vetett árnyékot, hogy a térség közepén bitófa magasodott, s a hurkot vészjóslón lengette a gyenge szellő. Szerencsére üresen himbálózott a kenderkötél, nem lógott rajta varjaktól tépett lator. Sőt. Bár a tájékoztató táblán hatalmas betűk hirdették, merre található a várbörtön, egyetlen sanyarú sorsú fogva- tartott jajszava sem visszhangzott az ódon falak között.-A rabok az ünnepre való tekintettel amnesztiát kaptak, igaz, dolgozniuk kell - tudtam meg Kakas Zoltántól, a várjátékokat szervező és rendező gyöngyösi Fagyík Egyesület vezetőjétől, aki épp néhány szalmabálából igyekezett oltárt építeni a várkápolnában. A gyönyörű, kézzel festett - és "ideíglenesné "„beépített” ' boszorkány szerint ez majd jót tesz. Később más gyógymód is akad: a gyomorkeserű. Először csak külsőleg... De ne ugoijunk ekkorát, hiszen még most jön a java. A várnagy lebiceg a kápolnából, s toborozza a leendő lovagokat. Akiknek számos próbát kell teljesíteniük. A derék fegyverforgatás mellett kívánatos a költészetbeli jártasság, hiszen szerelmes verset is fogalmazniuk kell. Ugyancsak követelmény legalább egy hőstett. Igaz, ebbe a már megtörtént eseteket is hajlandó „beszámítani” a vajszívű várnagy. A jelentkezők egyre szaporábban érkeznek, dobálják a dárdát, a csatacsillagot, egyéb félelmetes „gyil- kokat”. Még dél sincs, de a vastag deszkából készült céltábla már csak árnyéka - forgácsa - önmagának. A várborozóban igazi pinceszag fogad. Na meg Johann Teczel domonkos szerzetes, aki serényen méri a bort. Állítólag a nedű normális körülmények között a misén használatos. Az itóka mellé ajánlatos bűnbocsátó 'cédulát is' beszerezni. festenek, sőt, a bátrabbak az íjászkodást is kipróbálják. Az asszonynépek, kecses hölgyek és arasznyi leánykák illegetik magukat, ------------------v agy éppen a zsíroskenyér- kenésben és hagymasze- lésben jeleskednek. Mert a misebor után bizony kell némi harapnivaló.- Kétségtelen, hogy nem egészen a terveinknek megfelelően alakultak a dolgok - mondja a várnagy, amint néhány percre ismét utamba biceg, én meg, jobb dolgom nem lévén elkísérem. A jósdába tartunk, ahol immáron a „tudós ász-
