Heves Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-24 / 172. szám

2. oldal Megyei Körkép 1998. július 24., péntek Civil szervezetek nélkül... (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Sándor (képünkön) a ta­lálkozót követő sajtótájékozta­tón elmondta, a civil szerveze­tek képviselőivel három kér­déskört érintettek. Egyrészt hangsúlyozták: az MSZP számára rendkívüli fon­tossággal bír a civil szerveze­tekhez való viszony, hiszen amikor természetes szövetsége­sekről esik szó, elsősorban nem valamely pártra, hanem az e szféra képviselőire kell gon­dolni, például a munkavállalók szakszervezetére. E téren - tette hozzá Nagy Sándor - az ellen­zékben lévő szocialistáknak lesz idejük végiggondolni azt, amire a kormányzás éveiben nem igazán nyílt lehetőség, ne­vezetesen: a társadalommal való kapcsolattartás mikéntjét. Másrészt terítékre kerültek az első fél év makrogazdasági mutatói, amelyek rendkívül jók. Ehhez pedig - húzta alá a he­lyettes frakcióvezető - a jelen­legi kormánynak még semmi köze, s csak remélni merik, hogy az Orbán-kabinet leg­alább megőrzi ezt a pozíciót, és tartós marad a megalapozott gazdasági nö­vekedés. Ami pedig a parlamenti működest il­leti, a szocia­listák eddigi tapasztalatai szerint a koa­líciót csak egy dolog érdekli: a parlamenti matematika. Azaz, amit a több­séggel meg lehet oldani, azt az ellenzéki és a társadalmi véle­mények figyelmen kívül hagyá­sával meg is oldják. Ha ez így marad, úgy könnyen lehet, az MSZP is e fegyverhez nyúl: a kétharmados törvényeket - még ha ésszerű is a javaslat - más út hiányában leszavazzák. A találkozó „szellemi atyja”, Godó Lajos honatya elmondta: a korábbi kedvező hevesi ta­pasztalataiból kiindulva sze­retné megyei szintre emelni, s rendszeressé tenni eme össze­jöveteleket a civil szféra képvi­selőivel. Annál is inkább, mert a párt megyei szövetsége is jelenleg a kapcsolattartás új útjait keresi. (kühne) Heves megyeiek nógrádi vendégszereplése A szlovák kultúrát is ápolják MÁTRAALMÁS - Július 25- én, szombaton a Mátraalmási Szlovák Kisebbségi Önkor­mányzat főszervezésében ren­dezik meg a mátraaljai telepü­lésen a már hagyományos falu­napot. Az eseményre - mint eddig is minden alkalommal - Nógrád és Heves megyéből, il­letve a megyehatáron lévő szomszédos településekről ér­keznek vendégek. Sajátossága a rendezvény­nek, hogy a meghívott települé­sek valamiképpen kapcsolód­nak a szlovák kultúrához, annak eredetéhez. Az egész napot be­töltő programsorozat kellemes kikapcsolódást és jó szórako­zást ígér. A kispályás labdarúgótor­nára meghívást kapott Eger vá­ros csapata is, mint az Almás­kupa címvédője. Ugyanakkor színpadra lép majd a mátra- szentimrei asszonykórus is. A gyermekek részére külön­félejátékos vetélkedőket, várjá­tékokat szerveznek, s bemutatót tart a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat. A hagyo­mányőrző csoportok bemutat­kozása után utcabál záija a fa­lunapot. (-ila) Ma palócok, holnap rock and roll MÁTRABALLA - Immár harmadik alkalommal rendezik meg a falunapokat, ám idén először lesz többnapos a ren­dezvény. Ma este hat órától a kultúrházban a helyi, az egri, a terpesi, a demjéni és a no vaj i hagyományőrzők mutatkoznak be. Holnap a Hevesi Rézfúvósok muzsikája ébreszti a ballaiakat, majd a meghívásos férfi páros teniszversenyen és focimeccsen szurkolhatnak a sportbarátok. A színes látványosságok kedvelői a hevesi majorettek felvonulá­sán tapsolhatnak. Délután a szabadidőparkban rock and roll- és divatbemutató váija a vendégeket, a mulatni vágyók a Vajda quartett jóvol­tából nótázhatnak, táncolhat­nak. Este szabadtéri bálban vi­gadhat a sokaság. Máris igen sokan jelezték részvételi szán­dékukat - tudtuk meg Forgó János polgármestertől -, s a szervezők örömmel fogadnak minden vendéget a környező te­lepülésekről és távolabbról. A falu első embere azt is el­mondta: nagyon sok helybeli vállalkozó nyújtott segítséget a program megrendezéséhez. Feltehetően a jó szándék mel­lett az is szerepet játszott az igen nagy „támogatási kedv­ben”, hogy a településen nem kell iparűzési adót fizetniük a termelő, gazdálkodó, szolgál­tató cégeknek. Harakiriről szó sincs, dolgozni viszont muszáj (Folytatás az 1. oldalról) A riportalany - bizonyos B. L. úr - embertelennek minősítette a helyzetet. Szerinte a pontos kezdést megkövetelik, de a munkaidőt nemritkán 25-30 perccel is megtoldják - ellen­szolgáltatás nélkül. Műsza­konként mindössze 10 perc ét­kezési szünetet engedélyeznek, s a zajos, zárt helyeken tény­kedőknek még egy cigaretta elszívására sincs lehetőségük. A béreket pontatlanul számol­ják el, sőt - állítja - a középve­zetők olykor durvák, agresszí­vak. Fenyegetőznek, s elége­detlenségüket lökdösődéssel fejezik ki, de néha még egy ütés is elcsattan... A cikkíró szerint lehet, hogy ez a fajta szemlélet Ázsiában bevált, ám nálunk - miként a harakiri sem bevett büntetési forma - aligha elfogadható. Azóta más sajtótermékek is „lecsaptak” a témára, de állító­lag az üzem területére nem en­gedik be a médiát. Nos, elkép­zelhető, hogy ilyesmi előfor­dult - lehet, hogy csupán egyeztetési nehézségek miatt, hiszen azóta az egyik kereske­delmi televízió is forgathatott a helyszínen -, ám nekem sze­rencsém volt. Első próbálko­zásra bejutottam a Daidong- hoz, ahol a legmagasabb helyi vezetők tájékoztattak a körül­ményekről, majd személyesen kalauzoltak körül valamennyi helyiségben. Szükségesnek tartom leszögezni: soha még ilyen rendezett, laboratórium­tisztaságú ipari létesítményben nem jártam. A legnagyobb zajt a takarítógép zúgása jelentette. A szalagcsarnokban szólt a kellemes zene, mindenütt rend, a falakon demonstrációs képek: hogyan kell és hogyan nem szabad kinéznie egy mun­kahelynek. A tágas ebédlőben kérdésemre a szakácsnő felso­rolta az aznapi, több fogásból választható menüt, amely árá­nak jelentős részét a cég fizeti dolgozóinak, s kérésre az éj­szakás műszakba járókat is megilleti az étel. Hogy tovább fokozzuk az idilli képet: az udvaron árnyékos, inkább üdü­lőbe, semmint gyárba illő pa­dokon pihenhetnek a munká­sok, akik fájront után a lábte­niszpályát, a pingpongasztalo­kat is igénybe vehetik. Több kávé- és kólaautomata áll ren­delkezésükre, ha megszom­jaznának, de - jelenti ki Nagy Gábor, az itteni magyar vezető- többször előfordult már az is, hogy a vezérigazgató együtt piknikezett a beosztottakkal. A leírtak nagy része szemé­lyes tapasztalataimon alapul. Ezek ismeretében szinte hihe­tetlen: egy ilyen helyen bán­talmazzák az embereket... ? *- Lehet, hogy előfordult - je­lenti ki legnagyobb meglepő­désemre Kim Chul Hong, a legmagasabb szintű itteni ko­reai vezető. Tágas, de sze- süket? Ez lehetséges. Mint a mélytelen tárgyalóteremben ülünk le beszélgetni. A két mé­ter átmérőjű kerek asztal mel­lett nyolc bőrfotel és egy tele­fonkészülék. Ennyi az összes berendezés itt. Továbbá egy légkondicionáló, amit a „házi­gazdák” egyike érkezésünkkor távirányítóval bekapcsol.- Előfordulhatott agresszi­vitás - fordítja magyarra fő­nöke szavait egy szintén ázsiai fiatalember. - De ez a kommu­nikáció elégtelenségének tu­lajdonítható. Ha nincs jelen, aki tolmácsolhatná az utasítá­sokat, akkor lehet némi lökdö­sődés. Ám ez nem általános. (Mástól úgy értesültem: ilyen okok miatt egy hónappal ezelőtt már hazaküldtek egy koreai szakembert.) Kim elmondja: lefordíttat- ták a Krónika írását. A cikkben akad, ami megfelel a valóság­nak, s van, ami nem. A legna­gyobb gond az - teszi hozzá -, hogy az információk pletyká­kon, s nem személyes tapaszta­latokon alapulnak. Ami pél­dául a kedvező telekvásárlást illeti, természetes, hogy több ajánlat közül válogattak, s ép­pen a jó feltételek miatt válasz­tották Hatvant. Az önkor­mányzattal korrekt tárgyaláso­kat folytattak az ügyben. A bérelszámolást magyar dolgozók végzik, így az esetle­ges hibákért ők a felelősek. Hogy többen keveslik a fizeté­ceg magyarorszagi úttörői, nem ismerték az itteni sajátos­ságokat. Kim szerint fél év kell az „akklimatizálódáshoz”, s ebből három hónap letelt. Fo­lyamatosan alkalmazkodnak az itteni körülményekhez. A fröccsöntők bérét már megkét­szerezték, de a többiek fizetése is eléri az országos átlagot.- Valóban több dolgozónak felmondtunk - mondja a ve­zető. - Ha valaki nem dolgozik jól, végrehajtjuk a cserét. Ez mindenütt a világon így van. Időközben a 10 perces mun­kaközi szünetet megduplázták, éppen a magyarországi törvé­nyeknek megfelelően.-A két nép kultúrája eltér egymástól - mondja a főnök, aki - úgy tűnik - amiatt rökö- nyödött meg leginkább, hogy Koreát a harakirivel hozták összefüggésbe.-Ez japán sajátosság, de már ott sem „divat” - jelenti ki önérzetesen. Nagy Gábor az üzem „bejá­rása” során felhatalmaz: fotóz­hatok bármit, s akármelyik dolgozójukkal beszédbe ele­gyedhetek. Egy, a szalag mel­lett tüsténkedő fiatal lányhoz, Báti Mártihoz fordulok.- Három hónapja vagyok itt - válaszolja a csinos munka­erő. - Nettó 30-at keresek, s jól érzem magam. Ki találta ki, hogy verik a dolgozókat... ? Tari Ottó Elsőként az ING-fiókok közül: Bankjegykiadó a megyeszékhelyen EGER - Ha­zánkban 1991 óta, a városban két éve létezik az ING Bank, amely a la­kosságnak és vállalatoknak is komplex pénzügyi szolgáltatást nyújt. ' Az 1997- 98-as év ki­emelkedő si­kereket ho­zott az egri fiók életében. A minőségi ügyfélszol­gáltatás terén a képviselet dolgozói első helyezést értek el az országos felmérésen. Ki­emelkedő volt a fiók költség­hatékonyságú forrásmunkája is. A minőségi ügyfélkiszolgá­lásnak újabb bizonyítékaként hazánkban tegnap elsőként itt helyeztek üzembe pénzjegyki­Az ATM-automatát ingyen használhatják a bank ügyfelei fotó: pilisy elemér adó automatát (ATM-et). A szolgáltatást a bank ügyfelei ingyenesen vehetik igénybe a nap 24 órájában, a hét minden napján. Mint azt Szántási Rafael fiókigazgatótól megtudtuk, a mai világban az emberek mind jobban kezdenek megbarát­kozni a bankkártya nyújtotta lehetőségekkel, s kezd kiala­kulni egyfajta pénzügyi kul­túra, ezért van szükség az ilyen ATM-készülékekre. A bank rendkívül fontosnak tartja, hogy bővüljön az elfo­gadóhelyi hálózat is. (elek) Csángó hagyományok JÁSZBERÉNY - Nyolcadszor rendezik a jászok városában a más népek kultúrájának tiszte­letére tanító és figyelmet fel­hívó Csángó fesztivált. Az egyhetes programsorozat több érdekességet is kínál mindazoknak, akik érdeklőd­nek a másság iránt. Az esemé­nyek idején jászsági, szászcsá- vási, kalotaszegi és eleki tánco­kat tanítanak. A Jászságba láto­gatók kalandozhatnak a gazdag kínálatot felvonultató kirako­dóvásárban, bekapcsolódhat­nak a kézművesmesterségek ta­nulásába és láthatnak folklór- műsort hazai és nemzetközi együttesektől. A látványos programok mel­lett a tanítóképző főiskolán zaj­lik a X. Néprajzi szeminárium, melynek témája a nemzetiségek és a kisebbségek, az identitás tárgyköre a sokszínű Kárpát­medencében lesz. Ugyanekkor a városban konferenciát ren­deznek az európai kisebbségek kultúrájának védelmében. A július 25-én kezdődő és augusztus 2-ig tartó programso­rozat szakmabelieknek és ki­rándulni vágyóknak egyaránt izgalmas eseményeket kínál. „A zene és a hit tett igazán boldoggá” Fákat rongáltak meg MÁTRAALJA - Gyöngyösön ismét történt hengerzáras la­kásbetörés - tájékoztatott Bá­lint Sándor r. őrnagy, sajtó­ügyeletes. Az ismeretlen elkö­vető ezúttal július 22-én látoga­tott meg hívatlanul egy otthont, s eltulajdonított többek között videót, walkmant, távcsövet, sportcipőt, pénzt, valamint út­levelet. A lopási kár meghaladja a kétszázezer forintot. Július 17. és 20. között a Gyöngyöspata melletti Fencel- dűlőben rongáltak meg Stihl fű­résszel öt, harminc méter ma­gas égerfát. Ugyanott kisebb fát is kivágtak, ám azt is otthagy­ták. A rongálási kár értéke csaknem százezer forint. Galyatetőn a Nagyszálló előtti parkolóban feltörtek egy Skoda Favorit autót, s ellopták belőle a negyvenezer forintot érő rádiós magnót. H a az ember azt csinálhatja, amit igazán szeret, az olyan adomány, ami egész éle­tét boldoggá teheti - vallja Rinker, leánykori nevén Szabó Annamária. Még csak pár perce beszélgettünk, de már tudtam: ő igazán azzal tölti ide­jét, ami kedvére való, hiszen egész lényéből áradt a vidám­ság, az életszeretet. Annamária már hat éve él Ausztriában, ahol a bécsi zeneakadémián tanul.- Nagyon jó családban nőt­tem fel, boldog körülmények között - meséli a fiatal művész -, s a szülőházban olyan szere- tetet kaptam, amit mindenhová magammal viszek. így bármi­lyen messze is vagyok a csalá­domtól, ők mindig ott vannak a lelkemben. Azt hiszem, enél- kül nehéz is lenne elviselnem, hogy távol vagyok.- Már általános iskolában is zenélt. Mindig is ez volt az életcélja?- Igazából későn érő típus vagyok, s hogy őszinte legyek, sokáig nem tudtam, mit is aka­rok csinálni. Nyolcévesen kezd­tem zongorázni, s 16 voltam, amikor orgonáim tanultam a kántorképzőben. Mindig is sze­rettem a zenét, de számoltam azzal, hogy ebből nehezen le­het megélni. Ha a Magyaror­szágon munkálkodó kollégái­mat nézem, ez ma is bizonyos számomra, s ezért őszintén tisztelem őket, hogy kitartanak hivatásuk mellett. Ausztriában azért jobbak a lehetőségek. Nem mondom, hogy nincsenek nehézségek, de tanulmányaim mellett lehetőséget kaptam ta­nítani egy kisebb zeneiskolá­ban, s miséken is játszom.- Hogyan került Becsbe?-Az érettségi után a mis­kolci konzervatóriumba kerül­tem szakmai tanulóként, s taná­rom, Virágh Endre tanácsolta, hogy próbáljak meg külföldön továbbtanulni. Mondanom sem kell: az egészben a felvételi volt a legkönnyebb. Más or­szágban tanulni ugyanis na­gyon költséges, s én nem kap­tam ösztöndíjat sem. Szeren­csémre azonban olyan embe­reket találtam Ausztriában, akik olcsó szállással és alkalmi munkákkal lehetővé tették ta­nulmányaim megkezdését. így 1992 óta tanulok a bécsi zene- akadémián, s immár a magisz­terifokozatért küzdők.-Itthon is többször láthat­tuk már a Bazilikában játszani. Ez csak az orgonának köszön­hető, vagy a vallás is szerepet kap az életében?- Azt hiszem, hit nélkül nem is tudnék orgonáim. Nekem is kellett egy ideál, s mivel a diszkókat mindig is unalmas­nak tartottam, valami mást ke­restem. Ekkor kerültem be a kántorképzőbe, s egy jó hitta- nos csoportba, ahol lelkileg is nagyon sok segítséget kaptam. Mindig is szerettem volna iga­zán boldog lenni, s azt láttam, hogy társaim azok. Szerintem a hit jelentheti a boldogság egyik legfontosabb alapkövét, s én is próbálom az életemet a szeretetre építeni. Úgy érzem: a zenében és a vallásban meg­találtam, amit kerestem. Elek Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents