Heves Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-18 / 167. szám
A gitáros és dalszerző - A „Killer” - A kezdeményező és felszabadító Három rocklegenda egy színpadon Little Richard a rock and roll lázongó szelleme BUDAPEST - Az első közös koncertjüket 1986-ban a londoni Wembley stadionban 80 ezer ember táncolta és őrjöngte végig. Magyarországon először láthatjuk együtt a rock and roll három legnagyobb élő legendáját: Chuck Berryt, Little Ri- chardot és Jerry Lee Lewist július 26-án a Kisstadionban. A 14 európaiból Budapest lesz az egyetlen közép- és kelet-európai helyszín, ahová 80 tagú stáb érkezik és több mint 40-en lépnek színpadra. A három különálló műsor után egyszerre is láthatjuk jammelni a három rocklegendát. Chuck Berry „Megmutatta mindenkinek, hogyan kell ráhúzni a boogie-wo- ogie-t és a blues-t a rock and rollra. ” Ha valakit a rock and roll vezéralakjának tekinthetünk, akkor az Chuck. Zenéje, dalszövegei, szabad lelkülete sok fiatalban keltett vegyes érzelmeket, így a Beatles vagy a Rolling Stones tagjaiban. Chuck 1955-ben ünnepelte a rock and roll világrajöttét, és még ma is egyik legjelesebb képviselőjeként tartjuk számon. Évről évre egyre több ember érzi át óriási hatását. A rocktörténet legnagyobb hatású gitárosa és dalszerzője, ehhez mérhető énekes, rendkívül tiszta prozódiájával adja elő ötletgazdag dalszövegeit. Számos dala szól a tinédzseréletről. Olyan tizenévesek állnak sorba autogramjáért, akik még meg sem születtek, mikor Chuck első albuma megjelent. Ők ismerik az összes dalszöveget is. Chuck koncertjeit legalább 10-15 ezren éneklik végig. Jerry Lee Lewis Bár Jerry Lee Lewis egész fiatalon lett country-zongorista bárokban és klubokban, csak 1956-ban szerződött a Me- phisi Sun Re- cordsszal, és vette fel első, Crazy Arms című kislemezét. 1957-ben a némileg vadabb stílusú Whole Lotta Shakin ’ Gin' On lett első slágere, s ez megvetette az alapját „pumpái ’ piano ” stílusának, amely gyorsan az ismertetőjegyévé vált. Több slágerrel és turnéval később éppen brit országos körútra érkezett 1958- ban, amikor híre kelt 13 éves unokahúgával, Myrával kötött házasságának. A sajtófelzúdulás több mint két évre megakasztotta pályáját, és csak 1961-ben tért vissza. Jerry elkötelezettsége új erőre kapott, mint azt az izgatottság, az energiaszint, műsorai időtartama és önmagához hű megjelenése bizonyítja. Minden szponzor vallja, hogy Jerry még ma is ugyanúgy felvillanyozza a tömegeket, mint első slágereivel. Legutóbbi koncertjei alig visszafogottabb színpadi fellépést és változatlan magabiztosságot mutatnak. Lewis mindig is azt állította magáról, hogy ő a „Killer”, a „rock and roll királya”. Ha az ötvenes években elvitatták is tőle a címet, ma egyedül az övé. Little Richard A rock and roll kezdeményezője, felszabadítója és tervezője. Az ’50-es évek közepén robbant be az amerikai öntudatba az „awop-bop-a-loomop-alop-bam-boom", és ezzel egyes-egyedül megteremtette az új zenei irányzat, a rock and roll alapjait és szabályait. Richard Wayne Penniman már fiatal korában elkezdett énekelni szülővárosa egyházi kórusában. Az RCA Recordsz- szal 1951-ben szerződött, miután megnyert egy tehetségkutató versenyt. A „Tutti Frutti” című dal vált sikerének katalizátorává, amely magasan verte a toplistákat, s amelyet megszakítatlanul számos olyan gyöngyszem követett, mint például a „Long Tall Sally" vagy a „Godd Golly, Miss Molly”. 1957-ben Richard hirtelen otthagyta a rock and rollt, és visszatért a valláshoz. Pályája ettől kezdve egyenetlen. Hírneve az „Itsy Bitsy Spider” című gyermekdal átdolgozásával éledt fel. 1986-ban bejutott a Rock Dicsőségcsarnokába, és Hollywoodban az ő kézjegyét is őrzi egy betonlap. Little Richard meg-megújuló vallásos hajlamai és kicsapongó életmódja ellenére a rock and roll lázongó szellemét testesíti meg. Jelenleg is világszerte lenyűgözi hallgatóit sajátos zenei és humor-egyvelegével, perzselő energikusságával, amely méltán ad hitelt a „rock V roll vad embere” image-ének. „A zene által az öröm terjed el ” - véli. - „Általa sikerült kiegyeznem saját magammal is. Es ha segíteni akarsz másokon, éppen erre van szükséged. ” Elek Eszter Lewis még ma is felvillanyozza a közönséget (Archív fotók) Chuck: szabad telkülettel... Telt házas közönség hallgatott magasztos muzsikát az egri Bazilikában Elég csak ennyi: Mozart és Requiem Az Egri Nyári Zenei Fesztivál eseményeitől függetlenül, de annak egyik kórushangversenyével azonos időben hangzott el a Bazilikában Mozart közismert műve, a Requiem. Az utóbbi programot a Concert Masters International Ltd. szervezte, amelynek ügyvezető igazgatója, Varga László szerint nem tettek mást szervezés szempontjából, mint az újságon túl plakátokon, szórólapokon tudatták a nagyközönséggel, hogy jöjjenek, hiszen műsorukra a Bazilikát fél éve lefoglalták. A koncert napján, késő délután három autóbusz parkolt a Bazilika mellett. Az emeletes járművek hozták a Washington Oratorio Society kórusát, a közreműködő MÁV Szimfonikus Zenekart, a négy - Aimé Sposato (szoprán), Anna Tucker Loomis (alt), Corey Rotz (tenor), Thomas Stork (basszus) - szólistát, s az est dirigensét, Robert Shafer karmestert. Érkezett aztán a hallgatóság is szép számban, hogy zsúfolásig megtöltse a Bazilika padsorait. Elég ugyanis a zenekedvelőnek annyi, hogy Mozart és Requiem. Elhangzott már ez a mű Egerben Kobajasi Ken- Ichiro vezényletével a körcsarnokban, sőt e helyszínen is. Utóbb az Egri Szimfonikusok és a helybeli kórusok közreműködésével, Gémesi Géza dirigálásával. Nem lehet betelni azzal, amit a nagy zeneköltő egy számára ismeretlen személy megrendelésére, de saját halálára komponált. Csábította a nagyérdeműt egy requiem a csütörtök esti hűvös, esős időben, s érdekes módon most a hatalmas légtér is melegített a muzsika segítségével. Bevezetőként Mozart: A ve verum corpus című néhány perces alkotásával „énekelte be magát” a kórus, hogy aztán tisztán csengőn, a kottafejeknek mindenben megfelelően tolmácsolja a halotti misét. Az előadók mindegyike, kezdve a karmestertől, a* szólistákon át, s az énekkar, a zenekar mind birtokában volt annak, amit Mozart betegsége alatt itt akart hagyni utolsó üzenetül. Nagyvonalúan, de mégis mély alázattal továbbították a dallamokat a közönséghez. A mű ugyan requiem, de mégsem könnyez- tet, bár megható. Komolyzene, ám nem mélabús, inkább felemelő. Azt az érzést kelteti a halandóban, hogy szárnyal a mindennapos földi gondok, valamint az égiek között. Két világot köt össze muzsikájával Mozart, s talán ezért is vonzó a hallgatóságnak. A publikum vastapssal fejezte ki tetszését, s valami ráadást várt. Ezt érezvén a karmester bezárta a koncertet a sajátos nyitánnyal: még egyszer elhangzott az Ave verum corpus, megkoronázva az előadást egy csodás pianóval. Hetven perc elteltével próbált a hallgatóság visszatérni napjaink valóságába. Áthatva a muzsikától, nem ment ez köny- nyen. Inkább andalogva, mint tódulva hagyták el a Bazilikát mindazok, akik egy nagyszerű élményben részesültek. A hűvös ellenére, nyár lévén, számos külföldi turista volt részese az estnek, a zene szerencsére mindig azonos, közérthető nyelven szól és közvetít érzéseket. Nekünk, itthoniaknak, büszke egrieknek jó volt konstatálni: szép emléket visznek majd haza vendégeink Eger főleg dicső történelme okán híres városából. Ebben a zűrzavaros földi világban ez sem egy utolsó szempont... Fesztbaum Béla Történelmi sodrások L étezik Heves megyében egy szálloda, amelynek igazgatóváltásairól úgy értesül a lakosság, hogy új uniformisban látja az ott dolgozókat, s ha belép az épületbe, akkor szembesül a portától az irodáig vezető folyosó szőnyegének cseréjével. E művelet igen gyakori. Ám az igazgató, a szőnyeg és az egyenruha megváltoztatása között más, kevésbé látványos dolgok is történnek. Apad a szálloda bútorkészlete, omladoznak a falak. Mindez akkor jutott eszembe, amikor az új Parlament és az új kormány tagjairól szóló tudósítást néztem a nagyon is régi szőnyegek és uniformisok között. Ismét választottunk. Új kormány alakult. Négy évre bizalmat adtunk azoknak a most még büszke-boldog, öntudatos és esetenként zavarban levő politikusoknak, akiknek egy része még csak ismerkedik az Országház lépcsőivel. De vajon közülük hányán mérték fel, mennyi is az a négy év, ameddig a megbízatásuk szól? Az emberi élethez képest nem kevés. De az oly sokat hangoztatott történelmi mércével számítva - valójában mennyi is? Jelenthet-e négy év számottevő időt akkor, amikor Európa térképe a szemünk előtt rajzolódott át? Amikor mesterségesen megteremtett és felrajzolt államalakulatok tűntek el róla? Amikor az átlagpolgár a miniszteriális rendszer 150 évének is képtelen felsorolni a honi kormányait? Amikor a történelem örökké változó folyamatában hazánk ezeréves fennállása óta is államok sokasága szűnt meg, alakult át? Amikor a Kárpát-medence népeinek sokaságát sem tudjuk pontosan felemlegetni? Európa államalakulatainak felidézésére még egy megszállott történész sem vállalkozhat... Arról pedig a legmerészebbek sem álmodhatnak, hogy - ha a teljesség igénye nélkül is, de - megpróbálják a világ elmúlt ötezer évének legnagyobb hatalmait felsorakoztatni. Ki emlékszik már a médekre, a perzsákra, a hettitákra, a hükszoszokra, akik pedig annak idején évszázadokig rettegésben tartottak földrészeket? S hogy ezeket a birodalmakat milyen királyok, s hadügyminiszterek szavai, intései irányították, arra már választ kapni is lehetetlen... Ennyi az évszázad, az évezred a történelemben. S akkor mi négy év? Az embernek, a politikusnak, a társadalomnak nem kévést A történelemnek? Sokszor szóra sem méltatott, a leg- vaskosabb könyvekben sem említett parányi felvonás, amely azért mégiscsak fontos, hiszen véges. Ennyi négy esztendő. J ut eszembe: a legújabb hírek arról szólnak, ismét gazdát cserélt az a bizonyos szálloda. A rossz nyelvek szerint már megrendelték az új uniformisokat... Szuromi Rita Ha bankár lehetnék Ha újra születhetnék, csak bankár lennék. Milliószorta több izgalomban lehetne részem, mint bárhol más munkahelyen. Nem is igazán a csillogó-ragyogó, márványlépcsős, gyorsliftes, pazar bankpalota vonzana, sokkal inkább az a sok-sok finom pénzügyi manőver, amelyekkel folyton-folyvást magunkra irányíthatnám a betétesek figyelmét éppen úgy, akár a hitelfelvevőkét - egyszóval a pénzvilágét. Tudnám persze jól: ha forgatni, fialtatni kívánom a mások keservesen összegyűjtött forintjait, azzal nem csupán a javukat szolgálhatom, de egy csapásra földönfutókká is tehetném valamennyinket. S akkor akár ki is dülleszthetném a mellem, mondván: mekkora nagy az én hatalmam. Ha netán lennének olyanok, akik megpróbálnának átlátni a trükkjeimen, azokat rögtön „kézenfekvő” magyarázatokkal igyekeznék megnyugtatni holmi tőkeemelések szükségességéről, milliárdos likvid eszközökről, hamarosan értékesítendő részvénycsomagokról. A bankpánik szót természetesen ki nem ejteném a számon! Am ha látnám, hogy az ügyfelek bizalma továbbra sem szándékozik visszatérni, keresnék egy ártatlant, akire ráfoghatnám: ő az okozója minden bajnak. Shaa végén kiderülne, az intézetem elhibázott pénzügyi politikája indította el mégis a rémület lavináját, könnyedén megrántanám a váltam, a csőd előtt kivenném és biztos helyre helyezném a milliócskáimat, majd felajánlanám szakértelmemet és szolgálataimat egy másik, épp akkor népszerű banknak. Az csupán a bökkenő, hogy ahol erre alaposan felkészülhetnék, már nem működik... (szalay) HÍR(TELEN)KÉK, Valaki azt írta egyszer - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök -, hogy a legnagyobb politika az, ha az emberből nem vész ki az ösztön, és az embereket mégiscsak szereti. Szeressük egymást, gyerekek...! * Az orosz parlament frakcióvezetői válságkezelési programmal keresték fel Borisz Jelcint. Ment a duma... * Az új magyar kormány elképzelései szerint várhatóan előrehozzák az ősszel esedékes áramdíjemelést. Korábban más ígéret volt, így most feszültség van, s emiatt ellenállás lesz...! * Ed Koch, az ügyben illetékes bíró úgy döntött: nem kaphat kártérítést az a férfi, aki egy floridai bárban „frontálisan ütközött” egy sztriptíztáncosnő kebleivel, s emiatt megrázkódtatás érte. Az agyára mentek azok a mellek... * Egy CD-lemezen magyar neveket is feljuttatnak a Marsra. Kis(s) nevek vagy Nagy nevek...? (szilvás)
