Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-18 / 115. szám
10. oldal SporTTüköR 1998. május 18., hétfő Bóta Enikő: Bőgve nyitottam a Tatabánya elleni mérkőzésen Az 1997-98. évi női röplabdabajnokságra készülve sokáig úgy tűnt, hogy nem tud új játékost igazolni az AgriaComputer RC, pedig nagy szükség volt a keret bővítésére. Az átigazolások háttérben zajló megbeszélései közben azonban egyszer csak felröppent a hír: Bóta Enikő úgy döntött, hogy Egerben folytatja pályafutását. Enikő játéktudását senki sem kérdőjelezte meg, érkezésével szemben mégis voltak fenntartások. Az általános viselkedése szúrta egyesek szemét, s maga dr. Seress Gábor ügyvezető elnök is tartott attól, hogy az újonc nehezen illeszkedik majd be a csapatba.- Mi indokolhatta ezeket az előítéleteket? - kérdeztük áz illetékest, most már túl a bajnoki esztendőn egy olyan beszélgetés keretében, amit az újságíró hetekkel ezelőtt eltervezett, s ezt egyeztette is a játékossal még a BSE elleni 4. döntő mérkőzésre történő utazáskor.-Köztudott, hogy a Tungsram annak idején piros posztó volt az egriek szemében. Nagy ellenfele volt egymásnak a két csapat, egyszer el is hódítottuk a bajnoki címet Egerben, máskor levonultunk, én piros lapot kaptam, a közönség tüntetett ellenem - kezdte az indoklást Bóta Enikő, majd így folytatta: — Én magam is féltem Egerbe jönni, éppen az előzmények miatt. Ugyanakkor szerettem volna ebben a csapatban játszani, például Aki- movával, akit szenzációs feladónak tartok. Az egri közönség óriási erő egy hazai játékosnak, ugyanakkor megszokhatatlan egy vendégnek. Ilyen szurkolás, mint Egerben van, Magyarországon máshol elképzelhetetlen. Örültem a hívásnak, ami Sztankó Éva közvetítésével történt. A BSE játékosaként Ausztriában játszottam, ahol remekül éreztem magam. A BSE túl sokat kért értem a továbbiakra, ráadásul nekem a fiamra, Bencére is kellett gondolni, aki 1997 őszén kezdte az iskolát. Elmondtam az egri kétségeimet az itteni vezetésnek. Akkor Tatár Mihály beszélt velem, és igyekezett meggyőzni arról, hogy ha a játékommal elégedett lesz a közönség, akkor elfelejti a korábbiakat. Itt kell elmondanom, hogy én egy olyan típus vagyok, aki a koncentrálás közben külsőleg megváltozik. Lemerevedik az arcom, ami nem a harag, hanem az összpontosítás jele. Annyira a játékra figyelek, hogy például az egyik alkalommal nem vettem észre: a fiam volt a labdaszedő. Vagyis, csak a győzelemre figyelek, átérzem a siker fontosságát, azért mindent megteszek. Van, aki ezt esetleg másképpen értékeli, de engem a mutatott játékom alapján minősítsenek.- Egyértelmű a következő kérdés: megbánta-e, hogy eljött Egerbe?- Nem. Először - még a télen - dr. Seress Gábor mondta, hogy kellemesen csalódott bennem, mert nem találta igazolni, amilyen hírek rólam érkeztek. Noha Fekete Kriszti sérülése miatt az ő helyén és nem a 4-es ütő posztján kellett játszanom, igyekeztem mindent megtenni, hogy a közönség elégedett legyen velem, na és persze az edző is. Jöttek azok a labdák, amit Akimovától vártam, és az csodálatos volt. A fiam is jól érzi magát az iskolában, szeret itt lenni. Én valójában haza jöttem Egerbe, ebbe a megyébe. Anyukám itt érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, a nagymamám Egerfarmo- son él most is. Olvassa a Hírlapot, csak nehogy más újság is a kezébe kerüljön, mert akkor lelkileg összeomlik. Mivel a rokonaimat korábban is látták itt velem, sokan azt gondolták egri vagyok, ezért azt mondták: gyere haza Enikő.- Most mégis letört és kissé csalódott.- Igen, mert méltatlanul megvádoltak és beszennyeztek a nyilvánosság előtt. Ha valakinek problémája volt az edzővel, az miért kevert bele engem is az ügybe? Elképesztőnek tartom, hogy egy játékos jelentkezik egy újságírónál és megtámad, valótlan dolgokkal rágalmaz másokat, miközben óriási kárt okoz a röplabdának. Ezen a sportág csak veszíthet. Figyelem, jön a labda! FOTÓ: MAJOROS A röplabdát megmenteni kell, nem pedig önös érdekek miatt besározni.-Köztudott volt széles körben, hogy valami nincs rendben a csapat körül, azt azonban nem gondoltuk, hogy eny- nyire mély a válság, ilyen rossz a viszony a játékosok között. Ez a döntök során - az ötödik meccs kivételével - egyértelműen kitűnt.-Ez úgy nem igaz, hogy rossz viszony volt a játékosok között, csak volt, aki méte- lyezte a hangulatot. Nekem személy szerinti nézeteltérésem Sztankó Évával volt, de például, amikor Misi bácsi a döntők előtt itt akarta hagyni a csapatot, Éva velem azonosulva kérte az edzőt, hogy maradjon, és tartson ki velünk a végéig. Megítélésem szerint a probléma akkor pattant ki, amikor a Nemzeti Sportban megjelent egy nyilatkozatom, és volt aki azt félreértelmezte. Az ügyet, az újságíró bevonásával tisztáztuk, egyértelmű volt, hogy mit nyilatkoztam, az is jelent meg, csak azt a csapatkapitány saját nézete szerint magyarázta a továbbiakban is. Óriási feszültség nehezedett ránk azért, mert az edző és a csapat első számú embere rossz viszonyban volt. Egy kitűnő játékos nem élhet vissza azzal, hogy nagyon sokat, szinte mindent tud ebből a játékból. Egy csapatkapitány mutasson példát mindenben. Főleg az edzésen. Elképesztő dolgok fordultak elő, még utólag is rossz rágondolni. Ez a hangulat megzavarta a játékosokat, szerencsére folyamatosan mindenki észbe kapott és rádöbbent, hogy edzeni muszáj. Ennek tulajdonítom, hogy Fekete a végére remek formába lendült. Nekem szörnyű volt megélni, hogy utál az egyik társam. A Tatabánya ellen bőgve nyitottam. Fekete és Wolf vigasztalt, mert látták, hogy az összeroppanás szélén állok. Volt eset arra is, hogy az egyik játékos telefonon hívott fel, és így nem mások előtt mondta: velem ért egyet és nem mással bizonyos ügyekben. Egy játékosnak el kell viselni a másik sikerét. Van, aki erre képtelen. Segíteni kell egymáson, mert ellenben ne várjunk eredményt. Az egyik társamnak anyagilag a segítségére voltam egy esetben, mert megszorult. A kölcsönt természetesen szépen visszaadta. Erre én mások ellensége vagyok, és összeférhetetlen? Megbélyegeznek úgy, hogy meg sem kérdeznek? Több csapatban játszottam. Súrlódások természetesen előfordultak, de mélyről fakadó gyűlöletet eddig nem tapasztaltam. Nagyon elkeseredtem, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerültem.- Ezek után mi következhet a pályafutásában ?- Szeretném Egerben folytatni. Engem az sem zavar, ha ugyanaz a csapat marad, mint volt. Megváltozni nem nekem kell. Olyanok a céljaim, mint mindig: magamból a legtöbbet kihozni edzésen és mérkőzésen egyaránt. Ameddig az emberek általában helyesen ítélnek meg a játékomért, addig nekem egyénileg senki sem tud ártani. Úgy érzem, hogy felhalmozódott bennem annyi tudás, amivel most élvezem igazából a röplabdát. Lényeges, hogy fizikálisán is rendben legyek, azért fontosak az edzések és minden felkészülés. A nyáron Tímár Edittel párban szeretnék strandröplabdát játszani. Szeretek Egerben élni, a fiam jó helyen van a 4-es iskolában, ez utóbbi nagyon megnyugtat. Ám egy profi játékosnak mindennel számolni kell. Attól azonban nem félek, hogy nem lesz csapatom az ősszel. Fesztbaum Béla (Akinek fentiekkel kapcsolatban közérdeklődésre számot tartó véleménye van, gondolatainak helyet adunk. Változatlan szándékunk: a sport, benne a röplabda szolgálata.) Jegyzési időszak: 1998. május 18-29. évi fix 17,50% 1998. május 18-26. között 99,70% 1998. május 27-29. között 100,00% során elérhető maximális hozam: EHM=17,44%. A másodpiaci forgalomban történő vásárlás esetén elérhető hozam aktuális mértékét a forgalmazó helyeken a Kormány 41/1997.(111.5.) Korm. rendelete alapján kifüggesztett árfolyam táblázat tartalmazza. A Kamatozó Kincstárjegy az elsődleges forgalmazóknál és a Magyar Állam- kincstár fiókhálózatábanjegyezhető. A havonta kibocsátásra kerülő, egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy azért az egyik legnépszerűbb befektetési forma, mert visszafizetését az állam garantálja; értékpapír letéti számlán tartható (így sem ellopni, sem elveszíteni nem lehet); másodpiaci forgalmazásának köszönhetően kamatveszteség nélkül is bármikor eladható a hálózatos forgalmazóknál (az OTP Bank, az Inter-Európa Bank a Kereskedelmi és Hitelbank, az ABN AMRO Bank kijelölt fiókjaiban), valamint a Magyar Államkincstár fiókhálózatában. így Ön befektetését a legnagyobb biztonságban tudhatja hosszú távú kötöttség nélkül. Ahogy a maga nemében egyedi az Országház - Magyarország legnagyobb épülete, az állam szimbóluma -, ugyanúgy egyedi a maga nemében a Magyar Állampapír, a legnagyobb' biztonságot nyújtó értékpapír. Most az Állampapír-család egyik tagjának legújabb sorozatát ajánljuk figyelmébe: JEGYZÉSI HELYKÉNT RÉSZTVEVŐ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓK: ABN AMRO Bank Rt. Eger, Gyöngyös • K&H Bank Rtfger • OTP Bank Rt Eger,Gyöngyös, Heves, Hatvan (100000 ft névérték alatti jegyzést az OTP Bank Rt. nem fogad e!) VALAMINT: Magyar Államkincstár Heves Megyei Fiók 3300 Eger, Esterházy tér 5. részletes információ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás) Futamidő: Visszatérő egri gyötrelmek Bekövetkezett, amire számítani lehetett, az Ag- ria Computer Kft. megvonta eddigi támogatását az egri röplabdától, a nevét sem adja a klub működéséhez, mint nyilatkozta szombaton megjelenő lapunkban Bukolyi László ügyvezető igazgató. A Kordax Rt. távozása után két éve mentő angyalként érkező cég vezetője morális és gazdasági problémákkal indokolta döntésüket, egyszerűen fogalmazva nem tudtak zöld ágra vergődni bizonyos kérdésekben a város ön- kormányzatával, pontosabban annak hivatali apparátusával. Bukolyi László nem vett részt a bajnokcsapat részére rendezett városházi fogadáson sem, nem titkoltan azért, mert nem felhőtlen a kapcsolat, s bőven vannak sérelmei. Ettől függetlenül bizonyos jelek utaltak már arra, hogy várható volt a pénteki bejelentés: visszalépnek a röplabda szponzorálásától, esetleg csekély mértékben „odafigyelnek” azért. Elmondása szerint csak növelte keserveit, hogy a sajtóban - az AgriaComputer neve alatt - elindult egy méltatlan vádaskodás. Noha kimagasló képességű játékosként tiszteli a csapatkapitányt, mégsem érti a „kirohanását”, amivel a röplabda mellett, hosszabb távon magának árthat leginkább. Az ügyvezető tudta szerint a kitűnő játékos szándékai nem idegenek Egertől. Visszatérve a pillanatnyilag adott helyzethez, ismét fő támogató nélkül maradt a röplabdaklub, ami annak ellenére sajnálatos, hogy az új ügyvezető elnök Barta Zoltán már kedvező hírekről is számot adhatna, bár néhány napos türelmi időt feltétlenül kér a nyilvánosságtól. Személy szerint bizakodó, noha rengeteg ügyet kell még megtárgyalnia. Az Agria Computer Kft. visszalépése bizonyos fokig hasonló az SH Impex Kft. (a Nike termékek kizárólagos magyarországi forgalmazója) ez év februári cselekedetéhez. A cégvezető dr. Simon Jánosnak is a bürokratikus intézkedésekből, illetve nem intézkedésekből lett elege, amivel az egri futball veszített egy elszántan érkező szponzort. Nem tudni meddig lesz türelme az Imola Bau kft.-nek a stadion felújítását érintő tervekben. Nem ismerve ugyan az esetleges kedvező folyamatokat egyelőre tény, hogy a lelátó állapota nem változott, az új ülőhelyek továbbra is a raktárban porosodnak. Más tehetős cégek is elálltak már a sport támogatásától az elmúlt években, mivel az ön- kormányzatban nem találtak társra. Bukolyi László úgy nyilatkozott, hogy az önkormányzat a határozata ellenére nem foglalkozott az élsporttal, illetve az infláció mértékével történő növelés nem valósult meg. A számok azt mutatják, hogy neki van igaza. A szakosztályok képviselői persze inkább csendben vannak, mert örülnek annak, hogy egyáltalán kapnak valamit. Az úgynevezett kiemelt szakosztályok támogatása magyarázható, de elfogadni annak egyes részleteit semmiképpen sem lehet. Amikor az önkormányzat illetékes bizottsága tárgyalta a város sportjának 1998. évi támogatását a Hírlap, Eger sportjának elemzésével igyekezett segítséget nyújtani a döntéshez, amit persze nem kötelező figyelembe venni. Nem tudjuk, hogy a bizottsági tagok ol- vasták-e egyáltalán az írást? Az említett sorok ugyanis éppen azért fogalmazódtak, hogy felhívják a figyelmet: a tizenévesek jelentik jelenleg Eger élsportját, elvonatkoztatva a röplabdacsapattól. Vagyis, az élsport teljesen azonos a diáksporttal. Az élsport kiemelt támogatása valóban nem lehet feladata az önkormányzatnak, a diáksport viszont már egészen más eset. Ne feledje senki, hogy a klubokban is diákok sportolnak, nem pedig a felnőttek „szórakoz- gatnak”. A klubok edzői igenis az iskolás tanulók testedzését segítik, csak magasabb szinten és következetesebben, mint néhány testnevelő. (A kivételeknek mindenkor tisztelet.) A többnyire minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgozó sportvezetők megértik, hogy csak ennyire telik a város pénzéből. Azt viszont nem értik, hogy azokat a vállalkozókat miért nem segítik jobban közvetett úton, akik szimpatizálnak a sporttal. Valójában ezért méltatlankodik a megyeszékhely sportszerető lakossága, ezért nem tudja elfogadni, hogy bizonyos ügyek félúton megállnak. Bukolyi László a hivatali alkalmazottak felelősségét emelte ki az érvei között. Az feltétlen elkeserítő, ha az össztársadalmi érdekek elvesznek a különböző szakterületek irodáiban, az asztalok fiókjaiban. Am, akkor az is kérdés, hogy ki irányítja a várost..? m
