Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. május 16., szombat Egy s más a korabeli választási fortélyokról, az Újvilág magyar áldozatairól, a pusztító alkoholizmusról Tűrhetetlen kofa-uralom az egri piacon * Nem telik el esztendő, hogy a megyei sajtó ne cikkezne időn­ként az egri piacon lévő drága­ságról. Bizonyára kevesen tud­ják, hogy nem új keletű jelen­ségről van szó. Az Eger című politikai és társadalmi hetilap 1912. májusi számaiban lapoz­gatva bukkantunk arra az írásra, amelynek szerzője ugyancsak kikelt a drágaság el­len. Hetvenhat évvel ezelőtt azonban egyéb ügyek is foglal­koztatták a közvéleményt. Lás­sunk ezek közül most néhányat! A drágaság megfékezésére Végre az egri piac drágaságá­nak megfékezésére is történik valami. Nem sok ugyan, hanem arra mégis jó, hogy az eddigi korlátlan és immár tűrhetet­lenné vált kofa-uralmat - leg­alább néhány órára - megszün­tesse a piacon. A belügyminisz­ter ugyanis jóváhagyta Eger vá­rosának az elővásárlás tilalmá­ról szóló szabályrendeletét, mely szerint: „Eger rendezett tanácsú város területén minden néven nevezendő szárnyas ál­latnak, baromfinak, tojásnak, il­letve mindennemű élelmi cikk­nek - gyümölcs- és zöldségne- fnűek kivételével - továbbel- adással és szállítással foglalko­zóknak, kereskedőknek, kofák­nak a piacon, utcákon, utakon, tereken tilos az elővásárlás. A tilalom a vásár kezdetétől számított első két órára terjed ki, az ismét elárusítóknak a sa­ját háztartásuk egynapi szük­ségletét meghaladó mennyi­ségben vásárolni tilos.” Egyelőre tehát (addig leg­alább, míg a furfangos egri ko­fák valami csalafintaságot ki nem eszelnek a tilalom kiját­szására) a korán kelő háziasz- szonyok kofa-asszisztencia nélkül vásárolhatnak, közvetle­nül a termelőtől, a szabályren­delet kihirdetése napjától. Apró krónikák * Megriadt lovak. A gyön­gyöshalászi községi jegyző ko­csiját Gyöngyösről hazamenet elragadták a lovak. A kocsis és Huszár József községi pénztá­ros leugrottak a kocsiról, a jegyző, a leánya és a segéd­jegyző fennmaradtak a rohanó járművön. Valami különösebb azonban nem történt, mindösz- sze a pénztáros zúzta össze az arcát leugrás közben. A kór­házban ápolják. * Véres lakodalom. Szomba­ton éjjel ismét nagy verekedés volt Egerben, az Árpád utcá­ban. Gömöri Bernát földmű­vesnél lakodalmat tartottak, és egy csomó hívatlan legény to­lakodott be a mulatók közé. Ebből keletkezett a verekedés, amelynek igen sok súlyos sé­rültje van. * Emelkedik a napszám. Nemcsak Heves megyében, ha­nem országszerte emelkedik a napszám. A minisztérium sta­tisztikája szerint a mezőgazda- sági munkások napszámbér-át- laga férfiaknál 1 korona 18 fil­léres, míg a nők napszámbéré­nek átlaga 88 filléres emelke­dést mutat a tavalyihoz képest. És mi haszna van belőle a munkásnépnek? Semmi, mert bevételeinek arányában - sőt annál is nagyobb mértékben - növekedik a drágaság. * Elhalasztott gyermeknap. Eddigelé országszerte április elején tartották meg a gyer­meknapot, ám az idén későbbre kellett halasztani a kedvezőtlen időjárás miatt. Megyénkben előreláthatólag csak június ele­jén gyűjtenek az Országos Gyermekvédő Liga javára. Titkos szavazások, leleményes trükkök Amióta az általános titkos vá­lasztói jog megoldásának kér­dése napirendre került, azóta a titkos szavazás állandó beszél­getési téma minden rendű és rangú társaságban. Miként kellene és lehetne ezt a kérdést megoldani? Bárhogy is van, azért politika a politika, hogy a fogalmakat összeza­varja. Ha nem így lenne, vitat­kozni sem lehetne. A magyar ember pedig felettébb mód sze­ret vitatkozni. A titkos szavazás is csak azért vitás, mert még nem min­denki tudja, hogyan lehet kiját­szani. íme, egy-két példa: Ecséden történt, jóval ez­előtt. Megyebizottsági tagokra kellett szavazni a községházán, titkosan. A szavazást a jegyző úgy rendezte, hogy minden embernek a kezébe nyomott egy cédulát, melyre rá volt írva a megválasztandó jelölt neve. Az egyik választó ki akarta nyitni a cédulát. A jegyző meg­fogta a kezét és rákiáltott:-Hozzá ne nyúljon kend, mert ha megnézi, nem lesz tit­kos a szavazás! Nem is nézte meg sem ő, sem más. Az ecsédiek ilyen formában ismerik a titkos sza­vazást. Mikófalván másként esett a titkos szavazás. Itt az egyik je­lölt szavazócéduláit előre ki­osztogatták. Mikor azonban a választók szavazni mentek, a másik jelölt kortesei a szavazó­helyiség előtt más cédulát adtak át nekik azzal a kijelentéssel, hogy:-Ezzel a cédulával szavaz­zanak kendtek, mert amazt már ismerik odabent! Azt persze mondanunk sem kell, hogy titkos szavazás nél­kül is lehet azt a jelöltet megvá­lasztani, akit éppen akarunk. Csak egy kis ügyesség, lelemé­nyesség és rafinéria kell hozzá. Egyik főszolgabíró például így választatta meg községi bí­róvá saját jelöltjét, aki pedig a falubelieknek nem tetszett: Összehívatta a választókat a községházába. A nem éppen nagy helyiségben annyian szo­rultak össze, hogy mozdulni sem lehetett. Pádról, székről persze szó sem volt. A gyűlés megnyitása után a főszolgabíró a következőképpen rendelte el a szavazást:- Akik az én emberemet nem akarják, azok üljenek le. Persze hogy leültek volna va­lamennyien, de a nagy szoros­ságban még mozdulni sem tud­tak, azonkívül, hogy nem tud­tak hova leülni.-No most - folytatta a fő­szolgabíró -, álljanak fel azok, akik bírónak akarják! Mindenki állott (hiszen mást nem is tehetett), így a főszolga­bíró a jelöltet megválasztott bí­rónak jelentette ki. A választást ugyan megfel­lebbezték, a főszolgabíró azon­ban így védekezett a felsőbb hatóság előtt:-Kérem, ez a legbecsülete­sebb választás volt. Még ellen­próbát is csináltam. Kivándorlók halála Szilvási Mátyás, egri illetőségű ember az Újvilágba ment sze­rencsét próbálni. Onnét írt leve­let az Ohio állambeli Lorainböl egy egri papnak. Érdekes, amit a levelében mond az ottani vi­szonyokról: „...még májusig le­szek itt, mert igen rossz, életve­szélyes munkám van. A fizetés igen csekély, csak 1 dollár és 25 cent. A koszt viszont igen drága. Egy hónapban keresek 25 dollárt. Amerikában igen rosszul megyen a munka, már én is megbántam, hogy kijöt­tem, mert itten igen komisz munkák vannak, csekély fizet­ségért.” Szilvási Mátyásnak tehát 1 dollár 25 cent a napszáma, ami a mi pénzünk szerint 6 korona 25 fillér. Szép summa, ámbár nálunk is van ilyentájt 5-6 ko­ronás napszám, pedig nem is kell érette életveszélyes munkát végezni. Ezenfelül az is bizo­nyos, hogy nálunk mégiscsak sokkal olcsóbb az élet, mint Amerika gyárvárosaiban. Hogy valaki tetemesen na­gyobb munkával keressen töb­bet csak azért, hogy többet kell­jen kiadnia elsőrendű életszük­ségleteinek fedezésére - azért igazán nem érdemes kimenni Amerikába, mert könnyen megbánhatja az ember, mint ahogy Szilvási is megbánta. Ugyancsak az Újvilágból szár­mazó hír, hogy az amerikai kő­szénbányákban egyre-másra pusztulnak a magyar kivándor­lók. Legutóbb ismét egy bánya robbant fel, amelyben tizenki­lenc magyar munkás lelte halá­lát. A halottak között találták Varga András egri földmívest is, akinek a felesége és két gyermeke most támasz nélkül maradt a messzi idegenben. Az egri italmérések záróráinak szabályozása Eger hatósága fontos lépésre szánta el magát. A fogadókról, vendéglőkről, kávéházakról 1894-ben alkotott szabályren­deleteket kívánja módosítani. Tiszteletre méltó szándék, üdvözöljük érte. A rendeletter­vezetet most osztják szét. Nem kételkedünk benne, hogy ve­lünk együtt azzal a hátsó gon­dolattal veszik kézbe a terveze­tet, hogy most, amikor éven­ként még mindig százezernél többen vándorolnak ki az or­szágból, és a nyomasztó drága­ság mind nehezebbé teszi a megélhetést, valamit mégiscsak tenni kell az elszegényedés for­rása, az ijesztő mértékben nö­vekedő alkoholfogyasztás el­len. Lehetetlen ölbe tett kézzel nézni azokat a rettentő pusztítá­sokat, amit az édes méreg a tár­sadalom erkölcsi életében és vagyoni helyzetében okoz. Ma vérző szívvel látja valamennyi komolyan gondolkodó, hogy a végromlás előbb-utóbb bekö­vetkezik. A korabeli újságból tallózott: Barta Katalin Színes Sztárvilág Sztárcsaládok: ahol a gyerek a sztár A sztárok, híres emberek otthon ugyanolyan családanyák és - apák, mint mások. Otthon nem ők, hanem a gyerekek állnak a reflektorfényben. Tom Cruise-nak nem lehet saját gyereke, ezért második fele­ségével, Nicole Kidmannel együtt örökbe fogadott egy kislányt és egy kisfiút. A sztárházaspár igen sikeres, de mindkettőjük­nek a gyerekek adják a legtöbbet. „Nekem Jane és Connor töb­bet számít, mint a karrier, a film vagy a pénz - mondja a 35 éves Cruise. - Ha csak rám néznek, már elolvadok a gyönyörű­ségtől. Apának lenni a legjobb dolog az életben.” A filmvásznon rettenthetetlen Terminátor, az életben azon­ban gyengéd apa. Arnold Schwarzenegger, az 50 éves sztár bol­dog négygyermekes családapa. „Az életemben az első a család, utána nem jön semmi, majd a film, végül a politika.” Hollywood Casanovája, Warren Beatty későn, 54 éves korá­ban találkozott a nagybetűs Szerelemmel. Feleségül vette az akkor 33 éves Anette Beninget, és azóta hűséges férj. Három gyermekük is született, a legidősebb, Kathlyn már hatéves. „A világ legboldogabb embere vagyok. Életem minden percében csak Anette-re és a srácokra gondolok.” Mick Jagger régóta gyakorló apa, sőt nagypapa. Az 54 éves rocksztár második házasságát azonban egy csöppség, sorrend­ben a hatodik gyerek megérkezése mentette meg. A gyakran félrelépő Jagger legújabb büszkesége a négy hónapos Gabriel Luke, aki épp két évvel fiatalabb az unokájánál. „Újra boldogok vagyunk” - nyilatkozta második felesége, Jerry Hall. Diéta-láz Hollywoodban Csábító, fiatal, álomszép és sovány - ezek a legfőbb tulajdon­ságaik azoknak a színésznőknek, akik Hollywoodban karriert akarnak elérni, vagy meg akarják tartani eddigi pozíciójukat. Ennek érdekében törzsvendégekké válnak a plasztikai sebész­nél és állandó fogyókúrával gyötrik magukat. Mivel a kamera legalább 5 kilót csal, ennyivel kevesebbnek kell lenni a való­ságban ahhoz, hogy valaki csinosnak látszódjék a filmvásznon. Csakhogy némely sztár túlzásba viszi a dolgot, és ezzel egészségét kockáztatja. Gwyneth Paltrow például 175 centis magasságához képest csak 53 kilót nyom. Soha nem volt hízé- kony alkat, de amint kezdett sikeressé válni, koplalókúrába fo­gott. Arca beesett, szeme körül mély, sötét karikák látszanak. Még tragikusabb a helyzet Meg Ryan esetében. A 170 centis színésznő az egyik legcsinosabbnak számított a szakmában, de most rátört a soványsági láz. Napokig böjtöl, most már a 48 ki­lót sem éri el a testsúlya. Az orvosok aggódnak a szép Meg Ryanért, mert attól tartanak, a színésznő nem fog tudni megálljt parancsolni fogyni vágyásának. Anorexia-gyanús (kóros so­ványság) Farrah Fawcett is, aki 165 cm magas és 50 kilóra fo­gyasztotta magát, vagy a 168 centis, 53 kilós Helen Hunt. Kifejezetten sovány, alig 50 kiló Celine Dion énekesnő. Az Oscar-díj-átadáson mindenki láthatta, hogy a kanadai sztár arca beesett, álla előreugrik, és karjai a piszkafához hasonlítanak. A színésznők és modellek többsége azt hiszi, hogy a csont­soványság szexis - figyelmeztet egy New York-i diéta-specia­lista, dr. Stanley Title. - Úgy gondolják, minden egyes elvesz­tett kiló ugyanannyival több hírnevet és sikert hoz. De az ár, amit ezért fizetnek, nagyon súlyos. Kihullhat a hajuk, a foguk, elsorvadhat az ínyük, szív- és vérnyomáspanaszok lépnek fel. Az állandó fogyókúrázás nagyon könnyen csap át különböző táplálkozási zavarokba: bulimiába vagy anorexiába. Különösen ez utóbbiból nehéz kikeveredni, olyannyira, hogy ezt a beteg­séget halálosnak is nevezhetjük. Kim pánikbetegsége Kim Basingert súlyos pánikbetegség gyötri. Furcsa viselkedése már az Oscar-díj-kiosztáson is feltűnt, akkor ezt zavarának és meghatódottságának tudta be a közönség. Most kiderült, a 44 éves színésznőnél 1995-ben, sógora, William Baldwin esküvő­jén tört ki a betegség, azóta alig mer emberek közé menni. SZUROMI RITA • • Üzenetek a pusztában Anyámnak M ár másfél órája döcögött a busz a kátyús utakon. Sivár, kietlen táj volt, amerre útja vezetett. Az utasok közül mégis töb­beknek egyre hangosabban dobogott a szívük. Ismerős volt nekik ez a vakítóan fekete föld, a hajladozó, öreg nyárfa, az út mentét sűrűn benövő par­lagfű. A vad pusztaság elle­nére - s ezt csakis ők láthatták - mégis mennyire élő ez a vi­dék. A csenevész útszéli bokrok mögött lassan körvonalazódott a templom fehér, messzeségbe tűnő tornya. Még legalább jó öt kilométer választotta el a buszt a falutól, amikor az egyik ülésen mocorgás tá­madt.- A torony, a falum, mind­járt megérkezem - suhant át az asszony agyán, s érezte, hogy emlékek tucatja tódul össze szeme előtt. Közben egyre erősebben vágyott arra, hogy végre kimondja régóta érlelődő gondolatait.- Azt akarom, hogy ebbe a földbe temessenek, amikor meghalok - suttogta hangtala­nul magában a régóta rejtege­tett, de eddig soha meg nem fogalmazott vágyat. Ettől egy pillanatra megnyugodott. Biz­tos volt abban, hogy emiatt az érzés miatt ült fel a hajnali buszra, s most kicsit örült is, hogy végre ráébredhetett lel­kének titkaira. A busz lassan döcögött. A templom körvonalai kibonta­koztak a szürkéskék égbolt alól. A szántó vakító fekete földje egyszeriben mások számára láthatatlan élettel telt meg. Látta magát, amint pici gyerekként, termetéhez képest aránytalanul nagy kosárral igyekezett a tarlón az aratók felé. Még most is tisztán em­lékezett arra a rekkenő késői nyári napra, amikor fehér ab­roszba becsomagolt kenyérrel és házikolbásszal elküldték otthonról. Talpát véresre szúr­ták a kiszáradt kórók, tarkóját égette a nap tüze, s alig várta, hogy egy árnyat adó fa alá ér­jen. Ám amikor pihenni akart, meglátta maga előtt az aratók arcát, akik csakis rá várnak a még rekkenőbb hőségben, s tudta, hogy köztük van az apja is, aki azóta aggódva várja az élelemmel kisebbik leányát. Továbbment. A busz hirtelen kanyaro­dott. Az álomkép szertefosz­lott, hogy helyét újabb látomá­sok vegyék át. Kiszáradt szájában érezte a napégette barackok ízét, a tűz­ben sült krumpli omlós falatát, a torkán erőszakkal letuszkolt keserű csukamájolajat, a cuk­ros kenyér láttán érezte örö­met, amely most keveredett anyja aggódó tekintetével, aki úgy hitte, nem elég, mit gyer­mekeinek e nyomorgó világ­ban adni tud. A torony egyre élesebben bontakozott ki a távolból, s ő egyre konokabbul hajtogatta magában: meg kell monda­nom nekik, azt akarom, tud­ják, ebbe a földbe térek vissza, ha egyszer meghalok. Amott, az a másik föld semmit nem jelent. Hideg és idegen. A busz egy éles kanyarban újra fékezett. Az asszony szinte már erőltette képzeletét. Érezte, hogy egyre kevesebb ideje van emlékezni. Látta magát matrózblúzos kislányként, gondosan össze­fésült konttyal, otromba bő­rönddel a kezében. A szívében valami megmagyarázhatatlan izgalom ébredt.- Az első szerelem - jutott most eszébe. Rémlett annak a szőke fiúnak az arca, aki miatt annyiszor átkozta a lassan ara­szoló buszt, aki miatt kilomé­terekkel a falu előtt képes volt az ajtó elé tolakodni. -Ma már a fiú sem él - villant át agyán, de nem emlékezett rá, melyik város melyik földje őrzi emlékét. Már a templom harangjának kongását is hallani lehetett. Jól ismerte ezt a mély hangot. Ez csengett fülébe tizenéves kis­lányként, amikor nővérét az oltár elé kísérték, s ez búcsúz­tatta el nagyanyjától is azon a fagyos késő őszi napon, ami­kor fiatalasszonyként, mégis reszketegen állt a sír mellett. Az asszony kitekintett az ablakon. Megérkezett. A kiszáradt tó könyörtelenül emlékeztette arra, hogy hamarosan le kell szállnia. Pedig olyan jó volt elrejtőzni az emlékek közé. Egyszerre csak azt kívánta, bárcsak lenne most mellette valaki, akinek elmondhatná szülőföldje üzenetét: vissza a földbe, mely oly sokszor vé­resre karcolta lábát, melyben oly sok boldog percet töltött játszótársaival, ami térdig ma­gába zárta, amikor betűvetést tanulni indult hatalmas táská­jával az iskolába, s amely majd egyszer anyját és apját is visszafogadja. Az ajtók kinyíltak. Züm­mögő beszélgetés zavarta meg a múlt nyugalmát. Leszállt. Lassan ballagott a szülői ház felé. Nem értette hirtelen feltört vágyait. Magyarázatot kere­sett. Hisz’ alig 14 évet töltött a fekete föld ölén. Más városhoz kötötte a gimnázium izzadtsá- gos vizsgája, az első szerelem, az anyává válás élménye, máshová háza, élete. Az utca egyszeriben sivár­nak, kietlennek tűnt. Hiába népesítette be azt a gyermek­lárma, ami az óvoda udvaráról kiszűrődött. Hiányzott az eperfa illata, az alatta buzgón lakmározó libák gágogása. Helyette csak egy autó robo- gása hasította fáradt agyán el­terülő emlékeit. M eg kell néznem, mikor indul vissza a következő busz. Vár a lányom. Sietnem kell haza - mondogatta magá­ban, s ettől az érzéstől nyugod­tan érintette meg ujjaival a ház csengőjének gombját - amely a múltba vezető ajtót nyitotta ki előtte.

Next

/
Thumbnails
Contents