Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-23 / 95. szám

1998. április 23., csütörtök Horizont 5. oldal Gyermekek a gyűlölködés áldozatai (Folytatás az 1. oldalról) A tíz garzonlakásból álló épü­let szolgál a 18. életévüket be­töltött volt állami gondozottak önálló életkezdésének segíté­sére. A fiatal felnőtteknek pol­gárjogi szerződés alapján köte­lező az előtakarékosság. Cse­rébe van hol lakniuk, s szak­képzett ember mutatja nekik a helyes utat életük kezdetén. Panaszok a gondnoknőre Három lakó tavaly szeptember­ben bejelentést tett a GYIVÍ ve­zetőségének arról, hogy a gondnokuk nem tartja be a pénzkezelési előírásokat. A szerkesztőségünket is felkereső informátor innentől eredezteti az intézeten belüli gondok fel­erősödését. A fiatalok panaszjelzését fe­gyelmi vizsgálat követte. Az első összefoglaló jelentés bizo­nyítottnak találta a gondnok esetében a hűtlen pénzkezelést, több más szabálytalanságot is, s a közalkalmazotthoz nem illő magatartást. Javasolta az azon­nali hatályú elbocsátását. Rö­viddel később új jelentés szüle­tett, amely már a megrovást vagy az előmenetelben várako­zást is elégséges szankciónak gondolta. Informátorunk sze­rint nyilvánvalóan „főnöki ka- pacitálásra”. Ezek után — véli - nem meglepő, hogy a GYIVI igazgatója által vezetett fe­gyelmi tanács fegyelmi büntetés kiszabása nélkül, írásbeli fi­gyelmeztetésben részesítette a gondnoknőt. Sorjáznak a vizsgálatok A GYIVI-ben az elmúlt hóna­pokban további vizsgálódások is folytak. Egy két évvel ko­rábbi - ütemterv szerinti - pénzügyi-gazdálkodási ellenőr­zés utóvizsgálata az intézet egészében, amelyet a közgaz­dasági iroda végzett. S az Ott­honház-ügy nyomán, a fő­jegyző elrendelésére egy cél- vizsgálat, amelyre részben a megyei önkormányzat egész­ségügyi és szociális irodájának munkatársai kaptak megbízást. Az előbbi megállapította, hogy az előzőleg feltárt sza­bálytalanságok jó részét kikü­szöbölték. Az utóbbi viszont et­től eltérő érveket sorakoztatott fel. Kiderítette többek között, hogy az Otthonházban jelentő­sen megnőttek a takarító- és tisztítószerekre fordított kiadá­sok, valamint a telefonköltsé­gek. Törvénysértőnek és sem­misnek minősítette a munkál­tató és a gondnoknő megálla­podását, amely szerint utóbbi elszámolhatja az egri autó­buszbérletet és saját gépkocsija használatának megszabott költ­ségét is. Továbbá szemére ve­tette, hogy neki az előtakaré- kossági összegek beszedésére nincs hatásköre, csupán ellen­őrzési jogköre van abban, való­ban befizették-e az utógondo­zottak havonta a pénzt. Hiány­zott a lakások felújítására - padlószőnyegcserére, tapétá­zásra — szánt kiadások megfe­lelő nyilvántartása is. A tizenegy oldalas vizsgálati jegyzőkönyvre élesen kritikus, szintén terjedelmes dokumen­tumban reagált dr. Nagy Mag­dolna, a GYIVI igazgatónője. A két iratban szereplő ellentmon­dások feloldására kezdeménye­zett, olykor indulatoktól sem mentes zárótárgyalás sikerte­lenül ért véget. Az erről készült jegyzőkönyvben dr. Vass Géza ezek után azt rögzíttette, hogy a célvizsgálati jelentést nem áll módjában elfogadni, mert az lényegesen túlterjedt az elren­delésére okot adó kérdéseken. A legtöbben azt hihették, ez­zel elcsitultak a hullámok a GYIVI fölött. S ekkor újra rob­bant a nagy nyilvánosság bom­bája! Az egészségügyi iroda célvizsgálatban részt vett egyik munkatársa azt nyilatkozta, hogy az Otthonház működését és gondnokának munkáját bí­ráló hivatalos megállapításai miatt a főjegyző megtorló in­tézkedéseivel, mi több, fenyege­tésével kellett szembesülnie. Hozzátartozik az előzmények­hez még, hogy informátorunk szerint az ő - úgymond - jogel­lenes felmentése vezetői beosz­tásából ugyancsak összefüg­gésbe hozható ezzel a sokszálú, kissé kusza üggyel. „Csak a gondozottakért” Dr. Nagy Magdolna hét éve irányítja a GYIVI munkáját. Évtizedek óta szociális terüle­ten dolgozik, időközben jogi diplomát is szerzett. Úgy véli, szakmai szempontból nem ér­heti őt kifogás.-Ami az Otthonház gond­nokával kapcsolatos panasz be­jelentőjét illeti - tér mindjárt a lényegre társalgásunkkor utóbb leírta, azért cselekedett így, mert haragudott a gond­noknőre. Az ugyanis kilátásba helyezte neki, hogy renitens magatartása miatt javasolni fogja az eltávolítását. Hegedűs Jolán gondnoknak munkaköri kötelessége ez, ha sorozatosan szabályszegéseket észlel. Az ő feladata az előtakarékossági díj befizetésének ellenőrzése is. A panaszoshoz csatlakozó két lány rendre megsértette a szer­ződését. Hónap elején feladták csekken a pénzt, hó vége felé viszont kivették. Kiderült, egyetlen fillér sincs a számláju­kon! Jolika ezt felrótta nekik. Abban maradtak, hogy a lányok átadnak neki bizonyos össze­geket. Ám ezután szabadságra ment, s ezért késett a befizetés­sel. Nyilvánvaló volt, hogy nem akart sikkasztani. Inkább jó szándékú volt, nem szerette volna, hogy kitegyék a házból a két lakót. Még a szabálytalan­ságot is vállalta miattuk.- Végül fegyelmi vizsgálat indult az ügyben. Tudomá­sunk szerint kétféle jelentés készült. Az egyik a gondnok azonnali elbocsátását java­solta, a másik, ugyanattól a fe­gyelmi biztostól, már jóval enyhébb büntetést. Állítólag az Ön ráhatására.-A vizsgálati jegyzőkönyv állításait áttanulmányozva azt tanácsoltam a jelentés készítő­jének, keressen jogászt, hogy valamennyi megállapítása bi­zonyítható legyen. Ellenkező esetben a jogi következmé­nyekkel neki kell számolnia, ha a vizsgált személy esetleg bíró­sághoz fordul.-Egyes vélekedések szerint a gondnoknő és az Ön közötti baráti viszony az oka annak, hogy a pénzkezelési hiányos­ságok sem szolgáltak fegyelmi büntetés alapjául.- Szó sincs erről! Valamikor egy házban laktunk Jolikával, de én már öt éve másutt élek. Egyébként is én itt főnök va­gyok, nem barát! Számomra a gyerekek a fontosak. Ugyanígy a gondnoknak is, aki mindent a gondozottjaiért tesz. Ha kell, még éjjel is elviszi őket orvos­hoz, munkahelyet keres nekik. Roppant lelkiismeretes, amel­lett, hogy a szabályos bizonyla­tolás nem az erőssége.- Ennél azért komolyabb ki­fogások merültek fel az Ott­honház gazdálkodásával kap­csolatban a célvizsgálat során készült jelentésben... Mitől nőttek a kiadások? — Tételesen végignéztem ennek a megállapításait is - válaszolja az igazgatónő. - A telefondíjak emelkedése tény. Ám azt nehéz bizonyítani, mi is a valódi oka. Felrótták, hogy egy telefonos helyiséget bérelt a gondnoknő vállalkozó fia, s ez idézhette elő a növekedést. Ám ez csak át­meneti volt, különben is jóval többet utazott, mint amennyit valójában az irodájában töltött. Még ha ki is gyűjtetjük a hívott számokat, akkor is mondható, hogy az utógondozottaknak ke­restek a különféle cégeknél munkát. Szerintem nem vall vizsgálói körültekintésre az utazási költségek térítésével összefüggő kitétel sem. A gondnoknő ugyanis kapcsolt munkakört lát el, tehát utógon­dozó is. Gondozottjai az ország több pontján élnek, akikkel tar­tania kell a kapcsolatot. Az egri buszbérlet viszont nem érvé­nyes a város határain túl... A saját kocsi használata olcsóbb, mint a távolsági járatok menet­díja. Az Otthonház vizsgálatá­nál a szakmai szempontok - például, hogy hány gyerek nyert elhelyezést és miként - szóba sem kerültek. Ez elég fura az egészségügyi és szociá­lis iroda munkatársaitól, nemde? Amúgy az idei évtől az Ott­honház a megyei közgyűlés döntése szerint már nem a GYIVl-hez, hanem a gyermek- otthonhoz tartozik, mint utó­gondozói intézmény. Az átadás­átvétel azonban máig nem tör­tént meg.- Bármilyen gondunk is van — szögezi le befejezésül dr. Nagy Magdolna -, mi biztosít­juk a gondozottaknak az ellá­tást! Ha ez a személyemnek szóló cirkusz nincs, az Otthon­ház is rendesen működne már. A tragédia az egészben az, hogy szeptember óta tapétaméretek­kel, csaptelepekkel vagyok kénytelen foglalkozni, pedig új szakmai tervet szerettem volna kidolgozni a gyermekvéde­lemre. Ez lenne a dolgom, hi­szen a törvény szerint szakmai szakértői intézet lettünk. Nincs tiszta kép... — Mi váltotta ki, hogy a fenn­tartó elvégeztesse az Otthon­ház célvizsgálatát? Netán egy őszi újságcikk? - fordulunk a kérdéssel dr. Antal Jánoshoz, a megyei önkormányzat egész­ségügyi és szociális irodájának vezetőjéhez.- Szerettünk volna tiszta ké­pet kapni arról - feleli -, hogy mi történik ott. A főjegyző úr elrendelése alapján az Otthon­ház gazdálkodásának vizsgálata volt a cél. Irodánktól Barta Géza főtanácsos és Sike Mária tanácsos kapta ezt a feladatot.- Az előbbiekből már ismert, melyek voltak a főbb megálla­pítások, s az arra tett észrevéte­lek. Miként értékelte a vizsgá­lati jelentést az irodavezető?- Számomra meglepő mó­don épp azokat a momentumo­kat nem tisztázta, amelyekre irányulnia kellett volna. Azt például, hogy szabályosan ment-e végbe a pénzek moz­gása. Nem lehetett bizonyítani, hogy a gondnoknő - akár csak átmenetileg is - a saját céljaira fordította volna a lakók által rábízott összeget. Az igaz, az lett volna a legszabályosabb és legpraktikusabb, ha a pénzeket az otthonházi lakók csekken fi­zetik be. Azóta egyébként az igazgatónő már kidolgozta en­nek a működési rendjét. Voltak olyan megállapítások is, ame­lyek körültekintőbb vizsgálattal bizonyára nem olyan értelme­zést kaptak volna, mint aho­gyan leírták azokat. A fegyelmi eljárást pedig felügyeleti szerv nem is vizsgálhatja. Az ugyanis a munkáltató, jelen esetben az intézeti igazgató át nem ruház­ható hatásköre.- Azért arról is szó van, hogy az Otthonház és a GYIVI közintézmény, ahol olyan problémákra derült fény, ame­lyek nyilvánosság elé is kerül­tek. Épp ezért a fenntartónak mindenképpen foglalkoznia kell az ott történtekkel, nem? Elcsábuló szakemberek A felvetésre dr. Vass Géza fő­jegyző válaszol:- Ez kétségtelenül így van. Azt azonban látni kell, hogy bár arra törekszünk, minél jobban képzett gazdasági vezetőink le­gyenek, igen nagy a fluktuáció. A közalkalmazotti fizetés mel­lett a jó közgazdászok hamar elcsábíthatok. A cél persze csak az lehet, hogy intézményeink komolyabb gazdálkodási hiba nélkül dolgozzanak.-Nyilvánosságot kapott az Otthonház-üggyel kapcsolat­ban az is, hogy a vizsgálatot végzők egyikét retorzió érte kritikus megállapításai miatt. Valóban ez történt?-Ez ténybelileg és logikai sorrendjében sem lehet igaz — jelenti ki határozottan a fő­jegyző. - Bár egyáltalán nem a nyilvánosságnak szólt, a cél- vizsgálatot végző tanácsos március 3-án kapott írásbeli fi­gyelmeztetést, mert munkája során túlterjeszkedett a megbí­zólevélben foglaltakon, s sze­mélyeskedésbe torkollott a vizsgálat. Ez a figyelmeztetés tulajdonképpen egy szolgálati jellegű felhívás. Olyannyira nem publikus, hogy még a köz­ponti nyilvános irattárunkban sem jelenik meg.- Elterjedt, hogy állítólag e tanácsost az irodától való eltá­volítással fenyegették meg.- Akkor én is kénytelen va­gyok nyilvánosságra hozni, hogy a március 3-án kézhez kapott figyelmeztetést köve­tően a kolléganő üzengetett ne­kem. Kértem, írja le, mi a kí­vánsága. Megtette, s levelében javasolta, szüntessem meg a felmentéssel a munkaviszonyát, s fizessünk neki végkielégítést. A létszámcsökkentésre szolgáló alapból ezt az összeget meg le­het pályázni. Tehát az elbocsá­tása nem kerül semmibe. A le­velet március 11-én kaptam kézhez. O jelentősebb összegű végkielégítést kért, ám abból nekem le kellett vonnom a két­éves szakmai képzésének ta­nulmányi költségeit, amelyet mi térítettünk meg neki. Csak ezt tekinthettem tárgyalási alapnak. Ezt ő nem vállalta, ezért azt mondtam neki, hogy a felmentést kérő levelét nem fo­gadom el, menjen vissza az iro­dába dolgozni! Utólag úgy tű­nik, talán ez tűnt fenyegetés­nek?! Példátlan az eset, hogy mindez nyilvánosságra került. Két lehetőségem van: vagy sajtó útján elkövetett rágalma­zás miatt magánvádas eljárást indítok ellene, vagy amit a ba­rátaim, s az ügyrendi bizottság tanácsoltak, azt mondom: Isten bocsássa meg neki, mert nem tudja, hogy mit beszél. * Az újságírónak természetesen nem tiszte, hogy a többszálú, igen sok, egymástól eltérő személyes és más érdek által befolyásolt ügyben megpróbál­jon igazságot tenni. Annál in­kább sem, mivel az Otthonház kapcsán lefolytatott hivatalos vizsgálat sem volt képes elfo­gadható eredményt produ­kálni. Az azonban a fentiekben le­írtakból mindenképpen kitű­nik: a lehető legrosszabb az, ha gyermekek, önálló életük kezdetén járó fiatalok - pláne állami gondozottak - nevelésé­ért felelős intézmények körül sokasodnak az egyre élesedő ellentétek. Az pedig főképp nem használ, ha az ellentmon­dások feloldására tett kísérle­tek kudarcot vallanak. Rendezni muszáj — még­hozzá mielőbb - ezt az állapo­tot! Ellenkező esetben köny- nyen valóra válhat a főjegyző festette sötét jövőkép: „szép lassan elvész a gyermek, aki­nek a gondozásáért kell álla­milag felelősséget vállalnunk felelőtlen szüleik helyett”. Szalay Zoltán A gyermekekkel való törődés a legfontosabb fotó: ötvös imre Palóc tájház: hajdanvolt életek hétköznapi fejezetei A Csortos-had egykori öröksége, a palóc tájház holnaptól - a Heves Megyei Múzeumi Szervezet ünnepélyes megnyitója után - ismét várja a palóc kultúra iránt érdeklődőket. PÁRÁD — A tájház a község legrégibb épülete. Múltjának gyökerei a Mátra északi terüle­tének benépesítéséig vezethe­tők vissza. Ekkor telepedett meg Csortos-had a Tama völ­gyében, s építette meg a ma is látható lakóépület alapjait. A ház alakja, a telek nagy­sága a mai napig is jól tükrözi a Csortosok gazdasági helyzetét. Mint a falu egyik alapító csa­ládja, természetesen a Tama mellett, központi helyen épít­keztek, ám társadalmi, anyagi helyzetüket jól mutatja a csu­pán nyolc kataszternyi birtok, ami egy közepes társadalmi lé­tet tükröz. Az építészeti formák is tisztán mutatják a hajdani palócok életformáját. A tájház korát megbecsülni még a néprajzosok is nehezen tudják. Az építkezés során használt anyagok azt mutatják: a lakóépület magja 1770 körül keletkezett, bővítése a múlt század elején történhetett. Az épület érdekessége, hogy a háznak - a vidék szokásai szerint — nincs kéménye. Régen a kocka alakú kemencét a pit­varból fűtötték, a füstöt a pad­lásra kürtő vezette. A műem­léki rekonstrukciók idején a kemence száját visszahelyez­ték a szobába, de kémény to­vábbra sem épült. Bár az idők során, a csalá­dok gyarapodásával a belső tér is osztódott, a közepes gazda­sági helyzetű família tulajdo­nában lévő birtokon erre nem volt szükség. így viszonylag épen maradt meg a lakás belső szerkezete. A bejárati ajtó jel­legzetesen kicsi maradt. Ennek oka építészeti eredetű: a falak csupán 182 centi magasak, eh­hez kellett az ajtót illeszteni. A pitvar alapvetően élelmiszer­tárolási célokat szolgált, rit­kábban a fiatalok szerelmi ta­lálkahelyévé vált. A lakószoba elrendezése azt mutatta: több generáció élt egy fedél alatt, ál­talában az öreg házaspár két fiatallal és annak utódaival la­kott egy helyiségben. Alkal­manként még a kemence is fekvőalkalmatosságként szol­gált a nagyobb gyerekek vagy a beteg családtagok számára. Az ágyat sátoros lepedővel függönyözték el a kíváncsi te­kintetek elől. A férfiak viszont legtöbbször éjszakáikat a csűr padlásán töltötték, ám a szobá­ban a lócán is volt helyük. Mindehhez az életformához gazdagon illusztrál a faragott asztal, a cseréptál, a színesre festett fogas és az üvegre raj­zolt szentkép. Az egykori palóc életvitelt bemutató lakóház mint szabad­téri néprajzi múzeum mutatja be a hajdanvolt mátraaljiak mindennapi életét. Szurotni Rita Az utolsó simítások a tájház felújításán fotó: piusy elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents