Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

iviiiiiUwriE 1 998. április 18., szombat Hírlap Magazin 9. oldal Merülő Atlantisz F. F. emlékére, aki úgy hitte: együtt kevésbé nagy az az erdő, aztán mégis egyedül ment. Valami lassan, visszavonha­tatlanul véget ér. Lejár. Egy generáció kisiklik az életből. Elvitorláznak a századelő szü­löttei. Egy világ merül el ve­lük, egy küzdőbb, erőtelje­sebb, komolyabb világ. Az ismeretlen Atlantisz. A fekete kontinensen úgy tartják, ha meghal egy afrikai öregember, olyan, mintha egy könyvtár égne le. Ezt ott, ahol a mindenségről szóló tudás, a tapasztalat, az élő szó, a vér lüktető forróságával hagyo- mányozódik, mindenki tudja, és ezt mi, európaiak, akiknek romlandó emberi kultúráját, életről szóló ismereteit már régről az anyagi világba mélyhűtötték, és megfelelően gondozott könyvtár-levéltár frizsiderekben helyezték el, igazán értjük. Értjük a közös emberi értékek, az ókori agyagtáblák, papiruszteker­csek vagy az alexandriai könyvtár szétdúlása felett ér­zett fájdalmat, és értjük az e századi múzeumokat, a házi- és közösségi könyvtárak irat­anyagát, a nemesi kastélyok fóliánsait fölperzselő viharok oktalanságát. Kevésbé értjük talán az em­beri tragédiát. A tőlünk füg­getlen hús-vér értékek, az egyéniségek pusztulását; bárha az mégoly drámaian vagy épp a természet megszo­kott érzéketlensége, koránt­sem jótékonysága által megy végbe. Ezt inkább érezni lehet, lehetne. De az érzelem közvet­len kapcsolatokból építkező természetéből fakadóan meg­lehetősen szűkre vonja köreit. Az egész világot nemigen le­het kedvelni (megvetni, azt még talán inkább, az jobban megy nekünk). Csak egészen keveseket, a szűk közelálló­kat, meg még néhányat, eset­leg a rokon érzelműeket lehet a korridoron belül engedni, ahol a lélek igen szeszélyes és makacs, teljhatalmú rezidense az úr. Thomas Mann még mély­séges mélynek látja a múltnak kútját a József és testvérei fel­ütésében. A múlt kútja való­ban határtalan mély. Látszó­lag. Nagyon rejtélyes ez a mi forrásunk. Kiapadhatatlan és állandó. Többnyire mégis csu­pán a nyirkosán izzadó isza­pos, zöld mohos köveket és sa­ját magát látja az, aki belepil­lant. A csillogó tükörnél töb­bet, mélyebbre, a hideg és élettelen víztükör alá igen rit­kán. Most mindenesetre ismét le­jár egy generáció. Minden ge­neráció nagy generáció. Való­jában mindnyájan csak a szomszédos néhány nemze­dékkel élhetünk bármilyen meghatározó, beszélő vi­szonyban. És ez az a nagy ge­neráció, mely sokat bírt, foly­vást újrakezdett, akiknek ret­tenetes gyakorlata van a túl­élésben, sokan, akiknek a dol­gok szigorúbb része, a héj ke­ménysége jutott a töltelék ol- vatag krémje helyett, mindez a nyolcvan körülieké. Szó sincs itt arról, hogy jobbak, külön­bek, nemesebbek lettek volna, egyszerűen nem volt más vá­lasztásuk. A kor volt hozzájuk szikárabb, mostohább szülő. Ritkábban jutalmazott, kímé­letlen végrehajtóként sokat követelt, mindent elvett, ha alkalma és módja volt rá. És ők kényszerűen adtak, minél többet követeltek tőlük, annál többet, és annál többek lettek valamiképp. Olyanformán, ahogy az ember minél több bi­zalmat tékozol, szór ki az aj­tón, ablakon, valahogy annál több lesz neki idebenn. Pedig a valós haszonban és kárban kevés tevőleges szerepük volt. Sűrű korban éltek, ahol nem lehetett mást csinálni, mint amit. Jelen utódaikra is ráigazít- hatók ezek a megállapítások, akik nem elpuhultabbak, for­mátlanabbak az elődüknél, csak idomulnak egy más, talán langyosabb, alattomosabban kemény időhöz, amely szintén sürgetőn követel tőlük valami másfélét, a magáét. Kihal ismét egy generáció és egy világ, egy félig sem is­mert határtalan birodalom me­rül el velük. Néhány, általunk jellemzően primitívként tisz­telt kultúra a halottait nem te­meti el rögtön. Elhelyezi őket ég és föld között, hogy alkal­masint még a közelükben le­hessen. így, ebben a se élő, se holt formában telik el akár több év, évtized, mígnem az egykori családtagról, ismerős­ről minden lemállik, lefoszlik. Csak a sárgás mészkő csontok maradnak. Addig nemcsak a romlandó emberi szövet, a hús és alak lesz semmivé, hanem nyomtalanul lefoszlanak róla az egyéniség, a személyesség utolsó ismert jegyei, a hozzá tapadó emlékek, képzetek. Fölnő egy újabb generáció, az unokáké, a dédunokáké, akik nem emlékeznek már az előd félmosolyára, megtorpanása­ira, hanghordozására, becsvá­gyára. Nincs közelebbi, valódi élő kapcsolatuk vele. A holt kilép a személyességből és be­lép az ősök közé. El lehet te­metni. A felejtés pilla­nata köszönt be minden letűnt generáció kapcsán, kik elébb megőszülnek, majd megősülnek. A tábla immár tiszta. Valaminek az elvesztése fö­lött, ami nem is biztos, hogy a birtokunkban volt, vagy csak lehetett volna, kijár a néma üresség felett érzett szomorú­ság. De miért áltatnák magun­kat, csak annyi nyomot hagy­nak, marad utánuk, mint utá­nunk vagy bárki más soron következő után. A tóba már­tott bot kis ideig kiszorít ugyan némi vizet, de termé­szetében meg nem változtatja. Kiemelve nyomtalanul, kö­zömbösen zárul össze mö­götte a felszín. Nincs, ki egy­kor volt helyét pontosan megmutassa, csupán a mozgás keltette apró hullámfodrok gyűrűznek nyomában még kissé tovább. Mindez egyszerre vigaszta­lan és nagyon megnyugtató. Emberi. Kovács János l I Agyagba formált szép világ Ha a címben szereplő monda­tot hallja az ember, általában egy óvónőre vagy egy peda­gógusra gondol. Molnár Ibolya egyike a ki­vételeknek, ugyanis - bár va­lóban óvónő szeretett volna lenni, mégsem az lett hivatása -, ám a gyerekeket nagyon szereti. A gyön­gyösi Kol- ping Okta­tási és Kultu­rális Köz­pontban im­már nyolc éve vezeti a kerámia szakkört. Éppen be­fejeződött a foglalkozás, serényen pa­kolta ki a kemencéből a kiégetett tárgyakat, némelyiket még meg is simogatta.- Milyen aranyosra si­keredett, ugye? - mu­tatja az egyik darabot.- A Mátraalján születtem ugyan - meséli -, ám édes­apám alföldi volt, édesanyám pedig zempléni. Iskoláit Gyöngyösön vé­gezte, majd alig húszévesen került kapcsolatba az agyag­gal, a kerámiával.- Eleinte a mások által ké­szített edényeket díszítgettem különféle virágokkal és min­tákkal - idézi a kezdeteket. - Később, amikor szakkörve­zető lettem a Kolping-házban, már magam is megformáztam az elképzeléseimet.-Hagyományai vannak itt a kézművességnek - bizony­gatja. - Tanévenként több mint ötven gyermek látogatja a foglalkozásokat. Nagyon imádom őket - vallja be. - Óvodás-, két általános iskolás és egy felnőttcsoportot veze­tek.- Miként kezdhet el az em­ber agyagozni? Tételezzük fel, hogy szeretné, de semmi fo­galma nincs róla...- Bárki jelentkezhet a szakkörre - invitál a társa­ságba. - Először a kezébe adok egy kisebb darab agya­got, s arra kérem, próbálja megformázni azt, ami nagyon tetszik neki. Miközben pró­bálkozik, elmagyarázom az anyag tulajdonságait, s észre­vétlenül megismertetem vele, hogy miként bánjék azzal. Ha az elképzelt formát sikerül ki­alakítania, akkor kiégetjük, majd következhet a mázazás.- Ez a hobbi meglehetősen anyagigényes, honnan szerzik be a szükséges mennyiséget?- A műhelyben minden fel­tétel adott az agyagozáshoz és a korongozáshoz. Az alap­anyagokat pedig egy speciális budapesti szaküzletből vásá­roljuk. Ibolya maga is szeret kísér­letezni, új formákat kitalálni, és nem minden esetben ra­gaszkodik a hagyományok­hoz. Egyik kedvenc gyártási folyamata, amikor is úgyne­vezett hurkákból állítja össze az edényeket, s azon belül mintázza meg a díszítő ele­meket. Nemcsak dísz-, hanem használati tárgyakat is készít. Gyakran különféle készletek kerülnek ki a keze alól. A csoport tagjai egy-egy ünnep előtt annak hangulatá­hoz illő, s arra jellemző figu­rákat készítenek. Ennek külö­nösen örülnek a gyerekek. A szakkörvezető kedveli a városi életet, szeret sétálni az utcákon, a parkokban, és azt is elárulta: a modem művé­szet érdekli. Kép és szöveg: Fáczán Attila „A többiek nem álltak kötélnek” Meztelen Spice-lány a fotón A Playboy májusi számában - többek között - egy mindössze fekete neccharisnyát és magas sarkú cipőt viselő ifjú hölgy bá­jaiban gyönyörködhetünk. A képen látható vonzó nő - akinek arca a fél világ számára ismerős - nem más, mint Geh. Vagyis az immár világhírű Spice Girls együttes tempera­mentumos, remek megjelenésű vezéregyénisége. A felvételek még az együttes megalakulása előtt készültek róla. „Tulajdonképpen az egész együttest egyszerre akartuk bemutatni - így a lap -, de a többiek nem álltak kötélnek. Ta­lán még meggondolják magu­kat." Zoknira fel! Vigyázz, kész, rajt! El ne szalassza a REND megnyitói! Micsoda Micsoda választék! Élje at Ön is! Ilyen ölest meg biztosan nem vett cipót - ezt megigérjL Önnek. Megnyitó április 23-an. 8 orakor. Hang nélküli énekesek Gombamód szaporodnak a csak hölgyekből álló együttesek. Iz­raelben például Candy Girls néven öt lányból formálódott egy csapat. Róni Yehoshua pro­ducer hosszú heteken át válo­gatta a jelentkezőket, mire ki­alakult a végső felállás: Liat, Miki Roy és Katy. Sikerük a producer szerint kizárólag az ügyes menedzse­lésben keresendő, amely már akkor sztárrá avatja az együt­test, mielőtt bárki hallotta volna őket. A módszer a Candy Girlsnél bevált, hiszen hónapok óta beszélnek róluk Izraelben, fotóik sűrűn szerepelnek az új­ságokban anélkül, hogy egyet­len dalt is előadtak volna. Nem is adhattak, ugyanis még egyetlen számuk sincs. CIPOCENTRUM A RENO 'megnyitóért wegen az utat megtenni. Meglátja milyen közel van a Spár Center es elegedett lesz. Megnyitó április 23-an. 8 orakor. a Spar Centerben Egerben Prince harcra szólítja híveit Prince, a popsztár szeretné megszerezni azon dalainak jogdíjait, amelyek jelenleg a Warner Brothers cég birtoká­ban vannak. A világhírű sztár már min­dent elkövetett, hogy jobb belá­tásra bírja a szórakoztatóipari óriás vezetőit - kért, követelt, fenyegetett és hízelgett -, de azok hajthatatlanok maradtak, így most az Interneten keresztül arra kérte híveit, hogy árasszák el a kiadót levelekkel egészen addig, amíg nem sikerül kicsi­karni tőlük a jogdíjakat. Az énekes fegyvertára ezzel még nem merült ki: azt ígéri, ha ez sem segít, a Warner Brothers kiadványainak bojkottjára szó­lítja föl népes rajongótáborát. (FEB) He úfiy őrzi túl sok e pénze, okkor csütörtöktől kerülje cl e belvárost. He viszont tort számolni, ekkor jöjjön inkább e Sper Centerbe, Szeretettel varjuk! Megnyitó április 23-án, 8 órakor. Oázisba menekül az Oasis... A jelenleg legnépszerűbb brit popzenekar, az Oasis tagjai be­jelentették, hogy visszavonul­nak a zenei élettől. Egyelőre kétéves pihenőt terveznek, mert megviselte őket a két testvér, Noel és Liam közötti állandó veszekedés, valamint az őket körülvevő botrány és sajtóhad­járat. Sem a rajongók, sem a brit lemezipar nem örül a döntés­nek, hiszen a két Gallagher fi­vér jelentős kockázatot vállal a kétéves szünettel. Ha hozzászámítjuk, hogy egy új album felvétele 1-2 év, a rajongók legkorábban a jövő évezredben juthatnának új Oa- sis-lemezhez. Kérdés: addigra emlékszik-e rájuk valaki? A RENO megnyitóján olyan cipőket talál, amik mellett minden más elavultnak tűnik! Divatcipok elhordható áron! á Megnyitó április 23-an, 8 órakor. C Immár se velük, se nélkülük Geh Halliwell szerint az angol közönség és a Spice Girls kap­csolata leginkább egy végzetes szerelemhez hasonlítható. A szigetországi publikum ugyanis már sem velük, sem nélkülük nem tud élni. A lánycsapat a közelmúltban interjút adott az egyik brit könnyűzenei magazin munka­társának. A Spice Girls tagjai ebben nyíltan beismerték, amit a sajtó már régóta pedzeget. — Az ifjabb generáció felet­tébb szeszélyes, és mi ezzel kez­dettől tisztában voltunk. Nem vagyunk olyan naivak, hogy azt képzeljük, a tinik örökké minket fognak imádni. Törvényszerű, hogy elöbb-utóbb ránk unjanak - mondta Mel C.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents