Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-16 / 89. szám

1998. április 16., csütörtök Mozaik 13. oldal A csillagászatot forradalmasíthatja a felfedezés „Remetéket” találtak az égbolton A Naphoz hasonló csillagokból a világegyetemben több trilliárd van. Ezek a csillagok csillagrendszerekbe ren­deződnek - legalábbis így tartják őket nyilván a földi tudó­sok. Csillagászok csoportja nemrég a teljesen üresnek vélt térben „hajótöröttekre”, fel nem fe­dezett napokra bukkant. En­nek alapján valószínű, hogy a kutatók még nem is látták a vi­lágmindenségben található csillagoknak több mint a felét. Eddig ugyanis csak fantom­csillagok, kihunyt napok nyomait sikerült felfedezni, amit planetáris ködnek nevez­tek el. A mi Napunk is kialszik egyszer, és ilyen fantommá válik majd. Előbb azonban felduzzad, vörös óriássá lesz, addigra persze a Földből sem marad sok, mert a haldoklása során növekvő Nap elpárolog­tatja a tengereket, és mindent feléget. Majd bekebelezi a Merkúrt, a Vénuszt és a mi bolygónkat is. Miután ekképpen „jólla­kott”, össze fog zsugorodni, és „fehér törpe” lesz belőle, elő­zőleg azonban ledobja gáz­burkát. Jelenleg kétezer plane­táris ködöt tartanak nyilván csupán a Tejútrendszerben. Minthogy ezek a ködök nagy­jából egyforma mennyiségű fényt bocsátanak ki, a Földről észlelt fénymennyiség alapján jól lehetett mérni segít­ségükkel az űrbéli távolságo­kat. Voltaképpen így derült ki az eddig sosem látott magá­nyos kóborcsillagok létezése. Teljesen véletlenül rájöttek ugyanis, hogy nem mindegyik köd foszforeszkáló gázfelhő, hanem amit észlelnek, valójá­ban az adott galaxis mögött sokkal távolabb keringő, mű­ködő nap, azaz csillag. Az új felfedezésben talán az a legizgalmasabb, hogy az ed­dig teljesen üresnek vélt csil­lagközi térben is vannak na­pok, azoknak pedig lehetnek bolygóik, közülük nem egyen akár élet is. Egyébként a magányos csil­lagok léte eleve megkérdője­lezi a bolygórendszerek kiala­kulásáról szóló eddigi tétele­ket is. Ferenczy Europress A jávai ősember már hajózott Valóságos észlénynek számított a Homo erectus A mai ember őse, a Homo erectus korántsem volt az a buta, felegyenesedett csimpánz, amely az állatvilághoz állt köze­lebb. Már több százezer évvel a Homo sapiens megjelenése előtt szerszámot használt, fegyverrel vadászott, beszélni tu­dott, és - a legújabb ásatások tanúsága szerint - még hajó­zott is. Erre a megállapításra ausztrál paleontológusok jutottak jávai leletek tanulmányozása nyo­mán. Eszerint végleg el kell vetni azt a korábban elfoga­dott tudományos nézetet, hogy a Homo erectus összekötő ka­pocs lehetett a majomemberek és a mai élőlények között, de beszélni nem tudott, intelli­genciája pedig meg sem köze­lítette a kései utódokét. Az első hajósoknak mind a mai napig a „tengerész Homo sapiensek” számítottak, akik időszámításunk előtt 150-100 ezer évvel jelentek meg Afri­kában, és 40-60 ezer évvel ez­előtt hódították meg a tenger felől Ázsiát és Ausztráliát. Ezt az elméletet cáfolja a legújabb, majdnem egymillió éves leletanyag. Tizennégy kőszerszám, különböző bun­kók, balták, lándzsák kerültek elő, amelyeket valószínűleg a hús, a zöldségek, a bogyók feldolgozására használhattak. A lelőhely környékén lévő vulkáni hamu alapján ezeket a szerszámokat 800-880 ezer évesnek tekinthetjük. Ebben az időben tehát a Homo erectus már benépesí­tette ezt a területet. A geoló­giai kutatás, valamint a nö­vényzet különbözősége egyér­telműen azt bizonyítja, hogy ez a régió, amely ma Jáva szi­getén található, már jóval ko­rábban elszakadt az őskonti­nenstől, és így teljesen kizár­ható, hogy szárazföldi úton ide vándorolhattak volna embe­rek. Csakis tutajokon vagy egyéb „lélekvesztőkön” köz­lekedhettek. Márpedig a tutaj­építéshez, a navigáláshoz ko­ordinált tevékenység szüksé­ges, és ehhez elengedhetetlen a beszéd. A tutajozó Homo erectus tehát a róla alkotott és eddig elfogadott képpel ellen­tétben valóságos észlény lehe­tett. Kenesei István Versenyfutás a Rolls-Royce-gyárért Bombaként robbant a hír: a brit autógyártás koronagyémánt­ját, a Rolls-Royce-gyárat a német BMW vásárolja meg 340 mil­lió fontért, azaz több mint 120 milliárd forintnak megfelelő összegért. Most a Volkswagen bejelentette: hajlandó meg­emelni a tétet 370-380 millió fontra. Kétségtelen tény, a szigetor­szág autóiparának már az is ha­talmas presztízsveszteség, hogy a fejlesztéshez szükséges tőke nem áll hazai forrásból rendel­kezésre, s ezért a precíz kézi munkájáról ismert céget áruba kellett bocsátani. De hogy a vevő épp a BMW - netán a VW - legyen, ez egyenesen megrendítheti a ko­rona alattvalóinak a hagyomá­nyokba vetett bizalmát. Sokak szemében ugyanis az RR leg­alább annyira kikezdhetetlen, mint maga a monarchia. A müncheni autógyár veze­tője, Bernd Pischetsrieder azzal magyarázza cége érdeklődését, hogy a vétellel az autómárkák olyan egyedülálló koncentráci­ója jönne létre, amilyenre még soha nem volt példa a világ autóiparában. A BMW azt ígéri, hogy az igazgatótanács és az üzem ve­zetése megőrzi a Rolls-Royce hagyományait, arculatát és a gyárat is. A BMW filozófiája az, hogy az RR „amennyire csak lehetséges, megmaradjon britnek”. A két német cég versenyfu­tásában sokat számított, hogy a brit Rover-csoport megvásárlá­sával megnövekedett a BMW tekintélye a szigetországban. Ezzel szinte teljessé vált a BMW-paletta: kínálata a mini­től a szuperluxus autókig min­den típusra kiterjed. A müncheniek malmára haj­totta a vizet, hogy a seattle-i Boeing repülőgépgyár január 8- án bejelentette: a német cég ál­tal már korábban megvásárolt RR-hajtóművekkel szereli fel az új, 717-es sorozatszámú, 100 üléses utasszállító repülőgépét. Ez az exkluzív szerződés oly­annyira előnyös a briteknek, hogy minden bizonnyal növelte a BMW vásárlási esélyeit. Gyulay Zoltán Kutyabajra kutyavér Mindig készséggel áll rendel­kezésre: Jessica Rose Barclare az egyesült államokbeli Ore­gonban kereken tíz esztendeje véradó. Eddig évente két-két alkalommal szorultak a segít­ségére. A csövet a nyakánál ve­zetik be: a vérvétel egy-egy órát vesz igénybe Klamath Falls település klinikáján, majd következik a bőséges lakmáro- zás. Olyan ritka vércsoporttal rendelkezik, amely nem vált ki a befogadó szervezetből im­munreakciókat. Tizedik szüle­tésnapját tortával ünnepelték meg a kórházban. Hogy túl fia­tal volna a véres tortúrához? Nos, Jessica nem más, mint egy szépen fejlett labradorhölgy... A walesi hercegnő halála mint komputerjáték Határtalan cinizmus A hamburgi programozó cég cinizmusa nem ismer határt. Nemrég piacra do­bott egy olyan komputerjá­tékot, amelyen felidézhető Diana hercegnő és udvar­lója halálos balesete. A Mercedes kormányánál ülő játékosnak az a feladata, hogy kikerülje és megelőzze a lesi- fotósokat. Az üldözéses jele­netek közben látni az alkohol- szondát is, amely mindannyi­szor magasabb értéket mutat, ha a jármű vezetője hibát kö­vet el. Amikor az autó az alul­járó oszlopának ütközik, fáj­dalmas kiáltások hallat­szanak. A londoni Mirror című lap ízléstelennek és visszataszí­tónak nevezi a programot. Az egyik értelmi szerző viszont így védekezik: „Mi nem aka­runk a Diana személye körül kialakult mítoszból hasznot húzni. Megteszik ezt helyet­tünk azok, akik tízezerszám gyártják és adják el jó pénzért a Diana képével díszített teás­csészéket, hamutartókat.” Ez nem mentség, de sajná­latos tény, hogy valóban meg­szaporodtak a Diana emlékét méltatlanul „áruba bocsátó” reklámakciók. Hírek szerint margarint is el akartak ne­vezni róla, sőt - ami még íz­léstelenebb - az ő tragédiájá­val szerették volna népszerű­síteni az autók biztonsági öveit. (Diana öve ugyanis nem volt bekapcsolva.) FEB A PAPÁM A JÖVŐBE LÁT „A papám szerint, a jövő kiszámítható. Én ezt nem értem, de ha ő mondja, akkor biztosan így van.” A papám itt szokott reggelente futni. A múltkor felbróbáltam az edzőcipőjét, de csak csoszogni tudtam benne. Erre megnyugta­tott, hogy ne szomorkodjak, mert igaz, hogy még kicsi a lábam, de azért mi már egy cipőben járunk. Mert az én jövőmről is gondos­kodik az a nyugdíjpénztár, amit ki­választott. Én persze nem értet­tem, hogy mitől járunk egy cipő­ben, és ennek mi köze a jövőhöz meg a nyugdíjpénztárhoz. Erre el­magyarázta, hogy az új nyugdíj- rendszer miatt várhatóan több pénze lesz idős korában. De nem­csak neki, hanem az egész család­nak, így nekem is. Meg aztán a nyugdíjpénztárba befizetett pénz örökölhető. Ezt már tényleg nem értettem, meg azt sem, honnan tud­hatja ezt a papám ilyen biztosan előre. Csakhogy ő azt is elmagya­rázta, hogy mielőtt kiválasztotta a magánnyugdíjpénztárát, gondosan megvizsgálta az összes többit is. A papám rengeteg dologra figyelt. Azt mondja, hogy olyan pénztárat keresett, ahol jól működik a nyil­vántartás, és ahol rendszeresen kap tájékoztatást. Azt is megnézte, hogy hány tagja van már a magán­nyugdíjpénztárnak, és milyen ho­zamot ígér. Azt is tudni akarta, hogy kik forgatják a tagok befizeté­seit, és vajon van-e elég tapasztala­tuk itthon és külföldön. Ä papám mindent megkérdezett a pénztá­raktól. Azok szívesen válaszolnak minden kérdésre, csak jól kell fel­tenni azokat. A papám azt mond­ja, jó mindent előre tisztázni, hogy a végén ne nekem kelljen eltartani őt. Végül választott, nem volt köny- nyű, de tudom, hogy neki sikerült. Mert igaz, hogy csak harminc év múlva megy nyugdíjba, de ő már most nyugodt jövőt szeretne biztosí­tani az egész családnak. Nyugdíjreform-Lépés a jövőért! rí További információért hívja a Pénzügyminisztérium kedvezményes kékszámát: 06-40 400 400 vagy látogassa meg home-page-ünket: www.nyugdijreform.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents