Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-12 / 60. szám

8. oldal 1998. március 12., csütörtök Lányok, Asszonyok „A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő” „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fáj­dalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ö pedig uralkodik te rajtad.” (Mózes 1. 3.11.) ** Sosem bocsátom meg nekik azt az almát - szólt az asszony a vajúdás közepe táján. Akkor már több órája a szülőszobá­ban voltak. Várták az első ta­lálkozást. A fájások egyre erő­sebbek voltak, a nő egyre csen­desebb. Kétpercenként hatal­masakat sóhajtott - legfeljebb aprókat nyögdécselt, ami még mindig a hősiességet mutatja —, közben iszonyú, dühödt erővel markolta a vaságyat. Vagy ép­pen a férj kezét. Mert papás szülés volt. Éjfélkor kezdődött. Hiába a he­tek óta tartó készenlét, a gondo­san összekészített csomag, mégis megmagyarázhatatlan izgalom uralkodott el a házon. Ötpercenként jöttek a fájások. Mentő kell. Telefon, a félj iz­galmában nem tudja megmon­dani, mennyi idős is az asszony. Megpróbálja kiszámolni. Mi­kor is született, megvan. Na akkor ennyi, közli az ered­ményt a diszpécserrel.- Eggyel kevesebb - szól a nő a fürdőszobából, ahol - a fájá­sok idejére megpihenve - für­dik, fésülködik. Ettől enyhül a feszültség, az apuka is nyugod- tabb. Már-már nevetni kéne. A mentő megjön, az ápoló és a sofőr ismerősök, kedvesek, segítőkészek. Az úton beszélge­tünk. A kórház folyosóin éles - legalábbis annak tűnik - a fény. A szülőszoba előtt az apukára ráparancsolnak: a táskát add ide, ülj csak le, várakozzál! Hosszú óra következik. Uram atyám, én be akarok menni, is­mételgeti egyre elkeseredetteb­ben a férj. Már-már pánikba esik: biztos valami baj van, nem fognak beengedni. Nem bírom ki. Jöjjön már valaki, mondja meg, hogy mi van. Be­kopogok. Nem, mégsem, hiszen lehet, hogy zavarnék. Idegőrlő. Ha végig kint kell maradnom, engem úgy visznek el innen.-Maga az apuka? — kérdi egy zöld ruhás nő. - Jöjjön, megmutatom, hol öltözhet át. Itt vannak a ruhák, válasszon, papucsot is.- Hol van Emese?- Fürdik, készül. Ruhacsere. A fülkéből ki­lépve toporgás. Ismerős léptek. Fehér kórházi hálóingben jön az asszony. Inkább araszol. Ar­cán fájdalom tükröződik.- Mi a baj? - kérdi a férj.- Mi lenne... - válaszolja fa­nyarai az asszony. Hülye kér­dés volt, korholja magát a férj. Segíteni jöttél, nem? — kérdi magától vádlón. Fájás jön. Ösz­szeölelkeznek. Szorítják egy­mást. Enyhül a kín, sétálgatnak.-Feküdjön fel az ágyra - kéri a szülésznő. Óvatosan el­helyezkedik az asszony. Szív­hangot és fájáserősséget mérő műszert tesznek a pocakra. Jé­zusom, mikor lett ez ekkora? — fut át a férfi agyán, s megjele­nik előtte az a nyári este, ami­kor kiderült: terhes az asszony. Ezer éve volt, és mégis egy perce. A gép igen érzékeny le­het, a férfi már akkor látja a fájás közeledtét, amikor a nő még aligha érzi azt. Szo­rítja a kezét, mit tehetne. Amikor a számok csök­kennek a ki­jelzőn, min­dig odasúgja: mindjárt vége. Való­ban, kis nyu­galom követ­kezik. Egyre gyakoribbak és erősebbek a görcsök. Már nincs mit mon­dani. Csak az elfehéredő ujjak és az egyre elgyötörtebb arc van. Talán két vagy három óra után - hárompercenként fáj, nagyon - az asszony már szinte néma. Már a simogatások is láthatóan idegesítik. Néha egy vizes ruhával engedi megtöröl- getni az arcát, a száját. Amikor a gépet kikapcsolják, újra fel­kel. Sétál, vizet enged a csapnál a csuklójára. Inni nem szabad. A férfi kísérgeti, némán. Ha kell, támaszt nyújt, ha kell, két lépésről figyel. Még a lélegzetét is visszafojtja. Leírhatatlan ér­zés: látni az összeránduló iz­mokat, látni, amikor a nő kín­lódik. A segítség csupán a je­lenlét.-Már nincs kedvem hozzád szólni - mondja a nő.- Tudom. Nem is kell. Iszonyúan vánszorognak a percek. Újra az ágyon fekszik az asszony. Látszik, nem akarja, hogy a közelében le­gyen a férj, nem akarja meg­érinteni. A párna csücskét ha­rapja olykor, vagy a vaságyat karmolja. A „szünetekben” csendes, talán nem is lélegzik. Nagyon fáradt. Kimondhatatla­nul.- Megnézzük, hol tartunk — érkezik a szülésznő, és nekilát a vizsgálatnak. A nő arca eltor­zul, de már néma. Szinte fásult. — Mindjárt itt a baba, már el­tűnt a méhszáj. Jönnek már a to­lófájások? Nincs válasz.-Emese, ha már úgy érzi, hogy nagyon kakilni kell, akkor az a tolófájás. Érez ilyet?- Igen, talán. Az ájulásig fáradt apuka - ebből is látszik, igen nyápic alak - egy pillanat alatt magá­hoz tér. Odaugrik, puszit ad. Kisnyuszi-tekintet a válasz. Ekkortól már végig fogják egymás kezét. így teszik meg az utolsó lépéseket a családdá vá­lás felé. Másodpercek alatt visszatér a szülésznő, másik is jön. Beöl­töznek, kesztyű, maszk, sapka, „műtősruha”, mindenféle esz­közök.- Ha fáj, nyomjon. Segítünk. Első kísérlet. Félelmetes erőlködés. Látszólag semmi.- Az már biztos,, hogy van haja - tudatja a szülésznő. Megérkezik az orvos. Néhány szót váltanak a szülésznőkkel, infúzió kerül elő. Újabb fájás, újabb tolás.- Apuka, maga tartsa az anyuka fejét - hangzik az ukáz. Végre megmondták, hogyan se­gíthetek a legtöbbet. A nő arcát nézve a férj a könnyeit nyeli. Meg sem fordul a fejében, hogy most másként kellene visel­kedni. Nem bánja, hogy vad­idegenek előtt már-már sír. Csak az asszony meg ne lássa - ismételgeti magában. Ez segít. Újra erősnek mutatkozik. Az orvos is beöltözik. Most nyomjon, most pihenjen. így ismétlődik. Közben egy-egy szó mindig jut a nőnek. „Ügyes volt, na, még egy ilyen, és meg­látja, meglesz." Erősebben, anyuka, már nem sok van, de csinálni kell. Úgy bizony, na­gyon jó. Már látszik a gyerek feje. Ekkortól már tényleg csupán percek vannak hátra.- Megint fáj - nyögi az asz- szony.- Gyerünk, ez lesz az utolsó - mondja valaki. Nyom. Kint a feje. Még egy nyomás. Kint a válla. Az asszony holtfáradt. Szinte kék a feje az erőlködés­től. Az orvos is segít, ő is nyomja a pocakot, miközben biztatja a nőt. Egy utolsó eről­ködés, és megtörténik a csoda. Hat óra - szól higgadtan va­laki. A szülőágyon egy pici, nyálkás, rózsaszín emberke mocorog. Aztán egyre erőseb­ben nyöszörög, felsír.-Nicsak, micsoda frizurája van ennek a kislánynak - mondja a szülésznő. - És hogy haragszik. Na ne félj, mindjárt végzünk. Gyakorlott mozdulatokkal elmetszi a köldökzsinórt, bekö­tözi a csonkot. A baba az anyja hasára, mellére kerül. A férfi még látja, amint az első pillan­tásokat váltja a nő és a csöpp­ség. Az asszony óriásnak tűnik. Az is. Egy pillanat alatt kisi­mulnak a vonásai. Ugyanekkor elhallgat a csöpp is. Mintha mosolyogna. De ezt már inkább képzeli a férfi, mintsem látja. Úgy zokog, mint egy kiskö­lyök. Csókolja a nőt, óvatosan megsimogatja a gyereket. Szinte hozzáérni sem mer. Mintha attól félne: összetöri. Csak bámulja, és a csöppnyi kezét érinti meg, leheletfino- man.- Gratulálok - szól az orvos, és kezet nyújt. Férfias kézfo­gás, könnyektől maszatos arc­cal. Nem baj. Itt most nincs szemérem, nincs megfontolt vi­selkedés.- Nem lesz fotó? - kérdi az orvos, ezzel visszalökve a való­ságba az apát. Aki még nem is fogta fel, hogy immáron gye­reke van. Elkészülnek a képek, a gyereket elviszik. Három kiló tizenöt deka - hangzik a szom­szédos helyiségből. Pár perc nyugalom. Aztán „megszületik” a lepény, min­denki az anya körül szorgosko­dik. O pedig valami földöntúli nyugalommal tűr immár min­dent. Fogja a férfi kezét. Né­mák, mindketten. Csak a sze­mek beszélnek. Regényeket, pillanatok alatt. Az apa akkor is bent van még, amikor összevarrják a gátsebet. Fáj— suttogja a nő, amikor az érzéstelenítő injekciókat kapja de nem baj. Ez már semmi. Aztán magukra maradnak. Ekkor megerednek a szavak. Persze, mindketten tudják: fö­lösleges a beszéd. Hiszen már mindent elmondtak egymásnak a pillantásaikkal, az érintések­kel. De jó beszélni is. Mi más­ról, mint a kicsiről. Aki immár megszületett. Aki eztán mindig velük lesz. Együtt lesznek im­már, egy család. Az első perctől kezdve. Suha Péter Az első óvatos pillantás az új világra Az élet születésének pillanata Könny csillogott kollégám szemében, amikor egy álmatlanul, a szülőszobában töltött éjszaka után kajánul megkérdezte: Akarsz gratulálni? Miért? - hangzott az ostoba válasz. Azért, mert kislányom van - válaszolta. Egy élet születésének csodálatos pillanatai ezek. Amelyre minden nő kisgyermekkora óta vágyik. S a sors legtöbbünk­nek meg is adja az anyaság érzését. Mostani családi oldalunkon éppen ezért ennek az esemény­nek néhány pillanatát villantjuk fel. Megtudhatjuk: hogyan élte meg első gyermekének születését kollégánk, s arra is vá­laszt kaphat: On alkalmas-e már lelkileg a gyermekszülésre? Ahelyett azonban, hogy kellemes olvasást kínálnánk a lá­nyoknak és asszonyoknak, azzal ajánljuk eme oldalt figyel­mükbe, hogy minél többen éljék át ezt a semmihez nem hason- lítható érzést. A szoptató nők étrendje A szoptatás zavartalan mene­tét a táplálkozással is elő kell segíteni: egyrészt az anya szervezetében pótolni kell azokat az anyagokat, amelye­ket a terhesség alatt a magzat felhasznált, másrészt az anya­tejben ki kell választódnia a gyermek számára létfontos­ságú tápanyagoknak. Ehhez elsősorban a hús­ban, a tejben és a tejtermé­kekben, a tojásban, valamint a szójában található fehérjékre van szükség. Az anya és gyermek számára egyaránt fontos, vízben oldódó vitami­nokat zöldségfélék, gyümöl­csök, a zsírban oldódó vitami­nokat a tejtermékek, a máj, a sárgarépa és a búzacsíra tar­talmazza. A vitaminok felszí­vódásához fontos zsiradék­ként olajat vagy margarint használjon. Szénhidrátszük­ségletét mézből, gyümölcsök­ből, rostos ivólevekhől fe­dezze. A péksütemény, a fe­hér kenyér mellett fogyasszon minél több barna kenyeret. Szoptatás után jelentkező nagy szomjúságát tejjel, ros­tos gyümölcslevekkel vagy ás­ványvízzel enyhítse. A szoptatás időszakában nem tanácsos élénkítőszereket (kávé, alkohol) fogyasztani és orvosi javaslat nélkül gyógy­szert szedni, mert ezek kivá­lasztódnak az anyatejben. A napi ötszöri étkezését mindig reggelivel kezdje! A terhességi csíktól az értágulatig Tartósan kellemetlen tünete­ket okozhat terhesség idején a két személyre szóló táplálko­zás következménye, az elhí­zás. Ha ez a folyamat gyors, könnyen kialakulhatnak a terhességi csíkok és a visszér­tágulatok. A terhességi csíkok a mel­len, a hason, a fenéken vagy a combon tűnnek elő, többszö­rös, párhuzamos, eleinte vö­röses, lilás, később kifehé- redő, fénylő vonalakként. Az értágulatok kialakulásában szerepe van a kismedencei erekre nehezedő terhes méh nyomása okozta keringési elégtelenségnek is. A visszér­tágulatoknak több tünete is­mert: egyeseknek a combján seprűszerűen szétágazó, haj­szálerekből álló kékes foltok jelennek meg, másoknál a lábszáron kialakult, akár ujj­nyi vastagságú, kanyargós ér­tágulatok tapasztalhatók. Az érelváltozások kialaku­lásának esélyét jelentősen csökkentheti, ha tudatosan, ésszerű táplálkozással elejét veszi a túlzott súlygyarapo­dásnak. Lehetőleg kerülje az ácsorgást is. A kismamacipő nem oldja meg az állómunkát végzők gondjait, mert nem a bokát kell elszorítani, hanem a hosszanti és a harántbolto­zatot kell jó felépítésű cipővel alátámasztani. Aki visszértá- gulásra hajlamos, állómunka közben viseljen gumiharis­nyát vagy gumipólyát. A mindezek ellenére létre­jött visszértágulat később megszüntethető. A gyakorlott szakember az érbe fecskende­zett gyógyszerrel el tudja zárni és ezzel eltünteti a haj- szálér-tágulatokat, sőt a láb­száron lévő kanyargósakat is. A gyermek világrahozatala után mindenki szeretné ko­rábbi lányos alakját vissza­nyerni. A terhesség és a szop­tatás idején jelentősen meg­duzzadt emlőket csupán a mell bőrének rostjai tartják, hiszen a mellizmok a keblek alatt helyezkednek el. A keb­lek bőrének megterhelését ál­landóan viselt megfelelő mell­tartóval kell csökkenteni. A kitágult hasfal visszahúzó­dása érdekében szülés után egy ideig hordjon szoros has­kötőt és végezzen speciális tornagyakorlatokat. Szeretne On gyermeket szülni? d, 50 százalékig (3) 7. Családjával milyen a viszo­A legtöbb nő huszonéves korban elgondolkodik azpn: itt az ideje, hogy szüljön. Ám az elhatározás mögött gyak­ran csak gyermekes fellángo­lás rejlik. Érett-e Ön az anyaságra? Megtudja, ha ki­tölti tesztünket. 1. Mit érez, amikor egyik ba­rátnője bejelenti, hogy gyer­meket vár? a, Sajnálja (2) b, Örül (1) c, Izgatott lesz, lehet, hogy bele kellene vágni? (0) d, Irigyli (3) 2. Hogyan viselkedik, ha ba­rátnője megkéri: ma este vi­gyázzon a gyerekeire? a, Szigorú lesz, mert valakinek ráncba kell szedni őket (3) b, A gyerekektől függ (0) c, Menekül, nem ez az élete vágya(2) d, Gyerekként viselkedik (1) 3. Hány éves? a, 18 alatt van (3) b, 18-23 év között (0) c, 24—29 év között (1) d, 30-34 év között (0) e, 35-39 év között (2) f, 40 éves vagy több (2) 4. Családi állapota? a, Boldog férjes asszony (0) b, Boldogtalan férjes nő (1) c, Stabil kapcsolatban él (1) d, Bizonytalanságban él (3) e, Boldog egyedül élő (1) f, Boldogtalan egyedül élő (3) 5. Mi a jó kapcsolat alapja? a, A partnerség (0) b, A barátság (1) c, Folyamatos kaland (2) 6. Párja mennyire gondolja komolyan a gyermekvállalást? a, 15 százalékig (0) b, 25 százalékig (1) c, 40 százalékig (2) nya? a, Általában jó (0) b, Alig látja őket (2) c, A bánat kifogyhatatlan for­rása (3) d, Ahogy érettebb lesz, egyre jobb (0) 8. Mi a gyermekvállalás leg­főbb indoka? a, A gyerek teljesebbé tenné az életét (0) b, Sokat tudna adni egy másik embernek (0) c, Kell valaki, aki feltétel nél­kül szeret(3) d, A társa már szeremé gyere­ket (3) e, Ha tovább vár, késő lesz (3) f, Kíváncsi születendő gyer­meke külsejére (2) g, Szeremé, ha valaki megva­lósítaná azt, ami Önnek nem sikerült (1) h, Támaszt szeretne öregkorára (3) i, Reméli, hogy ettől kapcso­lata jobbra fordul (2) j, Gyerekkel akarja partnerét magához láncolni (3) 9,.Mennyire elégedett a mun­kájával? a, Rosszul fizetnek és alábe­csülnek (3) b, Elégedett (0) c, Úgy érzi, többre képes (0) d, Úgy véli, még csak most jött bele (0) 10. Mit tenne, ha gyermeke aznap lázasodna be, amikor Önnek fontos tárgyalása van? a. Nyugodtan fogadná, megtör­ténik az ilyesmi (0) b, Kitalálna valamilyen kibú­vót, és otthon maradna (0) c, Összezavarodna (2) f . d, Elgondolkodik, hogy minek csinálja ezt a hülye tesztet (3) * Ha pontjainak száma 23 fölött van: Valószínű, nincs tisztában azzal, mit vár el önmagától, partnerétől és születendő gyermekétől. Szüksége van va­lakire, aki érzelmileg erősen kötődik Önhöz, és egy gyere­ket vél erre legalkalmasabb­nak. Úgy gondolja: képes szü­lés után ugyanúgy élni, mint annak előtte. Nem így van. Ha pontjainak száma 20-25 között van: Fogalma sincs a gyerekne­velésről. Ettől függetlenül jó anya lehet. Mindenesetre ne si­esse el. Kivéve, ha úgy érzi: ki­szalad az időből. Gondoljon bele, a harmincas éveik elején járó nők megőrülnek a gyere­kért, a harmincötön túliaknak negyede érez ugyanígy. Ha pontjainak száma 15-19 között van: Gyermeket szeretne, felké­szült a nehézségekre is. A kö­rülmények azonban visszatart­ják szándéka megvalósításától. Sokan biztos pozíciót és rend­szeres jövedelmet szeretnének előbb. Ha így dönt, ne bánkód­jon. Érettebben jobb anya lesz. Ha pontjainak száma 15 alatt van: Reálisan felmérte a gyer­meknevelés nehézségeit, bát­ran vállalkozhat a szülésre. Szülés után bizonyára boldog lesz. Nyugodtan vállaljon gyermeket! Minden oka meg­lesz a boldogságra.

Next

/
Thumbnails
Contents