Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-31 / 76. szám

1998. március 31., kedd Horizont 5. oldal Eger népességszámának alakulásáról Avagy: válaszgondolatok egy cikk kapcsán A március 24-i lapszámunkban Barta Katalin tollából megje­lent „Drasztikusan nő az elvándorlás” című cikkükkel kap­csolatban szeretnék tenni néhány megjegyzést. Mindenek­előtt - szögezzük le - a jelenség tény, s a vázolt folyamatok szakmailag helyesek. Az Egri Családsegítő Intézet munka­társai jól tárták fel a város demográfiai helyzetét. Ahhoz, hogy a cikkben kissé dramatizált népességcsökkenési ütem­ről alaposabban tájékozódjunk, illetve az okokat is felkutas­suk, hosszabb időtávot kell megvizsgálnunk. Azt hiszem, a jelenség megér egy ilyen áttekintést. Igaz, hogy csökken a megye- székhely lélekszáma, s ebben a szülőképes korú nők arányá­nak mérséklődése mellett a gyermekvállalási kedv csök­kenése, valamint a negatív vándorlási egyenleg is komoly szerepet játszott. Ennek vannak „hagyomá­nyos” jegyei - a megye egyes térségeiben mindig is divat volt az „egyke” -, másrészt a rendszerváltásnak nemcsak negatív gazdasági és közis­mert társadalmi velejárói - munkanélküliség, a rétegek közötti differenciálódás - vannak, hanem például vonat­kozik ez a népesség térbeli át­rendeződésére is. Egy-egy nagyobb társa­dalmi, illetve gazdasági válto­zásnál törvényszerűen válto­zik egy-egy adott térség lélek­száma. A nagy háborúk idején a népesség a falvakra és ta­nyákra költözött. Az idősebb korosztályba tartozók bizo­nyára emlékeznek még rá, hogy a világháború alatt az ál­talános lélekszámveszteség mellett egyes községek lakos­ságának a száma számotte­vően nőtt: Adács, Bekölce, Karácsond, Lőrinci, Szilvás­várad például 1941-1949 kö­zött tíz százalék körül gyara^ podott. Vagy a szocialista iparosí­tás és téesz-szervezés falvak, városok népességét megráz­kódtató intézkedései eredmé­nyeként az iparosodó települé­seknek a népességfelvevő, a mezőgazdasági térségeknek népességleadó szerepet jutta­tott. Például 1949-1970 között a megye népességszáma tíz szá­zalékkal nőtt. Ezen belül pél­dául Egeré 41, Gyöngyösé 50, Hatvané 27, Egercsehié 43, Bélapátfalváé 16, Recské 24, Síroké 22 százalékkal gyara­podott, ugyanakkor például Mezőtárkány, Pély, Sarud, Tarnaszentmiklós, Tiszanána, Zaránk lélekszámának a csök­kenése 20-30 százalékos volt. Természetesen e folyama­tok és statisztikai adatok töb­bet jelentenek egy tényszerű megállapításnál: sok tragédiát, vakvágányra került emberi sorsokat takarnak. Egy szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott fejlődést fel­tételezve: a kiegyezéstől 1941- ig tartó időszakból számított trend szerint a megyeszékhely lélekszáma 1997 elején 50-55 ezer fő között alakult, szemben a valóságos 59 ezerrel. Mint ahogyan az említett cikkben az megállapítást nyert, a természetes fogyáson kívül a vándorlás is lényeges szerepet játszott Eger lélek­számúnak alakulásában: 1990- ig a bevándorlás, utána már az elvándorlás lett a fő népes- ségszám-alakító tényező. Az 1950-es, ’60-as, ’70-es évtizedekben készült terület- fejlesztési törekvések megha­tározó elvei szerint az iparosí­tás, illetve az ehhez kapcso­lódó infrastruktúra-fejleszté­sek révén kell egy-egy térség fellendülését elősegíteni. A centralizációs törekvések eredményeként megyénkben is lejátszódott az a folyamat, ami más megyékben még szélsőségesebben jelentkezett: a megyeszékhely gyors ütemű fejlesztése a kisvárosok és a községek rovására. Eger lakosságának száma 1949 és 1980 között 90 száza­lékkal, azaz majdnem kétsze­resére nőtt. A 29 ezer új pol­gárnak munkát és lakást kel­lett biztosítani, továbbá az összes olyan ellátást bővíteni, amit egy városnak nyújtania kell az egészségügyi, oktatási, kereskedelmi ágazatban. Ez a folyamat önmagát ger­jesztette, ugyanis a megye déli és északi községeiből beván­dorló fiatalokat vonzották a jobb életkilátások, emiatt egyre több lakásra, munka­helyre, óvodára lett szükség. Ekkor épültek a város gépipari üzemei, a kisvárosnyi lakóte­lepek. A tömeges lakásépítések és a nagyberuházások leálltával a bevándorlás mérséklődött, így 1980 és 1990 között alig nőtt a város lélekszáma. Az 1990-es években a korábbi vándorlási irány megfordult: a beköltözők számát meghaladta az elköltö­zőké. Mivel Eger a megyén belül még mindig a legkedvezőbb pozícióban van a munkába ál­lás és munkahelyválasztás te­kintetében - a munkanélküli­ségi ráta Egerben 8 százalé­kos, s ez sem kevés, ám a me­gye északi vagy déli térségei­ben ennek több mint kétsze­rese -, továbbra is erős von­zást gyakorol a népességre. A telekárak, lakáskörülmé­nyek és a kisgazdaság tekinte­tében azonban kedvezőbb le­hetőséget kínálnak az agglo­merációs térség községei. így Ostoros, Andornaktálya, Ke- recsend, Egerszalók, Makiár népessége 1990 óta számotte­vően növekedett, miközben a megye népessége összesen több mint hétezerrel (2,1 szá­zalékkal) csökkent, azaz a 118 település közül 75-nek lett ke­vesebb lakosa. Egy jelenséggel azonban továbbra is számolni kell: a születésszám mérséklődése következtében - az országos viszonyokkal nagyjából egye­zően - lassú népességszám- csökkenés prognosztizálható, nemcsak a városban, hanem az agglomerációs térségekben is. Ez azonban nemcsak egri probléma: országos, sőt euró­pai gond. Gelsei Sándor területfejlesztési menedzser Indiai estnek - adott otthont a Megyei Művelődési Központ Egerben. A távoli ország kultú­rájából, viselkedési, öltözködési szokásaiból, ételeiből kaphattak ízelítőt azok, akik ellátogattak az eseményre, melynek díszvendége P. K. Prakash kulturális attasé volt. fotó: majoros tamás Megyeszékhelyi tapasztalat: 1995-től érezhető a kedvező folyamat Lassul a népesség csökkenése A március 24-i számban az Egri Családsegítő Intézet tanul­mányát ismertető - Drasztikusan nő az elvándorlás című - cikkben foglaltakat szeretnénk néhány további információ­val kiegészíteni. A megye vonzereje az elmúlt években nőtt: az elvándorlók helyett az új lakóhelyet válasz­tók száma növekedett meg je­lentősebben. Ennek eredmé­nyeként az ezer lakosra jutó vándorlási nyereség 1996-ban mindössze Pest, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyé­ben haladta meg a miénket, 13 megyében vándorlási veszte­ség következett be. Az észak-magyarországi térség két másik megyéjéből - Borsod-Abaúj-Zemplénből, il­letve Nógrádból - jelentős volt a hozzánk történő elván­dorlás. Csökkenés 1994-től A megyeszékhely lakónépes­sége az 1990-es évtizedben nagyobb mértékben csökkent, mint a megyében, illetve az or­szágban általában. Az egri la­kosok száma 1996 végén 58 ezer 976 fő volt, 5,6 százalék­kal kevesebb a hat évvel ko­rábbinál. Eger lakónépessége 1994-től csökken, de a fogyás évről évre mérsékeltebb. A városban 1992-ig a szüle­tések száma meghaladta a ha­lálozásokét, ezt követően ez a tendencia megfordult. (A ter­mészetes fogyás megyénkben már 1980, az országban 1981 óta tart.) Egerben a népmozgalmi jel­lemzők a megye városai, il­letve a hasonló népességnagy­ságú (50 ezer, illetve 99 ezer 999 fő közötti) vidéki városok átlagánál némileg kedvezőb­bek: 1996-ban az élveszületé­sek ezer lakosra jutó száma mindkét említett átlaggal megegyezett, a halálozásoké elmaradt azoktól. Ennek kö­vetkeztében a természetes fo­gyás mutatója kisebb a ha­sonló népességnagyságú váro­sok, a megye városai, vala­mint a megyeszékhelyek átla­gánál is. Az élveszületések alakulá­sát a szülőképes korú - 15—49 éves - nők számának válto­zása erőteljesen befolyásolja. Magyarországon 1953 és 1955 között - központi intézkedé­sek hatására - a születések száma jelentősen megnöveke­dett, amit a későbbi években nagymértékű csökkenés köve­tett. Ez az élveszületési csúcs egy hullámzást vitt a szülőké­pes korú nők számának alaku­lásába, amely 20-23 éves idő- eltolódással megismétlődik. Hatására az 1970-es évek kö­zepén, majd az 1992-93-as években jelentkezett demográ­fiai csúcs. Születési csúcs A megyeszékhelyen a szülő­képes korú nők száma ebben az évtizedben 1992-ben volt a legtöbb, majd csökkenésnek indult. Ezt természetszerűleg követte az élveszületések számának 1992 évi csúcsot követő visszaesése is. így je­lenleg a hullám lefelé ívelő szakaszában tartunk. A város lakónépességének viszonylag nagyobb mértékű fogyásához az elmúlt évek vándorlási vesztesége is hoz­zájárult. Ez azonban nem je­lenti a város vonzerejének csökkenését. Ezt az is mutatja, hogy Eger és kistérségének az 1990-1996 évek átlagában igen jelentős vándorlási nye­resége volt, mely a megye többi kistérségére nem volt jellemző. Az 1990-es években Ma­gyarországon a belföldi ván­dorlás folyamatában jelentős változás következett be: a na­gyobb városokból (főként a lakótelepi lakásokból) sok csa­lád a közeli községekbe, csa­ládi házba költözik. Ez az irányzat megyénk városait is érintette, főként a két legna­gyobb lélekszámú várost, Egert és Gyöngyöst. Kötődés a városhoz A tendencia Egerben igen erő­teljesen érvényesült, így a vándorlási veszteség arány­száma 1996-ban meghaladta mind a megye hét városa, mind a hasonló népességnagy­ságú vidéki városok, mind a megyeszékhelyek átlagát. Az Egert elhagyók nagy ré­sze továbbra is kötődik a vá­roshoz, megtartja a munkahe­lyét, gyermekeik a város isko­láiba járnak, a város kereske­delmi, szolgáltató, egészség- ügyi és kulturális intézményeit veszik igénybe. 1996-ban je­lentős vándorlási nyeresége volt például a városhoz közeli Andornaktálya, Egerszalók, Egerszólát, Nagytálya, Novaj, Ostoros községeknek. Kulcsárné Kiss Anita fogalmazó Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága ÖNRE VAR, HOGY FELFEDEZZE Jöjjön el egy próba útra!* Tesztelje személyesen az új Skoda Feliciát a márkakereskedésünkben tartandó nyílt napon. Ismerkedjen meg mi­előbb elegáns külsejével, német csúcstechnológiájával és kedvező fenntartási költségeivel. Ne feled­jen hát felkeresni bennünket, hogy megajándékozhassuk a vezetés él­Volkswagen Csoport ZjÍÜJJÁZ Jj/Ji'f jJAP JU v/uj kzuüzsiüL ményével. *Beje!entkezés próba út­ra a hirdetés alján szereplő telefon­számon. Sándor Autóház 3200 Gyöngyös, Jászsági út 24. Tel./Fax: (37) 315-515

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents